Kosztolányi Dezső: ÁLMOK ALKONYATJA
ÁLMOK ALKONYATJA
Mikor a nyári dél sárgálva tűz le,
befüggönyözöm az ablakomat
s belémerengek a bús lámpatűzbe.
befüggönyözöm az ablakomat
s belémerengek a bús lámpatűzbe.
Narancsszín est lesz, álom-alkonyat.
Ijedve kotródik a durva élet
s csend, végtelenség, bús öröm fogad.
Ijedve kotródik a durva élet
s csend, végtelenség, bús öröm fogad.
Egy éj-szemű leány szemembe réved,
a teste árnyék s én is árny vagyok
s szeretjük egymást, száműzött szegények.
a teste árnyék s én is árny vagyok
s szeretjük egymást, száműzött szegények.
Száll az idő. Percek, órák, napok?
Ki tudja? Láz csap által árva főmön.
Csak álmodom magamba rogyva ott.
Ki tudja? Láz csap által árva főmön.
Csak álmodom magamba rogyva ott.
Én nem tudom, élek vagy képzelődöm?
1905
