Makó
Makó, magyar város, Csanád vmegyében, fekszik Szegedhez három mfdnyire, közel a Maroshoz, igen lapályos helyen, annyira, hogy 2–3 lábnyinál mélyebb pinczét nem lehet ásni, s innen a kutakban is bőséges a víz, de nem iható, minélfogva a lakosok leginkább a Marosból isznak. Népessége 20,644 lélek, kik közt 6763 romai kath., 2000 g. kath., 20 n. e. óhitü, 10,488 reform., 253 evang., 1120 zsidó. A magyar nyelvet mindnyájan értik; de a görög katholikusok közt vannak oroszok és oláhok is, kik magok közt ezen nyelven beszélnek. A város három részre osztatik u. m. Bujáki, Szent-Lőrinczi és Ujvárosi részre, s az Ujvárosi rész 70 esztendő alatt annyira növekedett, hogy az egész városnak szinte 3/4 részét teszi. Van a városban 3 tornyos anyaszentegyház, mellyek közül egy a római, egy a görög katholikusoké, egy pedig a reformatusoké, és egy synagóga. Nevezetesebb épületek: a vármegye háza, a püspöki kastély, egy mellette lévő 11 holdnyi szép kerttel; az uradalmi nagy magház és tiszti lakások, a sóház, katonatisztilakházak, a reformatusok emeletes oskolája, és több csinos magános épületek. A várost egy mértföldnyire erős töltés védelmezi a Maros ellen, mellynek feneke sok helyt iszappal annyira feltölt, hogy egyenlő magosságu a város földével. A város határának kiterjedése 1406 sessiót foglal magában, egy sessót 56 holdjával, s ezt 1100 négyszögölével számitván. Ebből a város belső telkeire esik 22, urbéri földekre 621 1/4, a város kaszállójára 154, szőlőkre és veteményes kertekre 24 3/4 erdőre 1 2/4, urasági földekre 400 sessió. A föld kövér fekete agyag, néhol szikes, de homok egész határban nincs. Az ugarlás szokásban van, de háromszor nem szántanak, s még is jó aratás reménylhető. Termesztenek tiszta buzát és kétszerest, (tiszta rozsot sehol sem), árpát, zabot, tengerit, kevés kölest, sok kendert, zöldséget pedig oly bőséggel, hogy ezzel messze tájékokra is kereskednek. A dohány termesztéssel a csekély ár miatt felhagytak. Szőlős kertjeikben sok bor terem, de nem állandó; gyümölcs fákat mostan kezdik nemesiteni. Erdeje igen kevés; fűz és nyár fák itt ott vannak; tűzifát a zombori és csanádi erdőkből szereznek. Marháik egy idő óta megfogytak, van azonban szép fajta szarvasmarhája, lovai, mellyek közt a mezőhegyesi ménestől származottak igen szépek, több ezer juh, mellyek nagy részt közönséges birkák, nemesitett és magyar juh kevés van. Sertést bőséggel nevelnek, s kereskednek is némellyek a Bánátból hajtott jó fajta sertésekkel, s ezeket nem csak helyben, hanem a szomszéd tájakon is nyereséggel adják el. A kézmüvesség elég jó karban áll. Találtatik itt továbbá 1 gyógyszertár, 1 orvos, 5 seborvos. Határában több elpusztult helységek templomai, vagy legalább alapkövei látszanak. – Nevezetesen Kopáncs, Tőmpös, Kis-Makó, Csókás, Dál pusztákon. Bálon sírok is fedeztettek fel, mellyekben 3–4 holdtest, a törökök módja szerint ülve valának eltemetve. – Még a 17-ik században, s a 18-diknak elején, Makó királyi mező város volt. (oppidum regium), s 1717-ben és 1718-ban mint ilyen 200 Rfrtot fizetett a kamarának. 1719-ben a király Nádasdy László csanádi püspöknek s következőinek adta át, de ezeknek 1777-ig csak árendát adott, hanem az emlitett esztendőtől kezdve Kristovich püspök urbéri szolgálatot kezdett kivánni. 1821-ben a Maros a nagy töltést elszakitván, a várost elboritotta, 746 házat eldöntött, 58,467 út szőlőt elpusztitott, a sóházban 10,600 mázsa sót elolvasztott, stb. Ezen nagy romlás után az utczák jobb rendbe szedettek, és homokkal, kavicscsal megtöltettek, a töltés pedig erősebbé tétetett. Van saját postahivatala.
