A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI 1910-1923

Teljes szövegű keresés

A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI 1910-1923

 

Mint aki a sínek közé esett... És látom Őt, a Kisdedet A doktor bácsi Múlt este én is jártam ottan. Ó, a halál. Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok. Azon az éjjel Már néha gondolok a szerelemre Az iskolában hatvanan vagyunk Mostan színes tintákról álmodom Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek Ó, hányszor látlak mégis bennetek Este, este... Mikor az este hirtelen leszáll A kis mécs. Mi ez, mi ez? Én félek Ódon, ónémet, cifra óra Lánc, lánc, eszterlánc Akárcsak egy kormos szénégető Apámmal utazunk a vonaton Egy téli délben. Anyuska régi képe. Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. Én öngyilkos leszek... A rokonok Öreganyó. Halottak napján Miért zokogsz fel oly fájón, búsan A játék Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép A kis kutya Úgy élünk együtt, két kis idegen A rút varangyot véresen megöltük A kis baba Féltizenkettő Künn a sárgára pörkölt nyári kertben Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska A napraforgó, mint az őrült Szemem gyakorta visszanéz Ott az a vén, vidéki gyógytár A patikának üvegajtajában A rosszleányok - mondják - arra laknak A délután pezsgett a poros utcán Az első ősz Ha néha-néha meghal valaki Egyszer pedig magamba mentem. Kip-kop, köveznek Az áprilisi délutánon Mi van még itt? Milyen lehet az élet ott kivűl? A délutánoktól mindig futottam Jaj, az estét úgy szeretem Ilyenkor a szobánk, mint a sziget A sakk Oly jó ébredni A húgomat a bánat eljegyezte Nagy társaság. A nagyanyámhoz vittek el aludni Fényképek Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál, Jaj, hova lettek a zongorás estek, Másként halálos csend és néma untság Menj, kisgyerek

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT