Juhász Gyula: Makói idill
Esős napon, mély éjeken.
Nem látogat láz, szenvedély,
De a csönd csak zenél.
Misére mennek emberek,
A reggel, mint a tej, fehér
És a csönd csak zenél.
Némán az égre szónokol,
Bronz attilája szürke dér
És a csönd csak zenél.
Huszonhat évet láthatott,
Északról jött és földbe tér
És a csönd csak zenél.