A MAGYAR ANJOUK CÍMERES EMLÉKEI.

Teljes szövegű keresés

12A MAGYAR ANJOUK CÍMERES EMLÉKEI.
A magyar Anjouk teljes címere a következő volt: hasított háromszögű pajzs jobb mezejében pólyák, bal mezejében liliomok, a pajzson takaróval, koronával díszitett csöbörsisakon két strucctoll közül kinövő, csőrében patkót tartó struccfő. A pajzs a XIII–XIV. századokban használt háromszögalakú pajzs, melynek legszebb ábrázolásai a királyi nagypecsétek hátlapján láthatók. A pajzsmezőket kitöltő címerképek közül a pólyák az Árpád-ház, a liliomok pedig az Anjou-ház cimerei.
A pólyák és liliomok elhelyezéséről a magyar Anjou-címerben Pór Antal ismételten azt irta,* hogy I. Károly király uralkodása alatt a liliomok, Nagy Lajos király alatt pedig a pólyák foglalták el a címerpajzs előkelőbb, vagyis jobb felét, s ezt a gyakorlatot azzal törekedett indokolni, hogy I. Károly király származására különös súlyt helyezett s ezt juttatta kifejezésre családi címerének hangsúlyozása is.
Arch. Értesítő 1900 évf. 197. l., Turul XXV. k. 152. l.
I. Károly király valóban számos oklevelében hangsúlyozta azt, hogy a magyar trón őt származása alapján illette meg.* A leszármazás azonban azért adott neki jogcímet a magyar trónra, mert anyai ágon az Árpád-házi királyok utóda volt, s minthogy ezek címeréül a pólyás pajzsot tekinthetjük, inkább ennek kiemelése látszott volna indokoltnak; amint utóbb igy is alakult a magyar Anjou-címer. A magyar Anjou-címer első megjelenése azonban úgy is magyarázható, hogy a pajzs jobboldali mezejében állott az apai, baloldali mezejében pedig az anyai címer.
Regnum nostrum Hungarie jure et ordine geniture nobis debitum.
A leszármazás hangsúlyozása ellenére I. Károly király első nagypecsétjén a magyar Anjou-címernek nyoma sincs, hanem ehelyett a kettős kereszttel kitöltött pajzsot látjuk a pecsét hátlapján; miként IV. Béla királytól kezdve összes Árpád-házi királyaink ezt vésették pecsétjeik hátlapjára. Ez a kettős kereszt először III. Béla király egyik érmén jelenik meg.* Ez azonban alig tekinthető egyébnek, mint az érmeken használt kereszt bizánci változatának, amiből további következtetéseket levonni nem szabad. Ezzel szemben Imre király pecsétein a kettős kereszt az uralkodó kezében tartott országalma díszeként van feltüntetve,* s valószínűleg az országalmáról, amelyet ma is a kettős kereszt díszít, jutott IV. Béla király uralkodása alatt a királyi pecsét hátlapjára éppen úgy, mint az Anjouk lilioma is eredetileg a királyi jogar díszéül szolgált s utóbb az Anjouk címerévé lett. E tekintetben nem értünk egyet Döry Ferenc nagybecsű tanulmányával,* ahol a kettős kereszt vallásos jelvényként van feltüntetve, amely csupán később alakult címerré. A különbség csupán az volt a kettő között, hogy a magyar kettős kereszt a királyi méltóság szimbolumaképen jelent meg kezdetben a pecséteken és érmeken, s mint ilyen utóbb az ország címerévé lett. Igazolják ezt azok a pecsétek, melyek trónüresedéskor vagy a királyi hatalom gyakorlásának akadályoztatása esetén voltak használatosak. Ilyen volt az Erzsébet és Mária királynők fogsága idején használt pecsét s ilyen pecsétet rendelt vésetni az 1445. évi dekretum 15. szakasza, mely a kettős keresztet Magyarország cimerének mondotta.* Erre célzott Mátyás király 1479. ávi levele is, mely a kettős keresztet* ugyancsak Magyarország címerének mondotta.* Egyszóval az uralkodást jelző kettős kereszt a XIV. században már az ország címeréül tekintetett, s I. Károly király is azt hangsúlyozta első nagypecsétjén, hogy a magyar trónt elfoglalta, illetőleg, hogy uralkodik Magyarországon. Második 13és harmadik nagypecsétjén is a kettőskeresztes pajzs látható a hátlapon; de trónképpel ellátott oldalukon már a magyar Anjou-címer is megjelenik, mégpedig a Pór Antal által hangsúlyozott módon, vagyis mindig a liliomok töltik ki a hasított pajzs jobboldali mezejét. E gyakorlatot azonban ennek ellenére sem lehet állandónak mondani, mert mindenekelőtt I. Károly király ezüstgarasainak hátlapján* a teljes magyar Anjoucímert látjuk, t. i. jobbra dűlő háromszögű hasított pajzs jobb mezejében 4 pólyát, bal mezejében pedig 4 liliomot, míg a pajzson nyugvó takaróval és koronával diszített csöbörsisakon két strucctoll közül csőrében patkót tartó struccfő emelkedik ki. I. Károly király pénzei a veretés évét még nem tüntetik fel, s forgalombahozataluk időpontját is lehetetlen megállapítani; mindazonáltal nem tekinthetjük önkényesnek a pólyák és liliomok elrendezését, mert ez I. Károly király egyetlen olyan érme, mely a teljes magyar Anjou-címert, nevezetesen a pajzsot és sisakot együtt tünteti fel. Lehetetlen elképzelni, hogy az érem mintázója éppen itt tévedett volna.
Corpus nummorum Hungariae I. k. 7. tábla 112. ábra.
Magyar Nemzet Története II. k. 344. és 352. ll.
Turul XXXV. k. 20. l.
Item quod disponatur unum sigillum, in quo sit signetum crucis, sicut signetum Hungariae.
Magyarországi Régészeti Emlékek II. k. 2. rész 128–129. ll.
Duplicatam illam crucem, que regni nostri insigne est, gentem Hungaricam potius triplicare velle, quam consentire.
Corpus nummorum regni Hungariae II. k. 1. tábla 7. ábra.
Vannak ezenkívül I. Károly király uralkodása alatt készült olyan dénárjaink, amelyek az előbbivel azonos elrendezésű címerpajzsot mutatnak, s csupán a sisak hiányzik róluk.* Ezek határozottan megdöntik azt az állítást, mintha I. Károly király uralkodása alatt állandóan a címerpajzs jobboldalára helyeztettek volna a liliomok. Elismerjük, hogy az érmek túlnyomó részén olyan volt a sorrend, amilyent Pór Antal említ;* ebből azonban nem lehet merev következtetéseket levonni, mert sok a kivétel.
U. o. 2. tábla 18., 19. és 45., továbbá 3. tábla 48. és 54. ábrák.
U. o. 1. tábla 2. és 3. ábrák.
Ha most az I. Károly király uralkodása alatt használt magyar Anjou-címerpajzs alkotó elemeit egyenként vizsgáljuk, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a pólyák és liliomok ábrázolása sem számra, sem elrendezésükre nézve nem volt egyforma, hanem e téren bizonyos szabadság érvényesült. A pólyás oldalon, úgy látszik, a négyes szám volt az uralkodó, mert I. Károly király második és harmadik nagypecsétjének kis címerpajzsain négy pólyát látunk s ugyanennyit ezüst garasain is,* sőt a dénárokon és obulusokon is találunk hasonló példákat.* Azonban arra is vannak éremtani adataink, hogy csupán három pólyát tartalmaz a pajzsmező.*
Corpus nummorum II. k. 1. tábla 3. és 4. számok.
U. o. II. k. 1–3. táblák.
U. o.
Míg a pólyáknál csupán a szám ingadozik, addig a liliomoknál a szám és az elrendezés egyaránt ingadozó. Ez főleg az érmekre vonatkozik, melyeken a liliomok száma 2 és 8 között váltakozik. Ennek az a magyarázata, hogy az Anjou-címer nem meghatározott számú liliomból, hanem általában liliomokkal boritott pajzsmezőből állott, s a liliomok nagysága szerint több vagy kevesebb fért el a pajzsmezőben. Ezenfelül a liliomok részben vízszintes vonalban vannak elrendezve, részint haránt párhuzamosan, amint ezt I. Károly király aranyforintján és ezüst garasain is láthatjuk.*
U. o. 1. tábla 2. és 3. ábrák.
A magyar és Anjou-címerek egyesítése nem I. Károly királytól származik. Megvolt ez már előbb is, amint erre több példát is hozhatunk fel. A magyar és Anjou királyi házak rokonsága, t. i. V. István magyar király leánya, Mária révén jött létre, aki 1270-ben került Nápolyba, mint Károly nápolyi trónörökös arája, 1285-ben pedig férjével együtt a nápolyi trónra emeltetett s férjének 1309-ben történt haláláig Nápoly királynéja volt. Özvegysége alatt sem hagyta el Nápolyt, hanem 1323-ban bekövetkezett haláláig ott élt.* Már Mária nápolyi királyné használta a magyar Anjou-címerpajzsot, miként ezt a nápolyi klarisszák számára építtetett templom magyar Anjou-címerpajzsai igazolják.
Arch. Ért. 1905. évf. 385. s kk.
Arra is van adatunk, hogy az említett Károly nápolyi király és Mária királyné fia, Martell Károly, aki IV. László király halála után igényt tartott a magyar trónra, egyesítette a magyar- és Anjou-címereket. Villani János firenzei történetíró ugyanis feljegyezte róla, hogy amikor 1295-ben Firenzében fényes kíséret élén fogadta Franciaországból hazatérő atyját, kíséretének tagjai címerpajzsaikon kék mezőben ezüst liliomokat viseltek s a pajzsot vörös és ezüst sávok szegélyezték. Utóbbiakban lehetetlen fel nem ismerni a magyar pólyás címert.*
Arch. Ért. 1885. évf. 210. k.
14A pólyás és liliomos címerpajzsot továbbá Martell Károly testvére, Lajos toulousei püspök is használta, mint ez síremlékén látható.* És ugyanazon Martell Károly leánya, Klemencia francia királyné is 1317. évi pecsétjén.* Ennek előlapján a királyné álló alakjától jobbra az Anjou, balra pedig a magyar címerpajzs van; hátlapján viszont úgy az Anjou, mint a magyar címert ugyanazon címerpajzs foglalja be, mégpedig a liliomok a pajzs jobb-, a pólyák annak balfelére esnek, úgy, ahogyan I. Károly király is használta.
Arch. Ért. 1893. évf. 431. l.
Douet d'Arcq: Collection de sceaux. I. k. 288. l.
Általában amióta I. Károly királlyal a nápolyi Anjouk a magyar trónra jutottak, liliomos címerükhöz mindig hozzáfűzték a magyar pólyákat s ez az összetett címer lett a nápolyi Anjouk megkülönböztető jelvénye. Így a heidelbergi Manasse-kodex 43. lapja Róbert király várát a liliomos lobogón kívül a pólyás lobogóval is feldíszítette.* Az aranygyapjasrend lovagjainak párizsi címeres könyvében René lotharingiai herceg és nápolyi címzetes király címerében is láthatók a magyar pólyák.* I. Ferrante nápolyi király aranypénzei pedig oly módon ábrázolják a magyar Anjou-címert, hogy a pajzs jobboldali mezejét 4 ezüst pólya, a baloldali mezőt pedig 4 egymás fölött álló liliom tölti ki* s ugyanilyen az aragóniai címer is.*
Turul X. k. 183. l.
U. o. 181. l.
Berzeviczy: Beatrix királyné. 57. l.
U. o. III. és 116. ll.
A Károly király uralkodása idejéből fennmaradt emlékek közül a szepeshelyi székesegyház egyetlen falfestménye a többszörös meszelés alól megrongálva került ki s alsó részét Stornó egészítette ki. A kép a rozgonyi diadal emlékezetére készült 1317-ben s az uralkodó megkoronáztatását ábrázolja. A térdeplő király mögött a magyar Anjou-címer látható, jobbról a magyar pólyákkal, balról az Anjou-liliomokkal, de a pajzs háromszögű alakját a festő tojásdadra torzította s kerettel is ellátta.*
Szepes megye művészeti emlékei II. k. 21. l.
Ugyancsak Károly király uralkodása idejéből való a szedléri keresztelőmedence is, melynek harangalakú alapzatán 8 magyar Anjou-címer látható. A balradőlt címerpajzsban jobbról haránt párhuzamos 14 liliom, balról 4 pólya van elhelyezve, a pajzson elhelyezett koronás és takarós csöbörsisakot pedig 2 strucctoll közül kinövő patkós struccfej dísziti.* Ugyanígy ábrázolja a magyar Anjouk cimerpajzsát a Codex Seffken néven ismert középkori címereskönyv, nevezetesen a liliomokat a pajzs jobb, a pólyákat pedig annak bal mezejébe helyezve.*
Szepesmegye művészeti emlékei III. k. 9. l.
Turul XXII. k. 8. l.
I. Károly király felesége, id. Erzsébet királynő még 1338-ban is úgy használja a magyar Anjou-címert, hogy a liliomok állanak a pajzs jobb oldalán, amint ezt a kettős pecsétjének trónképes és kettőskeresztes oldalán elhelyezett kisebb címerpajzsok igazolják.*
Czobor és Szalay: Magyarország tört. emlékei I. k. 92. l.
Mindezekből arra kell következtetni, hogy a magyar Anjou-címerpajzs első alakja mégis az volt, hogy a liliomok állottak a pajzs jobb, a pólyák pedig bal mezejében.
Nagy Lajos király címerét Suchenwirt krónikája úgy írja le, hogy hasított pajzs jobb mezejében nyolc pólya váltakozik, világossárga gyöngyökkel és rubinokkal kirakva, bal mezejében pedig égszinkék alapon domború arany liliomok láthatók s a pajzson nyugvó arany sisakot két strucctoll közül kiemelkedő s csőrében arany patkót tartó koronás struccfő diszíti.* Az uralkodó első nagypecsétjéről még hiányzik ugyan a magyar Anjou-címer, s az Anjou-házi leszármazás csupán abban jut kifejezésre, hogy a pecsét hátlapján a kettős keresztet tartalmazó pajzsmezőt liliomok töltik ki.* Második nagypecsétjén már erősebben kifejezésre jut az Anjou-házból való származás, t. i. a trónképen nem csupán a trónkárpitot diszitik a magyar Anjou-címeres rutapajzsok, hanem a trón jobboldalán is magyar Anjou-címeres háromszögű pajzs látszik, míg a kettős kereszt a trón baloldalán elhelyezett hasonló pajzsban kapott helyet. Ugyanazon nagypecsét hátlapján a szokásos háromszögű pajzsot liliomokkal kitöltött hatos keret veszi körül, a pajzsban álló kettős keresztet pedig liliomok díszítik.*
Pór: Nagy Lajos 217. l.
U. o. 372. l.
U. o. 374. l
15Egyébként Nagy Lajos király már hercegi pecsétjén is használta a magyar Anjou-címeres rutapajzsot, de itt még a pajzs jobboldalán állanak az Anjouk liliomai.* A magyar Anjou-címeres pajzs látható egyik titkos, valamint négyszögű gyűrűpecsétjén is,* amivel szemben a teljes magyar Anjou-címert tartalmazza másik titkos pecsétje, t. i. jobbradőlt magyar Anjou-címeres pajzs, felette két strucctoll közül kiemelkedő patkós struccfővel.*
Magyar Nemzet Története III. k. 127. l.
U. o. 174. l.
U. o. 290. l.
Nagy Lajos király lengyel királyi pecsétjén is használta a magyar Anjou-címeres pajzsot, amely itt a trónkép jobboldalán látható. Ugyanezt használta Nagy Lajos király felesége, Erzsébet királyné is, amint azt titkos pecsétje mutatja.*
Pór: Nagy Lajos 150. l.
Nagy Lajos király leányai közül Mária magyar királynő nagypecsétjének előlapja teljesen azonos Nagy Lajos király második nagypecsétjének előlapjával; nevezetesen a trónkép jobboldalán a magyar Anjou-címeres pajzsot, baloldalán pedig a kettős keresztet tünteti fel; hátlapja azonban egészen más, mert a kettős keresztet tartalmazó pajzsot négyes keret veszi körüls a pajzs két oldalán 1–1 patkót tartó egész struccmadár látszik.* Hedvig lengyel királynő pecsétjén pedig hármas keretben 2 kerektalpú pajzs látható, melyek közül a jobboldali a lengyel sast, a baloldali pedig a magyar Anjou-címert tartalmazza.* Így írja le a magyar Anjou-címert Péter krakkói püspök is.*
Magyar Nemzet Története III. k. 365. l.
Bárczay: A heraldika kézikönyve 31. l.
Monumenta Poloniae V. k. 135. l.
Nagy Lajos király címerének legművészibb példányai az aacheni kápolna számára készült templomi kellékeken láthatók, melyek közül idők folyamán több darab elkallódott, de a megmaradtak is rendkívül értékesek számunkra. Nagy Lajos királyt IV. Károly cseh király példája indította a kápolna-alapításra, miután ez ott előzetesen 1364-ben oltárt alapított a cseh zarándokok számára.* 1367. október 27-én jelentette az uralkodónak a végrehajtással megbízott pilisi apát, hogy az építkezés befejezést nyert s a kápolna a következő templomi kellékékkel szereltetett fel: 3 kazula, 4 tunika, 5 alba stólákkal és manipulusokkal, 3 selyem cingulus és 3 teljes ornátus, továbbá 2 aranyozott kehely, 2 aranyozott és 2 ezüst ampulla, 2 ezüst gyertyatartó, 3 ereklyetartó, Szent István, Szent László és Szent Imre ereklyéivel, 2 ezüstkeretbe foglalt kép és egy misekönyv.* A kápolna 1370. január 2-án adatott át az aacheni városi tanácsnak,* és a pilisi apát 1381. június 9-én számolt el az építési költségekről.* A templomi felszerelések meglevő darabjai kivétel nélkül a magyar Anjou-címerrel vannak ellátva. Így az egyik képkereten a magyar Anjou-címerpajzs s a patkót tartó strucc rutapajzsban, a koronás lengyel sas és a magyar kettős kereszt pedig rutapajzsban álló háromszögű pajzsban váltakoznak.* A másik ezüst képkereten a lengyel koronás sas és a magyar Anjou-címer háromszögű pajzsban, a magyar kettős kereszt és a magyar Anjou-címer rutapajzsban, végül a patkót tartó strucc négyszögű mezőben követik egymást.* Ezeken kívül van még egy harmadik ezüst képkeret is, melynek címeres díszítése az utóbbival azonos.*
Békefi: A pilisi apátság tört. I. k. 162. s kk.
Fejér IX. 4. 91. l.
U. o. 561. l.
Fejér IX. 5. 525. l.
Magyar tört. ötvösmű-kiállítás lajstroma 54. l.
U. o. 56. l.
U. o. 58. l.
Az ereklyetartók egyikének négyeskeretű talpán a felső mezőben elhelyezett zománcos lemezek közül kettőn a magyar Anjou-címeres háromszögü pajzs, jobbról 4 pólyával s balról harántpárhuzamos 11 liliommal; kettőn pedig 2 strucctoll közül kinövő patkós struccfővel díszített koronás sisak látható.* A másik ereklyetartó hatoskaréjú talpán rutapajzsban a magyar Anjou-címer, jobbról 4 pólyával s balról harántpárhuzamos 9 liliommal, a koronával és takaróval fedett csöbörsisakon 2 strucctoll közül kinövő patkós struccfej, továbbá a koronás lengyel sas vannak váltakozva feltüntetve.* Az ezüst gyertyatartók négyeskeretű talpára 4 zománclemez van felerősítve, melyek közül kettőn a magyar Anjou-címerpajzs, jobbról 8 pólyával s balról harántpárhuzamos 8 liliommal, kettőn pedig a takaróval 16és koronával díszített csöbörsisakon 2 strucctoll közül kinövő patkós struccfej látható.*
U. o. 36. l.
U. o. 40. l.
Magyar tört. ötvösmű-kiállítás lajtstroma 38. l.
Az aacheni egyház kincstárában maradtak még címerek, melyek valószínüleg a Nagy Lajos király által adományozott templomi felszerelésekhez tartoztak. Az egyik ilyen címer balra dőlt tárcsapajzs, jobbról 4 pólyával s balról haránt elhelyezett liliomokkal, a tárcsapajzs felső jobb csücskén aranysisakos takaróval és koronával ellátott csöbörsisak, melyet 3 strucctoll közül kinövő patkós struccfej díszít.* A másik címer nagy magyar Anjou-címeres háromszögű pajzs, melyen 2 csöbörsisak nyugszik, az egyiken 2 strucctoll közül kinövő patkós struccfej, a másikon koronás kétszarvú férfifej.* Czobor Béla véleménye szerint az egyik címer misekönyv, a másik pedig miseruhák díszítésére szolgált.*
U. o. 37. l.
U. o. 39. l.
Arch. Ért. 1888. évf. 193 s. k. l., Magyarország tört. emlékei I. k. 134. l.
Nem lehetetlen, hogy a hiányzó harmadik ereklyetartó a bécsi udvari kápolnába jutott, mert itt van egy keresztalakú ereklyetartó, melynek négyeskeretű talpára erősített zománclemezeken magyar Anjou-címerpajzs látható, de az ereklyetartó felső részén is megvan ez a címerpajzs, s ezenkívül a koronás lengyel sas és az osztrák címer is rajta van. Utóbbi később kerülhetett rá.*
Magyar tört. ötvösmű-kiállítás 35. l.
Máriazell is kapott Nagy Lajos királytól fogadalmi Mária-képet, mely jelenleg egyik kápolna oltárképéül szolgál. A fogadalmi kép kerete ezüstből készült s háromszögű pajzsokban elhelyezett kettős keresztek, struccok, lengyel sasok és magyar Anjon-címerek díszítik.* Állítólag címeres szentségtartót is kapott a templom Nagy Lajos királytól;* a főkapu fölött látható címerpajzsok pedig arra vallanak, hogy az építésben is része volt az uralkodónak.
Magyarországi régészeti emlékek II. k. 2. rész, 178.
Mitteilungen d. Central-Commission XIV. k. 77. s kk.
A csehországi krumaui kolostor Mária-képének keretét is magyar Anjou-címeres pajzs díszíti.* Ezt a képet azonban eredetileg nem a kolostor, hanem a kolostort alapító Rosenberg-család kapta Nagy Lajos királytól.
Arch. Értesítő 1893. évf. 234. s kk. ll.
Szent Simon ezüstlemezzel bevont zárai koporsóján, melyet Erzsébet királyné készíttetett, ismételten megtaláljuk a magyar Anjou-címert.* Nevezetesen a Nagy Lajos király zárai bevonulását ábrázoló képen s a feliratos táblán a magyar Anjou-címert tartalmazó pajzsot, a háromszögű orommezőkben pedig a teljes magyar Anjou-címert a patkós struccal együtt, ahogyan ezt az aacheni címerek is ábrázolják.*
Czobor és Szalay: Magyarország tört. emlékei I. k. 156. l.
Arch. Közlemények XVIII. k. 5. s kk.
A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár 1377. évi misekönyvének kezdőlapján a miniatűrdíszes kezdőbetű közepén is találunk magyar Anjou-címerpajzsot;* amiből arra kellene következtetni, hogy e kodex a királyi család rendeletére készült. Szövege azonban e feltevés ellen bizonyít s így meg kell elégednünk azzal a magyarázattal, hogy a magyar Anjou-címerpajzs a kodex keletkezésének időpontját jelzi.* A sanktfloriáni ágostonrendi könyvtár lengyel Psalteriuma is magyar Anjou-címerrel van díszítve, ami azt igazolja, hogy e kodex Hedvig lengyel királynő rendeletére vagy használatára készült.*
Kalauz az iparműv. múz. könyvkiállításához 9. l.
Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek 22. l.
U. o. 23. l.
A somorjai pacificale nodusán kétszer is előfordul a magyar Anjou-címerpajzs,* amiből szintén Anjou-eredetre kell következtetnünk. A zárai Szent Simon egyház kelyhét a XVII. században átalakították ugyan, meghagyták azonban a kehely talpára erősített magyar Anjou-címerpajzsokat és a patkós struccal díszített sisakokat.* Hedvig lengyel királynő templomi kannáján, melyét a dresdeni Grünes Gewölbe őriz, szintén megtaláljuk a magyar Anjou-címerpajzsot.*
Czobor és Szalay: Magyarország tört. emlékei I. k. 160. l.
Arch. Értesítő 1895. évf. 48. l.
Magyar Nemzet Története III. k. 378. l.
A runkelsteini várkastélyt díszítő falfestmények egyiké labdajelenetet ábrázol, mely felett 3 címerpajzs látható és ezek egyike a magyar Anjou-címerrel van díszítve.* Ebből Pór Antal arra következtetett, hogy a falfestmény I. Károly király feleségének, id. Erzsébet királynénak ottani tartózkodását örökítette meg.
Arch. Értesítő 1900. évf. 197. s kk.
17A Nagy Lajos király uralkodása alatt készült Képes Krónika díszítményei sorában ismételten előfordul a magyar Anjou-címer s ez a krónika keletkezésének időpontjával és rendeltetésével magyarázható. Mindjárt az első lap keretdíszében az alsó jobb sarokban ilyen címerpajzsot látunk 4 pólyával és 2 liliommal s ugyanazon keretdíszben megtaláljuk a kettős keresztet és a struccdíszes sisakot is. A csodaszarvas mondát szemléltető miniatürkép felett is ott lebeg a címerpajzs 4 pólyával és 3 liliommal. A rozgonyi ütközet leírását tartalmazó szakasz kezdőbetűjét az uralkodó páncélos alakja díszíti, jobbjában aranyalmával, baljával magyar Anjou-címeres pajzsra támaszkodva, melyben 4 pólya és harántpárhuzamos liliomok vannak. Ugyanazon lap keretdíszében is látható a magyar Anjou-címeres pajzs s végül az Erzsébet királyné esküvőjét ábrázoló képen a kürtösök hangszereiről ugyanilyen címerrel ellátott lobogók függnek alá. A Nagy Lajos királyt ábrázoló iniciáléban is megtaláljuk azt s a lap keretdíszében ott díszeleg a kettős kereszt és az Anjouk struccdíszes sisakja.
A legrégibb magyar városi címeradomány 1369. május 7-én kelt s Nagy Lajos király állította ki a kassai polgárok számára.* E szerint a kassai polgárok jogot nyertek az uralkodótól, hogy pecsétjeiken vágott címerpajzsot használhassanak, felül kék mezőben 3 liliommal, alól pedig vörös mezőben négy fehér pólyával (formam clypei de signo nostro regio extortam et desuper videlicet cum tractu seu linea flavi coloris tribus imaginibus liliorum compaginatam et subtus quatuor linias rufas et totidem albas lateraliter in perpetuum gestare valeant atque possint). Ezt a címert Fejérpataky László úgy értelmezte,* hogy a pajzsfőben az Anjouk családi címere, alatta pedig az országos címer van feltüntetve, amely utóbbi alig volt ez időben még országos címernek tekinthető, s az adománylevél tökéletlen szövege is csupán arra enged következtetni, hogy az uralkodó királyi címeréről van szó, amint V. László király 1453. évi címerbővítő oklevele is így nevezi azt (clipeum cum forma armorum regalium). A pólyás címert csupán II. Ulászló király kancelláriája tekintette országos címernek, mert 1502. évi címerbővítő oklevelében a pólyákat az ország négy főfolyója jelképének mondotta azzal, hogy ez az ország címere (quatuor flumina nominatissima Danubius, Tibiscus, Dravus, Savus, primaria specialiadue huius regni nostri insignia).
Tutkó: Kassa Tört. évk. 220. l.
Magyar címeres emlékek I. k. 12. l.
A királyi család címerét, az Árpádok pólyás pajzsát, Kassát megelőzően már Buda városa is használta pecsétjében: a város 1337-ben kiállított okleveléről függő kettős pecsétjének hátlapját a pólyás pajzs díszíti.* Ez a címer később úgy alakult át, hogy a pólyás pajzsra helyeztettek a várost jelképező tornyok. Ezzel szemben a magyar Anjouk címerét viselte Óbuda városa, amely Nagy Lajos királynak köszönhette, hogy az óbudai káptalan földesúri hatalma alól felszabadult. A város középkori pecsétjét teljesen betölti a szokásos városkép, felette jobbról azonban a magyar Anjou-, balról pedig a lengyel sasos címerpajzs láthatók.* Ebből arra kell következtetni, hogy a pecsét Lajosnak lengyel királlyá történt megválasztása után készült.
Toldy: Budapest régibb és újabb címerei 5. l.
Toldy id. m. 11. l.
Ugyancsak a magyar Anjou-címert használta pecsétjében Breznóbánya is, amely 1380-ban lett királyi várossá.* Egészen egyedülálló végül a maga nemében az erdélyi Szebenszék 1372. évi pecsétje, mely négyes keretben három háromszögű pajzsot tartalmaz s közülök a felső jobboldali a magyar Anjou-címerpajzsot, a felső baloldali pedig a lengyel sast tünteti fel.*
Kricskó: A. körmöczi kamara 6. l.
Döry Ferenc id. m. 36. l.
A magyar Anjou-címerpajzs kiegészítéséül szolgáló struccdíszes sisak emlékét Thuróczy krónikája is megőrizte, aki az I. Károly király halála alkalmából Budán tartott gyászistentiszteletet úgy írja le, hogy a templom előtt 3 lovas vitéz állott, kik az elhunyt uralkodó által használt sisakdíszt, t. i. a struccmadarat viselték.* Ugyanígy írja le a krónika a Székesfehérvárott tartott gyászistentiszteletet, azzal, hogy a lovakat, fegyvereket s a struccal díszített kocsit a székesfehérvári kolostor kapta meg ajándékképen.*
In quorum quidem militum dictis regalibus equis insidentium galeis aureis, coronis circumdatis, insignia sub forma struthionis avis, quae per ipsum dominum regem vita sibi comite, haberi et ferri consueverat, habebantur.
Et tandem antedicti trini dextrarii solennes cum armis et operimentis omnibus ipsorum gloriosissimis seu attinentiis, cum sartano curru mobili aut ostilario regali, signo regio desuper forma avis struthionis deaurato et gemnis adornato, cum septenis notulis globaribus argenteis et similiter deauratis ob planctus memoriam ineffabilis et luctus amaritudinem iamdicti domini regis in posterum semper in memoriam revocandi cum innumerabilibus supradictarum duantitatum pecuniis dicto monasterio dati et concessi extiterunt.
18A bécsi Képes Krónikában az 1312. évi rozgonyi ütközet leírása előtti miniatürképen ott látjuk a király koronás zárt sisakján a két strucctoll közül kiemelkedő patkós struccfőket. Ezenkívül a Basarad oláhjaival vívott csata leírása előtt látható miniatürképen a király megmentőjének, aki aranyozott páncélban van ábrázolva, fején a koronás csöbörsisakot 2 strucctoll közül kinövő patkós struccfő díszíti, maga a menekülő uralkodó is koronás sisakkal van ábrázolva, de a patkós strucc nélkül.
A patkós struccfő már I. Károly király uralkodása alatt is önállóan jelenik meg az érmeken.* Nagy Lajos király uralkodása alatt pedig az érmeken kívül is használatossá lesz. Nevezetesen a pozsonyi városháza címeres kapuboltozatának egyik zárókövén az Anjouk csöbörsisakja látható két strucctoll közül kinövő patkós struccfővel díszítve.* Ugyanúgy Nagy Lajos király sírkövének töredékén is a patkós struccfővel díszített sisak látható.* Végül Kanizsay István zágrábi püspök, szlavóniai helytartó pecsétjén a Kanizsayak szárnyas saslába felett az Anjouk patkós struccfője is fel van tüntetve,* ami a helytartói méltóság kifejezésére szolgált.
Corpus nummorum II. k. 2. tábla 15., 30., 38., 46., 3. tábla 57., 58. és 60. ábrák.
Czobor: Magyarország tört. emlékei I. k. 146. l. és Arch. Értesítő 1846 évf. 319. l.
Bárczay id. m. 394. l.
Pór: Nagy Lajos 334. l.
Míg a sisakdísznek önálló címerképül való használata nem volt szokatlan a középkori heraldikában, addig egészen szokatlannak látszik az a gyakorlat, hogy a sisakdísz más alakban jelenik meg, amikor önálló címerképül alkalmazták. Ezt már I. Károly király uralkodása alatt tapasztaljuk nálunk. A patkót tartó struccfő helyett ugyanis patkót tartó egész strucc szerepel mint önálló címerkép, miként ezt I. Károly király egyik érmén láthatjuk.* Gyakoribbá lesz a teljes struccmadár használata I. Lajos király uralkodása alatt. Ezt a címerképet ábrázolja Nagy Lajos király egyik gyűrűpecsétje,* egyik érme,* továbbá máriacelli képkerete s megtalálható a Képes Krónika első lapjának keretdíszében, végül Mária királynő nagypecsétjének hátlapján is, utóbbi helyen pajzstartói minőségben. Ennek következtében nem csodálkozhatunk azon, hogy a zürichi Wappenbuch a magyar Anjouk címerét oly módon ábrázolja, hogy a patkós struccot egymásnak dőlt pólyás és keresztes pajzsok közé helyezett kisebb pajzsba állította s a pajzsokon nyugvó sisakot strucctollak közül kinövő patkós struccfővcl díszítette.*
Corpus nummorum II. k. 2. tábla 31. ábra.
Bárczay id. m. 397. l.
Corpus nummorum Hungariac II. k. 4. tábla 76. ábra.
Bárczay id. m. 386. l.
Mindezekből arra a következtetésre jutunk, hogy a magyar Anjouk liliomos családi címerüket az Árpádok pólyás címerével egyesítették, s ez egyesítés útján új címer támadt. Az új címerben kezdetben liliomos családi címerüket helyezték az előkelőbb helyre, utóbb azonban megadták az Árpádok pólyás címerének az azt megillető helyet. Egészen újszerű a magyar Anjouk címerében a sisakdísz használata, amellyel az Árpádok címeres emlékeiben nem találkozunk. Sisakdíszül a patkót tartó struccot használták, amelynek eredetét eddig egyetlen heraldikusnak sem sikerült megfejtenie. Ez a sisakdísz igen gyakran szerepelt önálló címerkép gyanánt is, többször a struccfő teljes struccá egészült ki, ily esetekben azonban ez a sisakdísz a magyar Anjouk sajátos címerének látszik, mely a család kihaltával teljesen eltűnt.
Gárdonyi Albert.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT