Karinthy Frigyes: Hess madár
A tátott csőrű, fekete fejű,
Csattogó, vijjogó keselyű.
Zuhog le tüzes nyelve:
Repülni akar, reggelre kelve.
Így kell, meg így, bontani szárnyat.
Gyere már, nosza már, várnak.
Ne oly gyáván, ügyetlen-csacskán -
Ugorj már, ugorj ki, fiacskám.
De követni nem merem én
S állok a fészek peremén.
Ugrom és visszaesem -
Mert nem megyek szivesen.
Tollam borzadva dermed,
Vakaródzva didergek.
Messziről fekete pont:
Alkonyuló horizont.
Reggeli kiáltás a bérceken át,
Süket sikoly, keresi fiát.
Az oduba, amibe tettél,
Mert szerettél, vagy mert nem szerettél.
S a giliszta jó eledel -
Jaj, nem megyek, anyám, veled el!
Ha kihül a fészek alattam:
Zárt szárnnyal, pihébe-ragadtan.
Testvérek, csitri csibék,
Bujjatok idébb kicsikét.
Csapjatok lármát, zenebonát -
Hess madár!
Kergessétek az ablakon át!
Alkonyuló horizont,
Fekete pont -
Jobb lenne nem látni viszont.