ELŐBESZÉD.
ELŐBESZÉD.
Bizzál Istenben, ’s nem hágy-el! Vajmi kevesen reménylették a’ Hazában, hogy ez a’ munka szerentsésen el fogna végeződi; és ímé Isten’ segedelmével nem tsak elvégződött, hanem Világ eleibe is botsáttatott. Nem vethetik immár fájdalmas alatsonyítással szemünkre: hogy mi Magyarok Hazánkat nem is esmérhettyük, hogy tudnánk tehát vagyonnyainknak hasznát venni? – Vérzett az én szívem ennek elképzlésekor, ’s igyekeztem, sőt valóban erőm felett is törekedtem, hogy munkámat most egyszerre a’ hibáktól is megtisztogathassam; de a’ ki e’ szövevényes munkát jól megfontollya, könnyen, sőt akarattya ellenn is által láttya, hogy az egyszerre nem egygy embertől, de egész Társaságtól is lehetetlen, kivált mindeneknek különböző gondolkozásokhoz, ’s itéletekhez képest. Rövideden, és tsak a’ nagygyából írni Hazánkról játék; de szálanként minden Helységeket, ’s egyebeket is vóltaképen öszve szedegetvén, ennek hív előadása alatt mintegy leroskad egy ember, ’s tartózkodva kénteleníttetik elképzelni a’ munkának terhét.
Legnevezetesebb tökélletesedését munkámnak a’ Tek. Ns. Vármegyéknek betses Tudósításaik okozták, mellyeknek megnyerése, kiváltképenvaló balzsamja mind terhes fáradozásaimnak, mind pedig hátra lévő rövid életemnek; mert soha egy Író sem nyert még a’ Hazától sem ollyan nevezetes, sem pedig olly betses segedelmeket, minthogy Tudósításaikat, nehány Vármegyéken kívül minden Vármegyék hitelesen megküldötték, és még a’ hátra lévök is kétség kivül, látván hasznos, és elmúlhatatalanúl szükséges vóltát, kevés idö múlva meg fogják küldeni. Én ugyan ezeknek eszközlését, valamint munkámnak tökélletesítését is, hóltomig legfőbb kötelességemnek tartom.
VÁLYI ANDRÁS
Professzor Úrra teszi figyelmetessé a’ HAZÁT,
Doktor Sándorfy József. Bétsben 1797.
Professzor Úrra teszi figyelmetessé a’ HAZÁT,
Doktor Sándorfy József. Bétsben 1797.
Magyarim! kiket édes Anyátok
| Magyarúl szót adni tanított, |
| ’S hogy Nyelve ragadna reátok: |
| Gyakran ajakához szorított. |
Tartyátok ezer nyereségnek,
| Tudom, azt: hogy már kiderültek |
| Vártt hajnali a’ Magyar Égnek, |
| És tsillagi rendbe kerültek. |
Az az: a’ Hazabéli Tudósok’
| Ajakin Pannónia’ Nyelve |
| Zeng, – és az egész Haza, van sok |
| Magyar Irással tele telve. |
De hogy annak is a’ neve éllyen,
| Ki ügyünk mellett maga szólla, |
| ’S magyarúl hogy folyva beszéllyen |
| Kiki, – Törvényt* írata róla. |
Artic. Dićt, Budć 1792. Art. VII.
Melly is a’ köz Hívatalokból,
| Ha ki Nyelvünknek folyamattyát |
| Nem tudgya, igen helyes okból |
| Ki rekeszti, mint Haza’ fattyát. |
Neve légyen az Égig emelve;
| De ki hát az? Az a’ Haza’ Nyelve, |
| ’S Literatúrája Királyi |
| Hazabéli Profeszszora VÁLYI. |
Ő Nyelvünk’ gyászos ügyééret
| Ország Gyűléseibe síra, |
| ’S így sz Ország is maga rá tért, |
| ’S olly okos Törvényeket íra, |
De mivel jmég VÁLYIt elöttünk
| Több virtusi is nemesítik, |
| ’S hogy nagy neve lenne közöttünk, |
| Szép Könyvei érdemesítik. |
Méltó örök érdeme légyen:
| ’S zengjen háládatos ének, |
| És Oszlopot a’ HAZA tégyen |
| Örököst a’ VÁLYI nevének. |
VÁLYI ANDRÁS
PROFESZSZOR ÚRNAK EMLÉKEZETÉRE.
PROFESZSZOR ÚRNAK EMLÉKEZETÉRE.
Felderűlt újj Egem tündöklő fényével,
| Ékesűlt Fébusom arany fellegével; |
| Mivel egy bőlts Fijam magyar etsettyével |
| Fel fedez, ’s magasztal anyai nyelvével. |
Fájdalommal nézé gyászos esetemet,
| Hanyatló időre juttatott ügyemet, |
| Bánattal szemlélé keserűségemet, |
| ’S zokogva húllatá panaszló nyelvemet. |
VÁLYI! már felnyitád kintses kebelemet,
| Kimutatád fényes kettős keresztemet, |
| Új magyar bíborral fedezéd testemet, |
| ’s víg színre derítéd setétűltt Egemet. |
Mint fáradt utánnam zúgó örvényeken
| Bús hajód, Scyllánál forgott veszéllyeken, |
| Esedezvén értem felséges helyeken, |
| Orvosságot leltél, ’s győztél mindeneken. |
Fogy a’ gyertya, másnak bár használ világa,
| Így VÁLYI Hívem is míg tzéllyához hága, |
| Ifijúságának zőldellő virága |
| Gyakran hervadozott, ’s lankadt vala ága. |
De még is szívében forrván magyar vére,
| El nem hagyott engem, míg mindent végére |
| Nem hajtott; ’s már fénylik ditsőséges bére. |
| Rózsát hintek áldott emlékezetére. |
A’ HAZA.
