Csokonai Vitéz Mihály: Visszajövetel az Alfőldről
Visszajövetel az Alfőldről
Hálá, hálá az egeknek!
Hogy a tiszai téreknek
| Végre már megnyughatom, |
| Levegőjét szíhatom. |
Minden főld ugyan hazája
De mégis születte tája
| A jó embernek: való! |
| Mindennél előbbvaló. |
Bár hazánk áldott ölétől
De annak édes nevétől
| Az okosság elragad: |
| A jó szív mégis dagad. |
Másutt is bőven valának
De csak fűltek a hazának
| Jó napjaim s uraim: |
| Szent tüzétől csontjaim. |
A boldogság kelletén is
Hogy nem szemlélhettem én is
| Űltem, mint egy retecen, |
| Kedves füstöd, Debrecen! |
Túlnan a magyar hazának
S jöttem, amerre szívának
| Végéről útra kelek, |
| A hazúl fuvó szelek. |
Sok volt a baj s a törődés,
De az édesb képzelődés
| Mely alatt erőm rogyott, |
| Felejtette Somogyot. |
Általkeltem a Dunának
S a Kecskemét pusztájának
| Szőkén zajgó habjain |
| Széllel bélelt szirtjain. |
A Tiszának sík partjára
Áldást mondván Dáciára,
| Kiszállván a csónakon |
| Indúltam a lovakon. |
Indúltam, mert úgy képzettem
Hogy már a jó főldre tettem
| Már mostanság magamat, |
| Jó főldön nőtt lábamat. |
Egészséggel, szép határa
Hol vígan símúl nyakára
| A Tisza mellékinek, |
| A főldi a főldinek. |
Úgy is lett, megláttam végre
Hol a kún a szép térségre
| Azt az áldott Karcagot, |
| Halmoz sok száz asztagot. |
Itt hosszas törődésemnek
Vívén egy jó emberemnek
| Egy kis pihenése lett, |
| Házához a tisztelet; |
Akit régi jótétéért
S mostani szivességéért
| Lelkem mindég tisztele, |
| Tégyen jól az ég vele. |
Kibe idegen színesség
Hogy a szép magyar szívesség
| Még úgy be nem kőltözött, |
| Eltűnjön a szók között. |
Mert ma sok is a szállóhoz
S fogjunk osztán a zokszóhoz,
| Holmi üres kompliment, |
| Ha vendég uram kiment. |
De engem olyhoz vezérle
Kinek szavain fejérle
| A nyúgalmat szerző ég, |
| A magyar őszinteség. |
Varróm ez: a szíves Varró
Bármi festő és hímvarró
| Kit bármi jó verselő, |
| Jól nem adhatna elő. |
Elég, hogy kik az országba
Csak Karcagra a Kúnságba
| Tiszta szívet kérdenek, |
| Varró úrhoz jőjjenek. |
Mert ki e kis tartományba
Közemberbe, kapitányba
| Keresztűlmenni talál, |
| Termés kún szívet talál. |
Éljenek ősök portáin
Kiknek íly híres és fájin
| Soká az íly emberek, |
| Mind szívek, mind kenyerek. |
Köszönöm a nyugvó szállást,
S hogy áldjam Karcagújszállást,
| Tisztelt Varróm! köszönöm! |
| Ez is egy új ösztönöm. |
1800. máj. 9.
