Debreczen
Debreczen, igen régi és nevezetes királyi város Észak-Bihar v.-megyében, homokos rónaságon, Pesthez 24, N.-Váradhoz, mellynek kerületéhez csatoltatott, 7 mfdnyire, saját postahivatallal. Hosszas kerekded formára van épitve, s kerülete 1 mérföldet foglal el. Utczái hosszak és szélesek, s nagy részt egyenesek is, de kővel nincsenek kirakva. Az ó város maga mély és széles árokkal vétetik körül, s bele 8 kapu vezet. Az árkon kivül van az Ispotály nevezetü külváros egy reform. szentegyházzal, több uj ültetvény, és az idegen kereskedők kőből s deszkából épült sátorai utczákra felosztva, mellyek különben lakatlanok, de a hires 4 országosvásár alkalmával megnépesülnek, ezekben árulván a mondott kereskedők portékáikat. A házak többnyire földszintiek, cseréppel és zsindelylyel fedettek, ámbár itt ott nádasokat is láthatni még. Csaknem mindenikhez tágas kert és udvar tartozik. Nevezetesebb épületei: a roppant nagyságu, 2 toronynyal ékesitett uj reform. szentegyház a városnak csaknem kellő közepén; közel hozzá a kétemeletes collegiumi épület; a ref. ó-szentegyház magas bádogos tornyával; a piaristák zárdája és szentegyháza, mellynek alapját gr. Csáky cardinal vetette meg 1726-ban; a városháza; sóház és dohánygyári épületek. – Népessége ezelőtt az 50,000 számot is meghaladta, hanem a mostani összeirás, mint irják, csak 33,000 főt talált, ha ugyan ki nem felejettek azon igen számos lakosok, kik a tanyákon, erdőkben és szőlőkben tartózkodnak állandóul. Vallást illetőleg mintegy 2000 r. katholikust, kevés ágostait kivéve kivéve, mindnyájan reformatusok 5 lelkészszel. Nyelvre nézve pedig mind tős gyökeres, erős, izmos, el nem korcsosult magyarok. – Fő foglalatosságuk a földmüvelésen és a baromtartáson kivül, a nyers termékekkel, s barmokkali kereskedés, és a kézmüvesség mindenféle alakban. Különösen emlitést érdemelnek: a vásári magyar szabók, szűrszabók, gubacsapók, csizmadiák, csutorások, pipacsinálók, fésüsök, vargák, szijgyártók, kik Magyarország nagy részét bejárják kézmüveikkel. A szorgalmas fehérnép a szappanfőzésben és kenyérsütésben tünteti ki magát és méltán, mert a debreczeni szappan fejérségére és könynyüségére, ugy szinte a buzakenyér is országszerte hiresek. A hentesek százanként veszik őszszel s hizlalják a sertéseket, s Szepes, Gömör, stb. megyéket Debreczen látja el szalonnával. – Kereskedői közt 2 szilárd könyvkereskedő is találtatik, mi nagy ritkaság hazánkban. Van itt a reformatusoknak virágzó Collegiumok, melly Magyarországon legnagyobb tanintézet a reformatusoknál, 12 rendes tanárral, az alsó osztálybeli változó tanitókat ide nem számitván, jeles könyvtárral és physicai gyüjteménynyel. Továbbá találtatik itt egy kir. kath. gymn. a piaristák alatt; városi könyvnyomda, jó karban levő árvaház, harminczad-posta-lóhivatal. Négy országosvására a pesti után egész Magyarországon legnevezetesb.
A város roppant határa kelet felől Szathmár vármegyéig szögellik, fekszik Bihar és Szabolcs vmegyékben, szinte 10 mfd. hosszaságban a Tiszáig nyulva; szélessége két, néhol 1 mérföld, a gr. Gyulaiak birtokában levő macsi és hegyesi puszták közt pedig alig fél mérföld. A keleti oldalon nagyobb részt erdőség van, u. m. Gut, Fancsika, Pacz, Savóskut, Haláp, Bánk, Nagycsere, Monostor és az Apafája. Ezen erdőségek lapályain terjedelmes kaszállók léteznek, mellyek polgárok által biratnak. Észak felől egy órányi járásra a várostól fekszik Hadház felé Pallag 4000 holdas puszta, melly haszonbérbe van adva; ugyancsak észak felől a Nagyerdő másik oldalánál van helyezve a böszörményi utban a folyási igen termékeny s nehány száz holdra menő kaszálló. – Ezután következik a város körüli több ezer holdat tevő legelőgyep, mellynek éjszaki és keleti oldala felé fekszik maga a város, szőlőskertektől körülövedzve. Dél felől a legelő és Ondód puszta mentiben Szepes és Ebes polgári tanyákkal rakott puszták helyezvék; keleti oldalában pedig a várostól 1/4 órányira a szepesi 900 holdas nagy részben szántóföldnek is használtatható városi kaszálló. – A város kivüli legelőn tul nyugot felé kezdődnek az ondódi pusztán a háztelkek után eső földek egy tagban, mindegyik ház után mintegy 30 annyi nagyságu föld mint a belső telek; s valamint a külső pusztán tanyákat, ugy ezeket is elkülönözve birhatják a tulajdonosok, de eddig el nem adhatták külön házaik nélkül. Az ondódi pusztán tul egybefüggésben esik a hegyesi polgári tanyákkal rakott puszta, mellyhez kebeleztettek Vajdalapos, Fertő, Kis és Nagy-Álomzug, Lengelaposa nevü puszta-részek. E pusztának Kösü vize mentiben fekvő része Kösüszegnek neveztetik. Az Elep szélét, a hortobágyi nagy legelő felé, körülövedzi a Kadarcs vize, melly a Tisza árjából vevén táplálékát, száraz években kiszikkad. Az elepi pusztán tul van a Hortobágy-melléki több mföldre menő gyeplegelő, mellynek azonban rendkivüli árviz idején csak kis része marad szárazon, de hátasabb részeiről hamar lefoly a viz, más része folyvást sásos, gyékényes, zsombikos, kevés hasznu legelőt ad. A Hortobágy vizénél a pesti országutban van a városi nagy vendégfogadó, s hozzá közel a mátai 600 holdas városi és a malomzugi nehány száz holdas kaszállók. E nagy terület, mellynek közepét a Hortobágy hasitja, általában szíkes vegyületű, melly jó tápláló füvet ad ugyan, de keveset, és hamar szárazság áll elő. A hiba főleg megvan a kir. kincstártól birt Zám és Ohat pusztákon, mellyeken az eke alá mivelhető, vagy kaszállónak használható föld nem tesz többet 7000 holdnál. E szántóföldek nem debreczeni polgárok által használtatnak, hanem a körülfekvő tiszai helységek bérlik ki évenkinti kiosztás szerint, olly módon, hogy egy hold földtől egy köböl tavaszi életet adnak, s a város kaszállóin egy napot dolgoznak. Az ohati pusztán van a város majorja, a felügyelői lakkal, hol a város ménese is tanyázik. E tisztség körébe tartozik a haszonbérleti földekre felügyelni, azokat kiosztani, egyszersmind a városnak mintegy 100 kanczából s ehhez alkalmazott csikókból álló ménesnek gondját viselni. A ménes szükségén felüli takarmány erdélyi ugynevezett purzsásoknak adatik ki, kik juhseregeikkel télre a tiszamelléki lapályokra levándorolnak, s áttelelvén itt, miután juhaik leellettek, Sz.-György nap után ismét visszatérnek Erdély bérczeire. A polgári tanyák, mint mondók, a szepesi, ebesi, macsi, kis- és nagyhegyesi s elepi pusztákon vannak elhintve. A tanya-földek birtoki mennyisége mezei törvény által van szabályozva, három nyilastól kezdve (egy nyilas = 9000 négyszögöl) minél kisebb terület tanya-felfogáskor nem adatik, fokonkint feljebb 16 nyilasig, melly körülbelől 130 holdat tesz. E földmennyiségen kivül van mindenkinek ház után való földe, melly 30-szorta nagyobb a belső teleknél. A tanya és ház utáni földeken kivül is osztatnak még két és hét évi haszonvételre, mérsékelt bérért, szántóföldek, mellyek ürgenyilasoknak neveztetnek. Az erdei kaszálló mennyiségének is van mértéke, t. i. 10 boglyásnál többet egy polgár nem birhat. Minden nyilas után joga van a polgárnak a városi nagy legelőn 5 darab öreg szarvasmarhát vagy lovat, vagy e helyett 50 darab juhot vagy sertést legeltetni igavonó marháin, s a városban tartott tehenein kivül; ezenfelül legelőbér fizettetik. – Debreczen, mint pecsétja vallja, már a 13-ik század második tizedében városi joggal birt, oklevelekkel mindazáltal szabadságait a 15 századnál feljebb nem tudja vinni. 1405-ben Buda kiváltságait nyerte meg, ekkor az is rendeltetvén, hogy kőfallal kerittessék, de hogy ezek valaha felépültek volna, semmi sem bizonyitja. – 1410-ben Zsigmond király Szklabonya várral együtt Baliczky Andrásnak 13 ezer forintért elzálogositotta. – Későbben Belgrádért György ráczországi despota kapta meg cserében több várossal és várral egyetemben; de ez Debreczent a nagy Hunyadi Jánosnak engedte. Jánosról hátramaradt özvegyére Szilágyi Erzsébetre szállott. – Mátyás király adományából Zápolya János vette át. Mátyás halála után 1490-ben a Rendek Corvin Jánosnak ajándékozták; ez Debreczent s több más helységet 1492. Derencsényi Imrének 8 ezer arany forintért zálogba adta, később ismét Zápolya családra jutván. II. Lajos eleste után I. Ferdinand Debreczent Chevlár Móre Lászlónak ajándékozta; Zápolya János pedig mindjárt országlása elején Ártándy Pál máramarosi főispánnak engedte, s ezt a birtokban I. Ferdinand is megerősitette. Debreczen birtokosai közt olvashatni Seredy Gáspárt is, ki ezt I. Ferdinandtól zálogban kapta. – Az 1538-an történt és 1552. megujitott egyezkedés következtében, Debreczen II. Jánosnak, Zápolya örökösének visszaadatott. – Ennek halála után mindég az erdélyi fejedelmek birták; végre koronánk alá jutott, és mielőtt Rudolf 1600-ban, és I. Leopold 1689. régi szabadságait uj adományokkal erősiték, sokféle viszontagsága, s a török és tatár seregek által szenvedett számtalan nyomorai után 1693-ban ujra a királyi városok sorába vétetett, s 1715-ben beczikkelyeztetett. – Az 1848/9 ki magyar forradalomban polgárainak az aradi ostromnál s az erdélyi harczokban kitüntetett vitézsége által lett hiressé, – ki nem ismerné a debreczeni ,veres pántlikások‘ nevét? – még inkább pedig az által, hogy a pesti országgyülés s a magyar kormány 1849 elején Debreczenbe tétetett át, és a nagy reform. egyházban mondta ki Kossuth Lajos kormányzó az apr. 14-ki határozatot, t. i. Magyarország függetlenségét Ausztriától.
Végre Debreczennél történt aug. 2-án azon ütközet, mellyben b. Paskovics és Konstantin cs. főherczeg 80000 muszkával, Nagy-Sándor magyar tábornok 13000 főnyi seregét hirtelen meglepve, egészen szétszórta; ámbár a muszkák is igen sokat vesztettek, 2 tábornokuk elesett, s a magyar tüzérséget a hivatalos muszka haditudósitás is kiemelte. De bezzeg meg is lakolt ezért a szegény Debreczen, mert ez 3 napig a muszka és kozák és cserkes seregek prédálásának vala átengedve; de mégis fel nem gyujtatott mint Losoncz.
