A FELSŐLENDVAI SZÉCHY-CSALÁD.
63A FELSŐLENDVAI SZÉCHY-CSALÁD.
Második közlemény.
IV. Miklós tárnokmester elsőszülött fia, III. János abban a két, 1403. november 5-én és 19-én kelt oklevélben fordul elő először, amelyekben Zsigmond király a zalai pártütők birtokait atyjának és fiainak adományozta. 1419-ben testvéreivel együtt ő is beleegyezik abba, hogy atyja Kesző (Dunakeszi) birtokát elcserélje Garai Miklós nádor Szentmárton nevű birtokával.* 1425-ben is, amikor Zsigmond Garai Miklós nádort és nejét Lánzsér vára, valamint tartozékainak birtokában megerősíti, szintén ott látjuk testvérei társaságában.* Zsigmond király még atyja életében, 1429-ben Szenterzsébetet (Zalában) és Csatár részeit adományozta neki.* 1432-ben Tamás testvérével együtt nagybátyja, II. Herczeg Péter özvegyével egyezkedik.* A közpályára 1438-ban lépett, midőn Vas és Zala vármegyék főispánja lett. Kétségtelen, hogy III. Jánost Albert király még 1438 évelején nevezte ki Vas és Zala vármegyék főispánjává, de a főispáni széket csak 1438. április 18. után foglalhatta el, mert a zalavári konvent ekkor Gersei Pethő Lászlót és Pethőt még mint e két vármegye főispánjait iktatja be Tátika birtokába;* de szeptember 5-én már Zalavármegye főispánjaként szerepel.* Albert halála után († 1439. okt. 27.) Erzsébet özvegy királyné, aki az ország kormányát magához ragadta, Széchy Jánoson kivül ennek testvéreit is megbizta Vas és Zala vármegyék kormányzatával. 1439. december 27-én Óbudáról Vas vármegye alispánjaihoz és szolgabíráihoz intézett leiratában Széchy Jánost, Tamást és Miklóst – többek között – Vas és Zala vármegyék főispánjának nevezi.*
Bártfai-Szabó L. i. m. 145.
Sopron vm. oklt. II. 93.
Zala vm. oklt. II. 459–460.
U. o. II. 476–477.
U. o. II. 493–496.
Holub i. m. I. 466.
Magyar Nemzeti Múzeum lt. Törzsanyag.
A testvérek közül János volt a legnépszerűbb. Köréje csoportosultak Erzsébet királyné hivei Vas és Zala vármegyékben. Midőn Erzsébetnek 1440. február 22-én Komáromban fia született, úgy volt elhatározva, hogy az uralkodói jogokat fia, László nevében ő fogja gyakorolni. A Széchy-család tagjai önzetlenül hozzá csatlakoztak. Midőn azonban a rendek többsége Ulászlót ismerte el magyar királynak, Széchy Jánosra hárult a súlyos feladat, hogy Vas és Zala vármegyék hűségét Erzsébet királyné részére biztosítsa. A királyné hű szolgálataiért 1440. október 7-én Márványkő várát adományozta neki, melyet a Gersei Pethő testvérektől vett el.* Ez alkalommal Széchy Jánost étekfogómesterének, Vas és Zala vármegyék főispánjának cimezi.
Orsz. Levt. Dl. 13,585.
Hunyadi János és Ujlaki Miklós időközben Szekszárdnál Garai László és társai fölött fényes győzelmet aratott. Erre a dunántúli vármegyék is Ulászlónak fogadtak hűséget. I. Ulászló, aki a kiengesztelődés terére lépett, 1441. április 9-én a Körmend melletti táborban több Széchy Jánossal tartó zalai nemesnek megkegyelmezett,* de neki távoznia kellett a két vármegye éléről. Hunyadi Jánosnak kormányzóvá történt megválasztása után főtörekvése a pártviszályok megszüntetése és a kibékülés volt. Ez a nemes törekvése lehetővé tette, hogy a Széchyek visszakapják korábban viselt méltóságaikat. Mikor az országos rendek Buda várát Hunyadi János kormányzónak átadván, Héderváry Imrét – a vár előbbi őrzőjét – felmentik eddigi tisztsége alól, az erről 1447. szeptember 20-án kiállitott oklevél Széchy Jánost is felsorolja Tamás nevű fivérével együtt a megjelentek között.* 1448 április 26-án Széchy János Rozgonyi Jánossal együtt Zala vármegye főispánja; alig néhány hét mulva, az 1448. május 6420-án tartott pesti országgyűlésen Miklós és Tamás testvéreivel együtt szintén mint Vas és Zala, továbbá Komárom vármegyék főispánja vesz részt. Zala vármegye főispánja 1450. augusztusában is.* 1453. június 6-án* és 1454. május 5-én is Vas és Komárom vármegyék főispáni székében találjuk.*
Zala vm. oklt. II. 507.
Héderváry-oklt. I. 251.
Zala vm. oklt. II. 536., 539., 548.
Nemzeti Múzeum lt. Törzsanyag.
Hazai Okmt. IV. 380–381.
Mátyás király uralkodásának első évében, az 1458. évi országgyűlés eloszlása után, az elégületlenek Garai László vezetése alatt, akit a király megfosztott a nádorságtól, szervezkedni kezdtek. Az elégületlenek, akikhez Széchy János veje, Újlaki Miklós erdélyi vajda, szlavon bán, és főleg egyes dunántúli urak csatlakoztak, 1459. február 17-én Németújvárott gyűltek egybe, ahol a magyar trónt III. Frigyes császárnak ajánlották fel. Ezen az összejövetelen résztvett Széchy Miklós is, akit az elégületlenek, már korára való tekintettel is, megkülönböztetett tisztelettel vettek körül. A határozatot aláiró főurak között mint Zala vármegye főispánja Garai László nádor után következett.* Mátyás hadai csakhamar legyőzték a pártütőket. A király a megbékélt Újlaki János Vajdát és párthiveit 1459. Július 30-án kelt levelében biztositotta kegyelméről.* Széchy János azonban végképpen eltűnik a közéletből, többé nem esik szó róla.
Kaprinay: Hungaria Diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad, II. 249.
Károlyi-oklt. II. 316.
Széchy III. Jánosnak két leánya volt: Borbála és Dorottya. Borbála 1457 körül ment férjhez Monyorókeréki Ellerbach Bertoldhoz, aki 1462–64-ben Verőce vármegye főispánja, 1465–67-ben erdélyi vajda, székely ispán, 1469-ben Vas vármegye főispánja. Férjének 1471. június 18-a előtt bekövetkezett halála után ő fejezte be a pálosrend letelepítését Monyorókerék környékén.* IV. Sixtus pápának Monyorókeréki Ellerbach Bertold örökösei és Enyingi Török Ambrus között keletkezett peres ügyben 1479. január 2-án kiállított bullájából kivehetőleg ekkor még életben volt.*
Turul, 1940. 31–35
Veszprémi püspökség római oklt. III. 253–254.
Dorottya Újlaki Miklós, 1438–1471. macsói, 1449. horvát-szlavon; 1459–66. szlávon bán és 1441–65. erdélyi vajda, neje volt. Férjével, valamint ennek Lőrinc nevű fiával együtt 1471. január 7-én a veszprémi káptalan előtt kölcsönös örökösödési szerződést kötött Széchy IV. Miklós fiával, VII. Miklós királyi főlovászmesterrel. Ennek megkötése után Ujlaki Miklós, mint Thelchak (Teočak) örökös ispánja, Ozora ura és macsói bán, 1471. február 14-én Rahowcza (Raholcza) várában végrendelkezett. A végrendeletben különösen kifejezésre jutott felesége, Széchy Dorottya iránti ragaszkodása, akinek – úgy látszik jelentékeny része volt a szerződés létrejövetelében. Mátyás király őt, hogy ingadozó hűségét megszilárdítsa, az 1471. szeptember elejére egybehivott országgyűlés megnyitása előtt Bosznia kormányzójává nevezte ki és a királyi címmel is felruházta. Mikor még ez év őszén Jajcza várában megkoronáztatta magát, Dorottya asszonynak is kijutott abból az ünneplésből, amelyre férje oly régen vágyott. Újlaki Miklós az 1477. év folyamán húnyt el. 1477. február 6-án még Újlak várában keltezi tiszttartójához, Surányi Jánoshoz intézett utasitásait. 1477. november 23-án Széchy Dorottya már mint özvegye tiltakozik a budai káptalan előtt, hogy fia, Lőrinc, Dudar és Tinnye birtokokat, úgyszintén a kenesei szőlőket (Veszprém megyében) elidegenítse vagy elzálogositsa. A kenesei szőlők miatt hosszadalmas per folyt, egyfelől Dorottya asszony, másfelől Kinizsi Oszváld között. Ebben az ügyben az érdekeltek 1495. május 5-én jelentek meg II. Ulászló király előtt. Akkor már súlyos anyagi gondjai voltak. Csáktornyai Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, kincstárnok, a király utasítására 1494. december 16-án egyszáz forintot utalt ki számára segély cimén.*
Bártfai-Szabó i. m. 26o. – Orsz. Levt. Dl. 17,162. és 17,994. – Hóman–Szekfű i. m. I. kiad. III. 340.357 – Collectio Kaprinavana. Tomi in Qu. L. Pag. 79. – Thallóczy Lajos: Jajcza. 49,108.
IV. Miklós tárnokmester második fiát, I. Istvánt elsőizben az 1403. november 5-én kelt adománylevélben emlitik. Atyjának 1419. évi cseréjéhez is hozzájárult.*
Zala vm. oklt. III. 316–317. – Bártfai-Szabó i. m. 145.
A harmadik testvér, VI. Miklós, szintén az 1403. évi adománylevélben fordul elő először. Önállóan alig szerepel. Látjuk az 1419. évi birtokcserénél; 651428-ban pedig atyjával és János bátyjával együtt őt is eltiltják Bernáldfölde nevű birtok elfoglalásától.* továbbá amikor testvérei: János és Tamás 1432-ben Széchy Herczeg Péter özvegyével egyezkednek, ő is kötelezettséget vállal az özvegy eltartására.* Még Albert király nevezte ki főispánná. Egy 1439. július 21-én kelt oklevél szerint nevezett testvéreivel Zala, 1439. október 4-én Vas és 1439. december 27-én, ismét testvéreivel együtt, Vas és Zala vármegyék főispánja;* 1448. május 20-án a pesti országgyűlésen János és Tamás testvéreivel együtt mint Vas, Zala és Komárom vármegyék főispánja jelent meg. 1450. június 9-én Komárom vármegye főispánja, 1457-ben Marczali Istvánnal együtt töltötte be a főispáni méltóságot Zalában.* Neje Vereskői és Óvári Wolfart (Wolfurt) Zsuzsanna (Suskó), Monyorókeréki Elderbach (Ellerbach) Burkard özvegye, akitől egyetlen fia, VII. Miklós született. Feleségének halála után Wolfart Pál özvegyének második férje, Szentgyörgyi és Bazini György gróf a Wolfart-család összes birtokait magához ragadta, Széchy VI. Miklós, hogy zsengekorú fia érdekeit megvédje, Wolfart Zsuzsannának első házasságából származó fiával, Elderbach Bertolddal együtt 1450 előtt pert inditott ellene és fiai ellen. Ez a per csak harminc év múltán, az 1481-ben létrejött egyességgel ért Véget.*
Bakonybéli regeszták a XV. század első feléből. Tört. Tár, 1903. éve. 362. – Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört. VIII. 466–467.
Zala vm. oklt. II. 476.
Holub i. m. I. 466. – Csánki i. m. II. 860. – M. N. M. lt.
Zala vm. oklt. II. 539. – Hazai okmt. III. 391. – Holub i. m. I. 468.
Turul, 1940. LIV. 30–31
IV. Miklós tárnokmester negyedik fia, György, csupán Zsigmond király 1403. november 19-én kelt adománylevelében fordul elő.*
Zala vm. oklt. II. 317.
Ötödik fia II. Tamás, 1403. november 19. után születhetett, mert Zsigmond királynak ezen a napon kelt adománylevelében még nem fordul elő. Elsőízben az 1419. évi cserelevélben szerepel.* 1429-ben testvéreivel együtt Szenterzsébet és Csatár birtokokat kapta adományba. 1432-ben pedig János bátyjával együtt, családja megbizásából ő is egyezkedik Széchy Herczeg Péter özvegyével.* Mint udvari vitézt Zsigmond király megbízta, hogy a görög császárnak a baseli zsinatra utazó követétől elrabolt értéktárgyakat, lovakat és készpénzt, melyeket Gersei Pethő László, Vas és Zala vármegye főispánja összeszedetett, a királyhoz szállítsa. Széchy Tamás, miként ezt Zsigmond 1434. augusztus 6-án Ulmban kelt elismervénye tanusítja, eleget tett a király parancsának.* Zsigmond halála után II. Tamás a királyi udvarban maradt és 1438-ban már a királyné kincstartója volt.* Albert király még 1439-ben testvéreivel, Jánossal és Miklóssal együtt Zala vármegye főispánjává nevezte ki. Ezt a méltóságot a király halála után is megtartotta, de emellett továbbra is megmaradt a királyi udvarban,* 1439. december 27-én Erzsébet özvegy királyné testvéreivel együtt őt is Vas és Zala vármegyék főispánjának címezi.* Ugyanakkor, méltányolván szolgálatait, a Göd birtokához tartozó szigetet, amelyet Zsigmond király tőle kárpótlás nélkül elvett, visszaadta neki* Mint az özvegy királyné egyik legféktelenebb hive, 1440-ben tömérdek kárt okozott azoknak, akik I. Ulászlónak fogadtak hűséget. Az ő nevéhez fűződik Budafelhéviz városának 1440. év őszén történt felgyújtása és kirablása is.* A várnai vereséget (1444. nov. 10.) követő országos fejetlenség lehetővé tette, hogy a főispáni széket Komárom vármegyében ismét elfoglalja. 1444. december 4-én Komáromban kelt levelét, melyet a bakonybéli apáthoz intézett, mint Komárom vármegye főispánja irta alá.* Hunyadi János kormányzóvá történt választása után nem viselt köztisztséget. Mikor panaszára Pálóczi László országbiró 1446. szeptember 26-án a váradi káptalant kiküldötte hogy Losonczi István ellen vizsgálatot tartson, úgy az országbirói rendeletben, mint a káptalannak 66október 31-én tett jelentésében Széchy Tamást csupán magnificusnak cimezik.*
Bártfai-Szabó i. m. 145.
Zala vm. oklt. II. 476.
U. o. II. 482–433.
Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört., VIII. 507.
Holub i. m. I. 466. – Zichy okmt. VIII. 673.
M. N. M. lt.
Bártfai-Szabó i. m. 178.
Horváth Mihály: Magyarország tört: II. 545 – Rup, Jakab: Budapest Helyr. Tört. 54.
Hazai Okmt. IV. 338. – Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört. VIII. 512.
Bánffy Oklt. I. 655–658.
Széchy Tamás, miként testvérei, a nyugati igazodás hive volt. Mikor azonban a gyermek László király kiadása érdekében III. Frigyessel megindított tárgyalások meghiusultak s a növekvő bizalmatlanság Hunyadi Jánost egy új király keresésére késztette, ekkor ő is felajánlotta szolgálatait a kormányzónak. Hunyadi János Frangepán Istvánt és Lasocki Miklóst küldte V. Alfonz aragoniai, nápolyi és sziciliai királyhoz, aki 1447. december 11-én Bariban kelt levelében értesitette Széchy Tamást a tárgyalásokról.* A tárgyalások folyamán némi közeledés jött létre a kormányzó és a Széchy-testvérek között. Az 1448 május havában tartott pesti országgyűlésen Tamás, János és Miklós testvéreivel együtt már mint Zala, Vas és Komárom vármegyék főispánja vett részt.* Mikor Hunyadi János a törökök ellen élet-halálharcot folytató Skander bég segítségére sietett, László nevű testvérével ő is hadaihoz csatlakozott és az 1448. október 18–19-én Rigómezőn vivott csatában hősiesen küzdve elesett.*
Frangepán-család oklt. I. 358. – Hóman–Szekfű i. m. I. kiad. III., 294.
Zala vm. oklt. II. 539.
Horváth M.: Magyarország tört. II. kiad. III. 20. – Fraknói V.: A Magyar Nemzet Tört. IV. 96. – Hóman–Szekfű i. m. I. kiad. III., 295.
II. Dénes, IV. Miklós tárnokmester hatodik fia, szintén az 1419. évi birtokcserénél tűnik fel először.* Úgy Zsigmond király 1425. jún. 9-én kelt megerősítőlevelében, mint III. János bátyja részére 1429. jan. 2-án kiállított adománylevélben, végül a Széchy Herczeg Péter özvegyével kötött egyezségről szóló hiteles helyi kiadványban őt is felsorolják testvérei között.* Egyházi pályára lépett. 1437-ben már nyitrai püspök.* Kelemen győri püspök halála után lépéseket tett a győri püspökség elnyerésére, sőt 1438. okt. 19-én felszólitotta János győri őrkanonokot, hogy, mivel a megüresedett győri püsköségre ő van kijelölve, a soproni kerületben a tizedet hűségesen szedje be. Albert király, akinek, úgy látszik, más jelöltje volt, 1439. jan. 25-én Boroszlóból kelt rendeletében megparancsolja a soproni polgároknak, hogy Széchy Dénes nyitrai püspöknek, aki tudta és beleegyezése nélkül rendelkezett a győri püspökség jövedelmeivel, a tizedet ne adják át. Időközben azonban IV. Jenő pápa 1439. jan. 8-án a sokkal gazdagabb egri püspökségre helyezte át,* Ugyanebben az évben december 18-án pedig bibornokká nevezte ki.* Pálóczi György esztergomi érseknek 1439. október havában bekövetkezett halála után Erzsébet özvegy királyné Rozgonyi Simon veszprémi püspök ellenében az esztergomi érseki székbe emelte.* Testvéreivel, valamint unokatestvérével, Garai Lászlóval együtt a legnagyobb odaadással támogatta az özvegy és az utószülött László érdekeit. 1440. máj. 15-én a rendek hozzájárulása nélkül Székesfehérvárott megkoronázta a kis Lászlót; de elment az I. Ulászló által egybehivott rákosi országgyűlésre is. Az általános közhangulat nyomása alatt kénytelen volt meghódolni, és júl. 17-én ő koronázta meg I. Ulászlót; de arra való hivatkozással, hogy hűségesküjét kikényszeritenék tőle, kevéssel utóbb.* visszatért Erzsébet és fia László táborába. Erzsébet hirtelen halála (1442. dec. 19.) után egyike volt azoknak, akik az ellentétek kiegyenlitésére törekedtek. A várnai csatavesztés után már I. Ulászló hiveivel, Hédervári Lőrinc nádorral, Mátyás veszprémi püspökkel, Ujlaki Miklós és Hunyadi János erdélyi vajdákkal együtt hívta egybe a rendeket az 1445. húsvét utáni első vasárnapon tartandó országgyűlésre. Addig is a nádorral, az országbíróval és a két erdélyi vajdával együtt gyakorolta a kormányhatalmat. Az országgyűlés után tagja volt annak a küldöttségnek, mely III. Frigyestől a gyermek király kiadását kérte.* Mikor Hunyadi János V. Alfonz aragoniai királynak ajánlotta fel a magyar koronát, ebben az ügyben az 1447. év második felében megindított tárgyalásokról a király Frangepán István 67útján értesítette.* Ezekben az években az egyházi ügyek is nagyon lekötötték. V. Miklós pápa még 1447. nov. 25-én megbizta a dömösi monostornak pálos perjelséggé leendő átalakításával*; 1449. márc. 17-én pedig felhivta, hogy néhány magyarországi és a hozzátartozó részekben fennálló bencés monostort személyesen, vagy mások útján vizsgáljon meg és a szükséghez képest reformálja azokat. 1452. ápr. 23-án újból utasitja, hogy ahol eddig nem gyakorolta egyházhatósági jogát, mint primás és az apostoli szentszék követe, Magyarországon és a hozzátartozó részekben gondoskodjék a szükséges reformok keresztülviteléről, és erre nézve teljhatalommal ruházta fel.*
Bártfai Szabó i. m. 145.
Sopron vm. oklt. II. 93. – Zala vm. oklt. II. 467., 476.
Gams: Series Episc. Eccl. Cath. 375.
Házi i. m. I. 3., 178., 180–181. – Gams i. m. 367.
Smitth Miklós: Episc. Agr. II. 33. – Memoria Basilicae Strigoniensis, 77.
Smitth i. m. II. 33. – Veszpr. pp. római oklt. III. LXXVI. lap (bevezetés).
Hóman–Szekfű i. m. I. kiad. III. 269., 273.
Zala vm. oklt. II. 524. – Hóman–Szekfű i. m. I. kiad. III. 294.
Frangepán-cs. oklt. I. 358.
Veszprémi püsp. róm. oklt. III. 132.
Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört. III. 514–515. 524.
Széchy Dénes főtörekvése ebben az időtájban az esztergomi bazilika felépitése volt. Kérésére V. Miklós pápa 1449. ápr. 23-án megengedte, hogy az érseki tartományban a világi papságra és a szerzetesekre 2000 aranyat vethessen ki. Bár a fizetési kedv gyenge volt, a nagy mű két év leforgása alatt mégis elkészült, a azt 1453-ban Szent Márton ünnepét követő vasárnapon felszentelte.* V. Miklós pápa 1452. márc. 24-én kelt bullájával, V. László előterjesztésére, aki római tartózkodása alatt Széchy Dénes hű szolgálatait a pápa előtt különösen kiemelte, a magyar primás apostoli szentszék született követének cimét és jogát megerősitette mindazokra a tartományokra kiterjedőleg, amelyek valaha a magyar szentkorona alá tartoztak.* Mikor III. Frigyes császár 1452. szept. 1-én kiadta V. Lászlót; Széchy Dénes is a hódoló küldöttséghez csatlakozott. 1453. okt. 28-án ő koronázta meg Prágában. V. Lászlót cseh királlyá, mert a prágai érsek kelyhes lévén, nem végezhette a koronázási szertartásokat.*
U. o. XII./B. 29 – Török János: Magyarország Prímása. I. 97.
Török János i. m: I. 94.; II. 65.
Hóman–Szekfű i. m. I. kiad. III. 301–303.
Amikor a fenyegető török veszedelem az udvari párt és a Hunyadi-ház híveit közelebb hozta egymáshoz, az 1455. máj. 26-án Budán egybegyűlt egyházi és világi főurakkal az ország rendeit Győrbe tanácskozásra hivta egybe. A június havában megtartott győri gyűlésen megjelent Kapisztrán János is, aki a törökök elleni keresztes hadjáratra buzditotta az egybegyűlt repdeket.* A pártoskodó főuraktól magárahagyott Húnyadi János Kapisztrán kereszteseivel 1456. júl. 21–22-én fényes győzelmet aratott a törökökön. Erről Széchy Dénes, aki Hunyadi János küzdelmeit mindenkor különös figyelemmel kísérte, úgy III. Calixtus pápát, mint a velencei doget tudósitotta.* Hunyadi János fiainak és a család hiveinek 1457. március havában történt elfogatása után Vitéz János püspök Széchy Dénes primás őrizete alá került. V. Lászlónak 1457. nov. 23-án bekövetkezett halála után Carvajal János biboros pápai követ, aki sikeresen támogatta Szilágyi Mihály tevékenységét, Széchy Dénest is megnyerte Mátyás jelöltségének. Azon a szentmisén, amelyet 1458. jan. 23-án bemutatott, megjelentek mindkét párt vezérférfiai, mintegy szentesítve a Mátyás királlyá választása érdekében közöttük létrejött megállapodásokat. Mátyás uralkodásának első évében, mikor az elégületlenek: Garai László, Szilágyi Mihály és Ujlaki Miklós, egymás támogatására szövetkeztek és III. Frigyesnek ajánlották fel a magyar trónt, Mátyás erről idejekorán értesülvén, 1459. jan. második felében egybehivta az egyházi és világi főurakat, hogy megtudja, kikre számithat. Ekkor Széchy Dénessel 12 főpap jelent meg Buda várában. Az egybegyűltek ünnepélyes esküvel megerősitett nyilatkozatban tettek tanúságot hűségükről és ragaszkodásukról s ezt 1459. február 10-én okiratba foglalták.*
Zichy Okmt. IX. 498–499 – Hóman–Szekfű i. m. I. kiad. III. 310–311.
Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklt. 213. 219.
Hóman–Szekfű i. m. I. kiad. III. 316. – Fraknói Vilmos: A magyar nemzet tört. LV. 195. – Gróf Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon III. 124. – Fessler A.: Die Geschichten der Ungern. V. 41.
Széchy Dénes életének utolsó éveiből még a következőket emlitjük: 1460-tan beiktatják Komárom várának birtokába, amelyet 1456-ban 8000 frt.-ért V. László király zálogositott el neki.* Gergely milkói püspöknek 1462-ben javadalmaitól történt megfosztása után a bakonybéli apátság kormányzója lett, és ezt a tisztét még 1464. 68júl. 1-én is gyakorolja.* 1464. márc. 29-én koronázta meg a III. Frigyestől visszaszerzett szent koronával Székesfehérvárott Mátyás királyt. Néhány nap mulva (ápr. 3-án) pedig elsőnek ő irta alá azt az okiratot, amelyben a Székesfehérvárott egybegyűlt egyházi és világi főurak a III. Frigyes és Mátyás között kötött békét megerősítették*. Kérésére 1464. jún. 12-én II. Pius pápa az esztergomi érsek és a magyarprímás jogait, kiváltságait, egyházhatósági felsőbbségét megerősitette.* 1465. febr. 1-én húnyt el.* Történetiróink szerint magas kort ért el. Minthogy azonban sem ő, sem idősebb testvére, Tamás 1403-ban még nem volt életben, halálakor legfeljebb 60–61 éves lehetett.
Zichy okmt. X. 114. – Csánki i. m. III. 487.
Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört. VIII. 160., 526.
Házi i. m. I. 5. 85.
Török János i. m. II. 73–74. – Veszprémi püspökség római oklt. III. 173–174.
Török J. i. m. I. 105. – Memoria Basilicae Strigoniensis. 80.
II. László, IV. Miklós tárnokmester legfiatalabb fia, akivel Zsigmond király 1429. jan. 2-án kelt adománylevelében találkozunk elsőizben, a* Rigómezőn 1448. október 18–19-én vívott csatában élete virágjában elesett.
Zala vm. oklt. II. 459–461.
VI. Miklós egyetlen fia, VII. Miklós 1450-ben még zsenge korban (in tenera aetate) volt. A következő évben mostohatestvérével, Monyorókeréki Ellerbach Bertolddal együtt Vöröskő, Óvár és Sárfenék várak tartozékainak birtokába iktatják.* 1469. júl. 1-én ő és neje, Zederich Dorottya II. Pál pápától azt a kiváltságot kapja, hogy gyóntatójukat szabadon választhatják.* Ebben az évben lépett közpályára. Mátyás király 1469. szept. 13-án kelt oklevelének záradékában, mint királyi főlovászmestert sorolja fel a méltóságok között.* Ezután csakhamar átvette a főispáni méltóságot Vas vármegyében mostohatestvérétől, Monyorókeréki Ellerbach Bertoldtól. 1470. ápr. 3-án Vas- és Zala vármegye főispánja, egyúttal királyi főlovászmester.* Mátyás király ugyanez évi dec. 5-én kelt oklevelének záradékában csak mint királyi főlovászmester szerepel. Ezt a méltóságot 1471. febr. 25-én is betöltötte. 1471. aug. 1-én ismét Zala vármegye főispánjaként emlitik.* Ugyanebben az évben a veszprémi káptalan előtt kölcsönös örökbefogadási szerződést kötött unokatestvérének, Széchy Dorottyának férjével, Ujlaki Miklós macsói bánnal.*
Sopron vm. oklt. II. 350., 364., 366.
Veszpr. püsp. róm. oklt. III. 213. A pápai bullában nejeként feltűntetett Zederich Dorottya tévedés lehet, mert Alsólendvai Bánffy Pál leányától, Borbálától született legidősebb fia: Miklós 1471. január 7-én már életben volt. Bártfai Szabó i. m. 260.
Gr. Teleki i. m. XI. 393.
Holub i. m. I. 470.
Zichy okmt. XI. 534. – Alsó-Szlavóniai Okmt. 205.
Bártfai Szabó i. m. 260.
Még az 1470. év folyamán több meghitt emberével bepanaszolta Rómában Szlavóniai Imre cisztercita rendi szerzetest, hogy a szentgotthárdi apátságot sokban megkárositotta. II. Pál pápa ebben az ügyben a veszprémi és a csanádi püspököket küldte ki birákul.* 1472-ben vette kezdetét Dömötör győri püspök és a káptalan által ellene inditott tizedper, mely két évtizedig elhúzódott. Ugyanis a belmurai (Muraszombat) kerületben jobbágyainak a tizedek fizetését megtiltotta. IV. Sixtus pápa a vizsgálat megtartásával a veszprémi püspököt és a székesfehérvári prépostot bizta meg.* Alig néhány év mulva ismét foglalkoztatja a római szentszéket. A pápa 1474-ben Széchy Miklós és Lotombergi (Lothombergh) Swampek (Swampeck) György perében birákul a veszprémi olvasó kanonokot és a budai főesperest küldte ki.*
Veszprémi püspöks. római oklt. III. 204.
U. o. III. 219. – Tört. Tár, 1899. 5.
U. o. III. 224–225. Swampek György Szentgyörgyvárát bírta Zalában. Csánki i. m. III. 16., 182.
Az 1477–1479. években nagyanyja, Garai Miklós leánya, Ilona után őt megillető leány negyed kiadása végett inditott keresetet.* 1481-ben legidősebb fiával, VIII. Miklóssal megjelenvén Báthori István országbíró előtt, a többi, névszerint felsorolt gyermekei nevében is, János és Zsigmond Szentgyörgyi és Bazini grófokkal az Óvár, Vöröskő és Sárfenék várak birtokáért folytatott perben kiegyezett olykép, hogy utóbbiak 3000 aranyforint megfizetésére és négy ezüst tál átadására kötelezték magukat.* Ezzel az egyességgel egy, az 1450. esztendő óta folyt per ért véget.
O. L.: Dl. 18,145. és 18,297.
Sopron vm. oklt. II. 534.
Mátyás király halála után Széchy VII. Miklós is azokhoz a dunántúli és délvidéki urakhoz csatlalkozott, 69akik unokaöccse, az elbizakodott és garázda Uljaki Lőrinc vezérlete alatt Budára vonultak, ahol 1490. jún. 12-én a trónkövetelő Corvin Jánossal megkötötték az alkut.* Corvin János ügyének bukása után egyidőre félreállt ugyan, de mikor a másik trónkövetelő, Miksa római király zsoldosaival egészen Székesféhérvárig nyomult, Margit leányának férjével, Kövendi Székely Jakabbal, ennek testvérével Miklóssal, továbbá unokatestvéreivel, Kanizsai Istvánnal és Jánossal szövetkezve, úgy ezeknek, mint mostohatestvére fiainak, Monyorókeréki Ellerbach Istvánnak és Jánosnak fegyvereseivel a Dunántúlon II. Ulászló hiveinek birtokait pusztitotta és a Gersei Pethők várait: Márványkőt (Vas vm.) és Kemendet (Zala vm.) elfoglalta. Ám nem sokáig garázdálkodhattak, mert II. Ulászló vezérei: Kinizsi Pál, Báthori István és Geréb Péter csakhamar visszafoglalták Miksa hóditásait. II. Ulászló 1490. dec. 30-án a hűtlen Széchy Miklós budai házát, továbbá a pestmegyei Szecső (Sződ) és Göde (Göd) birtokait Losonczi Lászlónak adományozta.* Utóbb azonban a király megbocsátott neki; Gersei Pethő Miklós és János pedig 1492. márc. 15-én Báthori István országbiró előtt, Kemend és Márványkő váraik visszafoglalása alkalmával szenvedett káruk megtéritéséről nagylelkűen lemondtak.*
Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. 138.
Bánffy oklt. II. 289.
Zala vm. oklt. II. 633.
Utolsó éveiben sok gondot okozott neki az ellene folyó tizedper. Bár mindent elkövetett, hogy a döntést késleltesse, attól kezdve, hogy az erélyes Erdődi Bakócz Tamás foglalta el a győri püspöki széket, be kellett látnia, hogy ily hatalmas ellenféllel szemben nem sokra megy. Ismételt felebbezései következtében az ebben az ügyben a veszprémi püspök megbizásából eljáró Csepely Benedek és Miley (Mileji) János kanonokok a győri püspöknek és a káptalannak adtak igazat. Széchy Miklós ekkor újból a pápához felebbezett; de nemsokára meghajolt az előbbi ítélet előtt, s ezt Angelo ortei püspök, a római szentszék követe, meghatalmazása alapján megerősítette. Ugyanekkor a győri püspök és a káptalan arra kérték a pápát, hogy a per folyamán felmerült költségek és az elszenvedett károk megállapitására birákat nevezzen ki. Mire azonban Rómában erről határoztak, Széchy Miklós meghalt. VI. Sándor pápa 1494. máj. 13-án az esztergomi, veszprémi és fehérvári prépostok által felbecsülendő károk megtérítését már örököseinek teszi kötelességévé.*
Veszprémi püspöks. róm. oklt. IV., 23–25. – Történelmi Tár, 1904. 169.
VII. Miklósnak Alsólendvai Bánffy Borbálától öt gyermeke született; VIII. Miklós, II. István, III. Tamás, Erzsébet és Margit.
VIII. Miklós elsőizben annál az örökösödési szerződésnél jön elénk, amelyet nagynénje ennek férje, Ujlaki Miklós bán atyjával kötött 1471. jan. 7-én.* Báthori István országbírónak Sarád (Csanád vm.) birtok ügyében 1479. dec. 16-án kelt oklevelében is meg van nevezve másik két fiútestvérével együtt.* Úgyszintén 1481-ben, atyjának a Szentgyörgyi és Bazini grófokkal történt kiegyezése alkalmával.* Önállóan 1494. máj. 6-án, amikor már atyja már aligha volt életben, szerepel először, amikor egy Csebi Pogány Péterrel, Györggyel és Zsigmonddal fennforgó ügyét választott bírák elhalasztják.* Atyja halála után több nagykiterjedésű uradalom birtokába jutott. Minthogy öccse II. István ekkor már nem élt, csupán másik testvérével, a tékozló és kalandokra vágyó III. Tamással kellett megosztoznia. Ez nyomasztó adósságainak fedezésére Felsőlendva és Dobra várának, valamint a hozzá tartozó uradalmaknak felerészét, a Pest, Zala és Veszprém vármegyékben fekvő családi birtokok felerészével együtt 1499-ben 15,000 arany forintért átengedte testvérének, VIII. Miklósnak, akinek ezeken kivül még Pozsega, Nógrád, Győr, Gömör és Kraszna vármegyékben is voltak birtokai, úgyhogy az 1498. évi országgyűlés a bandérium tartására kötelezett főurak közé sorozta.* Mikor II. Ulászló király, tekintettel arra, hogy a török hadak Jajczát fenyegetik és az erősen megrongált vár helyreállításához szükséges pénzzel nem rendelkezik, Budára hivta egybe az egyházi és világi főurakat, s tanácsukra és kezességükre 2000 forintot vett kölcsön a Thúz Oszváld zágrábi püspök által a végvárak helyreállítására hagyott alapítványból, az ekkor (1500. 70máj. 15-én) Budán megjelent főurak között ott látjuk Széchy Miklóst is.* Ez volt utolsó közéleti szereplése. Ezután még anyja nővérének, Alsólendvai Bánffy Dorottyának, Rozgonyi Jánosnénak leányaival perrel támadta meg Bánffy Pál fiát Jánost, hogy adja ki Bolondos (Bolondóc, másként Beczkó, Trencsén vm.), Alsólendva és Lenti várakból és a hozzájuk tartozó uradalmakból, melyek a női ágat is illetik, az ő részüket. Ez a per közel egy évszázadon át tartott és csak Báthori István országbírónak 1589. nov. 28-án kelt itéletével ért véget.*
Bártfai Szabó i. m. 260.
O. L. Dl. 18,297.
Sopron vm. oklt. II. 534–537
Iványi Béla: A gróf Teleki-cs. gyömrői lt. 179.
Bártfai Szabó i. m. 313. – 1498:XXII. tc. 25. §.
Thallóczy Lajos: Jajcza tört. 145–147 – Lukinich Imre: A Podmaniczky-cs. oklt. I. 347.
Karácsonyi János: Oklevelek a Szentmiklósi és Óvári gr. Pongrácz-cs. levéltárából. Tört. Tár, 1897. 705–706. – Bánffy Dorottyának, Rozgonyi János nejének két leánya volt: Rozgonyi Klára, Egerváry László, majd Kanisay György, és Borbála, gróf Frangepán Mihály felesége.
II. Istvánnal először 1479-ben, másodizben pedig az 1481. évi egyesség megkötése alkalmával találkozunk.* Ugyanekkor vele együtt III. Tamást is emlitik. Utóbbi atyja halálakor még kiskorú volt, s már ekkor féktelen kicsapongó életet folytatott. Miután 1499. júl. 25-én örökrészét eladta bátyjának Miklósnak, nem volt többé otthon maradása. Kalandozásai közben előbb Rodos szigetére, majd Egyptomba hajózott. Kalózok kezébe került, majd sok viszontagság után visszatért hazájába. 1502-ben már itthon volt. Ez év ápr. 24-én és máj. 12-én a Budán összegyűlt rendek között találjuk, akik Erdődi Bakócz Tamás prímást és rokonságát, másfelől Alsólendvai Bánffy Miklós özvegyét és fiát, Jánost a Thúz Oszváld zágrábi püspök hagyományából Jajcza és a többi végvár fenntartására átadott összegek elszámolásáról nyugtatják.* Bátyja, VIII. Miklós azonban ellenséges indulattal fogadta a visszatérőt. Mikor rövid idő mulva VIII. Miklós elhúnyt, özvegye azzal gyanusította, hogy meggyilkolta bátyját. Tamás ekkor Erdődi Bakócz Tamáshoz folyamodott, akinek pártfogásával sikerült magát tisztáznia a szörnyű vád alól. Két évig tartó küzdelem után a családi birtokokat is visszakapta. Ugyanekkor Bakócz Tamás testvérévé fogadta és unokahugával, Ágotával jegyezte el, akinek 8000 frt, készpénzt; továbbá ,4000 frt. értékű ékszert és kelengyét adott hozományul. Az esküvő után, 1506. jún. 26-án Széchy Tamás Bakócz Tamásnak és családjának a vele szemben gyakorolt sok jótéteményért hálából halála esetére összes birtokait leköti 12,000 frt erejéig.* Bakócz Tamás úgylátszik azt hitte, hogy a felsőlendvai uradalmat is époly könnyűszerrel meg fogja szerezni családjának, mint Monyorókeréket az Ellerbachoktól. Ezúttal azonban elszámitotta magát. Unokahuga Ágota, miután fiút szült, csakhamar elhúnyt. Tamás újból megnősült. Második neje, Ormósdi Székely Miklós leánya: Magdolna új helyzetet teremtett Felsőlendván.*
O. L.: Dl. 18,297. – Sopron vm. oklt. II. 534–537.
Thallóczy i. m. 159., 161–163.
Fraknói Vilmos: Bakocs Tamás prímás birtokszerzeményei. Századok, 1888. 119–120.
O. L.: N. R. A., fasc. 992. 5. Ormósd a drávaparti Friedau szlovén nevének (Ormus) magyarosított alakja. Tört. Tár. 1905. 257.
III. Tamás 1512-ben már Vas vármegye főispánja. II. Ulászló király október 6-án kelt parancsának végrehajtását, mellyel meghagyta a soproniaknak, hogy csapataikat Lánzsér vára visszafoglalására állítsák ki, Széchy Tamás főispánra bizta.* A következő évtől a fiatal Kanisay Lászlóval tizenkét éven át együtt kormányozta Vasvármegyét. II. Lajos király 1519. febr. 7-én nekik adja Desnicze várát Körös vármegyében tartozékaival.* Széchy Tamás, hogy kedvében járjon királyának, Jajcza vára szükségleteire 2000 forintot előlegezett, mire a király 1520. ápr. 2-án Vas és Zala vármegyék ezévi adóját biztositja neki a kölcsönösszeg erejéig.* Ugyanebben az évben máj. 9-én a két főispán szerződést kötött, amelyben kötelezettséget vállaltak, hogy egymást – a királyt kivéve – bárki ellen támogatni fogják.* Kevéssel utóbb Báthori István országbíró a Széchyek között Csaba (Pest vm.) birtokáért folyt perben Rimaszécsi Széchy János javára hozott itéletet, egyúttal felhívta az egri káptalant, hogy Tamás tiltakozásával nem törődve, Széchy Jánost Csaba birtokába vezesse be.* Csaba elvesztéséért azonban néhány év mulva bőséges kárpótlást kapott II. Lajos királytól, aki 1524-ben Ostffy 71László birtokait adományozta neki.* Ugyanez év aug. 27-én a király Széchy Tamást a Vas vármegyei főispáni méltóságba, melyet tőle pár hónappal azelőtt elvett, visszahelyezte s egyúttal felhivta Kanizsay László főispánt; hogy a főispáni tisztet Széchy Tamással ossza meg.* Ennek ellenére II. Lajos király 1525. márc. 31-én a vasvári káptalanhoz intézett rendeletében és a káptalan máj. 1-én kelt hiteles helyi kiadványában Széchy Tamást csupán magnificusnak cimezi.* Ez az utolsó eddig ismert adat róla. 1526. júl. 13-a előtt húnyt el.*
Házi i. m. I. 6., 283.
O. L.: Dl. 33,846.
Thallóczy i. m. 286. – O. L.: Dl. 23,360.
Tört. Tár, 1887. 563.
Bártfai Szabó i. m. 313.
Sopron vm. oklt. II. 612–624.
Tört. Tár, 1887. 563.
O. L.: Dl. 24121.
M. N. M. lt. 1526–48. Dr. Ányos Lajos orsz. levt. igazgató úr szíves közlése.
Özvegye, Ormosdi Székely Magdolna 1527. máj. 20. és 1533. szept. 3. között gróf Bethlenfalvi Thurzó Elek kir. helytartó, országbíróhoz ment nőül, akitől két leánya született: Anna és Erzsébet.* Második férje már 1542. elején betegeskedett és 1543. jan. 25-én halt meg.* Özvegye ettől kezdve közel két éven át viszálykodott Thurzó Ferenc nyitrai püspökkel, akinek csak úgy volt hajlandó a nyitrai várat átengedi, ha Thurzó Elek végrendeletét elfogadja. Az 1544. ápr. 24-én a nyitrai káptalan előtt végbement egyesség értelmében Thurzó Ferenc megelégedett a nyitrai püspökség birtokaival, egyéb jogairól az özvegy és két leánya javára lemondott.* Székely Magdolna, amint biztositotta Thurzó Elektől született leányai örökségét, még ugyanebben az évben harmadszor is férjhez ment. 1544. aug. 24-én, már Pernstein János (Ioannes a Pernstein et Helfenstein) neje.* De harmadik férje alig öt évi házasság után szintén elhúnyt. 1549. jan. 3-án már újból özvegy.*
O. L.: N. R. A. fasc. 10:46 és 996:7. – Egyháztört. Eml., III. 478., 492. – A Thurzó-család előneve a XVI. században de Bethlehenfalva, Betlemfalva alakban fordul elő. O. L.: N. R. A. fasc. 712:7. és 11.; Dl. 22,949.
Nagy Iván: Magyarország Családai. XI. 204.
Egyháztört. Eml. IV. 341., 347., 351., 354
O. L.: N. R. A. fasc. 21:38.
O. L.: N. R. A. fasc. 17:84.
VII. Miklós leányai közül Erzsébet csupán az 1481. augusztus 2-án kelt egyességlevélben fordul elő.* Másik leányát, Margitot is ebben az oklevélben sorolják fel elsőízben. Kövendi Székely Jakabhoz ment nőül, aki 1489-ben Radkersburg és Pettau kapitánya, Zágráb vármegye főispánja, 1490-ben pedig Pettau kapitánya és Zala vármegye főispánja. 1504. augusztus 23-án kelt végrendeletében gyermekei gyámjául sógorát, Széchy Tamást jelöli meg. Egy év mulva Székely Miklós és nővérének gyermekei a pozsegai káptalan előtt tiltakoznak amiatt, hogy Széchy Margit elhalt urának, Székely Jakabnak váraiból őket ki akarja rekeszteni.*
Sopron vm. oklt. 11. 534–537.
Zala vm. oklt. II. 629. – Tört. Tár, 1905. 261., 166–271.; 1897. 521.
III. Tamás egyetlen fia, III. István, aki első nejétől, Ágotától született, gyermek- és ifjúkorát Felsőlendván töltötte. Ott volt ekkor mostohaanyjának testvéröccse, Székely Mihály is, mindketten egy tanitó felügyelete alatt. Székely Magdolnának 1524. április 2-án anyjához, Ráthóti Gyulaffy Orsolyához intézett levele szerint István éppoly indulatos természetű volt, mint atyja. Ezért Felsőlendván elhatározták, hogy amint atyja Budáról hazaérkezik, László szentgotthárdi apáttal Grácba küldik a német nyelv elsajátitása végett, s hogy megszelidüljön.* III. István szereplése 1526-ban kezdődik, midőn a csornai konvent előtt tiltakozik az ellen, hogy néhai atyja egyes családi birtokokat az ő kiskorúsága alatt elidegenitett.* Okulva nagyatyja kárán, melyet neki és családjának a győri püspökséggel és káptalannal két évtizeden át folytatott viszálykodások okoztak, 1531-ben kérdést intéz a győri káptalanhoz, hogy az általa bérelt belmurai (muraszombati) tizedekért járó 200 frtot hová küldje, kinek fizesse ki.* De már a zágrábi egyházmegyéhez tartozó birtokai után esedékes tizedek lefizetése körül bonyodalmak támadtak, mert 1532-ben az egyház a legszigorúbb fenyítéket alkalmazta vele szemben.*
Tört. Tár, 1897. 688–689.
M N. M. lt. 1526–48. Dr. Ányos Lajos orsz. levt. igazgató úr szíves közlése.
Egyháztört. Eml. II. 114.
O. L.: N. R. A. fasc. 68; 52.
Azután, hogy mostohaanyja újból férjhezment, első házasságából született leánya, Széchy Margit örökséget igyekezett biztosítani. E célból I. Ferdinánd parancsára 1533-ban a pozsonyi 72káptalan előtt mostohája és közte tárgyalások folytak.* 1535. május 14. előtt húnyt el. E napon ugyanis Rimaszécsi Széchy Miklós a jászói konvent előtt úgy a saját, mint testvérei nevében tiltakozik az elhalt Széchy István hagyatékának elfoglalása ellen s egyben bejelenti igényét Széchy István összes váraira, várkastélyaira és minden más birtokára.* Ám olyan rendkivül ügyes, ravasz és erélyes ellenféllel szemben, aki még hozzá ekkor az országbiró és a királyi helytartó neje volt, nem sokra ment.
U. o. fasc. 10:46.
U. o. fasc. 21:1.
III. István özvegye, a vasvári káptalan 1544. május 3-án kelt kiadványa szerint Sthwmbergher (Stubenberg) Orsolya volt.* A dr. Constant von Wurzbach által közzétett leszármazási táblán Stubenberg Gáspár († 1524.) első nejéül Bánffy Borbála, második nejéül Hyppolyta von Pollheim van feltűntetve. Második nejétől született Erzsébet Katalin nevű leánya († 1544. szept. 15.) férjéül pedig Széchy István szerepel a táblázaton.* Ezzel szemben ugyanebben a kötetben a 125. lapon azt irja, hogy Stubenberg Gáspár második nejét Auersperg Annának hivták, akitől egyetlen fia, Ferenc született. Minthogy forrásait nem közli, ezeknek az eltérő adatoknak hitelességét nem áll módunkban ellenőrizni.
U. o. fasc. 10:47.
Biographisches Lexikon, XL. 116–117.
III. Tamásnak második nejétől egy leánya volt: Margit. Valószinűleg az ő közelgő születését jelezte Székely Magdolna az anyjához intézett fenti, 1524. április 2-án Felsőlendván kelt levelében.* Mikor Székely Magdolna másodszor Bethlenfalvi Thurzó Elekhez ment nőül, Margitot magával vitte Galgócra, s ez itt kötött házasságot gróf Salm Miklós főkamarással, Bécs hős védőjének fiával, aki – ha Wurzbach adatainak hitelt lehet adni –, bár akkor még csak 18 éves volt, mégis már magas méltóságokat töltött be.* Az 1540 szeptember 26-ára kitűzött lakodalomra mostohaatyja többek között Selmecbánya város tanácsát is meghívta.* Hogy a házasságkötés megtörtént, igazolja I. Ferdinánd király 1540. szeptember 29-én kelt adománylevele, amelyben Széchy Margitot már mint gróf Salm Miklós főkamarás nejét emliti.* Gróf Salm Miklós alig tizévi házasság után, 1550. március 5-én Egerben elhúnyt. A fiatal özvegy, aki ekkor a Felsőlendvai Széchy-család összes uradalmainak birtokában volt, újból férjhezment. Gersei Pethő János 1551. június 8-án Egerből arról tudósitja Nádasdy Tamást, hogy Széchy Margit aznap kötött házasságot gróf Arco Pyrrhussal.* Utóbbi, akit az 1559. évi országgyűlés honfiúsitott, még ebben az évben február 10-én tette le a honfiúsitási esküt.* Széchy Margit 13 évi házasság után második férjét is elvesztette. 1564. december 15-én Trencsénben kelt bevallólevelét már mint gróf Arco Pyrrhus özvegye állitotta ki,* 1570. június 9-én még él.* 1570. július 3-án már mint néhairól emlékeznek meg róla.* Széchy Margit utolsó sarja volt nagynevű családjának.
Tört. Tár, 1897. 688–689.
Dr. Constant von Wurzbach i. m. XVIII. 135–138.
Egyháztört. Eml. III. 478.
U. o. III. 492.
Tört. Tár, 1904. 268.
1559:LV. tc. – Illéssy –Pettkó: A Királyi Könyvek, 18. 1.
O. L.: N. R. A. fasc. 330:38.
U. o. fasc. 18:1.
U. o. fasc. 300:15.
Az elmondottak alapján a Felsőlendvai Széchy-család leszármazása a következő:
73Balog nb. Ananias comes; I. Tamás 1214; Balogi I. Ivánka 1214; Balogi v. Szécsi I. Miklós comes 1297–1301; I. Péter (Pethew) mester 1297–1331, 1326–1331. Nógrád vm. főisp. 1331. szandai várnagy; I. János 1297 körül; I. Dénes 1317–1341, 1323. kir. étekfogómester, Miháld és Zsidóvár várnagya. 1329. kir. étekfogómester. Hasznos és Miháld várnagya 1331–1341. kir. étekfogómester, szőrényi bán; a Rimaszécsi Széchy-cs. őse Beke (Benedek) 1313; I. László 1313–1324; II. Miklós 1323, Hsznos várnagya; Pál elesett 1353. III. 29. előtt; III. Miklós, 1341. † 1387. VII. 8. előtt, 1342–1345. étekfogómester, 1343–1345 egyúttal Nógrád-, Szepes vm. főispánja, 1346–1349. horvát-szlavon bán, 1348. Dubicza vm. főisp., 1350–1355. szörényi bán, 1355–1358. országbíró, Túróc vm. főisp., 1359–1366, dalmát-horvát bán, Zára grófja, 1366–1368 szlavon bán, 1369–1372. országbíró, 1372–1373. szlavon bán, 1374. Arbe grófja; 1374. országbíró, 1376–1377. horvát bán, 1377–1380. dalmát-horvát bán, 1381–1385. országbíró, 1381–1382. Pozsony vm. főisp., 1385–1387. nádor, a Felsőlendvai Széchy-cs. őse, Debreczeni Pál leánya, Margit; II. Ivánka 1341–1347, 1347 étekfogómester és gimesi várnagy; Jakab 1347; Domonkos 1344–1368, 1344–1356. erdélyi prépost, 1356. vál. Erdélyi püspök, 1357–1368. erdélyi püspök; Jona (Ilona) 1. Losonczi Dénes dalmát-horvát bán, 2. Batthyány János; II. János mester 1383–1419, 1. Stubenberg Wülfing leánya, Borbála, 2. Katalin 1433; Ferenc (Frank) 1383–1394, † 1398. XI. 1. előtt; V. Miklós 1432; Margit 1. Türje nb. Szentgróti László † 1433. III. 13., 2. Berekszói Hagymás László 1433; Anna 1436, Asszonyfalvi Ostfi László 1436; IV. Miklós, 1383–1429. † 1432 XII. 2. előtt, 1402. Zala vm. főisp., 1403–1406, veszprémi püspökség kormányzója, 1406. királynéi, 1407. királyi főajtónálló, 1408–1409. királynéi főajtonálló, Vas- és Sopron vm. főisp., 1409. tárnokmester, Vas- és sopron vm. főisp., 1411–1417. Vas vm. főisp., Dorozsma nb. Garai I. Miklós nádor leánya, Ilona; II. Herczeg Péter mester 1383–1432, 1. Ákos nb. Peleskei Micsk mester leánya, Sára 1394–1412., 2. Margit 1426, 3. Salamonvári Harkály Beatka 1428, 4. Asszonyfalvi Lőkös János leánya, Ilka 1432; Anna 1424–1426, 1. Szécsényi Frank vajda fia, László, 2. Perényi Péter országbíró 1424; III. János 1403–1459. 1438–1439 Vas- és Zala vm. főisp., 1439 étekfogómest., Zala vm. főisp., 1440 Vas vm. főisp.; I. István 1403–1419; VI. Miklós 1403–1457, 1439. Vas és Zala vm. főisp., 1448 Komárom vm. főisp. Is, 1450 Komárom vm. főisp., 1457 Zala vm. főisp., Wolfart Zsuzsanna (Suskó); II. Tamás 1419–1448, 1434 udvari vitéz, 1438–1440, királynéi kincstartó, 1439 Zala és Vas vm. főisp., 1444 Komárom vm. főisp., 1448. Komárom vm. főisp. is, elesett 1448. okt. 18–19.; II. Dénes 1419. † 1465. II. 1., 1437–1439 nyitrai püspök, 1439 egri püspök, bíboros, 1440 esztergomi érsek, Magyarország primása; II. László 1429, elesett 1448. X. 18–19.; Borbála 1457–1479, Monyorókeréki Ellerbach Bertold 1462–1464 Verőcze vm. főisp., 1465–1467, erdélyi vajda, székely ispán, 1469. Vas vm. főisp.; Dorottya 1471–1495, Ujlaki Miklós 1438–1471. macsói bán, 1441–1465. erdélyi vajda, 1459–1466. szlavon bán, 1467–1471. Thelchak (Teočak) örökös ispánja, 1471–1477. bosnyák király, † 1477; VII. Miklós 1450–1494, 1469–1471. kir. főlovászmester, 1470. Vas és Zala vm. főisp., 1481. királynéi főlovászmest., Alsólendvai Bánffy Pál leánya, Borbála; VIII. Herczeg Miklós 1471–1500; II. István 1479–1481; III. Tamás 1479–1526, 1512–1524. Vas vm. főisp., 1. Ágota, Erdődi Bakócz Tamás unokahúga, 2. Ormósdi Székely Miklós leánya, Magdolna † 1554; Erzsébet 1481; Margit 1481–1505, Kövendi Székely Jakab 1489. Radkersburg, Pettau kapitánya, 1490. Zala vm. főisp., végrend 1504. VIII. 23.; III. István 1524–1533, Stubenberg Orsolya 1544. V. 3.; Margit 1524. † 1570, 1. Gr. Salm Miklós főkamarás 1522 † 1550. III. 5., 2. Gr. Arco Pyrrhus 1551–1564;
REISZIG EDE.
