Nemességszerző Kalmárffy Ignác.

Teljes szövegű keresés

Nemességszerző Kalmárffy Ignác.
Áldásy Antal nagyértékű és alapvető fontosságú címereslevél katalógusának társadalomtörténeti tanulságait vizsgálva (Turul, 1940, 47–49. l.) röviden rámutattam arra, hogy a magyar nemesi tudat kihangsúlyozása mellett a kifejezett névmagyarosításnak is egyik korai tünete, amidőn Kramerlauf Ignác budai városi bíró nevét Kalmárffy-ra változtatta az 1790 november 18-án kiállított címeres nemesítő levél.
Az adománylevél szerint (Áldásy Antal: Címereslevelek, VI. kötet. Budapest, 1940. 113. l.) Kalmárffy Ignác és feleségétől, Reinprecht Katalintól való Szerafina Konstancia, Eulália Anna és Alojzia Vilma nevű gyermekei kaptak nemességet. A család további leszármazásáról Nagy Iván közöl adatokat (Magyarország családai, VI. kötet, 43. l.). Ezek szerint Kalmárffy Ignácnak, aki 1823 december 23-án halt meg 70 éves korában, Szerafina leányát báró Wimmer, Alojziát báró Csollich Márk, Euláliát pedig egy Pongrác vette nőül. Kalmárffy a Ludovika-Akadémiára 2000 forintot adományozott, parancsnoka volt a budai polgárőrségnek és tagja a nemesi felkelés választmányának. Kőszeghy Sándor közlése szerint pedig 1796-ban kineveztetett Pest vármegye táblabírájává. A nemességszerzőnek testvére lehetett az a Kramerlauf Veronika, akinek a férje, Laszlovszky József Buda-városi szenátor, valamint gyermekeik 1791 január 3-án ugyancsak nemességadományozásban részesültek (Áldásy id. m. 169–170. l.). Kalmárffy Ignác érdemeiről a címereslevél mindössze annyit mond, hogy a nemességszerző először mint ügyvéd működött, majd a tárnoki széknél mint jegyző, az adományozás idején pedig Buda városbírája.
Azóta került kezembe Takáts Sándornak levéltári kutatásokon, főleg a titkos rendőrség iratain alapuló tanulmánya (Egy budai bíróról. A bécsi magyar történeti intézet évkönyve, II. évfolyam. Budapest, 1932, 259–271. l.), amelyben a nemességszerző Kalmárffy Ignác életével, sok port felvert ügyeivel foglalkozik. Megtudjuk ebből, hogy Kalmárffy családja borkereskedéssel foglalkozott Budán és eredetileg zsidó volt; csak a nemességszerző atyját és nagyatyját térítették át, illetve keresztelték meg a budai jezsuiták.
Kalmárffy Ignác előbb kisebb városi hivatalokat viselt, majd 1789-ben városi tanácsos, a következő évben pedig városi bíró lett Budán. Ebben a minőségében kapta a magyar nemességet nevének megmagyarosítása mellett. Erről Takáts Sándor csak röviden és általánosságban emlékezik meg. Úgy látszik, a címeres nemesi levelet nem ismerte. Ellenben sokat tud Kalmárffy Ignácnak későbbi, nem valami dicséretreméltóan viselt dolgairól. A város bírája 1796-tól 1811–12-vel bezárólag Buda egyik országgyűlési követe volt. Követtársai azonban rossz véleménnyel voltak róla, mert – nem ok nélkül – az udvar és a rendőrség kémjének tartották. De ezen kívül közönséges bűncselekménnyel, okirathamisítással is vádolták, sőt mérgezés gyanujába is fogták. Mindezek alól jórészt csak vesztegetéssel menekülhetett. Az 1811–12-iki országgyűlésen már leáldozóban volt szerencsecsillaga. Az udvarnál kegyvesztett lett és most őt helyezték rendőri felügyelet alá. Hager báró rendőrfőnökhelyettesnek az uralkodó elé terjesztett jelentése így szól róla: «Csak annyit mondhatok, hogy erkölcseit illetőleg általánosan az elképzelhető legrosszabb hírben áll.» Egy másik rendőri jelentés úgy festi le, hogy mint magánembert és mint tisztviselőt is zsugorisága és kapzsisága miatt megvetett és piszok embernek tartják. Ugyancsak egy titkosrendőri jelentés szerint Kalmárffyt, aki időközben a Lipótrend lovagja is lett, a bűnvádi perből vörös borral telt pincéje mentette ki. Ezzel el is tűnt Kalmárffy a közéletből, s elfeledve halt meg 1823-ban. De még ezután is ötvenezer forintot követelt a királyi kamara Kalmárffy örököseitől és a városi tanácsosoktól, mert állítólag ennyi hiányzott az árvák pénzéből.
Kalmárffy Ignác esete világosan bizonyítja, hogy a nemesség adományozásánál olykor szemet húnytak a nemességszerző életkörülményei felett. Társadalomtörténeti szempontból is fontos volna tehát, ha a családtörténeti kutatások alkalmával a nemességszerzés körülményei is megvizsgáltatnának. Ez igen sok esetben éppen úgy értékes eredményekre vezetne, mint a családtörténetnek a birtoktörténettel (vagyonszerzéssel) egybekapcsolt módszeres kutatása. Kalmárffy Ignác esete erre igen jó példa.*
Cikkem már ki volt szedve, amikor megjelent Pukánszky Béla munkája (Német polgárság magyar földön), amelyben (43. l.) felhozza Kalmárffyt is, mint a magyarosodó német polgár egyik típusát. Zsidó származását nem említi; ellenben megállapítja, hogy «a diétán általános ellenszenvet kelt a magyar nyelv és színház ellen mondott tapintatlan beszédeivel».
Tóth László.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages