SPANYOL KIRÁLYOK VÉRE A FRANGEPÁN LESZÁRMAZOTTAKBAN.

Teljes szövegű keresés

22SPANYOL KIRÁLYOK VÉRE A FRANGEPÁN LESZÁRMAZOTTAKBAN.
A nyugateurópai államok genealógiai történetét vizsgálva, szembetűnik, hogy az ottani nemesség sűrű rokoni kapcsolatban áll a dinasztiákkal. Így Spanyolországban és Portugáliában a grand-i családok nagy részét nemcsak többszörös vérségi kötelék fűzi uralkodóikhoz, hanem részben a dinasztiák törvényes vagy törvénytelen mellékágaiból veszik eredetüket. Hasonló a helyzet Franciaországban is, ahol a grand feudataire-ek családjai voltak állandó vérségi kapcsolatban a mellékágakban amúgyis bővelkedő Capet-ekkel, míg Németországban és az Appenini-félszigeten nem annyira a dinasztiák szétágazása, hanem inkább a szuverén családok nagy tömege tette lehetővé, hogy a századok folyamán az alacsonyabb sorból felemelkedő nemesség ereibe is jusson az uralkodóházak véréből. Hozzájárult ehhez nem egyszer az is, hogy a sokszor csekély politikai és főképp mérsékelt vagyoni súlyt képviselő dinasztiák éppen családi kapcsolataik útján igyekeztek magukhoz édesgetni hatalmas vazallusaikat, vagy egyéb szempontból jelentős országos embereiket. A feudális nagyurak gyermekei révén azután a királyi vér tovább ágazott,előbb a kisebb hűbéresek, majd az alacsonyabb nemesség körébe is, és ezért Nyugat-Európában alig van olyan jelentősebb régi nemesi család, mely legalább egy-két dinasztikus ősvonallal és ennek megfelelően számos királyi őssel ne dicsekedhetnék.
Ha ugyanilyen szempontból hazai nemes családainkat vizsgáljuk, akár az Árpád-házzal, akár pedig külföldi dinasztiákkal kapcsolatban, arra az eredményre juthatunk, hogy azok dinasztikus ősvonalainak száma igen gyér. Ennek oka egyrészt az, hogy nálunk az uralkodóházzal egyenrangúnak tartott, szinte szuverén nagyhűbéresek sohasem voltak, másrészt pedig az a sajátos véletlen, hogy nemzeti dinasztiáink generációnként rendszerint csak egy-két fiutód révén ágaztak tovább, s így az élő tagok száma ízenként ritkán haladta meg a tizenöt-huszat; míg ugyanekkor Spanyolországban és Franciaországban nemritkán hatvan-nyolcvan tag él a dinasztiának ugyanabban az ízében, természetesen a mellékágakat is beleértve; hogy a számtalan német és olasz szuverén család egyidőben élő megszámlálhatatlanul sok tagjáról ne fs beszéljünk. Ennek a két, a nyugati nemességre oly kedvező feltételnek elmaradása okozza, hogy azokat a dinasztikus ősvonalakat, melyek ténylegesen is gyökeret vertek a magyar nemesség talajában és abban máig is virágoznak, a két kezünkön is könnyen megszámlálhatjuk. Nem áll természetesen ez a tétel arisztokráciánk ama részére, mely a XVI. század elejétől fogva Bécsben nevelkedett és ott a dinasztikus ősvonalakban bővelkedő német, francia és olasz családokkal összeházasodva, ezek közvetítésével bőven rendelkezik uralkodói ősökkel.
Ami már most a nemzet gerincét jelentő köznemesség uralkodói ősvonalait illeti, azok közül genealógusaink négy olyant tartanak nyilván, melyek, igaz ugyan, hogy főúri családok közvetítésével, de már a XIV–XV. században szétágaztak a köznemesség egyes rétegeiben és napjainkban is számos ágon számos taggal virágoznak, s akiket kétségkívül érdekelni fog a királyi vérből való származás talán inkább kuriózumként ható, de mindenesetre bizonyos öntudatot is nyújtó gondolata. Az említett négy jelentősebb dinasztikus ősvonal a következő: Frangepán Bernát és Marzano Aloyzia hercegnő utódai, Alsólindvai Bánffy Miklós és Sagani Margit hercegnő utódai, 23Vöröskői és Óvári Wolfárt Pál és Przemysl Gytha hercegnő utódai és végül az a sokat vitatott ősvonal, mely minden bizonytalansága ellenére is legtöbbet foglalkoztatta genealógusainkat: Dárai Majs nádor és feleségének, Erzsébetnek leszármazottai, mely Erzsébet kétségkívül rokonságban állott ugyan az Árpád-dinasztiával, de hogy mimódon, az tisztázottnak nem tekinthető.*
Dárai Majs nádor feleségének származására vonatkozó összes elméletek megtalálhatók Sándor József: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója és népe az Árpád-házi királyok vérében című műve bevezető részében.
E négy dinasztikus ősvonal közül Frangepán Bernát és Marzano Aloyzia leszármazói ágaztak szét leginkább hazánk területén. Indokolt tehát, hogy elsősorban Frangepán Bernátné királyi őseivel foglalkozzunk. Itt kívánom megemlíteni azt is, hogy maga Frangepán Bernát is fejedelmi ősöktől származott, minthogy édesanyja Isotta d’Este modenai őrgrófnő, egyik dédanyja pedig Anna görzi grófnő volt.
Jacobo di Marzano Sessa hercege, Squillace grófja; Catharina de Sanseverina milettoi grófnő; Carlo Ruffo Montalto és Corigliano grófja, Nápoly országbírája; Ceccarella de Sanseverina potenzai grófnő; I. Ferdinánd Aragonia és Szicilia királya * 1380. † 1416.; Eleonora albuquerquei grófnő * 1374. † 1435.; Enrique Carlino; Isabel Carlino; Giovanni Antonio Sessa hercege, Squillace grófja, Nápoly tengernagya † 1453.; Cubella Montalto grófnője és örököse † 1445.; V. Alfonz Aragonia, Nápoly és Szicilia királya * 1394. † 1458.; Gilardona Carlino (ágyas); Giovanni Francesco Marino Sessa és Squillace hercege, Rossano fejedelme, Montalto grófja, Nápoly tengernagya; Eleonora aragon hercegnő; Aloyzia dei Marzano y de Aragon sessai hercegnő ~ Frangepán Bernát 1460–1527. † 1527. XI. 3. után. Veglia, Modrus és Zengg grófja.; Mátyás 1495–1521. Veglia, Modrus és Zengg grófja ~ ? Laki Thuz Zsófia 1513.; Kristóf 1495–1527. † 1527. IX. 22. Veglia, Modrus és Zengg grófja, országos főkapitány, dalmát-, horvát- és tótországi bán. ~ 1. Lang Apollonia † 1520. I. 4. ~ 2. Bélteki Drágffy Anna † 1548. V. 25.; Ferdinánd – Ferenc. 1495–1524. Veglia, Modrus és Zengg grófja. ~ Brankovics Mária szerb hercegnő † 1527 előtt.; Mária-Magdolna 1480 után. 1489. ~ 1489 : Dengelegi Pongrácz Mátyás † 1525.; Isotta – Erzsébet 1492–1545. † 1545. IX. 13. ~ 1. 1492 : Egervári és Velikei Egerváry László † 1496 előtt. ~ 2. 1515 : Nagyidai Perényi István 1493–1525. ~ 1525. VII. 30. előtt. Főlovászmester, főasztalnok, főpohárnok. ~ 3. 1528/33 : Gr. Serédi Gáspár 1525–1550. ~ 1550. III. 1. Előbb váci kanonok és szentgotthárdi apát, majd Felső-Magyarország főkapitánya Ferdinánd pártján.; Beatrix 1496–1507. † 1510. ~ 1. 1496 : Hunyadi-Corvin János herceg * 1473. IV. 2. † 1504. X. 12. Liptói herceg, Hunyad grófja, dalmát-, horvát- és tótországi bán. ~ 2. 1509 : Brandenburgi Hohenzollern György * 1484. III. 4. † 1543. XII. 27. Ansbach őrgrófja.
Ez az ősfa Frangepán Bernát és Marzano Alojzia gyermekeinek ükszülőkig terjedő ősfája. Itt látom helyét annak is, hogy rövid vázlatát adjam, hogy a hat Frangepán-gyermek utódai miképp terjesztették tovább hazánkban az ereikben csörgedező királyi vért. A fiúk közül Kristóf és Mátyás mag nélkül haltak el, míg Ferdinándnak két gyermeke maradt: István, ki szintén mag nélkül 24halt el, és Katalin, gróf Zrinyi Miklósnak, a szigetvári hősnek felesége. Ezen a réven kerül királyi vér a Balassa, Thurzó, Forgách, Batthyány, Homonnai Drugeth, Nádasdy, Rákóczy és Thököly családokba, valamint ezeknek összes leányági utódaikba, így a Barkóczyakba, Palocsai Horvátokba, Révayakba, Tóthy Lengyelekba, Ujfalussyakba, Szavniczai Sándorokba, Benyovszkyakba, Kubinyiakba is. Ami Frangepán Bernát és Marzano Alojzia leányait illeti, közülök Mária-Magdolna, Dengelegi Pongrácz Mátyásné mag nélnélkül halt el, Beatrixnak pedig, ki előbb Corvin János, utóbb pedig Hohenzollern-Ansbach György őrgróf neje volt, csak első házasságából maradt két serdült kort meg nem ért gyermeke.* Számos utódnak vált azonban ősanyjává Perényi Istvánné Frangepán Isotta-Erzsébet,* a Perényi-család bárói ágának ősanyja. Mint ilyentől tőle származik leányágon nemes családaink egész sora: a Czoborok, Losonczi Bánffyak, Károlyiak, Csákyak, Kállayak, Reviczkyek, Sztárayak, Beöthyek, Perlaki Somogyiak, Fánchyak, Becskyek, Szuhayak, Sztojkák, Bölsei Budayak, Csebi Pogányok, Ibrányiak, Ghyczyek, Driethomai Selmeczyek, Hallerek, Thoroczkayak, Hiripi és Ivácskói Szuhányiak, Jakusithok, Berényiek, Telekiek stb., hogy csak a kilenc generáción belül beházasodott családokat említsem, és természetesen ezeknek a megfelelő ágakból származó összes leányági utódai is. Mindezt tekintetbe véve, Frangepán Bernát Magyarországon ma is élő utódainak száma mintegy tizenkét-, tizenötezerre tehető.
Corvin Kristóf herceg, meghalt 1505. márc. 7., és Corvin Erzsébet hercegnő, meghalt 1508. Ez utóbbinak jegyese gróf Szepesi Szapolyai György János király öccse (†1526). A házasság azonban ténylegesen sohasem jött létre.
Frangepán Isotta-Erzsébet első házassága Egerváry Lászlóval csak jelképileg kötött gyermekházasság volt, harmadik férjétől, Serédi Gáspártól pedig nem származott gyermeke.
Itt említem meg, hogy a Nagy Iván által Frangepán Bernátéknak tulajdonított hetedik gyermek, gróf Corbaviai Károlyné, született Frangepán Dorottya éppúgy nem létezett, mint az az ismeretlen nevű leány sem, akit Nagy Iván Frangepán Ferdinánd leányának és Osalszky István feleségének mond. Thallóczy-Barabás : Frangepán Oklevéltár egyáltalán nem említi Dorottyát, s bár számos Frangepán-okmányban szerepelnek Corbaviaiak, sőt maga a kérdéses Károly gróf is, a közeli rokoni kapcsolatra semmiféle célzás sincs. Azonfelül a déli magyar melléktartományok középkori családjainak leghivatottabb horvát ismerője, Klaič, a Corbaviaiaknak okiratok alapján összeállított családfáján (Rad, CXXXIV. k. 190 és köv. ll.) Károly gróf (†1495. VII. 8.) feleségét Dorottyának mondja ugyan, de szerinte sem származhatott a Frangepán családból. Dorottyának a Frangepánok családfájáról való törlésével megszünik az a közeli rokoni kapcsolat is, ami az eddigi feltevések szerint Zrinyi Miklós gróf és felesége, Frangepán Katalin között fennállótt és zavarólag hatott.
De térjünk most vissza az ősökhöz. Frangepán Bernát őseivel ehelyütt nem óhajtok részletesen foglalkozni, bár láthattuk, hogy neki is van két dinasztikus ősvonala, melyek mindegyikét fel lehet vezetni egészen a Karolingokig, sőt Görzi Anna ősei között Árpádházi királyaink is szerepelnek. Ugyancsak nem foglalkozom ezúttal a Marzano-családdal sem, bár ez is ősi és kíváló dél-itáliai nemzetségből ered, melynek törzsatyja Hautevillei Tankréd normannjainak egyike volt. Itt elsősorban a Frangepán-leszármazottak dinasztiaősének, V. Alfonz aragon-sziciliai királynakfelmenőivel kívánok foglalkozni. Előljáróban azonban meg kell említenem, hogy V. Alfonznak törvényes utódai nem maradtak. A trónon természetes fia, I. Ferdinánd követte pápai legitimizáció közbejöttével. Őt történelmünkből mint Mátyás királyunk apósát ismerjük. V. Alfonznak Ferdinándon kívül még két természetes gyermeke maradt: Mária, Lionel d‘Este ferrarai őrgróf felesége, és a minket közelebbről érdeklő Eleonóra, aki Giovanni Francesco Marino di Marzano sessai herceg neje volt. Régebbi írók – így Don Louis de Salazar y Castro is a Lara családról szóló kiváló művében – a három természetes gyermeket édestestvérnek tartották és anyjokul Gilardona Carlino-t, Enrique Carlino és Isabel Carlino leányát jelölték meg, egykorú nápolyi források alapján.* 25A későbbi kutatás során azonban Don Prospero de Bofarull y Mascaro, a barcelonai Real Archivo de la Corona de Aragon főlevéltárnoka kimutatta, hogy Gilardona Carlino csak a két leánygyermek anyja volt, míg Ferrante, azaz Ferdinánd, Margit hijari grófnőtől származott, vagyis Mátyás király apósa és Frangepán Bernát anyósa apai féltestvérek voltak.
Don Louis de Salazar y Castro : Historia de la Casa de Lara című hatalmas művének III. kötetében a 229. oldalon erre vonatkozóan a következőket írja: «Fuera de matrimonio tuvo en Gilardona Carlino, hija de Henrique Carlino y de Isabel Carlino, á Don Fernando I., Rey de Napolés, á Dońa Maria, muger de Leonel d’Este Marqués d’Este y de Ferrara, Seńor de Modena y de Reggio, sin hijos, y á Dońa Leonor de Aragon que caso con Marino de Marzano, III. Duque de Sessa y de Squillace, Principe de Rossano, Conde de Montalto Almirante de Napolés, y tuvieron mucha sucesion.» Magyarra fordítva: «Házasságon kívül voltak (t. i. a királynak) a következő gyermekei Gilardona Carlinotól, Henrique Carlino és Isabel Carlino leányától: I. Ferdinánd, Nápoly királya, Mária, Leonel d’Este, Este és Ferrara őrgrófjának, Modena és Reggio urának felesége, aki fiúutód nélkül halt el, és Eleonora, aki házasságra lépett Marzano Marinoval, Sessa és Squillace harmadik hercegével, Rossano fejedelmével, Montalto grófjával és Nápoly tengernagyával, és a kiknek számos utóduk volt.»
Nézzük azonban V. Alfonz király fölmenőit.
1. V. Alfonz (Alfonso), a Nagylelkű (El Magnanimo). Született: Medina del Campo, 1394. Meghalt: Nápoly, Castello dell‘Uovo, 1458. VI. 27. Eltemetve: előbb Nápoly, Iglesia del Convento de S. Pedro martir de P. P. Dominicos, majd 1671-ben átszállítva Poblet, Real Monasterio de Sta. Maria. Aragonia, Nápoly, Szicilia, Jeruzsálem, Valencia, Mallorca, Szardinia és Korzika királya, Barcelona, Roussillon és Cerdagne grófja, Athén és Neopatrae hercege. Szülei: 2. és 3.
2. I. Ferdinánd (Fernando), a Tiszteletreméltó, vagy az Antequera-i (El Honesto, ó El de Antequera). Született: Medina del Campo, 1380. XI. 30. Meghalt: Igualada, 1416. IV. 2. Eltemetve: Poblet, Real Monasterio de Sta. Maria. Házasságot kötött: Madrid, 1393. Előbb kasztiliai herceg (Infante), Penafiel hercege, Mayorga grófja, Lara Medina del Campo, Cuellar, Olmedo, Montalvan, Mondejar, Parades de Nava stb. ura, majd 1412. IX. 7.-től Aragonia, Szicilia, Jeruzsálem, Valencia, Mallorca és Szardinia királya, Barcelona, Roussillon, Cerdagne és Albuquerque grófja, Athén és Neopatrae hercege. Szülei: 4. és 5.
3. Eleonora-Urraca, a Gazdag Hölgy (La Rica Hembra). Született: 1374. Meghalt: Medina del Campo, 1435. XII. 16. Eltemetve: Medina del Campo, Iglesia de S. Juan de las Duenas, Albuquerque grófnője, Medellin, Tiedra, Uruena, Montealegre, Villalon, Briones, Villalba del Alcor, Castromonte, Carvajales, Haro, Ampudia, Beloado, Cerezo és Ledesma urnője. Szülei: 6. és 7.
4. I. János (Juan). Született: Epila, 1358. VIII. 24. Meghalt: Alcala de Nares, 1390. X. 9. Eltemetve: Toledo, Capilla de los Reyes Nuevos. Első házasságát kötötte: Soria, 1375. VI. 18. Kasztalia, Leon, Toledo, Galicia, Sevilla, Cordova, Murcia és Jaén királya, Lara, Vizcaya és Molina ura, Portugália és Algarbia trónkövetelője (Rey titular). Szülei: 8. és 9.
5. Eleonora. Született: Valencia, Castello Sta. Maria del Puig, 1358. II. 20. Meghalt: Cuellar, 1382. IX. 13. Eltemetve: Toledo, Capilla de los Reyes Nuevos. Aragon hercegnő (Infanta). Szülei: 10. és 11.
6. Sancho. Született: 1339. Meghalt: 1374. V. 19. Házasságot kötött: 1373. Albuquerque és Ledesma grófja, Medellin, Tiedra, Uruena, Montealegre, Villalon, Briones, Villalba del Alcor, Castromonte, Carvajales, Haro, Ampudia, Belorado és Cerezo ura, Kasztilia első zászlósura (Alferez Mayor). Szülei: 12. és 13.
7. Beatrix. Született: 1354. Meghalt: 1374. Portugál hercegnő (Infanta). Szülei: 14. és 15.
8. II. Henrik (Enrique), a Mercedes-i (El de las Mercedes). Született: Sevilla, 1332. I. 13. Meghalt: Santo Domingo de la Calsa, 1379. V. 30. Eltemetve: Toledo, Capilla de los Reyes Nuevos. Házasságot kötött: 1350. Előbb Trastamara grófja, Gijon, Norona, Cabrera és Ribera ura, majd 1369-től Kasztilia, Leon, Toledo, Galicia, Sevilla, Cordova, Murcia és Jaén királya.
9. Johanna (Juana). Született: 1339. Meghalt: Salamanca, 1381. V. 27. Eltemetve: Toledo, Capilla de los Reyes Nuevos. Villena-i hercegnő, Lara és Vizcaya Aúrnője, Ivarracin hűbérúrnője (Senora de la Casa).
10. IV. Péter (Pedro), a Szertartásos (El Ceremonioso). Született: Balaguer, 1319. IX. 5. Meghalt: Barcelona, 1387. I. 5. Eltemetve: Poblet, Real Monasterio de Sta. Maria. Harmadik házasságát kötötte: Valencia, 1349. VI. 13. Aragonia, Valencia, Jeruzsálem, Szardinia és Mallorca királya, Barcelona, Roussillon és Cerdagne grófja.
11. Eleonora. Meghalt: Lerida, 1375. IV. 20. Eltemetve: előbb Barcelona, Iglesia de Sta. Clara, 26majd Poblet, Real Monasterio de Sta. Maria. Sziciliai hercegnő (Infanta).
12. XI. Alfonz, a Bosszúálló (El Justiciero). Született: 1311. VIII. 11. Meghalt: Gibraltár, 1350. III. 26. Kasztilia, Leon, Toledo, Galicia, Sevilla, Cordova, Murcia és Jaén királya.
13. Eleonora Perez de Guzman. Meghalt: 1351. 1330 óta XI. Alfonz király barátnője, Juan Velasco felesége. Medina-Sidonia, Cabra, Oreposa és Parades de Nava úrnője.
14. I. Péter (Pedro), a Kegyetlen, vagy a Bosszúálló (El Cruel, ó el Justiciero). Született: Coimbra, 1308. IV. 8. Meghalt: Estremos, 1367. I. 18. Eltemetve: Alcobaza, Real Panteon. Második házasságát kötötte: Braganza, 1354. I. 1. Portugália és Algarbia királya.
15. Inez Perez de Castro, a Kócsagnyakú (El Cuello de Garza). Meghalt: Coimbra, 1355. I. 7. Eltemetve: előbb Coimbra, Monasterio de Sta. Clara, majd Estremos, Real Panteon. Kasztiliai főnemes hölgy (Rica-hembra), Lemos és Sarria úrnője.
Eddig tartanak részletes adataim V. Alfonz király őseire vonatkozóan. Ami a további felmenőket illeti (akiket egyébként tizenkét generáción keresztül összeállítottam), csak a magyar vonatkozású ágakat kívánom kiemelni. Az alábbiakban tehát közlöm V. Alfonz hét dédszülőjének leszármazását hét különböző Árpád-házi hercegnőtől. A nyolcadik dédszülő, kinek nincsen Árpád-ősvonala, XI. Alfonz király kedvese, Eleonora Perez de Guzman. Vele kapcsolatban említem, hogy a Guzman-család, mint a főrangú spanyol családok legtöbbje, az asturiai királyok ősi dinasztiájából veszi okiratilag kimutathatóan eredetét, amennyiben törzsatyja Nuno Ordońez Amaya-i infáns, I. Ordońo Asturia, Galicia és Oviedo királyának (850–866) harmadik fia volt. A Guzmanok mindig a legelőkelőbb grand-i családokba házasodtak és így többszörös vérrokonság fűzi őket a kasztiliai dinasztia több ágához, ami által Nagy Károlytól való leszármazásuk könnyedén kimutatható; magyar vonatkozású ősvonaluk azonban nem volt.
Vizsgáljuk azonban most V. Alfonz király többi dédszülőjének Árpád-házi ősvonalait. Ezeket szándékosan úgy válogattam össze, hogy minden egyes dédszülőt más Árpád-házi hercegnőtől vezessek le; bár a dédszülők közül hat* egyedül II. Endre király leányától, Jolán magyar hercegnőtől is levezethető lenne.
II. Henrik király feleségének, Juana Manuel villenai hercegnőnek kivételével.
27Árpád magyar fejedelem; Zsolt magyar fejedelem ~ Mén-Marót, biharvidéki törzsfő leánya; Taksony magyar fejedelem ~ egy kun nő; Mihály magyar herceg; Vazul magyar herceg ~ N. d. g. Tátony; Géza, magyar fejedelem ~ Sarolta, az erdélyi Gyula leánya; I. Béla Magyarország királya ~ Piast Richensa lengyel hercegnő; N. (Ilona?), magyar hercegnő. ~ Orseolo Ottó Velence dogeja.; I. András Magyarország királya ~ Rurik Anasztázia kijevi hercegnő; I. Szent László Magyarország királya ~ Rheinfelden Adelhaid német hercegnő; I. Géza Magyarország királya ~ ? ismeretlen; Zsófia magyar hercegnő ~ Billung Magnus szász herceg; Froila velencei hercegnő ~ Babenberg Adalbert Ostmark őrgrófja; Adelhaid magyar hercegnő ~ Przemysl II. Vratiszláv cseh kir.; Piroska-Iréne magyar hercegnő ~ Komnenos II. János Byzánc császára; Álmos magyar herceg ~ Rurik Predszlava kijevi hercegnő; Wulfhilda szász hercegnő ~ Welf IV. Henrik bajor herceg; Ernő Ostmark őrgrófja ~ Wettin Adelhaid meisseni grófnő; Judit cseh hercegnő ~ Piast I. Ulászló Lengyelorsz. kir.; I. nagy Mánuel Byzánc császára ~ Poitou Mária antiochiai hercegnő; II. vak Béla Magyarország királya ~ Nemanja Ilona szerb hercegnő; Judit bajor hercegnő ~ Hohenstauffen II. Frigyes sváb herceg; II. Lipót Ostmark őrgrófja ~ Ida; III. Boleszláv Lengyelorsz. kir. ~ Rurik Sbiszlava kijevi hercegnő; Eudokia-Mária görög hercegnő ~ VII. Vilmos Montpellier grófja; II. Géza Magyarország királya ~ Rurik Eufrozina kijevi hercegnő; I. Barbarossa Frigyes német-római császár ~ Ivrea Beatrix franche-comtéi grófnő; III. szent Lipót Ostmark őrgrófja ~ Sali Ágnes német hercegnő; II. Ulászló Lengyelorsz. kir. ~ Babenberg Ágnes osztrák őrgrófnő; Mária montpellieri grófnő ~ II. Péter Aragonia királya; III. Béla Magyarország királya ~ Chatillon Agnes-Anna antiochiai hercegnő; VI. Henrik német-római császár ~ Hauteville Konstancia nápolyi hercegnő; Ágnes osztrák őrgrófnő ~ Piast II. Ulászló Lengyelország királya; Richensa lengyel hercegnő ~ VII. Alfonz Kasztilia és Leon királya; I. hódító Jakab Aragonia királya ~ Jolán magyar hercegnő; II. András Magyarország királya ~ 1. Andechs Gertrud maroniai hercegnő ~ 2. Capet-Courtenay Jolán konstantinápolyi hercegnő; II. Frigyes német-római császár ~ Beatrix lanciai őrgrófnő (ágyas); Richensa lengyel hercegnő ~ VII. Alfonz Kasztilia és Leon királya; Sancha kasztiliai hercegnő ~ II. Alfonz Aragonia királya; III. nagy Péter Aragonia és Szicilia királya ~ Hohenstauffen Konstancia sziciliai hercegnő; Sancha kasztiliai hercegnő ~ II. Alfonz Aragonia királya; Alfonz Provence grófja ~ Sabran Garsinde forcalquieri grófnő; Manfréd Szicilia királya ~ Savoia Beatrix savoyai grófnő; Szent Izabella aragon hercegnő ~ Igazságos Dénes Portugália királya; 1-től: IV. Béla Magyarország királya ~ Laskaris Mária nikiai hercegnő; 2.-től: Jolán magyar hercegnő ~ 1. hódító Jakab Aragonia királya; II. Péter Aragonia királya ~ Mária montpellieri grófnő; V. Rajmond-Brengár Provence grófja ~ Savoya Beatrix savoyai grófnő; Konstancia portugál hercegnő ~ IV. Ferdinánd Kasztilia és Leon királya; Jolán aragon hercegnő ~ X. bölcs Alfonz Kasztilia és Leon királya; Konstancia sziciliai hercegnő ~ III. nagy Péter Aragonia és Szicilia királya; I. hódító Jakab Aragonia királya ~ Jolán magyar hercegnő; Jolán aragon hercegnő ~ X. bölcs Alfonz Kasztilia és Leon királya; Margit provencei grófnő ~ Capet IX. szent Lajos, Franciaország királya; V. István Magyarország királya ~ Erzsébet kun hercegnő; Ilona-Jolán magyar hercegnő ~ Piast Boleszláv Kalis hercege; Szent Izabella aragon hercegnő ~ igazságos Dénes Portugália királya; IV. vitéz Sancho Kaszt. és Leon kir. ~ Mária molinai hercegnő; Blanka francia hercegnő ~ Fernando de la Cerda kasztiliai hg.; Mária magyar hercegnő ~ Capet-Anjou II. sánta Károly Nápoly királya; Erzsébet kalisi hercegnő ~ Piast V. Henrik Breslau hercege; IV. vitéz Sancho Kasztilia és Leon királya ~ Maria Alonso de Meneses, Ucero úrnője (ágyas); IV. Alfonz Portugália királya ~ Beatrix kasztiliai hercegnő; IV. Ferdinánd Kaszt. és Leon kir. ~ Konstancia portugál hercegnő; Fernando Palenzuela ura ~ Juana Nunez de Lara Vyzcaya úrnője; Blanka nápolyi hercegnő ~ II. Jakab Aragonia királya; Eufémia breslaui hercegnő ~ Görz Ottó Tyrol grófja; Jolán kasztiliai hercegnő ~ Fernan Ruiz de Castro, Lemos és Sarria ura; XI. Alfonz Kaszt. és Leon kir. ~ Eleonora Perez de Guzman (ágyas); Blanka Fernandez Lara úrnője ~ János-Emánuel Villena hercege; IV. Alfonz Aragonia királya ~ Entenza Terézia urgeli grófnő; Erzsébet-Mária tyroli grófnő ~ II. Péter Szicilia királya; Pedro Fernandez de Castro, Lemos és Sarria ura ~ Aldonza Lorenzo de Valladares; II. Henrik 8.; Johanna 9.; XI. Alfonz 12.; IV. Péter 10.; Eleonora 11.; Inez 15.; I. Péter 14.
(E számok V. Alfonz előbb felsorolt őseinek számozásaira utalnak.)
A leszármazási tábla mutatja, hogy Frangepán Bernát és Marzano Alojzia hercegnő leszármazottaiban számos ágon jutott el honfoglaló nemzeti dinasztiánk vére, sőt leszármazásuk a középkor minden nagy uralkodójától is kimutatható. Hogy ezek közül csak a táblán feltüntetetteket említsem, ott van Szent Lajos francia király, Szent Ferdinánd kasztiliai király, Szent Lipót osztrák őrgróf és Szent Izabella portugál királyné; azonkívül Barbarossa Frigyes, I. Mánuel, Byzánc legnagyobb császára, Hódító Jakab, Aragonia hatalmának megalapítója és VI. Henrik császár, a Hohenstaufen-ek legnagyobbika. De kimutatható a leszármazás más ágakon Hódító Vilmostól, Capet Hugótól, Rodrigo Diaz de Vivartól a Cidtől, Nagy Ottó császártól és számos vonalon magától Nagy Károlytól is.
Mindezt összegezve megállapítjhatjuk, hogy bár magyar nemességünk kevés dinasztikus ősvonallal rendelkezik, ezek révén mégis a világtörténelem legnagyobb uralkodóitól és leghatalmasabb dinasztiáitól tudja kimutatni vérszerinti leszármazását, azaz nemcsak a nemesi erények, hanem a nemesi származás és uralkodói vérből való eredet tekintetében is egyenlő rangban áll a nyugati országok nemességével.*
Források: Don Francisco Fernandez de Béthencourt: Historia genealógica y heráldica de la Monarquia Espańola. Madrid, 1897–1912.; Don Prospero de Bofarull y Mascaro: Los condes de Barcelona vindicados. Barcelona, 1836.; Don Louis de Salazar y Castro: Historia de la Casa de Lara. Madrid, 1694–97; Hermann Hefele: Alfonso I. und Ferrante I. von Neapel. Jena, 1912.; Jakob Wilhelm Imhoff: Corpus Historiae genealogicae Italiae et Hispaniae. Nürnberg, 1702.; Jakob Wilhelm Imhoff: Genealogia viginti illustrium in Hispania familiarum. Leipzig, 1712.; Wilhelm Karl Prinz von Isenburg: Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten. Berlin, 1936.; Erich Brandenburg: Die Nachkommen Karls des Grossen. Leipzig, 1935.; Antonio Beccadelli, Tristano Carracciolo, Camillo Porzio stb. egykorú krónikái; a nápolyi, palermoi és barcelonai levéltárak számos eredeti okiratgyűjteménye.
VAJAY SZABOLCS.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT