ESZTERGOM VÁRA.
ESZTERGOM VÁRA. Földes Ura az Esztergomi Érsekség, nevezetes e’ Vár, mind hajdani népes voltáért, mind pedig külömbféle súllyos ostromoltatásáiért. Eredete valamint a’ Városé is homályos, melly hasonlóképen SZENT ISTVÁN Királynak születésével kezde híresedni, a’ ki a’ Városban született ugyan; de a’ Várban kereszteltetett meg. E’ Várban hajdan több Templomok is valának, de már ma a’ régiek közzűl tsak a’ Szent István Temploma áll fel, a’ Boldogságos Szűz Mária, és Szent Magdaléna Templomainak pedig híre, és maradvánnya nevezetes. Valamint régi Templomainak, ’s Kápolnáinak historiája, úgy azoknak száma is bizonytalan, és így sem ezeknek, sem a’ Várnak bizonyos építőjét meg határozni nem lehet. Vagynák Irók, a’ kik mind ezeket egyenesen Sz. ISTVÁNNAK tulajdoníttyák mint Bonfin. Nem is kételkedhet a’ felől senki, hogy e’ Szent Király itten Templomot ne építtetett volna; de mellyik az? és melly névvel neveztetett? homályba vagyon. A’ mellyben kereszteltetett, azt nem építtethette, sokan a’ Királyi Templomot, melly a’ Boldogságos Szűz Máriának nevéről neveztetett, állíttyák, hogy kezdette légyen építtetni: de ezt valamint a’ Várat is több Királyok építtették, és ékesíttették. E’ szentelt épűletben a’ több nevezetességek között vagyon, jobb felől veres tiszta márványból BÉLA Királynak képe, balról Jób Érseké, középen pedig a’ Boldogságos Szűzé mintha festve volnának, a’ többi márványból készűlt alkotmányoktól meg kűlömböztetve, ezekkel a’ fel íratokkal: az Érsek felett JOB ARCHI EPISCOPUS, a’ Király 608felett REX BELA, a’ Vár felett CASTRUM, a’ templom felett BASILICA, a’ Boldogságos Szűz felett SANCT MARIA. Több Kápolnátskák is valának itten hajdan, Oláh Miklós ezek közzűl kettőt említ, egyiket északról tengeri tsigákból készűlve, és sok féle festékekkel fel ékesíttetve, a’ mellyben vala a’ mindenféle tárgybéli régi könyvekkel, és íratokkal rakott könyvtár is; másikat pedig délről, mellyben a’ rézből készűlt boltozatok, arany szegéssel ékesíttettek, melly még ma is épségben vagyon, (mert az többieket az időnek viszontagsága meg emésztette) azt Erdéndi Bakótz Tamás Esztergomi Érsek, B. Szűz MÁRIÁNAK tiszteletére építtette, MDVIIdikben, a’ mint a’ falba bé rajzolt arany betűk bizonyíttyák, és nem Kanizsai János, mint némellyek állíttyák. Bél Mátyás véllekedése szerént a’ Szent Márton tiszteletére épűlt Kápolnát lehetne néki tulajdonítani. Minek utánna a’ Tatárok Esztergom Városát megvették, ’s Magyar Országnak sok nevezetes helyeit fel dúlták, e’ Várat, melly leg nevezetesebb erősség vala, meg nem vehették, az Esztergomi Vár, Fejér Vár, és Pannónia hegye maradának meg; némellyek Budát teszik az Esztergómi Vár helyett; Rogerius épen abban az időben élt, midőn a’ Tatárok Hazánkat pusztították: Bonfin pedig az ő munkájábol írta ki e’ veszedelmet, ’s nem Budát, hanem Esztergomot teszi. Egyiket sem lehet meg határozni: nem Budát, mivel felőle a’ régi íratok semmit sem bizonyítanak, hogy Esztergom Várának elennyészése után Buda fen maradott volna, annyival inkább, mivel még akkor a’ mai Buda Vára nem is vala lételben. Az Esztergomi Várat pedig annyiban lehet állítani, mint hogy a’ magos hegyeknek meg vétele a’ Tatároknak súllyosabb vala. Nem marada ugyan Esztergom Vára is egész épségben, mivel az akkori Fő Érsek Mátyás maga is ki múlt e’ világból, Sajó vize partján tartatott viaskodásban három más Püspökökkel vitézkedvén elesett 1241ben. Első meg újjítója vala e’ Várnak IVdik BELA az akkori nyomorúlt Magyar Hazának második helyre állítója, a’ ki Esztergom Várának helyre hozását, Királyi módon eszközlötte. Nem kevés segedelmére 609volt Vantsa István is, Mátyás után való igen nagy példát mutató Fő Érsek, a’ ki minden képen méltó vala arra, hogy a’ Magyarok közzül IVdik INOTZENTZ Pápától leg először a’ Kardinálisi méltósággal meg tiszteltessék. Ez a’ Fő Pap vala az, a’ ki IVdik BÉLÁNAK segedelmével, valamint a’ Király a’ Várnak falait, úgy ő a’ Templomokat egész a’ lehetőségig meg újjíttatta, ’s fel ékesíttette. Vantsa István Kárdinális, és Érseknek ajándékozta IVdik BÉLA Király Esztergom Várat, azzal a’ fel tétellel egyedűl, hogy a’ Királyoknak, mikor Esztergomon keresztűl útaznak szabad szállások légyen a’ Várban. A’ mint nagy nevet érdemlett néhai Fő Érsek Vantsa, úgy méltán érdemlet Lodomér is, a’ ki az ő idejebéli viszontagságok miatt elromladozott Várat meg újitatni törekedett. Ugyan is meg szaporította a’ katélyokat, és azokat külömbféle szükséges dolgokkal fel ékesíttette. Kanizsai János pedig Zigmondnak idejében vala Fő Érsek, és az akkori igen jó Királynak segedelmével szaporította meg a’ már LAJOS idejében meg erőssíttetett Káptalant a’ Szent István Prépostságával meg gazdagítván azt, ’s olly szép jövedelemmel, mellyből hat Káptalanbéli Urak méltóképen elélhetnének. Ezen kívül építtette a’ Királyi Kápolnát, melly a’ Szent Márton nevezete alatt fordúlt elő. A’ tulajdonképen való Királyi Templomot pedig Zéchi Dienes olly szembe tűnő ékességekkel állította vala fel, 1453, mellyek az előbbenieket meszsze haladták a’ Bóldogságos Szűznek, és Szent Albert Püspőknek tiszteletekre. Hasonló szorgalommal ékesíté vala Vitéz Fő Pap is a’ Várat külömbféle mesterséges dolgokkal, mind pedig remeki festésekkel. Bakótz Tamás pedig más újj Kapolnát építtete a’ Királyi Templomhoz, Boldogságos SZŰZ MÁRIÁNAK tiszteletére, mellyben még ma is szolgáltatik a’ Várbéli Isteni tisztelet. Valának tehát ollyan jól tévők, kik az Esztergomi Várat, és Templomokat régi fényéhez, ’s méltóságához segélleni igyekeztek. Ez említett Királyi Szentegyházon kivül, még több Templomok, és Kápolnák is valának; ezekhez járúlnak a’ Fő Papoknak, és Kanonok Uraknak lakó helyeik, a’ 610papi Tanáts, vagy Consistorium, mellyeknek mind különös épűletei voltanak, sőt az említett Szent István Prépostságán kivűl is valának még két Prépostságok a’ Vár alatt, egyik a’ Szent Tamás, másik pedig a’ zöld mezőröl nevezett Sz. Györgyi Prépostságok, mellyeknek ismét más Kanonokjai valának. Illy méltóságos vala itten hajdan a’ Papi szék, ezen kivül hét Plébániák voltak, öt a’ szabad Királyi Városban, kettő pedig az említett alsó Városokban, a’ kik tsak nem minden Vasárnapokon tartoztak fel menni a’ Várba, és a’ fő Templomban, a’ Szent Misét pompás Bútsú járással szolgáltatni. Fénylett e’ Várnak illy pompás ditsősége, egész IIdik LAJOSNAK szerentsétlen esetéig, mert ambár nem mindgyárt esett e’ Vár a’ Törököknek jármok alá, mindazáltal dühösködvén Hazánkban SZOLIMANNAK vérengező szablyája, hova tovább ujjabb még újjab kárával fájlalta ezt Esztergom Vára. Mivel mint az éhes sasok, vagy az ordító Oroszlánok, úgy dúltak mindeneket a’ Törökök, midőn Budáról vagy e’, vagy más vidékre ki rohantak. Meg telvén éhes buja kivánságjok az Ozmanoknak prédákkal meg rakodva mentek barlangi tanyájokra viszsza Budára MDXXVIdikban. A’ Törököknek viszsza térések után ZÁPOLYA JÁNOS sanyargatá e’ Várat MDXXXIIben. Nem álhatván ki végre a’ pogányoknak erejeket MDXLIIben kénteleníttetett magát a’ földig meg alázni, fel vévén a’ sok erőszakoskodások után, a’ dühös ellenségeknek kegyetlenkedő jármokat. Ez időben Várdai Pál vala az Esztergomi Érsek, a’ ki valamint kegyességére, úgy tudomannyára, és szelídségére nézve is nagy példa vala; meg alázván Úri személyét ki méne a’ Várból a’ gyözedelmeskedő Szolimannak tiszteletére; mellyen a’ Török szív is annyira meg indúlt, hogy néki a’ Várban kívánsága szerént való békeséges meg maradhatást ajánla. De a’ kegyes Fő Pap sokkal hathatósabb Iseni buzgósággal bírt, mint sem a’ Törökök közt meg maradhatott volna, és így előre küldvén némelly vagyonnyait Posonba, onnan pedig Bétsbe siete; holott is az ő véllekedése, és az Ország Nagyainak helybe hagyásokkal, a’ Fő Érseki 611szék MDXLIIIban Posonba által vitete. Míg azonban a’ Főpap eltávozva vala a’ Vártól, mind a’ szent, mind pedig a’ világi házakat feldúllyák vala, és a’ hasonlíthatatlan szépségű fő Érseki széket pogány szertartásaiknak helyévé változtattyák vala. Törekedtek ugyan a’ Keresztyének ’s minden tehetségeiket reá fordították, hogy ez erősséget a’ pogányoknak kezekböl ki tsavarhassák; de minden igyekezet haszontalan árnyékká vált, ötven esztendő haladott el míg a’ Török e’ széles vidéken mindenfelé uralkodott. Körűl vette ugyan MÁTYÁS Fő Hertzeg MDCIVdikben, nagy számú sereget szállítván a’ Vár alá, melly alkalmatossággal Szent Gellért napján kezdődött az ostromnak eleje, ’s olly szerentsés előmenetellel folyt, hogy már a’ Várhoz közelítének, és a’ Várba tüzes golyobisokat hányhattak: de az idő járása ellenkezvén a’ szerentsével kéntelenittettek fel szabadítani a’ Várat. Meg jelent más esztendőben ezután Manszfeld, ’s a’ Várat keményen ostromlotta, napról napra közelítvén ahoz kevés idő alatt a’ falakat rontatta, ’s tűzzel emészté a’ Várat, sőt kétséges félelembe is ejté a’ Pogány sereget. Midőn már reménység vala a’ Várnak meg vételéhez vélletlenűl ki ragadá a’ halál a’ Vezért ez árnyék világból. Meg jelenvén ismét Mátyás, ’s folytatván a’ Várnak ostromát, el árúlás által nyeré meg a’ Várat. De nem sokáig maradhatott a’ Keresztyéneknek birtokokban, mert MDCVIdik esztendőben véghetetlen Pogányság lepvén meg e’ vidéket, ismét birtokjokba jutott, ’s igájok alatt sínylett tovább 79. esztendőnél. Haszontalan törekedtek Eleink viszsza szerezhetésében, mind az ideig, míg Bétsnél megvervén a’ Törököket, mind a’ Németek, mind a’ Lengyelek hátokon lévén, végre az Esztergomiak is ki küszöbölték a’ rajtok kegyetlenűl uralkodó kedvetlen vendégeiket. Ki űzvén innen az Ozmanokat MDCLXXXIIIban a’ vólt Királyi épűletek, ’s ritka ékességű kastélyok helyett undok kalyibákra, ’s formátlan épűletekre találának, ’s a’ le rontott falak darabonként mutogatták az ellenségeskedéseknek fene mérgét. Béhúllottak a’ házaknak fedelei, büszhödő párolgás, jöveki az undok 612kalyibákból, ’s szánakozásra indíták a’ nézőt, sőt valamint a’ halál’ révére siető betegnek béesett szemeiböl a’ siralmas halál néz ki, úgy itt is tsak az ínség, ’s kártétel látszatott! Levalának immár a’ fellyebb leírt Királyi Templomok rontattatva, ’s minden felé tsak a’ siralmas veszélyt lehete szemlélni. Még az arannyal gazdag, és mindenféle mesteri remek munkákkal felékesíttetett, fő Templomnak sem kegyelmeztek meg: hanem ezt is a’ földnek színéig lerontván haszna vehetetlen kő darabjait hagyák külömbféle omladékokban a’ meg siratásra!
Első Kapitánnya vala az Ozmanok kiűzettetések után e’ Várnak Gróf Pálfy Miklós, a’ ki a’ mint értékére nézve virágzó, úgy vitézűl hadahozó Férfi is vala, egész lehetőséggel szorgalmatoskodott ez a’ Várnak meg újjításán, ’s körűl kerítésén, mint szinte az utánna való Kapitány is: de Kuklender Ferentz ollykor léve a’ Várnak Kapitányává, midőn nem a’ Várnak építésére; hanem annak oltalmazására vala szükség; mert ki ütvén a’ Rákótzi hada, minden építésbéli kezdetek félbe szakasztattak. MDCCVIben pedig számosabbak lévén a’ RÁKÓTZI, ÉS BERTSÉNYI seregei mint az öriző katonák, a’ Várat mindenfelől ostromlották, egyik rész a’ Dunántúl vala, másik pedig innen a’ szőlő hegyek oldalán Dorog felől, más pedig tábor helyet mére magának. Azonban étzakának idején a’ Várhoz közelítének, mellyet mind ágyúval, mind egyéb hadi szerszámokkal kemény ostrom alá vették, ’s már a’ LEOPOLD védhelyét is annyira meg tördelék, hogy a’ le roskadáshoz közelíte. A’ Dunántúl lévő sereg is éjjel nappal szüntelen ágyúza 18. ágyuival, és 8. mozsarakkal, ’s a’ népet fellyebb, még fellyebb öszve szorítván, tudtokra esék az ostromlóknak, hogy már a’ vízi Város ki ürűlt légyen. Bé szagúldván a’ Városba, tsak egy tsoport aszszonyságot találának, ’s bé rontván az ablakokat kisded lyukakon lövöldözék a’ Várból letekintőket. Illy szerentsések lévén Rákóczy népei, felvető lyukat ástak a’ Vár alá, és tsak annyi héjja vala fortélyoknak, hogy a’ puskapor öntetne helyére. Észre vévén ezt a’ Várbéliek eleit vévék a’ veszedelemnek, mert 613a’ ködös éjnek idején, az erőssebbeket lajtorjákon leereszték, kik Rákótzi követőire rész szerént lövöldözének, rész szerént pedig kő szirteket hömbörgettek. Tapasztalván, ’s erezvén ezt Rákótziak, külömbféle gondolatokba merűltek, amazok pedig az ellenségnek őrizőit leöldösvén, az ásott lyukba rendelt puskaport, nagyobb részént felhordták a’ lajtorjákon, a’ többit pedig elrejtették. Nem lévén azonban a’ Tsászár seregének reménysége, semmi féle segedelem’ érkézhetésére, követeket külde Rákotzihoz, hogy ha sérelem nélkül kibotsajtándgya a’ Tsászári népet, készek volnának feladni a’ Várat. Könnyen reá állott Rákótzi, ’s a’ Tsászári népet minden sérelem nélkül kieresztette vala. Bonafousiv Frantzia Tisztet rendelvén a’ Várnak meg őrízésére. Mint egy két hétig vala a’ Vár Rákotzinak hatalmában, mert elérkeze Qvido Stárenberg, és Pálfy János egynehány ezerekkel, ’s megvévén az útban Nyerges Újfalu Várát, más nap délben a’ Várnak ostromához kezdettek, ’s mint egy negyed napig folytatván az ostromot, alkura léptek, hogy ha Rákotzi a’ Németeknek által adándgya a’ Várat sérelem nélkűl elmehessenek. Megleve az egyezés, és a’ Vár Kapitánnyának Bruckenthal választatott, míg Kuklender megérkezne, a’ ki is két esztendő múlva tére meg az általa elvesztett Esztergomi Várba.
Kuklender helyébe következett Schuchknecht Maximilian fő Strázsa Mester, nagy szívű, és hivségű ember, olly érdemett tett az Esztergomi Várra nézve, mint Gróf Buchheim Komáromra nézve, mert egész hívatalában törekedett, hogy e’ Keresztyének régi fő helyét hajdani, vagy leg alább bóldogabb lábra tehesse. Szerentsés is vala igyekezetében, mert mind a’ kőfalakat meg újjíttatta, ’s erősíttette, mind pedig a’ Várnak kivánt díszét helyre állította. Halála után sok ájtatos Fundátziókat hagyott; a’ mellyekről mái napig is esméretes. Generális Schuchknecht helyébe következe Veisz Péter. Le írta Esztergom Várának fekvését Istvánfi IIdik könyvéb. 116dik oldalon. Ehez képest röviden meg jegyezhető, hogy a’ Vár hegyen fekszik a’ Duna partyához közel, mellynek 614hoszszasága nagyobb, mint szélessége. Minden felől magos a’ lejtősége, de leg meredekebb a’ Duna partyafelé lévő részén, és kösziklásabb is, mert a’ több részein földel elegyes; de e’ részén soványabb, és a’ föld is kevesebb, vizei alatta orvosi tulajdonságúak, és melegek, ’s ez az oka hogy itten a’ kútak ízetlenek. A’ Vár az alatta lévő hegynek formájához vala alkalmaztatva, ’s ennek nagyságához képet terjedének a’ Várnak kő falai is, észak felől való részén szoross, és tsak egy védelmező tornya vala; de hova tovább szélessedik, és magas, ’s kemény falakkal vala meg erőssítve, ’s mint egy 300. lépés után már leg szélessebb vala, és sok védelmező tornyotskákkal ékesíttetett. Leg magossabb ezek között kettő, egyik nap kelet, és dél felöl, másik pedig nap enyészetre; de mind a’ kettő a’ Királyi Város felé alkalmaztatva. Ez amannál hoszszabbkább, ’s hat szegelettel bír, és Leopoldról neveztetik. Homályos e’ név eredetének oka, mivel midőn leomladozott volna, épen az idő tályban hala meg Leopold, és így az halálát ugyan Leopoldnak; de fel építtetését, vagy mostani életét KÁROLYNAK tulajdoníthattya. E két erősség között esik alább a’ Várnak Kapuja alatsonyabb helyheztetésben, melly nem tsekély erősséggel bírt, holott a’ kőfalban vagyon egy kerék kő darab bé rakva, mellyen egy kezet lehet felűl a’ Várba felmenőnek látni, fel emeltt újjakkal. Az után következik a’ második, majd harmadik, és negyedik Kapu, a’ Vár árkánál, mert ennyi falakkal, és kapukkal vala a’ Vár e’ részröl meg erőssítve; a’ harmadik kapu felett ezeket olvashatni.
I. CAROLO VI. 7.
R. I. S. A. G. H. B. R.
PORTA MOENIAQVE AR-
CIS ISTIUS ITA DECORI
NOVO RESTITUTA
MAXIMILIANO DE SCHU-
KNECHT GENERALI VI-
GILIARUM FORTALITII
2. HUJUS FRĆFECTI. 7.
R. I. S. A. G. H. B. R.
PORTA MOENIAQVE AR-
CIS ISTIUS ITA DECORI
NOVO RESTITUTA
MAXIMILIANO DE SCHU-
KNECHT GENERALI VI-
GILIARUM FORTALITII
2. HUJUS FRĆFECTI. 7.
A’ Várnak közepében áll egy szép, ’s nagy Templom; építtette örök emlékezetű M. TERÉZIA Fels. Királynénk az üressen lévő Érsekségnek jővedelmeiből igen nagy kőltséggel 1768. ’s 1772ben. Kár, hogy belső részei, ’s ékességei olly hamar repedeznek. Régi szenteltt épűleteiböl tsak a’ régi márványból 615épűlt királyi Templomnak oldalába építtetett Kápolna áll fel. Ez négy szegeletre van építve, ’s falai tsudálkozásra méltó mesterséggel készűlt márványokat mutogatnak, rezes fedezete alatt. E’ Kápolnán kivűl fen áll még egy darab fala a’ Királyi Templomnak, és az ajtónak helye is, mellyek mind márványból készűltek, még pedig almélkodást indító tsudállatos mesterséggel, mert mind a’ márványba faragott kissebb márványok külömbféle színűek, mind pedig az ezekbe festett képeknek tetsző régi Szent Embereknek képei, kiváltképen való remeki munkával készűltek. Az ajtó felébe külömbféle márványból ki faragott képek felett, ezek a’ felíratok látszatnak. BASILICA JOB ARCHIEP. SAN. MARIA. REX. BELA. CASTRUM. ezek alatt pedig, PORTA PATET VITĆ SPONSUS VOCAT INTRO VENITE. a’ bólthajtásnak fedezete felett MENTEM SANCTAM SPONTANEAM. HONOREM DEO. ET PATRIĆ LIBERATIONEM. Az ajtó mellett pedig jobb felől való részbéli falán Danielnek, Zachariásnak, Ézsaiásnak, bal felől Jóbnak, Ezékielnek képei vagynak; a’ harmadik kiásott ajtónak tetőjén, vagy oszlopán jobbról Szent Péter, Sz. János Evangelista, és Sz. Albert valának, balról pedig Sz. Pál, Sz. Máté Evangelista, és Sz. Miklós, mindenik külömbféle táblákkal, de a’ mellyeknek betűi olvashatatlanok. A’ Sz. Máté Tábláján láthatni valamennyire e’ szokat. Nisi abundaverit justitia vestra prae scribis, et phariseis, non intrabitis regnum Coelorum. Fájlalható minden igaz hazafiui szívnek néhai Gróf Barkótzi Ferentz Esztergomi Érseknek 1765dikben hirtelen lett halála, mert hatalmába jutván, ’s egy Királyi parantsolat által a’ régi Urasághoz térvén (minden Ország Rendgyeinek jeles tapsolások között) viszsza adattatott Barkóczy Primásnak Esztergom Vára MDCCLXIIdik esztendőben, ’s azután nem tsak rendeléseket, hanem kezdeti épűleteket is tétete e’ Várnak régi fénnyéhez hasonlító meg építtetése felől; de az irígy halál a’ halhatatlan Érseket az élők közzűl lett ki szóllíttatása által végét szakasztotta igen ditséretes nagy szándékának. 1790ben kezdette H. Battyáni 616Primás Ő Eminentziája a’ Vár alatt lévő piatzot tágasítatni, minekutánna a’ Várbéli épűleteket egy átallyában meg újjíttatta vólna. Felső régi épűletein kivül igen nevezetes, és tágas pintzék is vagynak e’ Várban, ’s 1795. a’ régi mély kútat kezdette Hertzegi Eminentziája ujonnan tisztíttatni, mellynek némellyek állitások szerént leg nevezetesebb vize van Esztergomban.
SZ. TAMÁS VÁROSA.
Leg közelebb van a’ Várhoz Szent Tamás Városa, mellynek lakosai a’ Törököknek kiűzettetések után, rész szerént Magyarokból, rész szerént pedig külföldiekböl gyűltek vala öszve, mind katolikusok, és Isteni tiszteletre az Érseki, vagy is a’ vízi Városba gyűlnek öszve.
Az egész hegyetske rakva vala hajdan házakkal, melly az itt volt Prépostságnak birtokában vala. Eredete, és történetei, a’ Királyi Városéval meg egyezők, ’s egyenlő viszontágságokat szenyvedett. A’ Törököknek idejekor, az Ozmanok, és Rátzok lakták, de ostromoltatván a’ Tsászári, és más Keresztyén katonáktól elpusztúlt. Termő földgye nem lévén, vagy másoktól költsönöznek, vagy pedig szőlö munkával élnek. Szent Tamás hegye, a’ Várossal együtt a’ Fő Káptalannak birtokában vagyon. Az Uraságnak avagy a’ Káptalannak háza leg szebb épűlet ebben a’ Városban. 1790. esztendőtől fogva némelly más lakosok is fel házakat kezdettek itten építtetni, melly építésre való hajlandóság esztendőtől esztendőre jobban mutattya magát. A’ meleg tó bizonyos időkben kénköves illatú gőzos ködöt botsát ki magából. Nevezetes továbbá itten a’ keserű víznek kút forrása, a’ mellynek hasznát érezvén kezdettek vala vele élni az orvosok 1787 esztendőben, ’s már most sok nyomos meg vizsgálások, és próba tételek után minden Patikákban (vagy orvosságtárokban) találtatik; ’s a’ Seidschützi víz helyett rendeltetik a’ szorúlásban sínyledező betegeknek. Az ide való szegényeknek számokra egy Ispotály is van építve Kápolnával együtt, a’ Káptalannak háza mellett. Gazdag ennek az Ispotálynak a’ Fundátziója. A’ régi fördőknek, vagy tónak helye nagyobb hatvan lépésnél, szélessége pedig 40, a’ hol leg szélesebb 50 lépésnyi, melly soha 617meg nem apad, sem a’ jég alá nem zárattatik, ’s egy malomra sok vizét is szólgáltat. El van a’ Vártól választva e’ Város, melly mellett a’ fördők valának. E’ hegy alatt látszatnak még két Klastromnak alap nyomdokai, mellynek hogy az egyike a’ Dominikánusoké, másika pedig az Augusztiniánusoké vala, az emlékeztető jelekből tudgyuk.
A’ VÍZI ÉRSEKI, VAGY BELSŐ VÁROS.
Eredetét vette e’ nevezet, a’ hajdan itten építtetett igen erőss toronytól, mellyet Oláh Miklós Érseknek szavai szerént azért neveztek vízi Városnak, mivel az erősség a’ víz által is őríztetett. Meg engedte vala Mátyás Fő Érsek, hogy a’ toronyhoz házakat építhessenek a’ lakosok, és Várossá építtessék a’ Toronyról nevezvén azt. Körűl vólt e’ hajdan e’ Város kerítve, nem lehet meg határozni, hihető azonban, hogy e’ vízi Városbéli Toronyhoz többeket is építettek ’s ollyan kő falakat, mellyek e’ Tornyot a’ Várossal egybe kaptsolván erőssbé tennék, e’ vízi Városkát. Bizonyos ellenben Bél Mátyásnak elő adása szerént az, hogy a’ Törököknek kezekben esvén az Esztergomi Vár, e’ Városka általok meg erősíttetett. Metsetjek is vala itten, és meglehetős rendbéli házaik. De elrontattak ezek Rákotzi seregétől, kik azon a’ részen ütöttek bé a’ Városba, melly Sz. György felé fekszik, mert itt az említett vízi torony alatt, melly a’ temérdek ágyú golyobisoktól meg rongyollott vala, könnyeb volt a’ bé menetel, holott éjjel az őrízőket, kik a’ falak között mint egy negyvenen valának, levagdalván, bé rohanának a’ Városba, és innen tűzeltek azután a’ Várbéliekre. E’ Városkának lakosai németekböl, magyarokból, ’s tótokból is állanak, a’ kiknek kisded szigetetskéjeken kivül, ambár semmi térségjek sintsen, mind azáltal tisztességesen elélnek, mesterségek, és borral, fával, gabonával való kereskedések által taplálgatván magokat. Szép szabadságokkal bírtak vala hajdan az Érsekeknek kegyességekből; de leveleik elveszvén, ezek is elenyésztek. Fő Méltóságú Kardinális, és H. Battyáni Primás Ő Eminent. négy Országos Vásárt szerzett ennek a’ Városnak, ’s éppen olly időre 618határozta, hogy ennek a’ Vásárnak végével alkalmatosan mehessenek le a’ Kalmárok a’ Pesti sokadalmakra. Legelőször tartatott itt az illyen vásár 1795ben Mártzius 11dikén. Nagy részét elfoglalta e’ Városkának a’ nem régen épűlt Királyi élésház, Provianthaus, és a’ Jesuitáknak volt Collegiuma, mellyet Szécsényi György MDCLXXXVIIdik esztendőben állított vala fel. A’ hajdani Jesuiták Collegiuma, ezeknek eloszlatások után, az Érsekséghez kaptsoltatott: ’s azonnal sok újjításokat tétetett abban a’ Hertzeg, hogy az Esztergomi kerűletbéli újonnan 1776ban felállíttatott Vikáriátusnak (Érseki helytartó Hivatalnak) alkalmatos lakó helyűl lehessen. Mivel pedig 1790ben Budára vitetett által a’ Szent Széknek, ’s az Érseki hívatalnak lakó helye; azért maga rendkivűl való lakására alkalmaztatta ezt a’ Házat a’ fenn említett Kardinális, és Primás ő Hertzegsége. Nem külömben a’ Jezsuiták előtt ugyan G. Szécsényi Érsek által bé hozott barátoknak Temploma, a’ kiknek kötelességjek vala, hogy a’ Törökök ellen fogott Tsászári fegyvernek szerentséltetéséért naponként imádkoznának. Itten vagyon a’ Vármegye háza is, és az a’ Torony, mellyben a’ fördők, és malmok felől vala emlékezet, mellyeknek az a’ természeti tulajdonsága, hogy ambár melegek mind azáltal inkáb hívesítik a’ testet, mint melegítik, és így a’ Budai Rátz Városbéli fördőkkel épen ellenkezők. A’ le írt épűleteken kivűl több Urasági Házak is vagynak a’ néhai Collegiomnak szomszédságában. A’ repűlő Híd mellett 1793ban egy újj Vendég fogadót építtetett az Uraság; az által menőknek nagy alkalmatosságokra. Ez a’ repűlő híd kilentz hajókon lévő hoszszú vastag kötél által mozgattatik, ’s tartatik a’ vas matskához.
SZ. GYÖRGY VÁROSA.
Öszve van e’ Városka is kaptsolva Esztergom Városával, mellynek nap nyugoti részén a’ Duna, és a’ Vár, délről pedig Esztergom Városával, és a’ Maróti végekkel határoztatik, napkeletre e’ Városkának szép térsége vagyon, közel a’ folyóhoz, azután halmok emelkednek, a’ mellyek szőlő hegyekkel ruháztattak, mellynek gyümöltsei nem alább valók az 619Esztergomiakénál. Ennek is vala hajdan Prépostsága, Káptalannya, ’s Városi fő Temploma; de a’ Tatárokkal, és Kúnokkal való hadak megemésztették. Meg újjítá ugyan ezeket Csanády Esztergomi Érsek; de az Ozmanok által egészszen elpusztíttatván, tsak az üress híre maradott fel. Sőt az egész hely darab ideig árván vala, minden lakosok nélkül. Viszsza jöttek ugyan ide a’ Törököknek ki űzettetések után a’ lakosok; de Rákótziak által ismét elszéllesztettek, ’s elébb nem is térének viszsza, míg a’ Haza régi békeségét meg nem nyerhette. Most e’ Város népes, és szép virágzásban van, ’s jeles szabadságokkal is bír, noha a’ régieket elveszítették. Lakosai többnyire magyarok, ezek után következnek a’ németek, és tótok; de a’ kik leg inkább nemzeti nyelvünkel élnek, ’s mind katolikusok. Helybéli Plébánust eddig még nem nyerhettek; hanem már Plébánia Házat építtetett itten Fő Tisztelendő, ’s példás kegyességű Drávetzky Ferentz Úr Esztergomi Kanonok tulajdon kőltségével: ’s a’ Templom is meg tsínosíttatott az Uraságnak kegyességéből.
Nevezetes továbbá itten az a’ hoszszú, és sok oszlopokkal belőlről meg erőssíttetett ’s fel ékesíttetett bólthajtásos kapu, mellyet néhai Primás G. Barkóczy Ferentz építtetett fel 1762ben temérdek költséggel arra a’ végre, hogy Szent György Városának könnyű közösűlése légyen Esztergom Városának egyéb három szakaszszaival. E’ figyelmetes megnézésre méltó bólthajtás mellett még most is fenn állanak az említett G. Barkóczy Primás nagy építménnyeinek romladozó kezdettyei. A’ mint, tudniillik, a’ Várba vezető kotsi út ketté válik, ottan vagynak egy roppant hoszszú épűletnek vastag kőfalai embernyi magosságra. Ezeket nem viheté fellyebb néhai G. Barkóczy Prímás; mert a’ halál meg szűntette véle felséges gondolattyainak véghez vitelét!
