Kosztolányi Dezső: A HEGY LEÁNYAI
a víg leányok, a vad hegy-leányok
s szívünk beteg részegségtől sóvárog.
szűz testüket nem látta senki még,
kő-arcuk átok, szépségük betegség.
mosakszanak, ha sápad a verőfény
s fehér mellük fehér vízködbe vész el.
de táncukat még most is egyre látom,
elém lebegtek vészes szenvedéllyel.
halálra csiklandtak, agyonszerettek,
vadul kiszívták húsomból a lelket.
érdes hajuk varkocsba volt befonva
s vidám csikókként bújtak a bokorba.