A XIV. századbeli megyei oklevéladáshoz.

Teljes szövegű keresés

A XIV. századbeli megyei oklevéladáshoz.
XIV. századi megyei oklevelek legalján, vagy legtetején gyakran látunk írásmaradványokat, az oklevél alól, vagy felső részéről levágott, a szöveghez nem tartozó sorok maradványait. Sokszor mintha chirografált oklevelekkel volna dolgunk. Néha csak egy-két vonást tesznek ki ezek a «szarkalábak», néha azonban egy-egy egész sornak a vonalon alul, illetve felül eső betűnyúlványai látszanak. Mik lehetnek, mit jelenthetnek ezek a sorok, amelyeket az oklevél fölé, vagy alá írtak s azután az oklevélről levágtak?
Erre a választ az Országos Levéltárban őrzött Kállay-levéltár két darabja, a Saec. XIV. Nro. 205. és Nro. 1256. adja meg. Utóbbi keltezve van; keltezése: 1359. aug. 15. Majtény. Mint mindjárt látni fogjuk, a másik keltezetlen iratnak, a Nro. 205-nek ugyanez – a dátuma.
A két irat a következő:
Nro. 1256.
Nos magister Nicolaus dictus de Kubly vicecomes Zothmariensis et iudices nobilium emsdem comitatus damus pro memoria, quod feria quinta proxima post festum beati Laurentii martiris hoc anno magister Stephanus filius Stephani nobilis de Radalph in nostri presentia personaliter astando nobis per modum protestationis dixit et retulit, quod ipse propter maiorem evidentiam et causa communisque iustitie sabbato proximo, scilicet in festo predicto magistrum Chaak et Abraam magnum iudices nobilium legitime conduxisset ad faciem possessionis Hudas nuncupate, ubi magister Briccius dictus Cantor secundum suam voluntatem metas elevasset; pro qua quidem possessione cum eodem magistro Briccio nunc in lite existerent legitime. Causa huius eosdem magistrum Chaak et Abraam magnum conduxisset, ut in facie eiusdem possessionis Hudaz ipse et iobagiones sui de Radalph fruges seu alias utilitates hoc anno seminassent, ex eisdem super decima parte se iustificaret vel satisfaceret coram ipsis et ipsum magistrum Briccium convocasset, seu amovisset, ut eidem super decima parte ex parte sui, vel ex parte iobagionibus suis (!) omnimodam inpenderet satisfactionem iustitia mediante, ut deberet. Qui quidem magister Briccius ad hoc non venisset, neque misisset scilicet ipse super ipsa decima parte in facie eiusdem possessionis Hudaz eidem magistro Briccio inpendisset omnimodam satisfactionem et ibidem relinquisset coram eodem magistro Chaak et Abraam, sicut idem magister Chaak et Abraam predicti nobis retulerunt consurgendo eidern magistro Briccio satisfecisse iustitia mediánte. Datum in Mohten feria quinta proxima, ut supra anno dimini mo° ccco° Lmo nono.
Kívül: pro magistro Stephano filio Stephani de Radalph contra magistrum Briccium dictum Cantor super satisfactione decima parte (sic!) in facie possessionis Hudaz affirmatoria et etiam memorialis
Nro. 205.
Damus pro memoria, quod feria quinta proxima post festum beati Laurentii martiris hoc ano (sic!) magister Stephanus filius Stephani nobilis de radalph in nostri presentia personaliter astando nobis per modum protestationis dixit et retulit, quod ipse propter maiorem evidentiam et causa communisque iustitie sabbato proximo, scilicet in festo (kihúzva: b) predicto magistrum Chaak et Abraam magnum iudices nobilium legitime conduxisset ad faciem possessionis Hudaz nuncupate, ubi magister Briccius dictus Cantor secundum suam voluntatem metas elevasset; pro qua quidem possessione cum eodem magistro Briccio nunc in lite existeret legitime. Causa huius eosdem magistrum Chaak et Abraam magnum conduxisset, ut in facie eiusdem possessionis Hudaz ipse et iobagiones sui de radalph fruges seu utilitates alias hoc anno seminassent, ex eisdem super decima parte ex parte sui, vel ex parte iobagionibus suis (sic!) omnimodam inpenderet satisfactionem iustitia mediante, ut deberet. Qui quidem magister Briccius ad hoc non venisset, neque misisset, scilicet ipse super ipsa decima parte in facie eiusdem posséssionnis Hudaz eidem magistro Briccio inpendisset omnimodam satisfactionem et ibidem relinquisset coram eodem magistro Chak et Abraam, sicut idem magister Chaak et Abraam predicti nobis retulerunt consurgendo eidem magistro Briccio satisfecisse iustitia mediante. Datum.
Látnivaló, hogy a két oklevél contextusát nézve csaknem szószerint megegyezik. Ami eltérés van közöttük, egészen jelentéktelen. Közös regesztájukat így lehetne megfogalmazni: Szatmár vármegye bizonyítja (intitulatio nélküli damus pro memoria), hogy Radalfi István mindabból, amit ő, vagy jobbágyai Kántor Bereck pör alatt lévő Hodász nevű birtokán vetettek, a kijáró tizedrészt Csák mester és Nagy Ábrahám szolgabírák előtt Kántor Bereck részére a helyszínen hagyta.
A fő eltérés a két irat között az, hogy a Nro. 205-ben nincs intitulatio és a keltezést is csupán az egy datum szó képviseli. Továbbá a Nro. 1256. szabályszerűen kiállított, hátul három pecséttel lezárt oklevél, a Nro. 205-ön azonban pecsétnek semmi 82nyoma sincs. Egyébként az iratok csaknem mindenben megegyeznek. Mint a mellékelt facsimilén is rögtön megállapítható, mindkettőnek írása tökéletesen azonos, egy kéztől való, ugyanazzal a tintával íratott, csak a Nro. 205. sokkal gyakrabban használ és sokkal erősebb rövidítéseket, meg összevonásokat; a két irat papirosa tökéletesen egybeilleszthető; tehát nyilvánvalóan ugyanannak a papírdarabnak kettévágott részei. Mindebből arra lehetne következtetni, hogy egy fogalmazvány (a Nro. 205.) és expediált példánya (a Nro. 1256.) fekszik előttünk.*
Ezt mondja a Nro. 205-höz mellékelt másolatra a Nemzeti Múzeum levéltárban rávezetett megjegyzés is.
De erről szó sem lehet. Először is gyanút keltő az a körülmény, hogy ha a két iratot összeillesztjük (úgy mint a facsimilén), a Nro. 205., tehát az az irat, amelynek a fogalmazványnak kellene lennie, kerül alulra. Könnyű ezt megállapítanunk, mert a facsimilén alig – de az eredetieken kétségtelenül kivehető, hogy a Nro. 205. első sorából a personaliter szóból az l betű, az astando szóból pedig az n betűt jelző rövidítés felső vége a szabálytalan kettévágás következtében a Nro. 1256. aljára került. Így tehát egészen világos, hogy az első pillanatra fogalmazványnak tetsző darab a tisztázatnak vehető darab alá íródott. Miért tették ezt? Ez már magában gyanút keltő körülmény; de ha tovább haladva a két irat szövegét is pontosan összehasonlítjuk, kétségtelenné válik, hogy a Nro. 205-öt később írta, sőt másolta az azután expediált Nro. 1256-ról egyugyanazon kéz. A Nro. 1256. 8. sora ugyanis (ld. a facsimilét), mely cima parte szókkal kezdődik és super de-vel végződik, a Nro. 205-ből hiányzik, – nyilvánvalóan azért, mert másolás közben az írnok a 7. sor után elnézésből a 9-iket másolta tovább, mely véletlenül szintén cima parte szókkal kezdődik, mint a 8. Más bizonyítékokat is találhatunk. Pl. az irnok a Nro. 205. 6-ik sorában helyesen ex parte iobagionum-ot akart írni, de mivel az első példányban (hibásan) ex parte iobagionibus van, a másodpéldányon is átjavította iobagionibus-ra.
Kérdés, vajjon milyen célra szolgált ez a másodpéldány? Valószínűleg az oklevél kiadása után a másodpéldányt a megyei levéltár megőrizte a különböző bírságjegyzékek, lajstromok és fontosabb olkevelek mellett.* Mivel, mint már említettük, a megyei oklevelek alján, vagy tetején gyakran lehet látni egyes elvágott írásmaradványokat, könnyen föltehető, hogy a többi oklevélnél is az volt a gyakorlat, mint a mi 1359-ből való példánknál: az expediálandó oklevél contextusát lemásolták az oklevél üresen maradt részére, ezt azután levágták az 83oklevélről és megőrizték. Ezek a kis másolatgyűjtemények tehát alkalmasint valami protocollum-félét helyettesítettek.
A megyei levéltárakra vonatkozólag gyér értesítések találhatók Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Bpest, 1908. 112. l.-on és Holub József: Zalamegye története a középkorban. I. Pécs, 1929. 313, l.-on.
Ez ellen a felfogás ellen szólhatna az a körülmény, hogy ez a megőrzésre szánt másolat nem tartalmaz dátumot. Ismeretes azonban, hogy expediált perhalasztó, bírságoló, perbeidéző stb. okleveleknek is nagy mennyisége maradt ránk datálatlanul.
Az oklevelekről készített ily másolatok, vagy esetleg kivonatok megőrzésének szokása minden bizonnyal nem a megyei gyakorlatban alakult ki. Hiszen ugyanilyesféle gyakorlatra enged következtetni a nádor, vagy országbíró oklevéladásában is az a körülmény, hogy a kisebb jelentőségű, ideiglenes érvényű, javarészt zártalakú mandátumokon is gyakran találkozunk a most tárgyalt okleveleken láthatókhoz hasonló írásmaradványokkal.* Ezeket az ideiglenes érvényű okleveleket – kivált a kezdeti időkben – valószínűleg nem foglalták registrumokba, protocollumokba, hanem csak ilyen kis másolatokat, kivonatokat tartottak meg róluk, s ezeket, ha a kérdéses ügy már elintéződött, egyszerűen megsemmisíthették. A megye előtt javarészt csak jelentéktelen és ideiglenes érvényű ügyek szerepeltek, természetes tehát, hogy nem igen gondoltak registrum-, vagy protocollumvezetésre, hanem megelégedtek ily másolatok, kivonatok gyűjtésével, amelyekből az időközben fölöslegessé váltakat könnyen lehetett kiselejtezni. És talán ezzel magyarázhatjuk, hogy ezek a kis másolatok csaknem mind elvesztek.
A kezünk ügyében levő oklevelek közül idézzük pl. Drugeth Vilmos nádor 1335. febr. 11-én Budán kelt perhalasztó levelét (Orsz. Levt., Kállay-levt. Saec. XIV. Nro. 407.). De idézhetnénk természetesen még igen sok mást.
Istványi Géza.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages