Az Esterházy-család multjából.
Az Esterházy-család multjából.
Nem ritka jelenség a magyar történelemben, hogy egyes családok akár vagyonosságuk, akár pedig egyes tagjainak kitűnő vitézsége, vagy szellemi tulajdonságai által hirtelen kiemelkednek a köznemesség sorából, megyei helyi tevékenységüket országos szerepléssel cserélik fel és csakhamar a legfőbb méltóságokra jutnak. Ilyenek többek között a Hunyadiak, Szapolyaiak, Rákócziak, Thököliek és ilyen az Esterházy-család is. E család nemcsak fényes közéleti szereplése, hanem ősi származása tekintetében is egyike hazánk legnevezetesebb családainak. Eredetét a Salamon-nemzetségből veszi. Őseit egy 1239-ben kelt oklevél «nobiles honestissimi»-nek említi. Már az Árpádok korában birtokos urak és a jobbmódúak közé tartoznak. Az idők mostohasága következtében azonban vagyonuk megfogyatkozván, helyzetük rosszabbodott, úgyhogy alig voltak képesek családjukat a várjobbágy nemességen felül tartani.* Egykori birtokaik végső apró maradványait bírták a XVI. században is,* amikor Esterházy Benedek a szűk ősi fészekből átszállott a szomszédos Mátyusföldre és nőül vette Bessenyey Ilonát, kivel Galántán birtokrészt kapott. A valamikor jómódú Bessenyeyek ezidőben már egyre-másra idegenítik el ingatlanaikat. Igen szerény viszonyok között élt Esterházy Benedek; az 1548. évi összeírás szerint mindössze egy portája volt és szűkös helyzetén az akkor virágzó és Nürnbergbe irányuló marhakereskedéssel igyekezett változtatni. A szempci harmincadhivatal számadásai mutatják, hogy 1541 június 29-én Taksonyi Simon Fülöppel együtt 63, majd ő maga augusztus 1-én 91, és október 10-én 24 ökröt szállított át a határon.* Vállalkozása azonban balsikerrel járt, amit bizonyít, hogy a szempci harmincadhivatalnak 300 forinttal adós maradt. Elszenvedett vesztesége súlyos helyzetbe hozta, annyira, hogy Ferdinánd királyhoz volt kénytelen folyamodni, hogy tartozása törlesztésére három évi haladékot engedélyezzenek.* Kérvényében hivatkozik elszenvedett nagy kárára és mérhetetlen szegénységére. Az adósságból törleszteni semmit sem volt képes még a következő évben sem. Közben elhalálozott. Özvegyét a szempci harmincados 1553 augusztus 25-én a királyi curiára idézteti és néhai férje által a vámvonalon áthajtott marhák után maradt 300 forintnyi vámadósság megfizetésére kéri kötelezni.* A tartozás, illetve visszafizetés sorsa ismeretlen. Feltehető, hogy az özvegy helyett valamelyik módosabb atyafia egyenlítette ki a tartozást.
Ipolyi: Nyáry Krisztina, 65. l.
U. o. 54. l.
Orsz. Levt.: Múz. Törzsanyag, 1541.
Orsz. Levt.: Com. et mand. 1551. év; Ben. res. 551: 152.
Esterházy János: Esterházy-cs. tört., 79. l.
Benedek fia, Ferenc az atyjától örökölt galántai szerény birtokot gondos kézzel iparkodott öregbíteni; de ő is állandóan gondokkal küzdött.* Maga említi egyik levelében, hogy egész életén át szegény legény volt.* Hogy helyzetén segítsen, már mint Pozsony vármegye alispánja 1584-ben a királyhoz folyamodik az esztergomi érseki birtokok adminisztrátori állásának elnyeréséért, de sikertelenül. Nem őt, hanem sógorát, Illésházy Istvánt nevezték ki.* Nehéz anyagi helyzetét a családtagok nagy száma is súlyosbította. Felesége, Illésházy Zsófia, ugyanis 13 gyermekkel ajándékozta meg. Ehhez járult a nagy inség, mely 1585-ben eddig alig tapasztalt méretet ért el. Számtalan birtokos család, hogy a legszükségesebb megélhetést magának biztosítsa, kénytelen volt birtokát eladni vagy elzálogosítani. Nemesi telkek cseréltek gazdát néhány köböl gabonáért és egy-két vég posztóért.
Esterházy János: Esterházy-cs. tört., 79. l.
Ipolyi: Nyáry Krisztina, 63. l.
Orsz. Levt.: Ben. res. 1584. nov. 5.
Ily körülmények között élt Ferenc, midőn Milós fia 1582-ben meglátta a napvilágot. Neveltetésének gondját Kubinyi László pozsonyi kamarai tanácsos, Esterházy Magdolnának, a legidősebb nővérnek férje vette le az apa válláról. A család vagyoni helyzete a XVI. század fordulóján kezd jobbra változni. Ebben valószínűleg közrejátszott a közeli rokon Illésházy István, Bosnyák Tamás és a Pállfy-család hatalmi és vagyoni előretörése. Esterházy Ferenc özvegye 1607-ben megszerzi Madách Miklósné, Bossányi Zsófia trencsénmegyei jószágait.* A szegénységet vagyonosodás, a hanyatlást emelkedés váltja fel. Miklós, kinek felfelé ívelő életpályája közismert, kiváló személyes tulajdonságai, szellemi képességei és kétrendbeli szerencsés házassága révén hirtelenül kiemelkedik a középnemesség sorából, nagy vagyon ura lesz, országos szereplésre jut, a legfőbb méltóságot, a nádorispánságot éri el és családfáját felemeli a grófi rangúak közé. Elődeinek szegénysége még országbíró korában is keserű perceket szerez neki. Akadnak gőgös főurak, mint Thurzó Imre, akik szemére vetik alacsonyabb származását. Esterházy azonban önérzetesen vág vissza, mondván: «Nemességünk ezelőtt negyedfélszáz esztendővel is szép nemességgel fénylett, kit még akkor vérekkel nyertek, nem pénzen vettek, mint sokan».* Utódai már nemcsak tekintélyben, de vagyonilag is az ország legelső főurai közé emelkedtek és e helyzetüket mindmáig töretlenül megtartották.
Orsz. Levt.: Garamszentbenedeki konv. prot. I. 371.
Kubinyi Miklós: Thurzó Imre, 158. l.
Sarlay Soma.
