Kosztolányi Dezső: BESZÉLŐ BOLDOGSÁG

Teljes szövegű keresés

BESZÉLŐ BOLDOGSÁG
 
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
 
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
 
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
 
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
 
1932

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT