Ifj. Kerekes József: A Beketfalvi Mórocz-család története. (Az Esterházy- és Széchenyi-családok anyai ősei.) Különlenyomat a Hist…
Ifj. Kerekes József: A Beketfalvi Mórocz-család története. (Az Esterházy- és Széchenyi-családok anyai ősei.) Különlenyomat a Historia 1931. évi 1–2. füzetéből. Budapest, 24 1., egy leszármazási táblával.
Ifj. Kerekes József e munkájában egy, a XVIII. század végén kihalt, történelmi multú, de elfeledett család eddig tisztázatlan történetét dolgozta fel levéltári kutatásai alapján. A Beketfalvi Mórocz-család hiteles története az 1572 évvel kezdődik amikor Rudolf király Bekeffalvi Mórocz Antalt, apjával, Péterrel együtt megnemesíti. A korábban nemesekként szereplő, e műben felsorolt Mórocz-nevűeknek a Beketfalviakkal való összekapcsolása tehát már ez okból is meddő kísérlet volna. A család hirtelen, már a címeres nemeslevél-szerző Antallal emelkedett, amit a nejével, Galánthai Bessenyey Annával kapott nagy vagyon is elősegített. Pozsonymegye alispánja és követe lett. Ettőlfogva utódai valósággal örökölték e tisztségeket, de magasabb, előkelőbb hivatalokat is elértek. Fia, Farkas kamarai tanácsos is, majd alországbíró s végül alnádor. A legutóbbin kívül a többi tisztséget fia, István, is elérte. Utóbbinak második feleségétől, Amade Zsuzsánnától, és a harmadiktól, aki Kerekes András alországbíró leánya volt, tizennégy gyermeke maradt. Közülök kettő, András és Lénárt, szintén alispán. A leányok közül a XVII. század második felében Erzsébet gr. Esterházy Sándorné, Ilona pedig gróf Széchenyi Györgyné. E két család örökölte később a Mórocz-vagyont. Gr. Esterházy Sándor francia marsall előbbiek fia volt.
II. Rákóczi Ferenc idejétől kezdve a Móroczokat katonatiszti pályán találjuk. Az 1600-as évek végétől a családnak a napoleoni időkben beállott kihalásáig tizenkét katonatiszt volt köztük. Legkiválóbb a mag nélkül elhalt Mórocz Imre altábornagy, a hétéves háború hőse volt. Testvérbátyja, István, a legváltozatosabb életet élte. Először huszárkapitány. Mint ilyen az 1722-i országgyűlésen szóváltás hevében kardot rántva összeverekedik unokafivérével, Kerekes László követtel. Majd helytartósági tanácsos; felesége halála után pedig a bencések rendjébe lép és mint buzgó szerzetes hal meg. Az utolsó Mórocz, ifjabb Károly, a francia háborúk vitéz huszárőrnagya. A XVIII. század vége felé bekövetkezett halála pontot tesz a két évszázadon, nyolc generáción át hazája és királya szolgálatában tevékeny szerepet vitt és előkelő pozíciókat betöltött Mórocz-család történetére. Ezután szerző kimutatja, hogy a némely genealogiai műben összekevert, pozsonymegyei Móroczok nem mind ugyanazon család tagjai. Egyik részük a III. Ferdinánd által 1641. jun. 4-én megnemesített Mórocz-nevűektől származik. A kihalt Mórocz-család csallóközi ősi fészkén, Beketfalván, Bél által is említett várkastélyának maradványai ma is fennállanak.
Kerekes József, akit egész fiatalon ragadott meg a genealogia szeretete, s aki kiterjedt tanulmányok, kutatások és kitartó önképzés után látott nagy buzgalommal e tudományág műveléséhez, e téren, bár nem tudományos folyóiratok révén, eddig sem volt 99ismeretlen előttünk. A Nemzeti Ujság és az Előörs 1930. és 1931. évi számaiban számos ilyirányú cikke jelent meg: A névmagyarosítás, A gr. Schlossperghek története, Boris cár házasságának magyar vonatkozásai, A hg. Coburg-Koháryak, A Marczibányiak, A gr. Illésházyak története stb.
Elnézve az itt-ott előforduló kisebb botlásokat, amilyeneket még kiforrt családtörténetírók sem tudtak elkerülni, hibáztatnunk kell, hogy ugyanakkor, amikor a család genealogiai levezetése és tagjainak jellemzése határozottan családtörténetírói érzékéről tanuskodik, a birtoktörténetet meglehetősen háttérbe szorítja. Műve így is elismerésreméltó szorgalom, lelkiismeretes alaposság és gond bizonyítéka, és olyan képességeket árul el, amelyek méltán szolgálhatnak további ilyirányú munkálkodásra ösztönzésül a még főiskolai tanulmányait végző ifjú szerzőnek.
Czobor Alfréd.
