Ady Endre: Az én menyasszonyom
De elkisérjen egész a síromba.
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«
Csak a szivébe láthassak be néha.
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
A lelkem lenne: életem, halálom.
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«