Ady Endre: Megint nagy vizekre

Teljes szövegű keresés

Megint nagy vizekre
 
Kedves, jó Földesi Gyulámnak,
az Ady-versek poéta-adminisztrátorának
 
Be szikkadt szájjal mosolygok megint,
Száraz bölcseség vén aszálya bennem:
El kell már megint nagy vizekre mennem.
 
Hajh, nagy vizek és sírós örömök
Örök felhőző, szent párás tájéka,
Vársz-e reám még kisértettel néha?
 
Visz-e csónakom, a szenvedni-vágy,
Olvadó és bús üdvösségü ködben
S villámos zápor zuhog-e köröttem?
 
S piros csónakkal indulok megint,
Szivem a lapát az evező rúdján,
Félelem nélkül félős bajok útján.
 
Dacos, jaj-záró ajkat akarok,
Szivet, mely örvényt paskol újra bátran
S mindig több veszélyt, mint amennyit vártam.
 
Piros a csónak, bátor a lapát
S ha aggul, gyöngül egykori hajósa,
Tengeren pusztul, mintha ifju volna.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages