Kosztolányi Dezső: ÉBREDÉS

Teljes szövegű keresés

ÉBREDÉS
 
Reggel, ha ébredsz s harsonáz feletted
ez a mindennapos föltámadás,
már megtudod, nem él sok-sok szeretted,
ki éjjel élt s szívedbe bánat ás,
 
de mert álmodba mindezt elfeledted,
oly frissen-új, ködös a számadás,
hogy percekig nem fáj, mit régi heg fed
s nézed magad, minthogyha volna más,
 
üres közönnyel. Még kacagni is mersz,
min sírni szoktál, majd mindent megismersz,
hogy ez tiéd, eldobni nem lehet
 
és - mit tehetsz? - mint szennyes, únt ruhádat,
magadra öltöd csöndesen a bánat
bilincseit s viszed a végzetet.
 
1932

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT