Arany János: A BETYÁR
Dallam: "Bort ittam én, boros vagyok." |
Gulya, ménes ott delelget:
Csárdabeli szép asszonynál
Bort iszik az öreg-bojtár.
A főcsikós után való;
Leányokért élő-haló,
Menyecskék kedvire való.
Furcsa rovás megy odabent:
Hiba van a kréta körül:
Egyet felír, kettőt törül.
Elszeretik a menyecskét!...
El van az már réges-régen,
Afelől már alhatik ken'.
Csak vihogna, enyelegne :
De a betyár búsan hallgat
A karimás kalap alatt.
Hogy ma szavad se vehetem?
Mi lett volna! duzzog Pista,
S a rossz bort mint tejet issza.
Vagy haragszol? mondd ki nyilván
Nem haragszom, semmi bajom:
Csak magamban gondolkozom.
Míg a nap is lehanyatlik;
Néha-néha egyet kurjant,
Azt is a legszomorúbbat.
Visszafordul az ajtóban:
Már most Juci, Isten hozzád!
Tartsd még azt a piros orcád.
Rosszat sejtek a szemedben:
Hova készülsz? katonának?
Egy-fiú vagy: nem kívánnak.
De most ennek így kell lenni.
Jaj ne menj el, gyöngyvirágom,
Jobb, pihensz a vetett ágyon.
Nyugovásom nincs már nekem:
Sem éjjelem, se nappalom:
Mindig az ágyuszót hallom.
Fölkeresi ménes-lovát;
Juci csak úgy néz utána
Míg behal az éjtszakába.
A menyecskét körülveszik
De Jucinak egész estve
Odavan a játszó-kedve.
Holnap is, holnapután is,
Akkor is ha más öleli:
Pistával van feje teli.
Válogat a ménes lovában;
Mint a kanász pergő dolgában,
Válogat a csikók javában.
Kiereszti pányvás kötelét,
Sárga csikó hurkon megakad,
Mond a betyár ilyen szavakat:
Tud-e imádkozni a csikós?...
Uram Isten! lásd meg dolgomat:
Most lopom az utolsó lovat.
Nem cselekszem többé, de soha;
Ezt se teszem, bár is, magamért:
Teszem... a jó Isten tudja mért.
Veti magát sárga lovára,
Vágtat a ló messzi határra,
Csak úgy bámul a hold utána.
Dallam: " Pej paripám patkószege..." |
Arra veszi Pista betyár futását.
Adjon Isten! Hozott Isten! mi bajod? -
Semmi bajom; huszár lenni akarok.
Így kötődik a bojtárral egy vitéz:
Még huszár, hé? nagy kivánság, nagy dolog,
Sokat akarsz édes öcsém: hát gyalog?...
Gyalogoljon aki szokta, én soha!
Lovon nőttem, növekedtem ennyire:
Kardot ide meg sarkantyút izibe!
Ilyet ugyan komisz lóba' nem adnak;
Szegény magyar! hogy is győzné a huszár:
Nem ád neki őfelsége a király.
Addsza tehát azt a vaskos tenyered;
Itt a kulacs, bor van ebben, nem lőre;
Ihatunk ma - holnap aztán: "előre!"
Amilyen egy huszár lehet; |
Azt a nevet, a gyöngy nevet. |
Ha beszálla, ha beszálla: |
A' se veszett el utána. |
Soha semmit nem hibáza; |
Az a pálca, káplárpálca. |
Szomjuságról, szomjuságról; |
Különben, csak haragjából. |
Kapitány úr is felőle: |
Káplár lehetne belőle. |
Ütközetben, ütközetben! |
A tizedben, a tizedben! |
Fel lehetett volna tenni - |
A többi is, valamennyi. |