A HATHALMY-CSALÁD ÉS KÖZÉPKORI CÍMERESLEVELE.

Teljes szövegű keresés

74A HATHALMY-CSALÁD ÉS KÖZÉPKORI CÍMERESLEVELE.
Veszprém vármegye északi részében, Bakonytamási és Dém kőzött, nem messze Gictől Hathalom pusztát találjuk, mely a középkorban «possessio» volt és legföljebb arról volt nevezetes, hogy 1274-ben, a győri várnak az ellenség által történt elfoglalása után itt, «prope Hotholm» a magyar és cseh hadak közt ütközet volt* továbbá arról is ismert; hogy 1360-ban itt sérült meg III. István király egyik oklevelének pecsétje, amit János itteni plébános a falu népével együtt bizonyitott.*
Hazai Okmt. VIII., 167.
A Pannonhalmi Szt. Benedekrend tört. VIII. 105, 346.
Ez a Hathalom névadója volt egy, már a XIII. században előtűnő magyar családnak, mely azonban a Hathalmi nevet csak a XIV. század második felében vette föl és viselte a XVIII. század első felében történt kihalásáig. A XIII. században még a Laki, majd Dalkai nevet használta. A család ősei állítólag egy 1214-ben kelt oklevélben tűnnek föl először, Ezt az oklevelet II. Endre király adta ki és benne a király János fia Hektornak – akik tehát a Hathalmi-család első ismert tagjai lennének – a soproni várhoz tartozott hat ekealjnyi kiterjedésű Norap földet adományozza. Az eddig tudomásunk szerint ismeretlen 1214. évi oklevél szövege – sajnos – eredetiben nem maradt ránk, hanem azt a győri káptalan 1387. december 30-án kelt átiratából újabbkori másolatban ismerjük.* Ámde az imént említett állítólagos ősök ma már okleveles bizonyítékok alapján a Hathalmi-család későbbi tagjaival össze nem köthetők. Merő véletlen ugyanis, hogy a XIV. század elején, II. Endre ez oklevelének keltétől számított kerek száz év mulva, 1317-ben ugyan csak feltűnik egy Laki (de Lok) János, kinek fia véletlenül szintén Hektor, s aki már szabályszerűen kapcsolatba hozható a Laki-, Dálkai-, illetve később Hathalmi-családdal. Egészen természetes azonban, hogy az 1217-ben előforduló János fia Hektor, ha egyébként Hathalmi-családbeli ős volna is, semmiképpen sem egy és ugyanaz a személy az 1317. évi János fia Hektorral. Így tehát bele kell nyugodnunk abba, hogy a Hathalmi-család első ismert és a családdal összeköthető őse az a János, aki úgylátszik a XIII. század második felében még élt, s akiről csak annyit tudunk, hogy a Laki nevet viselte és Hektornak atyja volt.
Ez a nem éppen hibátlan másolat a herceg Festetics-levéltár (Keszthely) tolnai részében: VII. B. 26. jelzet alatt őriztetik.
János fia Hektor 1317-ben már nincs életben. Két felesége volt. Az elsőnek nevét nem ismerjük; második felesége, illetőleg 1317-ben özvegye, a «Heydrech»-, azaz Héder-nemzetségbeli Dénes leánya Margit, akinek első férje a Csák-nembeli Agar János fia Domonkos comes volt, akitől egy János nevű fia származott. János fia Hektortól azonban valószinűleg nem volt gyermeke. Az 1317. évi oklevél szerint ugyanis Margit, Hektor özvegye, Hektor fiainak, Zonkornak (Zunkur), Istvánnak, Miklósnak, Mochnak «et aliis filiis eiusdem comitis Hectoris ex alia domina consorte sua procreatis» a hitbér és jegyajándék kifizetését «propter honestam et favorabilem conservationem persone sue» elengedi.*
Hg. Festetics-levéltár, Keszthely, tolnai rész VII. B. 1.
Későbbi, XIV. századi oklevelek Hektornak rendszerint csak három fiát emlegetik: Miklóst, aki a jelek szerint a legidősebb fiú volt, továbbá Zonkort és Györgyöt.* A XV. század második feléből származó genealogiai följegyzés négy fiát emliti: Zonkort, Miklóst, Pétert és Györgyöt.* Közülök Zonkor és György leszármazók nélkül halt el, s csak Miklósnak és Péternek voltak gyermekei. 75Így tehát e följegyzésből megtudjuk, hogy a névtelen Hektor-fiak egyike Péter volt, viszont István, Moch és a többi meg nem nevezettek 1317. után hihetőleg csakhamar meghaltak, s ezért végleg el is tűnnek.
U. o. VII. B. 3, 4, 5, 6, 8, 9, 10.
U. o. VII. B. 74.
Hektor fiai közül a források legtöbbször Miklóst emlegetik, aki mint I. Károly király «familiaris aule iuvenis»-e a királytól 1337-ben a Veszprém vármegyei «Hothalmfeuldu» nevű királyi ingatlant adományozásra fölkérte és azt meg is kapta; sőt a veszprémi káptalan még ugyanebben az évben Miklóst annak birtokába ellenmondás nélkül be is iktatta.* Mindazonáltal Hektor leszármazói a XIV. század közepén még a Dálkai nevet használják, valószinűleg azért, mert a dálkai birtok talán ősidőktől fogva a családé volt.* Miklósnak két fia volt: György és János. Ezek 1385-ben már a «Hathalmi» nevet használják.* E nevet azonban csak György utódai tartották meg; János leszármazói a korábbi, Dálkai néven szerepelnek. Laki János fia Hektor fiai közül tehát Miklósnak György nevű fia a Hathalmi-, János nevű fia pedig a Dálkai-ág, mig a Hektor fia Pétertől leszármazó Ferenc a Laki (de Laak)-ág megalapítója. Közülök bennünket elsősorban a Hathalmi-ág megalapítója érdekel: Hektor fia I. Miklós fia I. György, akinek 1378-ban, illetve 1385-ben fivérét, Jánost is említik az oklevelek.* Györgynek egy fia volt: I. László, akiről a források 1410-ben, majd 1422-ben szólnak.* Ennek pedig egy 1446-ban kelt oklevél szerint két fia maradt: II. László és Mihály.* Így tehát az okleveles források is igazolják annak a XV. századi genealogiai följegyzésnek a helyességét, amelyre már hivatkoztunk, s amely az egykori Hathalmy-levéltárban ma is megvan. Ez a családfa voltaképpen fiskális érdekből készült és az illetékesek ezzel akarták bizonyítani, hogy a XV. században kihalt Dálkai-ág vagyona a Hathalmi-ágat, mint legközelebbit illeti, s ez a vagyon erre át is szállott.*
U. o. VII. B. 4, 5.
U. o. VII. B. 7, 8, 9, 10, 11, 18, 21.
U. o. VII. R. 24.
U. o. VII. B. 21, 24.
U. o. VII. B. 28, 29.
U. o. VII. B. 30, 31, 35.
U. o. VII. B. 74. A táblázat a XV. sz. közepe táján készülhetett. II. László gyermekei ugyanis még nincsenek rajta.
Hathalmi II. László fiait első ízben egy 1480. évi oklevél sorolja föl. Feleségétől, Hetyei István leánya Mártától három fia született: Szilveszter, Lázár és Viktorin.* A három fiú közül Szilveszter volt a legidősebb, de 1499-ben már csak özvegye, Kapucsi Benedek leánya Katalin neve fordul elő.* Viktorin 1507-ben még él ugyan,* de a későbbi oklevelek már csak egyedül Hathalmi Lázár nevét emlegetik. Lázár már a Dálkai Hathalmi nevet használja. 1505-ben mint Veszprém vármegye követe résztvett az ez évi országgyűlésen.* A XVI. század első felében előttünk ismeretlen érdemeket szerezhetett, mert ezeknek jutalmául 1517. november 5-én Budán kelt oklevéllel II. Lajos királytól címeres levelet és szabad ispánságot kapott.*
U. o. VII. B. 44.
U. o. VII. B. 47. Kapucsi Katalin második férje Kisfaludy Mihály volt.
U. o. VII. B. 48, 49.
1513. május 12. Vásárhely. Veszprém vármegye hatósága előtt Dálkai Hathalmi Lázár ügyvédeket vall. (Hg. Festetics-levéltár, Keszthely, egyelőre jelzetlen középkori oklevelek közt. – Nagy Iván: Magyarország családai, V. 69.)
Csánki szerint a Hathalmi-család már 1455-ben kapott volna vérhatalmat. Magyarország történelmi földrajza, III. 273.
A Hathalmy-családdal és címeres levelével eddig igen röviden Áldásy Antal és Ernyey József foglalkoztak. Az előbbi a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában őrzött címeres levelekről készült jól ismert gyüjteményes művében (II/1. kötet 80. l.) Hathalmy Lázár 1517. évi cimeres leveléből pusztán csak a címerleírást közli, viszont Ernyey József egy kis cikkecskében. (Turul, XXXIX. kötet 30. l.) a címereslevél többi szövegéből idéz néhány sort, s egészen röviden magáról a családról is megemlékezik. Tehát sem Áldásy, sem Ernyey a Hathalmy-armális teljes szövegét nem adják, sem pedig a család genealogiájával behatóan nem foglalkoznak. Ernyey cikkéből azonban bennünket főleg az érdekel, hogy szerinte az eredeti Hathalmy-armális 1739-ben a Garamszegi Géczy-család birtokában Garamszegen volt, de hogy ez az armális ma hol van, vagy hová került, megmondani nem tudjuk. Meg kell végül még jegyeznünk, hogy az Ernyey által közölt szövegtöredék és a Keszthelyen őrzött armálismásolat szövege között eltéréseket találunk.
76A Dálkai Hathalmi Lázárnak adományozott címereslevél szövege a következő:
Armales et jus gladii familiae Hathalmi.
Ludovicus Dei gratia rex Hungariae et Bohemiae etc. Tibi fideli nostro egregio Lazaro Hathalmi de Dalka salutem gratiacque et favoris nostri regii incrementum. Non ignoramus id maxime ad regiae munificentiae munus attinere, ut subditorum suoturn meritis aequa lance pensatis, quos praeclara fide morumque integritate, ingenii dexteritate et certarum virtutum praestantia praeditos, ac de se suoque regno bene meritos ostenderit, illos cumulatioribus gratiae et munificentiae suae donis decore ac condignis honorum accessionibus prosequatur, quo fit, ut tales sic honestatos et gloriam suarum virtutum praemia consecutos caeteri contuontes amore gloriae consequendae, cuius maximo avidos omnes mortales esse non dubium est, allecti virtutes sectentur et ad similia arduioraque ac limini regio praestanda ferventius accendantur, stimulentur et oxcitentur. Nos itaque animadvertentes cum tuae vitae integnitatem, morumque gravitatom in rebus agendis ingenii dexteritatem et marte militari sufficientem peritiam, quibus et pace et bello claruisti, et sic te nobis merito gratum et acceptum reddidisti, considerantos praeterca tua praeclara servitia, non minus fidelia quam utilia, quae tu per multos jam annos patrio solo, liberisque relictis et privatis commodis posthabitis, defendendae patriae et Christianae religionis amore in confiniis militando ot viriliter pugnando teque mille fortunae casibus et ejusdem periculis obiiciendo ac adversa plurima forti animo tollerando sacrac imprimis hujus regni nostri Hungariae coronae ac deinde majestati nostrae indofessae exhibuisti, tum vero ad nonnullorum fidelium nostrorum supplicationem nostrae majestati in tui lavorem porrectam hujusmodi tua servitia tibi aliqua ex parte recompensare volentes, ut tu tantarum virtutum tuarum gloriam vivis adhuc consequaris nostrae que regiae liberalitais et munificentiae singulari honore te tuosque haeredes et posteros honestatos fore gaudeas, hacc arma seu nobilitaltis insignia videlicet: Scutum polypon (!) saphyreo colore infectum, execpto imo gono, quem campus viridanti cespite vernans occupat, in quo quercus arbor glandifera radices fixisse cernitur, quam ursus pedibus anterioribus sublovatis incubuisse et eam ascendere intercernitur, quod te a servitiis dudum inceptis, non solum non abdicare, sed majori desidorio biti et incumbere velle ostendit, a levo arboris latere luna figura-clara cernitur, tuorum majorum attavorum nobilitatem testificans, a dextro vero stella auricoma suis radiis micat, quae te majorum tuorum stemmata insigni gloria tuis virtutibus parta illustrasse repraesentat, superna vero ipsi scuto galea incumbit argentea, e cujus cono lilium hianti simili extat, quod suis flosculis e radice desperis insigmia ipsa forinsecus decorare videtur, quae omnia in fronte praesentium literarum nostrarum artifici manu depictáa sunt et distinctius efficta cernitur, animo doliberato et ex certa nostra scientia tibi tuisque haeredibus et posteris universis dedimus et contulimus, imo damus et praesentibus conferimus, ut tu dictique haeredes et posteri tui universi praescripta arma seu nobilitatis insignia more aliorum nobilium armis utentium a modo inposterum ubiquo in praeliis hastiludiis, torneamentis, duellis ac aliis omnibus exercitiis nobilitaribuset militaribus, necnon anulis, velis, tentoriis, cortinis, papilionibus, generaliter quarumlibet rerum ot expeditionum generibus ferre, gestare omnibusque illis praerogativis, honoribus et libertatibus, quibus caeteri nobiles armis utentes quomodolibet de jure et consvetudine utuntur et fruuntur, uti frui et gaudere possis et valeas, dictique haeredes et posteri tui valeant atque possint. Praeterea ut majoris gratiao nostrae munus tibi tuisque haeredibus et posteris universis obvenisse gaudeas, id duximus gratiose annuendum et concodendum, imo annuimus et praesentibus plenariam facultatom tribuimus, ut tu tuique haeredes et posteri universi in territorio bonorum et jurium suorum possessionariorum ubivis in hoc regno nostro habitor um patibulum, rotas, palos et aliorum quorumlibet tormentorum genera erigore universosque fures, latrones, vespiliones, incordianios, homicidas, intoxicatrices, sacrilegos et alios quoscurque malofactores irquirere seu inquiri facere, inventosque et inquisitos praehabita justa et sufficienti exa[mina]tione merita et justa poena punire atque afficere possis et valeas, tuique haeredes et posteri valeant atque possint. In cujus rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes literas nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungariae utimur, impendenti consignatas duximus dandas ca concedendas. Datum Budae in festo beati Emerici ducis et confessoris, anno Domini millesimo quingentesimo decimo septimo, regnorum nostrorum Hungariae et Bohemiae etc. anno secundo.
XVIII. századi egyszerű másolatban. Az oklevél másolója a magyar kir. udv. kamara vagy kancellária tisztviselője lehetett. A herceg Festetics-család levéltárában, Keszthelyen, tolnai rész: VII. B. 50. jelzet alatt.
A cimereslevél csak I. Lázár és utódai részére lett kiállitva. Nyilvánvaló tehát, hogy Lázár fivérei közül ekkor már egyik sem élt. Ezeknek leszármazói sem voltak; sőt bizonyos; hogy ekkor 77már a Dálkai- és Laki-oldalág is kihalt vagy kihalófélben volt.* A család címere – sajnos – sem lefestve, sem lerajzolva nem lett; a kamara vagy kancellária tisztviselője pusztán csak az armálist másolta le. A Hathalmy-családdal és címerével Nagy Iván közismert művében szintén foglalkozik és ő – mivel a címereslevelet aligha ismerhette – a család címerét így határozza meg: «Egy függőleges és két vízirányos fehér csíkolat. A vértfölötti sisak koronáján hattyú áll szétterjesztett szárnyakkal, jobb lábában nyilat tartva.»* Nagy Iván tehát sem a tölgyfára mászni készülő medvéről, sem pedig a nyíló liliom sisakdíszről nem tud. Az armálist szerző I. Lázárról annyit tudunk, hogy 1519-ben Veszprém vármegye alispánja volt, 1520-ban pedig Szarka Kelemennel együtt veszprémi várnagy.* 1523-ban ő is kéri Jakab bakonybéli apátot, hogy bizonyos interdictum ügyében vele tárgyaljon.* 1527-ben még mindig, vagy már megint veszprémi alispán, és ekkor János király őt a maga pártjára csábitja.* 1534-ben még él,* de azután a források elhallgatnak róla. Három fia volt: György, László és Péter. Györgyöt, a legidősebbet, 1542-ben Turzó Elek nyitrai várnagynak szerződteti.* A három fiú közül csak Györgynek és Lászlónak voltak leszármazói. György első felesége Sávoli Jósa Erzsébet, második neje Némai Kolos László fia Ambrus leánya Erzsébet volt, akiktől négy fia és négy leánya született: Miklós, István, Mátyás, Pál, Anna, Zsófia, Erzsébet és Orsolya.* Lászlónak három fia volt: Pál, II. Lázár és Mihály.* I. Lázár harmadik fiának Péternek leszármazói nem voltak.
1519-ben élt még egy Hathalmi János, kiről nem lehet megállapítani, kinek a fia. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy János egyházi férfiú volt, mert egy veszprémi kanonia után érdeklődik. 1519. október 1. Buda. (Hg. Festetics-levéltár, egyelőre jelzetlen középkori oklevelek közt.)
I. m. V. 70.
1519 ápr. 4. Szent-Girót. Hg. Festetics-ltár, egyelőre jelzetlen középkori oklevél. – U. o. Tolnai rész: VII. B. 54, 55.
A pannonhalmi Szent- Benedekrend története, VIII. 188.
H. Festetics-ltár, Tolnai rész: VII. B. 54, 55.
U o. VII. B. 56.
U. o. VII. B. 57.
U. o. VII. I. 12. VI. B. 87.
U. o. VII. A. 48.
György föntnevezett fiai közül Hathalmy Mátyás 1589-ben Piski István után tihanyi porkoláb, majd várnagy lett, Miklós pedig a pápai várban katonai szolgálatot teljesitett.* György leányai közül Anna első férje Lósi Viczay Balázs, a második Nebojszai Balogh Lukács volt, Zsófia előbb Thury György, majd Tóti Lengyel István felesége, Erzsébet Pogrányi Benedekhez ment nőül. Orsolya, úgy látszik, még leánykorában meghalt. György másik fiának, Miklósnak két fia maradt, György és Sándor. Ez a György magtalanul halt el. Sándor 1621-ben sümegi várnagy, aki ebben a minőségében Batthyányi Ferenc dunántúli főkapitánynak ezeket irta: «Az Magiar Nemzetnek fe˙em fel allasaygh hiuen igazan akarunk zolgalni.»* Sándornak feleségétől, Csáby Krisztinától egy Katalin nevű leánya született, aki Thury Benedek felesége lett.* György István nevű fia magtalanul halt meg. Ellenben Mátyásnak, a tihanyi várnagynak volt egy fia: Miklós. Ennek a felesége Kubinyi Zsófia, akitől egy György nevű fia és egy Anna nevű leánya született. Utóbbi György felesége egy Szmrecsányi leány volt, de ettől utódok nem maradtak. Anna első férje Veglai Horváth Gáspár, a második Baán Sándor volt. Végül I. Lázár fia György fia Pál csak egy leányt hagyott hátra: Erzsébetet, aki Kornichi Szobek Henrikhez ment nőül. Így tehát I. Lázár fia György ága részint már fiaiban, részint pedig unokáiban a XVII. században kihalt. I. Lázár fia György fia László fiai közül Pálnak és Mihálynak leszármazói nem voltak. Azonban László harmadik fiának II. Lázárnak feleségétől, Sitkey Fruzsinától* két fia és egy leánya született: László, György és Judit. Ezek közül László magtalanul, Judit pedig, úgy látszik, még leánykorában halt el, s igy csak Györgynek 78voltak gyermekei. Ennek első felesége Démy máskép Bornemissza Katalin, a második pedig Szent Andrássy Katalin volt.* A két asszonytól Györgynek nyolc fia született: Mihály, László, György, Sándor, István, János, Ferenc és Pál. Közülök László, György, Sándor, István, János és Pál utódok nélkül haltak el és csak Mihálynak és Ferencnek voltak leszármazói. Mihály felesége Fölső Katalin volt. Ettől származott a Hathalmy-család utolsó sarja: Farkas, aki a XVIII. század első felében húnyt el. Ferencnek két fia volt, de ezek a jelek szerint még fiatalon elhaltak. A XVIII. század elején tehát a Hathalmy-család kihalt. Leszármazása a következő:*
A pannonhalmi Szent Benedekrend tört. X. k. 176., 181., 218., 225–226., 729., 778. 11. – Hathalmy Miklós levele 1587. április 8. Pápa. A hg. Batthyány-család körmendi levéltárában: Missilisek.
Hathalmy Sándor levelei: 1621. jan. 3, 11; márc. 5, 7; jún. 23; dec. 21; mind Sümeg várából keltezve. A hg. Batthyány-család körmendi levéltárában, a missilisek közt.
H . Festetics-Levéltár, Tolnai rész: VII. A. 54.
U. o. VII. B. 58. Nagy Iván (V. k. 67. 1.) Sitkey Fruzsinát tévesen hathalmi I. Lázár feleségének mondja, holott a II. Lázáré volt.
U. o. VII. B. 58.
U. o. VII. B. 83, 84, 87.
Laki János; Hektor; I. Miklós; Zonkor; I. István; I. György; I. Péter; Ferenc; és mások; II. György; I. László; I. János; II. Miklós; II. János; II. Péter; Imre; I. Mihály; II. László, Hetyei Márta; III. György; III. Miklós; Zsigmond; Szilveszter, Kapucsi Katalin; I. Lázár az armálisszerző; Viktorin; IV. György, 1. Sávoli Jósa Erzsébet, 2. Némai Kolos Erzsébet; III. László; III. Péter; IV. Miklós; II. István; Mátyás; I. Pál; Anna 1. Viczay Balázs, 2. Nebojszai Balogh Lukács; Zsófia, 1. Thury György, 2. Tóti Lengyel István; Erzsébet, Pográny Benedek; Orsolya; V. György; I. Sándor; Katalin, Thury Benedek; V. Miklós; Kubinyi Zsófia; Erzsébet; Szobek Henrik; VI. György, Szmrecsány N.; Anna, 1. Véglai Horváth Gáspár, 2. Baán Sándor; II. Pál; II. Lázár, Sitkey Fruzsina; II. Mihály; IV. László; VII. György, 1. Démy Máskép Bornemissza Katalin, 2. Szent-Andrássy Katalin; Judit; III. Mihály, Fölső Katalin; I. Farkas †; VI. László; VIII. György; II. Sándor; III. István; III. János; Ferenc; III. Pál; II. Farkas †; VI. László †;
Hathalmy Farkas halála után 1738. április 29-én Festetics József generális a Hathalmy-család névadó ingatlanát a királytól adományozásra fölkérvén, azt III. Károly ez év május 2-án Bécsben lelt adománylevelével Festeticsnek oda is adományozta.* Mivel az adományozás után álHathalmyak jelentkeztek, Festetics nem könnyen jutott Hathalom birtokába. Ámde a vizsgálat során a jelentkezők ál-Hathalmy volta kiderülvén, Festetics úgy az ingatlant, mint pedig a Hathalmy-levéltár romjait megkapta,* s e levéltárat Tolnán helyezte el. Ez a levéltár, mely 1–158. tételszámból áll, ma is megvan és a keszthelyi herceg Festetics-levéltár úgynevezett tolnai részében VII. B. jelzet alatt őriztetik.
U. o. VII. B. 89, 90.
U. o. VII. B. 94, 98, 118, 139, 154.
IVÁNYI BÉLA.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages