Kosztolányi Dezső: JÁTÉK ELSŐ SZEMÜVEGEMMEL
lát már szemem, áldott ködökbe veszve.
csak tengerekről, ormokról vetül fény.
nap tündököl neki és hold világol.
Hegység
hűs tisztasága, csillagos, nagy egység.
közelbe nézni, rút a föld, az ember.
ami valóság, mint e vaksi hályog.
fut a világ. Vagy tőle én futottam?
mondd, megleled-e messze-szállt szerencsém?
gyermekkorom reggeljét hozd te vissza.
gyémánt-havat, melytől gyöngyös a friss táj.
anyám szemének túlvilági kékét.
apám kezét, ki engem el nem enged.
zsarátnokot, mely rádereng szobámra.
a régi képet rajtad égi másban.
mutasd nekem, hol az a boldogabb lak?