A királyi Könyvek.
A királyi Könyvek.
Az I. Ferenc József és IV. Károly király által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címerek jegyzéke. Szerkesztette és kiadja dr. Gerő József. Budapest, 1940. 8°. 239 l.
Az 1867-ben megszüntetett udvari kancelláriák levéltárait 1872-ben Budapestre szállították. Az első osztályú Királyi Könyvek azonban Bécsben maradtak az Ő Felsége személye körüli m. kir. minisztériumban. E Királyi Könyveknek 1867-ig, vagyis az udvari kancellária fennállásáig terjedő sorozata csak 1894-ben került be az Országos Levéltárba és akkor is azzal a feltétellel, hogy a bennük foglalt olyan anyagról, mely nemesítéssel kapcsolatos, az Ő Felsége személye körüli m. kir. minisztérium használatára név- és tárgymutató készüljön. Ennek eredményeként jelent meg a Királyi Könyvek mutatója Illésy József és Pettkó Béla összeállításában 1895-ben. Ez a nagyon jól használható mű azonban a Királyi Könyvek anyagát illetőleg mindezideig folytatás nélkül maradt. A kancelláriák megszüntetésével 1867-től kezdve az Ő Felsége személye körüli m. kir. minisztériumban vezetett Királyi Könyvek 6 kötetnyi (68–73) anyagát e minisztérium működésének megszűnése után vette őrizetébe az Országos Levéltár. Az újabb Királyi Könyvek anyagának jellege nagyrészt megegyezik a régebbi kötetekével, mégis azzal a különbséggel, hogy előbbi teljesebb, mert a különböző adományozási diplomák szövegét újabban intézményesen vezették be a Királyi Könyvekbe és csak a világháború zavarai között fordult elő, hogy egyes diplomák bevezetése elmaradt. Ezeknek a be nem vezetett diplomáknak a fogalmazványait azonban külön fasciculusokban tartották a nevezett minisztériumban és ennek iratanyagával ezek is az Országos Levéltárba kerültek. Ezekből a kötetekből állította össze a szerző nagy szorgalommal e művét, amely kb. 3000 család nemességére, előnevére, rangemelésére stb. tartalmaz adatokat. Azonban többet foglal magában, mint amennyit a címe jelez, mert a Királyi Könyvekbe be nem vezetett diplomák fogalmazványait is; azonfelül találunk benne olyan nemesítésekre vonatkozó adatokat is, melyeket nem az Ő Felsége személye körüli miniszter, hanem az igazságügyi, vagy esetleg más miniszter adott elő a királynál.
E hatalmas anyag regesztáit vizsgálva, több érdekes megállapításra juthatunk. Így pl. arra, hogy nagyon sok nemességre emelt egyénnél, vagy jogtanácsosánál hiányzott a szükséges közjogi tudás. Gyakoriak ugyanis az oly esetek, amikor a nemességre emeltek megnemesítettségük boldog tudatában, megelégedtek a legfelsőbb elhatározás megszerzésével, a diploma kiváltását azonban elmulasztották, annak ellenére, hogy ennek következtében címeradományozásban nem részesültek. A címert ugyanis csak a diploma kiváltásakor adományozta a király. Más szempontból tekintve, ez a munka a kiegyezés utáni kor társadalomrajzához is becses adatokat nyújt. Az ott felsorolt családok neveiből és társadalmi állásából nagyon érdekes faji és társadalomtörténeti megállapításokat lehet kihozni, főleg abban a tekintetben, milyen társadalmi rétegek és milyen nemzetiségű egyének jutottak 1867 után abba a helyzetbe, hogy az anyagi jólétnek már biztos síkján állva, olyan társadalmi összeköttetésekre tehettek szert, melyek révén módjuk nyílt a nemesség megszerzésére. Ez azután világot vet arra is, honnan kapott kiegészítést az 1867. utáni magyar élet vezető rétege, s egyben figyelemreméltó adatokat szolgáltat azoknak a vádaknak a megcáfolására, melyek szerint a magyar Szent Korona országaiban a nemzetiségek politikai és társadalmi elnyomatás alatt sínylődtek.
Bottló Béla.
