Vaja
Vaja, Szbolcs v. magyar mv., közel Szathmár vmegyéhez, N. Madához délre 1 mfdnyire: 90 romai, 76 g. kath., 916 ref., 20 zsidó lak., ref. anyatemplommal, 8 4/8 első oszt. egész telekkel. Van egy régi vára, mellyet gr. Vay Ábrahám ujittatott meg. Határa részint homok-dombos, részint lapályos igen termékeny fekete homok. Lakosai felette szép és nagy ökröket tenyésztenek, s a város erről és lentermesztéséről híres. F. u. a Vay nemzetség, melly eredetét veszi a magyarok Pannoniába lett utolsó bejövetelökkor már virágzó Voja nemzetségtől. Ez a Voja mint pogány 1021. esztendőben lett kereszténynyé, s a keresztségben Tamásnak neveztetett, a mint ezen jeles családnak a bárói méltóságról adott oklevélben, s a gyula-fejérvári káptalan bizonyságlevelében olvashatni. Fiai voltak: Mesk, Jólath, Medve, Gergely, Omyth, Ábrahám s ennek fia Benedek. – 1378-ban Vay László váradi püspök volt. 1418 Zsigmond király Vay Ábrahámnak különféle hűséges és vitéz tetteiért, mellyeket Isztriában, Foro-Juliumban és Alemanniában követett el, e jeles nemzetséget a Tanais vizén általszökő, szájában egy fürt szőlőt tartó szarvas, s felette nap, hold és csillagokból álló czimerrel felékesítette. 1507-ben Vay László nikodemi püspök és egri nagyprépost volt, melly évben a Vayaknak és Ibrányiaknak egyforma czimerök kir. jellevél által megujittatott. Az Ibrányi nemzetség Ibrányból, 1350. évben élt Ibrányi Lukácstól származik, s másod előnevét Vajáról irja. Ez onnét van, hogy 1414. évben Vay István Ibrányi Margitot nőül vette, a ki még élt, vajai Vaynak, de az ő fia István, s ennek maradékai már Ibrányiaknak nevezték magokat.
