Babits Mihály: ÉNEKE MAGYARORSZÁG VÉDASSZONYÁRÓL
ÉNEKE MAGYARORSZÁG VÉDASSZONYÁRÓL
Óh dicsőséges, óh ékességes, csillag, fényességes!
Angyalok szája, próféták lánya, Dávid unokája,
Menny királynője, búk enyhitője, egek erős őre,
Felkelő hajnal, lámpa mely nem csal, nap dús sugarakkal:
Nap győztes párja, föllengő pára, leányszépség bája,
Király lugassa, aranyos násfa, elefántcsontbástya:
Virtusból pálma, egek nektárja, jóillatok árja,
Zamatok magva, fények patakja, lelkeink csillagja,
Hadak iránya, vígság forrása, szemérem virága,
Fehér liliom, rőt rózsaszirom, viola-fuvalom,
Szűzeknek szűze, világnak tűze, vezess égbe győzve,
Fénye a fénynek, kútja segélynek és lelki reménynek,
| Világ úrnője, kegyes anya, édes! |
| neked énekelt Salamon hárfája. |
| tavaszi színek virágos vesszője! |
| tőled az éj fut, s kigyullad a nappal. |
| kit megkivánt a tisztaság királya! |
| légy szegények üdvének vitorlása! |
| vezesd a tévelygőt a kész hazába! |
| fordítsd figyelmed e zengő szavakra! |
| benned bokrosul a mennyek pompája. |
| s az arany csillag ring öledben, hajadon. |
| ne maradjunk itt honunkból száműzve! |
| adj életet szolgáid seregének! Amen. |
