Dsida Jenő: A kiábrándulás rímei

Teljes szövegű keresés

A kiábrándulás rímei
 
Ajkamon hűvös a lehellet.
Senki mellett
 
nem szólok már én senki ellen.
Fáj a mellem.
 
Nem bűvölnek a tarka holmik.
Szemem romlik.
 
Nem állítnak meg hangos "halló"-k.
Nagyothallok.
 
Nem bizserget az illat forrón.
Rossz az orrom.
 
Nem beszélünk már soha ketten.
Berekedtem.
 
A bor, mely korsómban vereslett,
ecetes lett.
 
Élőre és halottra béke.
Vége. Vége.
 
1935

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT