A FELSŐLENDVAI SZÉCHY-CSALÁD.
33A FELSŐLENDVAI SZÉCHY-CSALÁD.
Első közlemény.
A Balog-nemzetségből származó Felsőlendvai Széchy-család is azok közé tartozik, melyeknek megbízható leszármazását mindeddig nélkülözte családtörténetirodalmunk. Nagy Iván alapvető művében ugyan közli a család leszármazását,* de ez sem ment a tévedésektől. Karácsonyi János: Magyar Nemzetségek című nagybecsű művében a Balog-nemzetség történetét csupán a XIV. század középig ismerteti.* Wertner Mór által közzétett leszármazási táblázat szembetűnő hiánya, hogy forrásait nem tűnteti fel, minélfogva a leszármazási táblázat adatai nem ellenőrizhetők.* Ezeket a hiányokat kívántam pótolni, midőn a családleszármazását okleveles adatok alapján egybeállítottam, egyúttal különös figyelmet fordítva arra, hogy az egyes családtagok által viselt országos méltóságok, köztisztségek időtartamát a lehetőségig pontosan megjelöljem s ezzel a XIV., de különösen a XV. század archontologiájához is adatokat szolgáltassak.
X. 528.
174–180.
Turul, 1897. évf. 138.
A Balog-nemzetség Gömör vármegyében, a hasonnevű patak völgyében telepedett le. Itt épült fel Balogvára, mely 1323-ban már fennállott. Ettől nem messzedélre a Rima patak balpartján fekszik Szécs (Rimaszécs), a vármegye délisarkában pedig Hangony.
A nemzetségi Szécsi-ága az Árpád-házi királyok alatt még nem szerepelt a közéletben, de előkelőségét bizonyítja, hogy az ország első emberei, közöttük a pécsi és a veszprémi püspökök szolgáltatnak igazságot Ananias comes fiainak, Tamásnak és Ivánkának abban a perben, amelyet hangonyi birtokuk elpusztítása és ottani udvarbírájuk megöletése miatt Tubul (Tuboly) és rokonai ellen indítottak. Mivel Tamás és Ivánka még kiskorúak voltak, unokatestvéreik: atyjuk testvérének, Kázmér comesnek fiai, Péter és Konrád védelmezték érdekeiket. Aper barátságos egyességgel ért véget s ezt II. Endre király 1214-ben megerősítette. A királyi megerősítőlevélből kivehetőleg Ananias comesnek még egy másik, Péter nevű testvére is volt, aki még 1214. előtt húnyt el. A királyi megerősítőlevélben foglaltak szerint tehát Ananias comest tekinthetjük a Szécsi-ág ősének, akiről azonban közelebbi adatok nem állanak rendelkezésünkre.*
Karácsonyi i. m. I. 174–175. – Wenzel: Árpádkori Új Okmt. VI. 370–371.
Ananias fiai közül csak Ivánkának utóda ismeretesek. Balogi (I.) Ivánkának fia (I.) Miklós comes volt, akit 1287-ben azzal vádolnak, hogy a tatárok utolsó betörése alkalmával (1285) Hangonyi Máté várát, Berényt elfoglalta és onnan rablólovag módjára kirohanva, Hangonyi Pétert, Máté atyját megölte, Máténak pedig 40 márkányi kárt okozott. Márton alországbírónak 1297. június 5-én kelt ítélete szerint Hangonyi Máténak e vádak igazolására nemesek előtt esküt kellett tennie.* Ugyanezen időtájt idézi az egri káptalan Balogi Ivánka fiát, Miklóst és ennek fiait, Pétert (Pető) és Jánost Jene és Uraj nevű birtokok ügyében Miklós fia Péter ellen, Ivánka fia Miklós ekkor Szécs (Rimaszécs) helységben lakott.* 1301. február 25-én azonban e birtokát tartozásai fejében Hangonyi Péter fiának, Máténak elzálogosította.* 1323. március 23-án, amikor I. Károly király fiainak az ugyanebből a nemzetségből származó Athfi-ág birtokait adományozza, már nincs életben.*
Karácsonyi i. m. I. 177. – Hazai Oklt. 156.
Karácsonyi i. m. I. 179. – Fejér. VII/4. 261. – Haz. Oklt. 162.
Haz. Oklt. 177–178. – Fejér. VI/14. 262.
Fejér. VIII/6. 64–65. – Magy. Tört. Tár, IX. 114.
34Balogi, később Szécsi (I.) Miklósnak* hét fia volt: (I.) Péter (Pető), (I.) János, (I.) László. Beke vagy Benedek, (I.) Dénes, (II.) Miklós és Pál. Az Árpádok kihaltát követő trónküzdelmek következtében I. Miklós fiai nem maradhattak tovább Gömörben, különösen azóta, hogy a nemzetség Athfi-ága Csák Mátéhoz csatlakozván, Balog várát megnyitotta ennek zsoldosai előtt, akik azután innen pusztították a királypártiak jószágait. A testvérek, akik I. Károly mellett – mint ezt a király 1323. március 29-én kelt adománylevelében is hangsúlyozza – trónrajutásától kezdve hűen kitartottak, az ország déli részeire vonultak. A rozgonyi diadal után (1312. jún. 15.) azonban csakhamar visszatértek szülőföldjükre. Itt ismét elkezdődött az ellenségeskedés a szomszéd birtokosokkal. Már a következő évben (ápr. 2.) a király vizsgálatra utasítja az egri káptalant Szécsi Ivánka fia Miklós fiai: Péter, Beke és László ellen, minthogy Jenei Lampert fia Pál fiai Pető és Miklós azzal vádolták őket, hogy 1313. Vízkereszt nyolcadán fegyveresen rátámadtak házukra, több szolgájukat megsebesítették, hatalmaskodásaikkal 70 márka kárt okozván.*
Anjoukori Okmt. I. 287.
U. o.
A testvérek közül Dénes nem tért vissza Gömörbe; továbbra is a király környezetében maradt. A király neki, valamint Porostyáni Péternek, Haczaki Miklósnak és Pálnak, Somogy vármegye főispánjának,* a különböző hadjáratok alatt szerzett érdemeik megjutalmazására 1317-ben a magtalanul elhalt Sebred (Severéd) fia Erdő birtokait: Sződ, Göd, Dunakeszi (Pest), Nőtincs es Uzsa (ma puszta Dengeleg es Szirák szomszédságában, mindkettő Nógrádban), Zombor (Tokajtól ny. Zemplénben), végül Kolozsmonostora birtokot (a Bán-folyó mellett Bars vármegyében) adományozza.* 1329-ben ezekre a birtokokra új adománylevelet állít ki Dénes királyi étekfogómester, Hasznos és Miháld várnagya, továbbá testvérbátyja, Péter, Nógrád vármegye főispánja részére.* Ezt megelőzőleg 1323-ban valószínűleg Dénes közbenjárására I. Miklós fiai Péter, László, Miklós hasznosi várnagy és Dénes királyi étekfogómester, Miháld és Zsidóvár várnagya a nemzetség Csák Mátéhoz pártolt Athfi-ágának a birtokait kapják adományba.*
Pál mester 1318. máj. 1-én Somogy vm. főispánja és kir. étekfogómester. (U. o. I. 466.)
A Bars vármegyei Szkicótól északra állott a Benedek-rend kolosi monostora, melynek tartozékai között 1293-ban Kolost is felsorolják. Az 1327-ben kelt megerősítő levél szerint Kolos ismét az apátság birtoka. (Sörös Pongrác: A Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört. XII/B. 177.)
Bártfai Szabó László: Pestmegye történetének okleveles emlékei. 33.
Fejér: VIII/6. 64. – Magy. Tört. Tár, IX. 114., – Hasznos Hevesben, Miháld (Mehádia) Szörényben, Zsidóvár Lugostól dk. felé.
A hét fitestvér közül ekkor már csak négy van életben. János es Benedek 1313 után többé nem fordulnak elő az oklevelekben, mig Pál a fenti, 1323-ban március 29-én kelt királyi adománylevél szerint a Héder-nemzetségből származó hűtlen Henrik-fiak ellen viselt hadjáratban Megyericse vára ostrománál elesett.* Ebben az időben már Éleskő várát és a hozzátartozó miskolci uradalmat is Balogi, máskép Szécsi Miklós fiainak birtokában találjuk.
Emlékét Megyurity helység őrzi Körös vármegyében.
Éleskőt Karácsonyi szerint a Miskolc-nemzetség Panyitfi-ága építtette és bírta Miskolc, Mályi, Kistokaj és Bala nevű tartozékaival együtt.* Mikor 1324. július 17-en Drugeth Fülöp nádor ítélőmestere, Miklós halasztólevelet állít ki egyfelől a Miskolcz-nemzetség Jaroszló-ágából származó Fábián fiai: Pál, István és János, másfelől Szécsi Miklós fiai: Péter, László és Dénes között folyamatban levő perben, mivel ez utóbbi a király szolgálatában az ország határán tartózkodik, Szécsi Miklós fiai, mint az éleskői, másként miskolci uradalom birtokosai szerepelnek.* Dénes visszatérése után a nádor a két testvér, Péter és Dénes kérelmére, 1325 elején Miskolc birtokuk határait megjáratta.* Ettől kezdve Éleskő vára a hozzátartozó uradalommal együtt négy évtizedet meghaladó időn át a Széchyek birtokában volt.
I. m. II. 368.
U. o. II. 373–374 – Szendrei János: Miskolc város tört. III. 34. – Fejér: VIII/2. 598–599.
Szendrei i. m. III. 35–36. – Fejér: VIII/7. 180–181.
Dénesre a király azért bízta a miháldi és zsidóvári várnagyságokat, hogy a függetlenségre törekvő Bazarába Mihály ellen az országot megvédelmezze. Ekkor már oly tekintélyre tett szert, hogy 35az I. Károly és Szép Frigyes között kötött szövetség megtartásáért ő is kezességet vállalt.* Ő vette rá a királyt az oláh hadjáratra. 1330 szeptember havában, mikor a király Szörényt elfoglalta, a várat a báni méltósággal együtt Dénesnek adta. E hadjáratban azonban november 9–12-e között a királyi sereg teljesen megsemmisült; maga a király is csak Hédervári Dezső önfeláldozása árán menekült meg.* Bár Károly király ekkor nem tudta Szörényt megtartani, Dénes, aki visszatért a királyi udvarba, továbbra is használta a báni címet, miként ezt az egri káptalan 1331-ben kelt kiadványa is tanúsitja.* Ezután egy évtizeden át vagy mint királyi étekfogó mestert, vagy pedig mint Szörényi bánt említik az oklevelekben. E kettős méltóságban utoljára a váci káptalan 1341. szeptember 13-án kelt kiadványában fordul elő.* Tőle származik a Rimaszécsi Széchy-család.
Karácsonyi i. m. I. 178.
Pesty Frigyes: A Szörényi Bánság és Szörény várm. tört. I. 258. – Turul, 1941 évf. 22.
Fejér IX/I. 509. téves évszámmal. V. ö. Karácsonyi i. m. I. 175.
Étekfogómester: 1332. XI. 2. Anjoukori Okmt. II. 629. 1334. VI. 2. u. o. III. 79.; 1336. X. 24. u. o. III. 298. – Szörényi bán: 1333. IX. 29.; u. o. III. 36–37.; 1335. V. 19. Fejér VIII/4. 60.; 1335.VI. 22. Anjoukori Okmt. III. 177.; 1338. V. 8. Hazai Oklt. 216.; 1341. VIII. 3. Anjoukori Okmt., IV. 117. – Mind a két minőségben egyszerre: 1341. IX. 13. Szendrei i. m. III. 44–45.
I. Péter, a legidősebb testvér, 1326. január 20-án már Nógrád vármegye főispánja.* 1327 június 30-án is az.* Egy 1327. október 7-én kelt oklevél szerint Tarjáni Rajnáld, 1328. szeptember 9-én pedig János szolgált alatta mint Nógrád vármegye alispánja.* Főispáni működéséről Károly királynak Magyar Pál gimesi várnagy részére 1328-ban kiállított adománylevelében is említés van,* sőt 1330 május 14-én is még mindig főispánja Nógrád vármegyének, de már kevéssel utóbb, ugyanez év július 2-a után, csak magisternek címezik.*’ Mint Nógrád vármegye főispánját és egyúttal szandai várnagyot említi az egri káptalannak Fejér által 1301. évszámmal közzétett, de Karácsonyi által 1331-re helyesbített oklevele.* Öt gyermeke volt: III. Miklós, II. Ivánka, Jakab, Domonkos és Iona (Ilona).
Fejér VIII/3. 149.
Anjoukori Okmt. II. 309.
Fejér VIII/6. 128. téves évszámmal. Tört. Tár, 1907. 30. – Anjoukori Okmt. II. 433
Győri Tört. és Rég. Füz. 1863. II. 21.
Gróf Sztáray Oklt, I. 61–62., 65.
Karácsonyi i. m. I. 175.
Legidősebb fia, III. Miklós, a nemzetség legkiválóbb sarja, aki a nádorságig emelkedett, a Félsőlendvai Széchy-család alapítója. Első ízben a már említett 1341. szeptember 13-án kelt kiadványban fordul elő, amelyben Miskolc birtok határjáró-levele van átírva.* Valószínűleg csak Károly király halála után (1342. júl. 16.) lépett a királyi udvar szolgálatába. Ugyanis az I. Lajos király által .1342. december 19-én a Lechnitz melletti Szentantalvölgyben letelepedett kartauzi szerzetesek részére kiállított megerősítőlevél záradékában felsoroltak között fordul elő elsőízben mint királyi étekfogó-mester.* Ezt a méltóságot nagybátyjától, Dénestől vette át, aki azt 1323-tól 1341-ig viselte. 1343. május 21-én már Nógrád vármegye főispánja. 1345. április 6-tól ugyanazon évi szeptember 12-ig pedig egyúttal Szepes- és Sáros vármegyéknek is főispánja.* Mikor I. Lajos király 1346. július 1-én, a Zára mellett vívott szerencsétlen kimenetelű csata után a Hahót-nemzetségbeli Alsólendvai István fia Miklóst, akit árulással vádoltak, megfosztotta a szlavón báni méltóságtól, helyébe III. Miklóst nevezte ki, aki e hónap utolsó napján már mint szlavón, szeptember 3-án pedig mint egyúttal horvát bán is előfordul az oklevelekben. 1349. június 19-én még e kettős méltóságban sorolják fel.* Egy 1348. június 2-án kelt oklevél szerint egyúttal Dubicza vármegye főispánja is volt. 1350-ben helyét Ugali Pál foglalta el.* Ez utóbbi évben a király a szörenyi bánságot bízta rá. E méltóságban két 1350. július 25-én kelt oklevél említi első ízben. Közel öt éven át viselte; utoljára ugyancsak két 1355. február 18-ról keltezett oklevélben szerepel e minőségében.*
Szendrei i. m. III. 44–45.
Fejér IX/1. 56.
Anjoukori Okmt. IV. 340–501. – Fejér IX/1. 340.
Karácsonyi i. m. II. 130. – Smičiklas T.: Codex Diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae XI. 317., 322–323., 539.
Blagay-család oklt. 124. – Smičiklas XI. 592.
Fejér IX/1. 793; IX/6. 282.; IX/2. 400. – Anjoukori Okmt. VI. 263.
36Drugeth Miklós országbíró halála után 1355. június 7-e és 19-e között III. Miklós lett az utóda.* Mint országbíró, egyúttal Túróc vármegye főispánja, 1355. június 19-én ad ki egy ítéletlevelet a szinnai polgárok és Fülöp nádor özvegye között egy vitás földterület miatt folyt perben.* Ettől kezdve Visegrádon és Budán tartózkodott. Az országbírói méltóságot 1358. év végéig töltötte be. Az előttem ismeretes utolsó országbírói intézkedése 1358. december 23-án kelt.* Még az év végén a király dalmát-horvát bánná nevezte ki. 1359. január 2-án kelt kiváltságlevél záradékában már így címezik.* Ezért halasztotta el a király 1359. január 20-án Csetneki László fia Miklósnak Kun Miklós fia, Ákos ellen folyó perét arra való hivatkozással, hogy az országbírói szék betöltetlen.* Széchy Miklóst 1359. április elején már Zárában találjuk. A dalmát-horvát báni méltóságon kívül egyúttal Zára grófjának is címezik. Ezt a címet egyideig azután is viseli, mikor a dalmát-horvát báni méltóságtól megválván, Szlavónia bánja lett.*
Zichy Okmt. II. 514.
Anjoukori Okmt. VI. 336.
U. o.
Kubinyi Ferenc; Oklevelek Hont vm. magánlevélt. 222.
Anjoukori Okmt. VII. 553.
Smičiklas XII. 560., XIII. 585–587
Amint I. Lajos király Diósgyőrt megszerezte, főtörekvése a hozzátartozó uradalom kiterjesztésére irányult. A Balog-nemzetség ősi birtokai a diósgyőri uradalom szomszédságában terültek el. Ezeket szerette volna a király a diósgyőri uradalomhoz csatolni. III. Miklós megértvén urának szándékait, rajta volt, hogy kezére járjon: Ezért 1360-ban megosztozott Széchy Dénes volt királyi étekfogómester és szörényi bán fiaival: Balázs kir. testőrrel és Tamással az ősi nemzetségi javakon. Az osztály értelmében, melyet I. Lajos király is megerősített, Dénes bán fiai kapták Balogvárát és Szécs (Rimaszécs) birtokot, míg III. Miklós Éleskő várát, Miskolcot, a hozzátartozó Szentsimon, Uraj (mindkettő Gömörben), Valk, Várad, Tard (Mezőkövesdtől é.), Bala (Mohi puszta vidékén), Bós falvakkal és majorokkal. A miskolci szőlők hegyvámja pedig közös maradt.* Ez az osztály tette azután lehetővé azt a csereszerződést, mely 1364 karácsonykor jött létre egyfelől I. Lajos király, másfelől Széchy Miklós és testvére, Domonkos erdélyi püspök között. Az 1364. december 25-én Csepel-szigeten kiállított királyi oklevél szerint a testvérek átengedik a királynak Éleskő várát, Miskolcot, tartozékaival, úgyszintén a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére létesült tapolcai apátság kegyuraságával együtt, viszont a király Felsőlendva várát adja a hozzátartozó 73 birtokkal.*
Szendrei i. m. II. 35.
U. o. III.53–58.
Felsőlendva tartozékait az oklevél így sorolja fel: Mura-Szombatja, Werzenhof, Váraljafalu, Vidonyafalva, Noszikfalva, Miklósfalva, Jakabfalva, Arnoldfia-Miklósfalva, Vecseszlófalva, Valsefalva, Rupertfalva, Szomorófalva, Domonyarév (Domanincz), Sztrikolcz, Mártonfalva, Szomolyánfalva, Zecochneche (Zekochnecze), Vész-Szudisincz (Szodosincz), Petrócz, Tissina, Tropócz, Gradistya, Németfalu, Szvetehócz, Kyusuezciche (Kis-Vescsicza, később Falud), Noguezciche (Nagy-Vescsicza), Kopsincz, Herinkolcz, Iváncsafalva, Polona, Predanócz, Barizilcz, (Brezencz), Szkledra, Goricza, Monakfalva, Szebeborcz (Szent-Biborcz), Markusócz, Nempti (Nemsócz), Szent-Márton, Norsincz, Lukasócz, Sulyokfalva, Devecserháza, Peszkfalva, Tisancz (Tessanócz), Devecserfalva, Habrónok (Obrunkócz-puszta), Csekefa, Lak (Tótlak), Tamásháza, Szerdahely, Germerdháza (Gödörháza), Szenttrinitás (Velemér), Sál, Popócz, Hucsekfalva, Lucsov, Puczafalva (Pusócz), Salamoncz, Pincsorócz (Pecsarócz), Bodomincz, Tivadarfalva, Koprinik, Alsó-Szlevecse (Szalócza, később Szlavecsa), Felső-Szlevecse, Bükkalja, Petenincz (Petáncz), Györgyfalva, Donkolcz (Dankócz), Krizsánháza, Kovacsócz (Kovasócz), Ládafalva, Fejérivánháza.
E birtokcsere következtében Széchy Miklós Vas megyében a Rábától délre egészen a Muráig terjedő terület ura lett.
De ez csak a kezdet volt. Csakhamar újabb birtokokkal gyarapította a felsőlendvai uradalmat. 1366-ban a király Ónodért (Borsod vm.) Letenye, Csatár és Herjó (Zalában) nevű birtokokat adta III. Miklósnak, a Mura folyón gyakorlandó révt joggal együtt; 1368-ban pedig a magvaszakadt Dalinczi (Dolinczi) Miklós birtokát, Hódosfő-Szent-Miklóst, azaz Dolincot.*
Zala várm. Oklt. II. 10–11. – Csánki II. 849.
37III. Miklós 1366. júliús végén még Dalmácia és Horvátország bánja volt. Kont Miklós nádornak ugyanez évi augusztus 1-én kelt oklevelében már mint Szlavónia bánját sorolják fel. Másodszor 1368. év végéig töltötte be a báni méltóságot Szlavóniában.* Az 1369. év elején visszatért a királyi udvarba és másodízben lett az ország bírája.* Mint országbíró 1372. szeptember 29-én szerepel utoljára. Ugyanezen év október 11-én már ismét Szlavónia bánja. De ezúttal nem sokáig állott Szlavónia élén, mert 1373. április 2-án már Czudar Péter volt Szlavónia bánja.* Ezután III. Miklós egyidőre visszavonult, de hosszú közszolgálata alatt szerzett tapasztalatait, kiváló egyéni tulajdonságait I. Lajos király nem sokáig nelkülözhette.* 1374. november 12-én ismét mint Dalmácia és Horvátország bánja jön elő; 1374. december 10-én pedig mint országbíró. 1375. január 22-én Visegrádon a királyi udvarban találjuk.* I. Lajos király 1376. február 28-án kelt okleveléből kivehetőleg ekkor nem viselt közhivatalt, de 1376. szeptember 15-től kezdve mint horvát bán szerepel. 1377. június 18-án kelt oklevél szerint a király Dömötör zágrábi püspökkel együtt a nemesi és egyházi viszonyok rendezésére Erdélybe küldte. 1377. július 5-én dalmát és horvát bánnak,* 1377. november 1-én szlavon, ugyanezen évi november 29-én horvát, 1378. február 19-én pedig dalmát-horvát bánnak és Zára grófjának emlegetik az oklevelek,* s utóbb, az 1378–1380. években is leginkább mint dalmát-horvát bánt. Horvát bánként utoljára I. Lajos 1380. november 13-án Visegrádon kelt oklevelében fordul elő.* A király az 1381. év elején visszahívta és az országbirói méltóságot bízta rá.* Ez év május 10-től 1382. augusztus 26-ig egyúttal Pozsony vármegye főispánjának is címezik.* I. Lajos király halála (1382. szept. 11.) utáni Mária királynő uralkodása alatt 1385. március elejéig megmaradt hivatalában; e hó végén a királynő már a Hont-Pázmán nemzetségből származó Szentgyörgyi Tamást nevezi ki országbíróvá.*
Zichy Okmt. III. 311. – Smičiklas XIII. 552–561.
Zichy Okmt. III. 386.; VII. I. 203.
Zichy Okmt. III. 468–470. – Tört. Tör, 1896. 510. Gr. Pongrácz-cs. lt. – Smičiklas XIV. 509.
Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört. VIII. 401. – Zichy Okmt. III. 593–597.
Smičiklas XV. 193., 229., 231. – Tört. Tár, 1892. 638.
Smičiktas XV. 296–297.
U. o. XV. 325. 345. – Gr. Károlyi. Oklt. I. 358.
Bánffy Oklt. I. 349–359.
Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört. II. 559.
Fejér IX/5. 459. – Zichy Okmt. IV. 238.
Zichy Okmt. IV. 294., 297., 299.
Mikor 1385. augusztus havában Zsigmond őrgróf, Mária királynő férje, hadaival benyomult az országba, gyors sikereinek híre Garai Miklóst is elsodorta a kormány éléről, a nádorságot Széchy Miklósnak kényszerült átengedni. Az első előttem ismeretes oklevél, amely hivatalos tevékenységére vonatkozik, Mária királynőnek 1385. október 15-én Budán kelt elhatározását tartalmazza, mellyel az ő előterjesztésére Meggyes birtokot a soproni polgároknak adományozza törhetetlen hűségük megjutalmazására.*
«Relacio: domini Nicolai de Zeech Palatini.o» (Házi Jenő: Sopron sz. kir. város tört. I. 1., 206.)
II. (Kis) Károly megkoronáztatása után Széchy Miklóst megtartotta hivatalában. 1386. január 20-án mint nádor és a kúnok bírája több perhalasztó levelet állít ki.* Mária királynő és Erzsébet anyakirályné elfogatásának hírére a királyi helytartó tisztét a főpapok és a zászlósurak országos tanácsa vette át, ám azt Széchy Miklós nádor és Kaplai Dömötör esztergomi bíboros érsek irányítása mellett gyakorolta. A délvidéki lázadók elszánt fellépése következtében Széchy Miklós, a békepárt feje, lemondott a nádori méltóságról s helyét Zsigmond megkoronáztatása (1387. március 31.) után Csáktornyai Lackfi István foglalta el. Ugyanekkor azonban Zsigmond méltányolván Széchy Miklósnak közel 45 évi közszolgálata alatt szerzett érdemeit, Dobra várát adományozta neki a hozzátartozó uradalommal.* Ez lehetett utolsó öröme, mert 1387. július 8-án, amikor legidősebb fia, János jelentése alapján a király Losonczi László szörényi bán részére adománylevelet állít ki, már nincs életben.*
Gr. Sztáray Oklt. I. 474. – Zichy Okmt. IV. 311–313.
Csánki i. m. II. 713.
Bánffy Oklt. I. 403.
Széchy III. Miklós neje Debreczeni Margit, Pál leánya, Dózsa nádor unokája volt.* Tőle négy fia született: II. János, Ferenc, IV. Miklós 38és II. Péter, aki az oklevelekben «Herczeg» melléknévvel fordul elő. III. Miklós testvérei közül II. Ivánkáról szintén 1341. szeptember 13-án van először említés. Amikor III. Miklós Szlavónia bánja lett, a királyi étekfogómesteri méltóságot átadta neki. Ő volt a nemzetég harmadik tagja, aki ezt a méltóságot betöltötte. Első ízben 1347. március 28-án tűnik fel ezzel a címmel, utoljára 1347. október 3-án. 1347. április 17-én és május 15-én kelt oklevelek szerint egyúttal gimesi (Nyitra, vm.) várnagy is.*
Héderváry-cs. Oklt. I. 124–131. – Turul, XV. 1897. 138.
Szendrei i. m. III. 44–47. – Apponyi Oklt. I. 141. – Anjoukori Okmt. V. 134. – Hazai Okmt. VIII. 216. – Fejér IX/1. 509.
III. Miklós másik testvére: Jakab csupán az 1347. április 17-i oklevélben van említve testvéreivel együtt. Harmadik testvére: Domonkos, egyházi pályára lépett. A gyulafehérvári (erdélyi) káptalan 1344. március 18-án kelt oklevelének záradékában már a káptalan oszlopos tagjai között sorolják fel;* a káptalan 1356. november 25-én kelt kiadványát pedig már mint az erdélyi káptalan prépostja és egyúttal választott erdélyi püspök állítja ki.* Rá egy évre az apostoli szentszék hozzájárulása (1357. febr. 19.) után I. Lajos király felszólította a váradi káptalant, hogy Domonkos püspöknek az erdélyi püspökségbe leendő beiktatásánál működjék közre.*
Zimmermann–Werner–Müller: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. II. 17–18.
U. o. II. 125–126.–Anjoukori Okmt. VI. 518.
Gams Pius Bonifacius: Series Episcoporum Eccl. Catholicae 381–382. – Zimmermann i. m. II. 138. – Tört. Tár, 1892. 512.
Domonkos különben igen kedvezőtlen körülmények között vette át az erdélyi püspökséget, mert előde, András püspök halála után a Hermán-nemzetségbeli Lackfi András erdélyi vajda a püspökség Szentmihályköve várát és többi birtokait elfoglalta. A váradi káptalan, mint 1357. június 19-én jelenti, a király rendeletére Domonkos püspököt beiktatta Szentmihályköve, Lapád, Laz, Rákos, Hejud, Acentos és Nándorlaka birtokába, amelyeket előde, András püspök békében bírt.* 1364. karácsonyán testvérbátyjával, III. Miklós bánnal együtt az ősi nemzetségi birtokokért a felsőlendvai uradalmat kapja I. Lajos királytól cserébe. A király különösen méltányolta, hogy az ő hozzájárulása ezt a birtokcserét lehetővé tette. Ettől kezdve az erdélyi püspökség birtokai is jelentékenyen gyarapodnak. Dénes erdélyi vajdának 1366. május 15-én kelt bizonyságlevele szerint Dobokai János fia László mester Újvár nevű birtokát Domonkos püspöknek, úgyszintén utódainak örökre átengedi.* 1366. július 14-én a király az erdélyi püspökség Sárd nevű birtokának és a Kecskés várához tartozó Igen között fekvő vitás földterületnek felosztása ügyében intézkedik. Ennek megfelelően a váradi káptalan a határokat megjárván, a vitás földterületet két részre osztotta és egyik felébe Domonkos püspököt beiktatta. 1367. március 23-án I. Lajos király a püspök részére egy korábban kiállított oklevelét megerősíti.* Továbbá ugyanebben az évben megparancsolja, hogy a püspök jobbágyait és telepeseit, minthogy kiváltságaik értelmében az erdélyi püspök joghatósága alá tartoznak, senki a tisztek közül letartóztatni és más bírói hatalom alá vonni ne merészélje.*
Zimmermann i. m. II. 141–142.
U. o. II. 241. – Tört. Tár, 1889. 764.
U. o. II. 267–292. – Gr. Teleki Oklt. I. 150.
Zimmermann i. m. II. 293. – Tört. Tár, 1889. 766.
Domonkos püspök 1368. január 11-én szerepel még, midőn András, Szolnok vármegye alispánja és bírótársai előtt a Tasnádpataka felett épített malom miatt tiltakozik;* majd utoljára I. Lajos 1368. május 23-án kelt, az óbudai apácák Üröm nevű birtokának határait megállapító oklevelének a záradekában.* Utóda, Dömötör, aki 1368. június 9-én még szerémi püspök volt, csak rá egy évre, 1369. április 24-én fordul elő első ízben mint erdélyi püspök.*
Tört. Tár Fejér IX/4. 122., 1889. 766.
Fejér IX/4. 122.
Gr. Teleki Oklt. I. 24. – Zimmermann i. m. II. 323.
III. Miklós nővére: Iona (Ilona) első férje Losonczi Dénes dalmát-horvát bán (1388–1389) volt; másodszor Batthyány Jánoshoz ment nőül. Első férjétől Losonczi György és László, a másodiktól Batthyány György született. Ezek 1413-ban pert folytattak Széchy Miklós nádor fiai; János, Miklós és Péter ellen a Pozsega vármegyei Gradistye és tartozékainak birtokáért; majd néhai nagyatyjuk, Széchy Péter felesége és leánya Iona (Ilona) után őket illető leánynegyed 39és hozomány miatt indítottak keresetet Széchy IV. Miklós volt tárnokmester és két testvére ellen (1415)*
Bánffy Oklt. I. 530–531., 538–545.
III. Miklós nádor legidősebb fia: II. János mester 1383. május 23-án jelenik meg először Ferenc, Miklós és Péter nevű testvéreinek társaságában.* Mikor atyja hűbérbe veszi a rajki prépostság Szentgyörgy nevű birtokát, ismét felsorolják valamennyiöket.* Úgy látszik, még atyja életében a királyi udvarban tartózkodott és annak halála után is Zsigmond egyideig maga mellett tartotta, mert amikor Losonczi László szörényi bánnak két Zemplén vármegyében fekvő birtokot adományoz, az erről 1387. júl. 8-án kiadott oklevél tanúsága szerint ebben az ügyben ő tett előterjesztést a királynak.* Köztisztséget azonban nem viselt. Zsigmond mindamellett atyjának érdemeire való tekintettel még 1391. szeptember 1-én Kebele-Szent-László (a későbbi Szécsiszentlászló) nevű birtokot adományozta neki és testvéreinek. Ugyanebben az évben kapta, ugyancsak testvéreivel együtt, a szentgotthárdi apátság kegyúri jogát is adományul s az erről szóló adománylevelet a király 1393-ban privilégiális alakban is kiállította.* A következő évben a testvéreket: Jánost, Frankot, Miklóst és Herczeg Pétert, mint Felsőlendvai Széchy Miklós fiait, Laczkfi István volt nádor és rokonai ellen idézik.* Ez az utolsó általam ismert oklevél, melyben mind a négy testvért együtt sorolják fel. 1398. április 8-án II. János, testvérével, Herczeg Péterrel együtt, Alsólendvai Bánffy László és Jánossal szemben kötelezettséget vállal, hogy a németekkel való viszály idejére a Muraszombat melletti kastélyukban 20, a többi birtokukon 60, nyíllal felfegyverzett lovast fognak tartani.* Mikor III. Miklós nádor nővérének, Ilonának mindkét házasságából származó fiai a Széchy-család ellen pert indítottak, ezekben az ügyekben az 1413–15. években két testvérével II. János is résztvesz. 1414-ben Kanizsai István őt is tiltja Barom (Kis- és Nagybarom), úgyszintén Pórládony birtokok megszerzésétől.* Utolsó ismert szereplése 1419. július 6-ra esik, amikor a vasvári káptalan két kiküldötte előtt ügyvédet vall.*
Sopron vm. Oklt. I. 467.
Zala vm. Oklt. II. 206.
Bánffy Oklt. I. 403.
Zala vm. Oklt. II. 252. – Fejér X/I. 679–683. X/2. 97.
Zala vm. Oklt. II. 263.
U. o. II. 275.
Bánffy Oklt. I. 530–538. – Sopron vm. Oklt. II. 15.
Hazai Okmt. U. 209.
II. Jánosnak három gyermeke volt: V. Miklós, Margit és Anna. Nevezett fiát Széchy Herczeg Péter özvegye, Asszonyfalvi Ostfi Lökös János leánya; Ilka és a Széchy család tagjai között létrejött egyességről 1432. december 2-án kiállított oklevelében sorolják fel a többi családtagokkal együtt.* Idősebb leánya, Margit, először Türje-nemzetségbeli Szentgróti Lászlóhoz, majd ennek halála után Berekszói Hagymás Lászlóhoz ment nőül. Mint előbbinek neje azzal a panasszal fordult a királyhoz, hogy az anyja, Borbála, Stubenberg Wülfing leánya által Németországból hozott 3000 aranyforint értékű hozományt atyja halála után mostohaanyja, Katalin asszony magának tartotta meg. Ebben az ügyben 1433-ban vizsgálat folyik.* II. János másik leányáról, Annáról, Asszonyfalvi Ostfi László feleségéről, 1436-ban esik szó, amikor a vasvári káptalan nádori parancsra Ládony nevű zálogos birtokba beiktatja.*
Zala vm. Oklt. II. 476.
Zala vm. Oklt. II. 478–480. – Dr. Constant von Wurzbach: Biographisches Lexikon. XL. kötet, 116–117.
Sopron vm. Oklt. II. 248–249.
III. Miklós nádor második fiát, Ferencet (Frank) 1383. május 23-tól 1394. szeptember 14-ig az oklevelek testvéreivel együtt sorolják fel. 1398. november 1-én özvegye, sógorával, Széchy IV. Miklóssal együtt Alsólendvai Bánffy Lászlót nyugatja, hogy a nála őrizetben hagyott ékszereket és egyéb drágaságokat visszaadta.*
Zala vm. Oklt. II. 293.
III. Miklós nádor harmadik fia, IV. Miklós első ízben Garai Miklós nádornak 1383. május 23-án atyja, akkor még országbíró, részére kiállított ítéletlevelében fordul elő. A föntebbi időben, 1398. november 1-én, midőn elhúnyt testvérének özvegyével együtt Alsólendvai Bánffy László részére nyugtát állított ki, még nem viselt köztisztséget. Ezidőtájt vette el a Dorozsma-nemzetségbeli Garai I. Miklós leányát, Ilonát, mely házassága által, mint az 1402-ben nádorrá lett Garai II. Miklós sógora, a Garaiak érdekkörébe 40került. Hivatalos pályáját 1402 tavaszán mint Zala vármegye főispánja kezdte meg.* Zsigmond fogsága után az elégületlen főurak, akik közé IV. Miklós testvéröccse, Herczeg Péter is tartozott, 1402-ben a pápa által is támogatott Lászlót szerették volna a trónra ültetni. Zsigmond hívei azonban szétverték nápolyi László hadait. A felkelő hadjárat leverése után Zsigmond még 1403. november 5-én a hűtlenség bűnébe esett Szigeti (de Zygeth) János fia Péter, 1403. november 19-én pedig ugyancsak a pártütő Alsóráthki Gegő és Miklós, úgyszintén Gegő fiai, János és István birtokait adta IV. Miklósnak és fiainak.* 1904-ben IV. Miklós, Gersei Pethő Jánossal és Tamással együtt, újabb királyi adományban részesült. Ilymódon Sziget (Szécsisziget), Tormafölde, Mátyusháza, Pálfalva, Gosztolya és Petrócz birtokába jutott. Ezekre a birtokokra a királytól nova dionatiót is kapott.*
Holub József: Zala megye tört. a középkorban. I. 460.
Zala vm. Oklt. II. 314–316. Az 1403. nov. 5-én kelt adománylevélben csak három fia: János, István és Miklós, a nov. 19-én keltben az előbbieken kívül György nevű fia is fel van sorolva
Zala vm. Oklt. II. 318. – Csánki i. m. III. 183.
Zsigmond, miután Mihály veszprémi püspök halála után († 1402. vége felé) György boszniai püspöknek a veszprémi püspöki székbe történt áthelyezése miatt óvást emelt és a püspökség kormányának, valamint birtokainak átvételét megakadályozta, a felkelés leveretése után nem engedte a veszprémi püspöki széket betölteni, hanem 1403. év őszén Széchy Miklóst bízta meg a püspökségi uradalmak kormányzatával, az ő gondjaira bízva a püspökség várait is.* Mintegy három éven át kormányozta a püspökség jószágait, s midőn ettől a terhes megbízástól felmentetett, 1406-ban királynéi főajtónállómester lett.* Bár valószínű, hogy az 1406. év folyamán még továbbra is teljesítette kormányzói tisztét, mert Albeni János, Eberhard zágrábi püspök és főkancellár testvére csak 1407. február 26-án fordul elő egy királyi oklevélben első ízben mint választott veszprémi püspök.*
1403. okt. 4-én szerepel első ízben mint kormányzó. Fejér X/4. 212.
Zsigmond 1406. febr. 10-én kiállított bizonyságlevelében már királynéi főajtónállómesternek címezi. Bártfai Szabó L.; Pest megye történetének okleveles emlékei, 122.
Fejér X/4. 678.
IV. Miklós rövid ideig királyi főajtónálló is volt. 1407. július 2-án van így említve: nunc ianitorum regalium magister.* 1408. január 26-án Zsigmond a Zala vármegyében fekvő Gosztolya és Dédes helységekben öt curiális telket adományoz neki. Ekkor királynéi főajtónállómester.* Mint ilyen egyben Vas és Sopron vármegyék főispánja is (1408. március 4.). Az ismert oklevelekből kivehetőleg még 1409-ben is kormányozta Vas vármegyét. Zsigmond ugyan 1408. május 6-án kelt leiratában, amelyben meghagyta neki, hogy Sopron város polgárait ne zaklassa, mert ezek a rájuk kivetett adót megfizették, Sopron vármegye főispánjának és királynéi ajtónállómesternek, az 1408. július 7-én kelt királyi leirat pedig csak királynéi ajtónállómesternek címezi, ezzel szemben a vasvári káptalanhoz 1409. július 6-án intézett rendeletében tárnokmesternek s egyben Vas és Sopron vármegyék főispánjának. Az ajtónállói méltóságot ugyanis még az 1408. év második felében a tárnokmesterséggel cserélte fel. Mint tárnokmestert sorolják fel – többek között – Zsigmond király 1409. január 2-án és 1409. április 22-én kelt ítéletleveleinek záradékában.*
Tört. Tár, 1884. 21.
Zala vm. Oklt. II. 333.
Házi Jenő: Sopron város Oklt. I. 2., 7–8., 11. – Sopron vm. Oklt. I. 598. – Fejér X/8. 498. – Hazai Okmt. IV. 255. – Zala vm. Oklt. II. 365.
Újabb kitüntetés érte 1409-ben: A király fölvette a Sárkányos Szövetség tagjai közé. Ez is mutatja, mily nagy kegyben állott a királynál. 1411-ben másodszor lett Vas vármegye főispánja. Ugyanezen év június 5-én már mint volt tárnokmester, de továbbra is Vas vármegye főispánja van említve.* 1414. szeptember 27-én, amikor Kanizsai István néhai Széchy Miklós nádor utódait Barom és Ládony (Pórládony) megvételétől tiltotta, a vasvári káptalan erről kiállított kiadványában csak volt tárnokmesternek van feltüntetve. A következő évben azonban ismét, ezúttal harmadszor, kormányozta Vas vármegyét. Zsigmond 1415. augusztus 11-én Lovász helységben (Alsólendvától délkeletre) 41bizonyos részbirtokokat adományoz neki. Ez alkalommal ajtónállómesternek és Vas vármegye főispánjának címezi. Az ajtónállómesteri cím azonban valószínűleg tévedésből került az oklevélbe a tárnokmesteri méltóság helyett. Garai Miklós nádor 1415. szeptember 5-én kelt rendeletében az egyfelől Losonczi Dénes fiai, másfelől Széchy Miklós nádor fiai között támadt perben utóbbit volt királyi tárnokmesternek nevezi. De a kolozsmonostori konventhez 1417. november 14-én intézett nádori iktatóparancsban foglaltak szerint Széchy Miklós ismét Vas vármegye főispánja volt.*
Hazai Okmt. I. 304.
Zala-vm. Oklt. II. 399–401. – Bánffy-család Oklt. I. 538. – Zichy Okmt. VI. 748.
Zsigmond király bőkezű adományain kívül IV. Miklós más módon is igyekezett birtokait gyarapítani. A Debreczeni-család utolsó férfisarjának, Lászlónak utódok hátrahagyása nélkül történt halála után az anyját, Debreczeni Margitot megillető leánynegyed kiadása iránt megtette a lépéseket. Garai Miklós nádor, tekintettel a többi érdekeltekre, ú. m. Hédervári Imrére, akinek anyja Debreczeni Margit nővére, Ilona volt, és Debreczeni Jakab unokájára, Debreczeni Ilkára, Domoszlai Dömötörnére, 1405, március 8-án Budán kelt rendeletével a váradi káptalant küldte ki, hogy Kovári Pál nádori ítélőmesterrel együtt tartson a magvaszakadt család birtokain becslést.* 1411. március 30-án a rimaszécsi ág tagjai Iglón megjelenven a király előtt, kijelentették, hogy Csaba nevű birtokukat (Pest megye), amelyet őseik elzálogosítottak s amelyet ők visszaváltani nem tudnak, a zálogösszeg erejéig átengedik rokonuknak, Széchy Miklósnak, hogy saját pénzén magához válthassa.* Továbbá Zsigmond 1415 március 24-én Konstanzban kelt oklevelével visszaadta neki Nőtincs (Nógrádban), Göd, Sződ és Kesző (Dunakeszi, Pestmegyében) birtokokat a római német császári méltóság megszerzése érdekében tett fáradozásaiért. A visszaadott birtokok közül Keszőt fiai és rokonai hozzájárulásával 1418-ben Garai Miklós nádornak adta cserébe a vasmegyei Szentmártonért.*
Héderváry-család oklt. I. 131–136.
Bártfai Szabó László i. m. 128.
U. o. 136., 145. Szentmárton, később Martyáncz, azután Mártonhely.
Ezután csak közel egy évtized mulva vannak adatok róla. 1428-ban vizsgálat folyik ellene a fiaival, Jánossal és Miklóssal együtt elkövetett hatalmaskodásai ügyében. Kevéssel utóbb pedig a veszprémi várnagyok jelentik a királynak, hogy Pereskey István és Juthassy Imre Széchy Miklóst és nevezett fiait eltiltották Bernáldfölde nevű birtok haszonélvezetétől.* Zsigmond 1429. január 2-án kelt adománylevele szerint még életben volt; midőn azonban fiai 1432. december 2-án Felsőlendvai Széchy Herczeg Péter özvegyével, Ilka asszonnyal a vasvári káptalan előtt egyezkednek, már nem él.* Hét fia volt: III. János, Vas és Zala vármegyék főispánja, I. István, VI. Miklós, Zala, Vas és Komárom vármegyék főispánja, György, II. Tamás kincstartó, Vas, Zala és Komárom vármegyék főispánja; II. Dénes esztergomi bíborosérsek és II. László.
Pannonhalmi Szent Benedek-rend tört. VIII. 466. – Bakonybéli regesták a XV. század első feléből. Tört. Tár., 1903. 362.
Zala vm. Oklt. II. 459–460. 476–477
III. Miklós nádor negyedik fia: Péter mester, Garai Miklós nádor 1383. május 23-án kelt ítéletlevelében tűnik fel először. Ettől kezdve egészen 1394-ig atyjával és testvéreivel együtt szerepel a közös birtokügyekben. Önállóan 1396-ban lép elő egyik érsekkel megkötött csereszerződése kapcsán. Ekkor már Herczeg melléknévvel említik.* 1398-ban János bátyjával együtt ő is biztosítja Alsólendvai Bánffy Lászlót és Jánost, hogy a németek támadása esetén segítségükre lesznek. Övé volt Hegyesd vára is. Ugyanez időtájt Zsigmond úgy neki, mint várnagyainak meghagyja, hogy a keszthelyi polgárokat és telepeseket Válluserdőben a favágásban ne akadályozzák.* Első neje az Ákos-nemzetségbeli Peleskei (II.) Micsk mester leánya, Sára, aki 1394-ben cserébe bizonyos birtokokért Körmendet kapja Zsigmond királytól, amelyet a király 1394-ben egyik udvari emberétől, Perényi Pétertől, a későbbi arszágbírótól, ugyancsak csere útján szerzett.* Sára anyja, Micsk mester özvegye, 1401-ben leányával és a többi érdekeltekkel együtt tiltakozik a Szentpéterfölde és Pördeföld között elterülő részjószágnak Széplaki Botka fiai részére leendő adományozása ellen.*
Fejér X/2. 408–409.
Zala vm. Oklt. II. 275, 276.
Csánki i. m. II. 723. – Fejér X/2. 189–191.
Zala vm. Oklt. II. 306.
Mikor nápolyi László trónkövetelő 1403 nyarán 42egész Győrig nyomult, Széchy Herczeg Péter is hozzá csatlakozott, miáltal hűtlenség bűnébe esett. Erre céloz Zsigmond király 1403. november 5-én Széchy Miklós részére kiállított adomány levelében is. II. Péter egyidőre eltűnik. Zsigmond sokáig éreztette vele haragját; bár Besenyei Dömötör fia Gergelynek, aki szolgálatában állott, 1405-ben megkegyelmezett. A család barátainak azonban mégis sikerült a királyt kiengesztelni. Zsigmond 1412. július 2-án utasította a vasvári káptalant, hogy Herczeg Pétert Körmend birtokába iktassa be, ami azután meg is történt.* Ettől kezdve Herczeg Péter testvérei társaságában fordul elő az oklevelekben.* A közéletben azonban többé nem találjuk.
Sörös Pongrác: A Guary lt. Zsigmond korabeli kiadatlan oklevelei. Történelmi Tár 1908. 566–568. Zsigmond királynak a vasvári káptalanhoz intézett rendeletében Sára asszony II. Péter anyjaként van felsorolva (566. 1.), alább pedig mint neje – praefatis Petro et dominae consorti eiusdem – szerepel.
Bánffy Oklt. I. 530–545. – Sopron vm. Oklt. II. 15.
Herczeg Péter első neje, Sára, egy 1424. február 24-én kelt oklevélből következtetve, ekkor már nem volt életben.* Második neje a kapornaki konvent 1426. november 30-án kelt kiadványa szerint Margit lett volna.* 1428. június 5-én azonban már Salamonvári (Salomvári másként Harkály) János leánya, Beatka a felesége. Ez 1421. február 27-én Alsólendvai Bánffy Miklós fia, Zsigmond özvegyeként szerepel.* Negyedik neje Asszonyfalvi Lökös János leánya, Ilka volt. 1432. december 2-án már mint özvegye egyezkedik Széchy Miklós tárnokmester fiaival: III. Jánossal és II. Tamással. Az egyesség értelmében, amelyet az oklevélben felsorolt családtagok nevében kötöttek, az özvegy visszaadta nekik Felsőlendva és Dobra várakat, viszont a család az özvegyet Letenye, Lak (Tótlak), Falkóci, Thekefalva és Krizsanócs (a régi Szentmárton, Mártonhely vidékén) birtokok haszonélvezetében életfogytiglan meghagyta.*
Zala vm. Oklt. II. 496.
Fejér X. 6. 842–844.
Zala vm. Oklt. II. 423., 457.
U. o. II. 476.
Herczeg Péternek csupán első nejétől, Sárától született gyermeke: egyetlen leánya, Anna. Ez először Szécsényi Frank vajda fiához, Lászlóhoz, majd ennek halála után Perényi Péter országbíróhoz (1415–24) ment nőül. 1424. február 27-én azonban már másodszor is özvegy.*
U. o: II. 449.
REISZIG EDE
