Kosztolányi Dezső: LITÁNIA

Teljes szövegű keresés

LITÁNIA
 
Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.
 
Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.
 
Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.
 
Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.
 
Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.
 
Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.
 
Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.
 
Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.
 
Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.
 
Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.
 
Az én koromban:
mily dalt remegett, a velőkig üvöltő.
 
Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.
 
Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.
 
Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.
 
Az én koromban:
nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.
 
Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.
 
1932

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT