Berzsenyi Dániel: AZ ÖRÖMHEZ
AZ ÖRÖMHEZ
Édes Öröm! oh, tündérek
Mosolygó szüz leánya!
Kacsingatsz, s ha hozzád érek,
Eltünsz, lelkem bálványa!
Mosolygó szüz leánya!
Kacsingatsz, s ha hozzád érek,
Eltünsz, lelkem bálványa!
Mint egy kacér leánykának,
Nyitva int bájos kebled,
Szerelmem kívánságának
Lángjait úgy ingerled:
Nyitva int bájos kebled,
Szerelmem kívánságának
Lángjait úgy ingerled:
S midőn csókolni akarom
Ajakidat, elrejted,
Elvadulsz, s ölelő karom
Közül magad kifejted.
Ajakidat, elrejted,
Elvadulsz, s ölelő karom
Közül magad kifejted.
S csak messzünnen kinálkozol,
Ha gerjedelmim sejted:
De közel elkomorodol,
S szeretődet megejted.
Ha gerjedelmim sejted:
De közel elkomorodol,
S szeretődet megejted.
[1800-1804 között]
