Arany János: HÁZIURASÁG
HÁZIURASÁG
Költők! a végzet ellen
Ám zúgolódjatok:
Én nem panaszkodom már:
Én háziúr vagyok.
Ám zúgolódjatok:
Én nem panaszkodom már:
Én háziúr vagyok.
Bizúgy, barátim, isten
Fölvitte dolgomat:
Hiába sápadoztok,
Irigykedés miatt.
Fölvitte dolgomat:
Hiába sápadoztok,
Irigykedés miatt.
Szegény, szegény csavargók!
Tudjátok-e, mi a:
Valakinek tulajdon
Lakházzal bírnia?
Tudjátok-e, mi a:
Valakinek tulajdon
Lakházzal bírnia?
Hogyan tudnátok, hisz ti
Más ember tűzhelyén
Hányódtok... én is voltam
Olyan szegény legény.
Más ember tűzhelyén
Hányódtok... én is voltam
Olyan szegény legény.
Mit nem szenvedtem én is
Mióta elhagyám
Boldogságom bölcsőjét,
Szerény csöndes tanyám;
Mióta elhagyám
Boldogságom bölcsőjét,
Szerény csöndes tanyám;
Midőn a hű komondor,
Mely gazdátlan maradt,
Olyan keservesen nyítt
Idegen ház alatt!
Mely gazdátlan maradt,
Olyan keservesen nyítt
Idegen ház alatt!
Ki tudja, mennyi földet
Betüslött, béfuta,
Míg volt urát föllelte
A jó öreg kutya!
Betüslött, béfuta,
Míg volt urát föllelte
A jó öreg kutya!
S én a viszontlátáskor
Be nem fogadhatám:
Nem volt számára egy zug
A gazda udvarán. -
Be nem fogadhatám:
Nem volt számára egy zug
A gazda udvarán. -
Most itt van ő is, a hű
Bodré, együtt velem;
Mintha magáé volna
Úgy őrzi tüzhelyem.
Bodré, együtt velem;
Mintha magáé volna
Úgy őrzi tüzhelyem.
S fenntartja a tekintélyt
Mint háziúr ebe;
Szeretném látni, kedve
Ellen ki jőne be!
Mint háziúr ebe;
Szeretném látni, kedve
Ellen ki jőne be!
De ti, költő barátim,
Ha erre vét a hab,
Csak jöjjetek be bátran:
Bodré meg nem harap.
Ha erre vét a hab,
Csak jöjjetek be bátran:
Bodré meg nem harap.
Csak jöjjetek be: nálam
Lehet nyugodnotok:
Fölösleg ágy van, a ház
Sem mindenütt csorog.
Lehet nyugodnotok:
Fölösleg ágy van, a ház
Sem mindenütt csorog.
És kertem is van, ah, ez
Valóságos liget!
Hűs árnyat benne félszáz
Gyümölcsfa hinteget.
Valóságos liget!
Hűs árnyat benne félszáz
Gyümölcsfa hinteget.
Itten merengek én el
Olykor s szemem ragyog:
Könnytől-e... vagy örömtül
Hogy háziúr vagyok?
Olykor s szemem ragyog:
Könnytől-e... vagy örömtül
Hogy háziúr vagyok?
Sőt ami több, lakóm is
Van, egy kis föcskepár,
Mely sárfalamra, sárból,
Szerény fészket csinál.
Van, egy kis föcskepár,
Mely sárfalamra, sárból,
Szerény fészket csinál.
Mely nékem hajnalonként
Friss dallal fizeti
Le a lakbért - s a szállást
Igen szeretheti.
Friss dallal fizeti
Le a lakbért - s a szállást
Igen szeretheti.
Három fészkét veré már
Le csintalan gyerek:
Most, a csüggedhetetlen!
Negyedszer rakta meg.
Le csintalan gyerek:
Most, a csüggedhetetlen!
Negyedszer rakta meg.
Hajh! kezdem én is, melyet
Vészek ledultanak,
Reményim föcske-fészkét
Építni újolag :
Vészek ledultanak,
Reményim föcske-fészkét
Építni újolag :
Megérem-e, hogy benne
Nyugtot s békét nyerek?
Vagy majd leszórja a sors -
Az a pajkos gyerek...?
Nyugtot s békét nyerek?
Vagy majd leszórja a sors -
Az a pajkos gyerek...?
(1850)
