IV. A földesúri familia és a birtokkezelés.

Teljes szövegű keresés

IV. A földesúri familia és a birtokkezelés.
I. Mivel a birtokok kezelése úgyszolván teljesen a rajtuk élő főúri familia kezében volt, először meg kell ismerkednünk ennek a helyzetével, minéműségével a grófok birtokain. Sajnos azonban itt érezzük az anyag hiányát a legjobban és azonkívül, hogy ez a familia az általános fejlődésnek megfelelően a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokain is megvolt, sőt nagyon népes volt, többet nem igen tudunk megállapítani.
Fejlődésükben nagy a hasonlóság a német miniszteriális szervezet fejlődéséhez, amelynek egyik főeleme szintén a szabadokból került ki, akik beleolvadtak a mindinkább kifejlődő hűbéri szervezetbe és míg eleinte az úrnak csupán vazalluai voltak, a XIII. században levetkőzve e jellegüket, miniszteriális osztállyá lesznek. Ettől kezdve közülük kerül ki az úr egész birtokkezelő személyzete, őket helyezik váraikba, ők képviselik az urat s teljesítenek katonai szolgálatot is. Korán vannak már mellettük alsóbb hivatalnokok is, írnokok, vámos, erdész stb.*
Schmoller: Acta Borussica. Die Behördenorganisation und das Amtswesen der deutschen Territorien von 1250–1500.
A nemzetségi szervezet felbomlása következtében a belőle kikerülő szabadok nagyon labilis helyzetbe kerültek. Az osztozkodásnál kapott birtokból nem mindegyik tudott megélni, a közhatalom is éppen ebben az időben vesztette el eddigi alapjait és így nem volt más hátra az ilyen szabadoknak, minthogy az akkor már erősen megszaporodott nagybirtokra menjenek és ott a hatalmasabb védelme alá adják magukat, aki viszont ezért ellenszolgáltatást kért. Ezt a helyzetet csak fokozta a tatárvész után beköszöntő anarchia, amikor még az ellenség is háborgatta az országot és az ilyen szegény szabadokra itt az országban azzal teljesen felérőek voltak a duló pártharcok. Mindez elősegítette a familia kifejlődését és gyors nagyobbodását.
A grófok familiájában a XIII. század végén főleg ilyen nemes emberekről van tudomásunk, akik leginkább katonai szolgálatot végeznek és servienseknek hívják őket. Együtt harcolnak a grófokkal, vérüket ontják, az egyik saját fiát adja tuszul a grófok javáért az ellenséges németnek,* midőn egyszer már a halál torkából mentette meg Cozma grófot «suo auxilio et fidei consilio»*, a másik nagy szolgálatai mellett Ábrahámnak 129-ban lovat és katonai fegyverzetet adott.* És hogy ennek a harcos familiának a kialakulására nagy befolyással volt itt a nyugati szélen az idegen támadás és a nagyok hatalmaskodása, mutatja az, hogy pl. az először említett serviensnek, István fia Lászlónak saját birtoka is volt, amelyet ura kiszabadítása közben mind elvesztett.* Sokat szenvedtek ezek a kis nemesek részint az ellenség, részint a hatalmaskodó főuraktól és azért lépnek egy-egy hatalmas birtokos szolgálatába, akinek várai biztos oltalmat adnak. Az urat dominusnak nevezik és amint a fenti esetnél látjuk, ezt az urat szolgálják erejükkel, de szolgálják jó tanácsaikkal is. A viszony nem örökös és fel is bontható, amint pl. már az előbbi esetben felsorolt serviensek utódai sem szolgálják a grófokat.* Azonban van erre is némi tendencia, mert Sebus 1324-ben egy olyan várnagyáról beszél, aki atyját is szolgálta már gyermekkorában, ami viszont feltételezi, hogy ennek már atyja is gróf serviense volt.* Ennek az előmozdítására szolgált a birtokadományozás is.
Fejér VI. 1, 353.
Wenzel X. 64.
Wenzel XII. 593.
«...ablatis bonis omnibus suis propr˙s et populorum suorum in villa cirka Humoro existentium...»
D. L. 1415.
D. L. 3878.
I. Tamás 1202–1217 nyitrai ispán - I. Sebus 1209–1236 főpohárnok, nyitrai ispán ~ Domonkos bán leánya - I. Sándor 1203–1233 főpohárnok - I. Ábrahám 1247–1274 - N. gyermek - I. Kozma 1241–1254 - N. fiu † 1241 - Achilles 1241–1256 - III. Ábrahám (Abicsk) 1279–1306 - III. Tamás 1270–1287 - I. Pál 1256–1295 - II. Kozma 1270–1295 - II. Ábrahám 1270 - II. Tamás 1275 országbíró és bán - IV. Tamás 1296–1308 - Idősebb bazini alág II. Sebus 1304–1353 ~ Dancs Klára - Idősebb szentgyörgyi alág I. Péter † 1367 1318–1365 - I. János † 1384 előtt 1335–1377 ~ Margit - I. Miklós † 1384 előtt ~ Borbála - Katalin ~ Ulrich v. Zelkingen - V. Tamás † 1403 1363–1403 (id. Themmel) nyitrai ispán, tárnokmester, újvári várnagy, horvát-szlavon bán, országbíró ~ Sternbeck Margit - II. Péter † 1412 után (id. Péter) - 4. Anna ~ Martoni Miklós - 3. II. János 1363–1399 - Borbála ~ Wolfgang v. Pollheim - I. Imre 1384-1386 - II. Pál 1384-1386 - Margit 1386 ~ Friedrich v. Pollendorf - Anna 1387 ~ Fraknói Nagymartoni Pál - III. Kozma 1408–1417 - I. László 1421–1427 ~ Helena - III. Péter 1408–1421 - Cecilia ~ Rozgonyi István temesi gróf - VI. Tamás † 1409 (ifj. Themmel) ~ Katalin - Sibilla ~ Strazznitz Péter - II. Miklós 1384–1438 visegrádi kapitány ~ Hédervári Klára - I. György † 1438 után pozsonyi főispán ~ Ozdravszki Iratna - II. László † 1438 1421–1438 - Márton 1412–1418 pap - Eberhard † 1432 előtt ~ Asszonyfalvi Lökös fia János leánya - Hedwig ~ Wilhelm v. Perneck - Ifjabb szentgyörgyi alág - Ifjabb bazini alág - II. György 1410–1465 ~ 1. Eckartsau Ágnes ~ 2. Troppaui Judit ~ 3. Harapkoi Botos Margit - III. Pál 1410 - IV. Péter † 1434 előtt ~ Marczali Hedvig - III. László 1397–1436 - II. Imre 1440–1452 - III. György koronaőr 1440–1460 ~ 1. Anna Lendvai, Cseh Péter testvére ~ 2. Lichtenstein Margit - - III. Imre † 1462 előtt 1436–1457 ~ Rozgonyi Helena - IV. László † 1485 ~ Eckartsaui Zsuzsanna - I. István † 1454 előtt - Zsigmond † 1493 végén 1445–1493 főpohárnok és kamaramester nagyszombati és szakolcai kapitány császári hadvezér, erdélyi vajda ~ Borbála Miklós?lovag leánya - III. János † 1492 végén nagyszombati és szakolcai kapitány, székely vajda ~ Monfourt Borbála - Borbála ~ Rudolf v. Lichtenstein - VI. Péter † 1517 erdélyi vajda, székely ispán országbíró ~ 1. Czimburg Kunigunda ~ 2. Waldstein Zsófia - I. Kristóf 1493–1508 ~ Neydperg Erzsébet - IV. György 1493–1505 - VII. Tamás † 1504 után ~ Szenterzsébeti Forster György leánya Anna - Margit ~ Johann v. Hohenberg - Simon 1487–1495 ~ Balassa Katherina - Julianna ~ Losonczy Mihály - Anna ~ Ujvári Zsigmond - Judit - V. László - V. Péter † 1522 előtt - Ferenc † 1534 ~ Weisspriach Borbála - V. György † 1534 - Farkas Anna † 1534 ~ 1. Vetéssy Borbála ~ 2. Zablath Zsófia - Miklós - Krisztina ~ 1. Chetricz Frigyes ~ 2. Johann Mitchau v. Klingenstein - Borbála ~ 1. Erasmus v. Lichtenstein ~ 2. Jerotzky Gáspár - VI. György - II. István - III. István - Anna 1527 - Gertrud ~ Balthasar Prössing zu Stein - Margit ~ Wolfgang v. Pucheim - Zsófia ~ Paul Wilhelm v. Zelking - II. Kristóf † 1543 ~ Neuperg Erzsébet

A Szentgyörgyi és Bazini grófok családfája. A családfát Karácsonyi és Wertner idézett műveiből állítottam össze, ahol ezektől eltérés van, ott a felhasznált levéltári anyag alapján helyesbítettem.
65Derék servienseiket t. i. már korán megadományozzák, jutalmazzák, eleinte csak a serviens életére, de csakhamar általa utódainak is adják az adományt és megvédésükre is kötelezik magukat*. Ennek kétségtelenül az a célja, hogy a viszonyt erősebbé, állandóbbá tegyék és ennek a következménye részben az is, hogy így azután a serviensek állandóbbak a szolgálatban, az apa után a fiút szolgálják.
Wenzel X. 64, 89; XII. 593; D. L. 3878.
Hogy milyen volt a megadományozott serviens birtokjogi helyzete, azt az adatok hiána miatt nem tudjuk megítélni. Csupán annyit látunk, hogy a megadományozott utódai benne maradnak a birtokban akkor is, ha őseik halála után ők többé nem állanak familiáris viszonyban, élvezik ennek jövedelmét, osztozkodnak rajta, sőt, ha valaki háborgatja őket, az adományozó védelme alá adják magukat, ami az adománylevél szerint annak kötelessége is. Egyetlen esetünk van, ami az ilyen serviensi birtokon élő család kihalására vonatkozik. A király, Zsigmond a birtokot, Farisztárt a Csallóközben, a koronára szálltnak tekinti és felkérésre el is adományozza. Ezt azonban az ekkor, 1421-ben élő alági leszármazott grófok megtámadják és Garai nádor a bemutatott adománylevelek alapján ezt a földet a grófoknak ítéli oda, kivéve a leánynegyedet.* Ha ebből az egy esetből nem is lehet következtetést vonnunk, mindenesetre fennáll az a valószínűség, hogy az ilyen birtok nagyrészt az adományozóra szállott vissza.
D. L. 11,015.
A familia másik része gyanánt szintén nagyon korán, bár ritkábban, látjuk az úr személyében szereplő officiálisokat, olykor servitornak is nevezve, akire az úr saját képviseletét rábízza. Így 1291-ben egy bevallásra Pál gróf Gon officiálisát küldi el,* 1295-ben pedig egy servitorról van szó, aki az úr személyét képviseli.* Ezek ekkor még rendesen nem nemesek, hanem a földesúri népesség közül az úr közelében levők, akiket a földesúr ad hoc bizott meg ilyen feladattal.
Wenzel X. 64.
Wenzel XII. 571.
Az Anjou-kor elején tehát a földesúri familia ebből a két elemből tevődött össze: az előkelőbb s nagyrészt harcos elemből és az officiálisok népéből, amelyről ekkor még nagyon kevés adatunk van, amint ezek általános fejlődésére is hiányosak erre a korra az adatok.
Az Anjou-korban – mikor a nagybirtok is nagy arányokban fejlett – ez alkalmat nyitott a familia nagymérvű növekedéséhez, amit maguk az Anjouk is előmozdítottak, illetve fejlődését nem gátolták.* Nagyon megszaporodik ekkor a grófok birtokán is a familia és egyre inkább a familiáris elnevezés lesz az uralkodó, a másik alig fordul elő olykor.
Szekfü i. m. 46, 47, ll.
Ekkor azt látjuk már a familián, hogy az officiálisok között is sok nemes van és békésebbek lévén az idők, a familia két eleme mindjobban összeolvad és az előkelőbb officiumokat a nemesek nyerik el, a többiek mellettük egyéb szolgálatokat végeznek. És főleg az utóbbi lehetett nagy tömeg, mert amint a birtokok folyton nőttek, egyre nagyobb kezelőszemélyzetre volt szükség. A nemesek közül ott találjuk «Michael de dobrogazth»,* «D˙onisius de karcha»,* «Ladislaus de Nek»,* kisebb birtokosokat Pozsony megyéből.
D. L. 6966.
D. L. 3188.
Knauz III. 662, 873.
Harcos tevékenységük ekkor leginkább hatalmaskodásban merült ki, amire nézve említem a Guthkeledek és a Bősi Ördögök ellen folytatott és már érintett hatalmaskodásaikat. Egy a század végéről való oklevél szerint, a Bazint elfoglalva tartó csehek ellen küzdöttek familiárisaikkal, ahol három familiárisuk el is esett.*
D. L. 8453.
Általában az urak hatalma sok familiáriusukon nyugodott, akik felett feltétlenül rendelkeztek és felfegyverezve kényük-kedvük szerint használták őket. Az erős közhatalom azonban ezeket az állam szolgálatába állította, mint bandériumokat, amivel főleg Nagy Lajosnak sikerült is elérni, hogy az országot oly nagy hatalomra emelte. A Szentgyörgyi grófi familia ekkori szereplésére nincs adatunk, bár a nagy idősebb Tamás biztosan résztvett ezzel a király akcióiban. De Zsigmond egyik adománylevelében már azon szolgálatokért adja az adományt, «que ipsi (t. i. IV. Péter és fiai) per notabilem familiarium eorum cohortem et catervam in nonnullis nostris ac regni nostri factis et expeditionibus celsitudini nostre sepesepius fieri et impendi disposuerunt.»*
D. L. 12,768.
Megvolt a nagy harcos familia tehát már Nagy 66Lajos alatt is, amelynek még egy bizonyítékát adja egy 1421-iki oklevél, amelyben Eberhard elmondja, hogy felesége hozományát harci expedició felszerelésére fordította.* Ez az adat annak is szép bizonyítéka, hogy bizony ennek a familiának tartása, harci expediciókra való felszerelése nagyon költséges volt.
... «ad expeditiones exercituales videlicet ad portas transalpinas et ad regem nostrum Bohemie instauratas...»
Már Zsigmond alatt is kezdődött, de utána egész határozottan megindult az a fejlődés, amelyhez az erőt a familia, még pedig a harcos familia szolgáltatta, amely t. i. a nagybirtokot teljesen nyugati territoriummá akarta átalakítani. Amint a közhatalom meggyengült, többé a Bazini és Szentgyörgyi grófok sem az ország védelmére használták seregüket, hanem a saját hasznukra, saját céljaik megvalósítására és az a familia, amely IV. Péter vezetésével Rigómezőn a törökök ellen küzdött, Mátyás trónralépte után Zsigmond gróf vezérlete alatt, annak személyes érdekeit védve, saját királya ellen harcolt, aminek bizonyítéka, hogy Mátyás a békébe a familiárisokat és egyéb népeket, akik oly sok kárt tettek az országnak, szintén belefoglalja és nekik megbocsát.* Itt látszott meg legjobban az a veszély, amit ez a familia magában rejtett az által, hogy viszonya az úrhoz teljesen magánjogi volt, annak szolgálatait lekötötte, sőt, mint alább látni fogjuk, egyes előkelőbb tagok egészen ünnepélyes formában, hites emberek előtt tettek esküt.
D. L. 15,699.
A familiát teljesen kifejlett formájában, amelynek a nyugati miniszteriális képződménnyel oly sok közös vonása van, a család legkiválóbb tagjai, Zsigmond és János alatt látjuk.
Ekkor három rétegre tagozódik: egy előkelő réteg, amelynek tagjai az úr körül bizonyos tanácsadó testületet képeznek, hasonlóan a nyugati hűbéri curia szervezetéhez, azután az officiálisok nagy tömege, amely elsősorban a birtokkezelést végzi s végül az ezeken kívül eső nagy tömeg, amely az előbbiek mellett szolgálva, azoknak munkájukban segédkezett.
Az első rétegbe a familia legelőkelőbb tagjai tatoztak, akiknek maguknak is volt birtokuk és így az úr hatalmát ezáltal nagyon megnövelték. Ők csaknem állandóan az úr körül voltak és feladatuk az volt, hogy uruknak tanáccsal szolgáljanak, ami viszont eredményezte, hogy az úrral a legközelebbi viszonyban állottak és mint ilyenek, meg azután, mivel maguk is tekintélyes emberek voltak, uruk jogi aktusainak mintegy hitelesítői és amint a királyi privilégiumokat aláírják az ország nagyjai, úgy az úr, dominus fontos okleveleit ugyanolyan értelemben írják alá ezek a familiárisok.
Már 1423-ban találunk erre példát, amikor II. László gróf kérésére kedves szolgái mintegy megerősítik egyik zálogos levelét.*
D. L. 11,312. «... und hab darczue gebeten die erben piligreinen de Dewptaler und perchtolte den lanntsperger mein lieb diener, das Sy der Sach geczeugen, sind mit ire angehangen Insigeln in paiden und ire erben an schaden ...»
Zsigmond gróf feleségének, Miklós főudvarmester leányának hitbére fejében 1462-ben több helységet leköt és az erről kiállított magánoklevelet megpecsételik a dolog hitelessége érdekében «Hanns Tanpeck zu kerlburgk, Leopold Wulczendorffer, Hanns Moll, Gorig von Gattendorf unser Rett und diener.»*
D. L. 15,754.
Ezek közül a familiárisok közül kettő még 1481-ben is a grófok környezetében található és a két testvér kötelezvényét 1700 forintról pecsétjükkel megerősítik.*
D. L. 18,4473. «Ritter Hanns Tampeckchen zu kerlburgk und Hanns Mollen unsern Raat und diener...»
Ezek közül kerülnek ki azok a familiárisok is, akik a grófok egymásközti vagy idegenekkel való ügyeikben mint békítők, helyesebben a békítők mellett mint olyanok, akik ismerik a helyzetet, tanácsadók, mintegy jogügyi megbizottak szerepelnek. Ilyen értelemben találjuk, hogy Rozgonyi Sebestyén, volt erdélyi vajda, valamint János és Zsigmond grófok között 1457-ben felmerült ügyet Wereskő és Óvár várak ügyében Guthy Országh Mihályra, Ellerbach Bertalanra és a felek két-két familiárisára bízzák eldöntés végett.* A Cseklész és Szempcz miatt keletkezett viszályt pedig Guthy Országh Mihály és Bazini György valamint a felek két-két familiárisa intézi el Rozgonyi Sebestyén és III. Imre gróf között.* Ilyen szerepe van 1463-ban a már említett Orozvári Jánosnak és Gáta Györgynek, akik a kiküldött kanonokokkal 67fáradoznak azon, hogy III. Imre özvegye, Helena és a testvérek közötti ügyet békésen elintézzék, ami azonban Zsigmond álnokságán meghiusul.*
D. L. 15,192.
D. L. 15,193.
D. L. 15,878.
Bizonyos fokig ehhez a familiáris osztályhoz tartoztak az egyes várakba rendelt várnagyok is, akikről majd alább fogunk szólani.
Az osztály tagjai a megyei kisnemesség, de nem egyszer a birtokosabb nemesek sorából kerültek ki, mint Tanpeck János. Viszonyuk «matura deliberatione» alapult és erre a grófok is nagy súlyt fektettek. Élesen kiviláglik ez Levéli Rauscher Pál és János esetéből, akiknek familiáris viszonyba lépéséről szóló oklevél reánk maradt.*
D. L. 17,565.
Az ő nagybátyjuk, Gata György, amint láttuk a grófok tanácsadó familiájához tartozott és kérte Zsigmond gróftól unokaöccse, Pál részére nemes Harscher János leányát, Annát. Hogy ez a Harscher János familiárisa volt-e a grófoknak, arra adatunk nincs, de azt kell feltennünk, mert csak így magyarázható, hogy az apa a leánya gyámságát fominusára bízta. Zsigmond gróf azonban a házasság feltételéül azt köti ki, hogy lépjenek vele familiáris viszonyba, Pál, valamint János erre szabad elhatározásukból tegyenek esküt és akkor beleegyezését adja a házassághoz.* A testvérek erre szabad elhatározásukból elfogadták a feltételt és a pozsonyi káptalan két kanonokja, valamint Tampeck János, Moll János és Praytenecker György familiárisok előtt az óvári kápolnában letették az esküt Zsigmond grófnak, miután Pál megtarthatta az esküvőt.* Pált ezután ott is találjuk a grófok élete végéig szolgálatukban, sőt 1493-ban már mint Zsigmond fia Tamás emberét említik az oklevelek.*
Ibidem:... «Johannes et Paulus Rauscher dicti de lewel Germani fratres fide et honore ipsorum mediante et sub vero prestito iuramento eidem domino Sigismundo comiti promittere vellent, quod ipsi contra prefatum Sigismundum eiusdemque fratres germanos perpetuis futuris temporibus verbis, consil˙s aut factis nunquam esse vellent et neque deberent modo aliquali, sed ipsius domini Sigismundi comitis et fratrum suorum utile et commoda providere atque a dampnis eos premunire deberent, hoc tamen ipse dominus comes Sigismundus predictis Johanni et Paulo Rauscher ad deliberandum dedisset et ad eorum liberum arbitrium dimisisset ...»
«Tunc sepedicti Johannes et Paulus Rauscher de lewel matura ipsorum deliberatione superinde prehabita et ex libero ipsorum arbitrio ut premittitur fide videlicet ipsorum deodebita et honore mediante ac sub vero eorum prestito iuramento per hec verba, uti eos omnipotens deus, virgo Maria gloriosa et omnes sancti dei iuverant, in capella beate virginis in pretacto castro Ówar fundata coram prenotatis testibus, annotato Sigismundo ita et taliter omnio ut suprascriptum continetur, promisissent et sic demum prenotatum matrimonium prefati Pauli Rauscher et Anne protunc sponse sue conclusum fuisset et tandem effective terminatum ...»
D. L. 20,111, 20,118.
Több ilyen oklevél – sajnos – nem áll rendelkezésünkre, de talán szabad lesz ebből az egyből néhány megjegyzést tenni a familia előkelőbb rétegére. Ilyen, ami leginkább megemlítésre méltó, hogy az előkelőbb, nemes és birtokos familiárisokkal az úr szerződést köt, amely egészen ünnepélyes keretek között történik, amikor is az egyén az urának esküt tesz, hogy hűen fogja szolgálni és jólétét igyekszik előmozdítani. Teljesen az az eskü, amit nyugaton a hűbéres hűbérurának tett és tőle csak abban különbözik, hogy ez a viszony nem öröklődik a családban és az úr, dominus igen nagy gondot fordított reá, hogy ezek az előkelőbb familiárisok saját jószántukból álljanak szolgálatába.
Az ilyen familiárisok nagyban növelték az úr hatalmát az által is, hogy nekik maguknak is volt birtokuk és azokon familiárisaik, így a szóban forgó Rauscher Pálnak, amit bizonyít az a tény, hogy egy-egy hatalmaskodás alkalmával Pál emberei is részt vesznek abban Levélből.*
D. L. 20,111.
Ha szabad azt feltételezni, hogy Rauscher János familiárisa volt Zsigmondnak és leánya kezével a dominus mint gyám rendelkezett, ez lehetett a helyzet Orozvári Tampeck János leányánál, Katalinnál is. T. i. Tampeck János leánytestvérei 1516-ban panaszkodnak, hogy János leánya Katalin, János és Zsigmond grófoknak átadta megőrzés végett ősi birtokaikra vonatkozó privilégiumaikat, amelyeket azok életükben vissza nem adtak, sőt most utódjuk, Péter országbíró sem akar visszaadni.*
D. L. 22,814.
Ahhoz nincs elég anyagunk, hogy ezt a két esetet és a belőle folyó jogi helyzetet tisztán megvilágítsuk, de közel álló az a feltevés, hogy ezekben valami hűbéri vonás rejtőzik.
68A familia másik, ekkor már csaknem teljesen elkülönített osztálya az officiálisok és a mellett, hogy ezeket szolgálatuk minősége szerint is nevezik, általában officiális a nevük, oda téve melléje sokszor a familiáris szó is.* Az ő kezükben van a birtokok kezelése, tehát az úr személyét képviselik az egyes birtokokban, nevében eljárnak. Találjuk őket e mellett ad hoc megbízásokban is, így az urat mint procurátorok képviselik.* Ennek az osztálynak tagjai egy részben a régi harcos familia tagjaiból kerültek ki, mivel az Anjouk alatt békésebb idők következvén, az úr a birtokkezelésre használta fel őket, amely a birtokok szaporodásával egyre több embert kívánt és a kezelés is mindinkább differenciálódott. Az előkelőbb és bizalmasabb officiumaikat a grófok is szívesen bízták kipróbált nemes familiárisaikra, bár ilyen tisztségekben találunk az úr népe közül kikerült familiárisokat is.
D. L. 17,134. «Barthel Rebthel officiális et familiaris.»
D. L. 17,242.
Ezek segítő társai a földesúri kúriákban alkalmazott sok-sok familiáris teszi a familia harmadik osztályát. Ennek tagjai nem a nemesek sorából kerülnek ki, hanem a földesúri népesség közül. Ez az a nagyszámú, a földesúr birtokán szabadon mozgó tömeg, amely egy-egy hatalmaskodási esetnél a hatalmaskodó elemek nagy többségét teszi. A földesúrnak minden birtokán van ezekből több vagy kevesebb, akik az officiális parancsára és vezetése mellett az úr érdekeit védik, az őt ért sérelmet így magánúton bosszúlják meg. A kifejezés az inquisitióra adott mandátumokban rendesen ez: «...nobiles officiales ... comitum de Bozyn et de Sancto Georgio assumptis sibi familiaribus necnon aliis hominibus et gentibus ...» t. i. követték el a hatalmaskodást.
A familiának erről a legalsó osztályáról nagyon tanulságos képet adnak a királyi mandátumok, amelyekben név és foglalkozás szerint elő vannak sorolva a hatalmaskodásban résztvettek, akiket «homines et gentes» is jelölnek. 1511-ben pl. nyolc várnagy és ugyanannyi nemes familiáris vezetésével Kanizsay László ellen törnek Szempc városába «valdo et copioso cum exercitu» és ebben találunk kőtörőt, mészárost, sütőt, bognárt, kovácsot, vargát, pintért, vámost, harmincadost, kapást, szatócsot, villicust,* más levelekben még halászt, takácsot, fazekast, molnárt, hegedűst, kertészt, nagyon sok írnokot, literátust. Ezek «cum pixidibus repletis et balistis extensis, manibus armatis» pusztítanak, rontanak mindent. Kétségkívül, hogy ezek a békében főleg ipari foglalkozást űző familiárisok hozzájáruoltak a földesúri familia természetébeni ellátásához és annak a nagy tömeg embernek, amely így szétszórva élt a különböző földesúri birtokokon, mert mint az officiálisok segítő társai, mindeniken éltek, nagyban hozzájárultak eltartásához. Magának az úrnak közvetlen környezetében is voltak ilyen iparos familiárisok, akik az úr családját eltartják, sőt azt kell mondanunk, hogy éltek közöttük olyanok is, akik az úr szórakoztatására voltak rendelve, így a hegedős, amely ismételten előfordul. Persze e foglalkozásuk mellett állandóan készen vannak arra, hogy parancsszóra azonnal induljanak vagy pedig a birtokokat, amelyre rendeltettek, védjék. Mert az kétséget nem szenved, hogy ezek a familiárisok a birtok védelmét is célozták, amint az oklevelek azt többször ki is fejezik.*
D. L. 22,138.
D. L. 20,111.
Ezeknek alapján a grófok birtokán élő familiát szabályosan, tervszerűen kiépített hierarciának tekinthetjük, amelynek élén áll az úr és alatta, tőle függően a rengeteg familiáris, akik az úrhoz mind magánjogi viszonyban vannak és kötelességük, fogadalmuk szerint mind uruk javát munkálják, akaratát cselekszik s neki engedelmességgel tartoznak. ez volt az a szervezet, mely a közhatalomra veszélyt rejtett magában, ez volt az a csonka hűbéri képződmény, amely alapot adott Zsigmond- és Jánosnak, hogy azt tovább építsék és kifejlesszék, ami azonban – amint láttuk – nem sikerült nekik.
II. A birtokok kezelésénél a legkorábbi adatunk a szőlőjövedelem beszedésére van. Ennek a kezelőjét az úr servitornak más esetben regisztrátornak nevezi, akit ő a szükséges időben kiküldve, ráruházza a saját tisztét.* A szőlőt művelő polgárok az ő részére külön fizetnek minden egész szőlő után 4 denárt.
Wenzel XII. 571. «...servitori nostro, cui officium nostrum duxerimus pro tempore committendum...»
Ez a servitor nem lehetett más, mint az alakuló földesúri familia tagja, aki ott tartózkodva az úr udvarában, ami feladat éppen volt, az úr azt bízta reá. Az úrnak azonban már korán nagy számú 69ilyen bizalmas emberre volt szüksége, hiszen a birtokai széjjel, messze egymástól feküdtek és mind több a közhatalomra néző jogot is a kezébe kerített, vásárvámot, útvámot, ahova mindenüvé embert kellett állítania. A birtokok berendezése is egyre tökéletesebb lett, várak épültek, ahová ismét megbízható embereket kellett helyeznie. Így fejlődött lassanként a kezelés és az Anjou-korban már teljes, fejlett formájában áll előttünk.
A birtokkezelő szolgálatot a familiárisok végzik és az ilyen megbízást teljesítő familiárist már nagyon korán officiálisnak hívják. Ilyen officiálist állít az úr minden birtokába, még oda is, amit csak zálogjogon bír.* Ez éberen ügyel a birtokra, beszedi a földes úrnak járó jövedelmeket, hűségesen vigyáz arra, hogy az úr jogai meg ne csorbíttassanak. Így 1399-ben a bősi zálogba bírt birtokrészbe rendelt officiális elfogott ott egy nemest, aki II. Péter gróf bíráskodási jogát megsértette.*
H. O. II. 162.
U. o.
A formula, amellyel az úr az officiumot átadja,* azt mutatja, hogy ők a birtokban az úrnak hű és teljes jogú képviselői, aki itt jogait az ott élő többi nép fölött is reájuk ruházza. Ilyen értelemben rendelkező joga van és ezért mondja 1343-ban I. Péter gróf Pozsonnyal kötött egyezségében, hogyha valamely birtokáról egy jobbágy a városba akar költözni, a viszály elkerülése végett tőle vagy ha ő nincs a birtokban, az officiálistól kérjen szabad költözködést.* Gyakorolja a földesúr bíráskodási jogát, a hatalmaskodással vádolt jobbágyok helyett ő esküszik hogy azok nem bűnösek,* a beszedett jövedelem nagyságáról szükség esetén tanuskodik.*
D. L. 17,964. «Elias Therewk et Mathias Parvus officiales magnificorum Sigismundi et Johanni set Petri Groff ... per eos in oppido Szentgyerigh constituti.»
Anj. Okmt. IV. 325.
N. R. A. 1619, –5.
N. R. A. 322, –9.
Ezek nagyrészt nemes familiárisok, akik tisztükből kifolyólag ad hoc esetekben az urat is képviselik, mint procurátorok. Ezt már nagyon korán megtaláljuk, 1291-ben, amikor is Pál gróf nevében officiálisa, Gon jelenik meg.* Később ez mind gyakoribb lesz és a mellett, hogy a grófoknak saját pecsét alatt vallott procurátoraik vannak,* officiálisaik is gyakran feltűnnek képviseletükben.*
Wenzel X. 64.
D. L. 8624, 9219.
D. L. 12,742, 18,475.
Az officiálisok mellett nagyszámú segédszemélyzet van, sok familiáris, akik közül kerül ki a helyettese, a theloniátor, tributárius, nótárius, regisztrátor stb., akiknek azonban, amint már az előbbi fejezetben mondottuk, a birtok védelme is feladata az esetleges támadással szemben.
Némely birtokban, különösen a távolabbesőkben olykor több officiális is volt, így a bodrogmegyei Szentgyörgyben kettő.* Ilyen távolabban eső birtokban az úr is ritkán fordult meg és itt bizony nem egyszer nagyon el is hatalmasodtak az officiálisok, aminek bizonyítékát éppen az előbb említett két officiálisnál találjuk abban, hogy Mátyás a parancsát egyenesen hozzájuk intézik, nagymérvű hatalmaskodásaik miatt, nem pedig uraikhoz.*
D. L. 17,952.
D. L. 17,965.
Az officiális sokszor kollektív értelmű, a nélkül, hogy a feladata közelebbről meg lenne határozva, különösen akkor már, mikor az officiálisok a familiának egy külön osztályaként tűnnek fel és a familiáris mellett fel van tüntetve, hogy az illető officiális.* Az officiálisok legelsőbbje kétségkívül a várnagy, castellanus, aki egy-egy várnak az élén, igen nagy hatalmat egyesített kezébe.
D. L. 17,134.
Különben reá is mindaz áll, amit általában az officiálisra elmondottunk, azonban állásukat, hivatalukat röviden ki kell emelnünk.
Mivel az officium igen nagy jelentőségű volt, hiszen a várak voltak az urak erősségei, ide tehát nagyrészt nemeseket helyeztek. Ezek az úrnak esküt tettek, hogy neki a várat hűen őrzik és oda mást az úron kívül nem eresztenek be. Így a várnagy kezén fordult meg a vár sorsa. Ezért esketik meg Péter gróf halála után a várnagyokat újra Farkas és Ferenc grófok,* «quamvis etiam prefatus condam Petrus, frater eorum, vita sibi comite, omnes officiales suos non minus pro ipsis comitibus fratribus suis, quam pro se ipso iuratos habuisset».*
D. L. 23,174. «... castellanos et officiales pro se ipsis et dictis castris seu dominibus denuo iurare fecissent...
Ibidem.
70Hogy a várnagyi officium mennyire bizalmi állás volt, mutatja 1463-ból egy oklevél, amelyben III. Imre özvegye, Helena elpanaszolja, hogy a tőle zálogba bírt Szempc erősségbe Zsigmond gróf a saját várnagyát állította, aki a várat teljesen úgy kezelte, mintha az Zsigmond grófé lenne.*
D. L. 15,878.
1466-ban, mikor Zsigmond és János grófok atyjuknak megfogadták, hogy halála után Szentgyörgy és Eberhard várakat meghagyják anyjuk birtokában özvegyi jogon, kikötik, hogy a két vár az ő és embereik számára állandóan nyitva álljon és a várgrófoknak valamint az összes többi várszolgáknak (Burggrafen und all diener) meg kell fogadniok, hogy az özvegy halála után a várakba a fiúkon kívül másokat nem fognak beereszteni.*
D. L. 24,551.
A várnagyok igen nagy segédszemélyzettel rendelkeztek, akik nem is annyira a várban, mint a vár alatti községben laktak. Ezek közül kerül ki helyettese, ezeket használja küldönci, vámszedői és egyéb szolgálatokra.
A várakban mintegy őrszemek ügyeltek az egész környékre, tájékozódtak arról, hogy hol mi történik és ezért bizonyos értelemben az úrnak tanácsadói voltak. Ha valahol jogtalanságot véltek látni, az ellen tiltakoztak. 1481-ben a szentgyörgyi várnagy, jahrendorfi Praitenecker György észrevevén, hogy a Szentgyörgyhöz tartozó Kápolna birtokba a Nagylucseiek be akarják magukat vezettetni, ez ellen protestál a pozsonyi káptalan előtt.* Nagy hatalmaskodásaikat nagyrészt a várnagyok és a többi nemes familiárisok tanácsára követik el «ex consensu et instigatione».*
D. L. 18,475.
D. L. 20,111, 20,115, 20,118.
Persze ezek az officiálisok is alárendeltjei voltak az úrnak magánjogi hűségeskü alapján és így a büntetés az ő hatalmaskodásukért is az urat sujtja. Mátyás, amint láttuk, egy esetben az officiálisokhoz intézi parancsát, de ez csak azért történt, mert az úr nagyon messze székelt és így az officiálisoknak nagyobb hatásköre volt. II. Ulászló alatt azonban ezek nagyon elhatalmasodtak s az a reakció, amely Mátyás halála után következett, itt is erősen éreztette hatását. Ekkor már idézik az elhatalmasodott várnagyot és a nemes familiárist az úrral együtt, ekkor már ezt is felelősségre vonják, bár a büntetés émost is bizonyára az urat sujtotta. Ezeket az idézéseket az illető castellanus vagy officiális officiolátusából eszközlik, ami azt mutatja, hogy szolgálatuk fejében a természetbeni ellátás mellett – már inkább csak bizonyos szolgálat után – földjutalmat is kaptak.* Ezek az officiolátusok ott vannak a várhoz közel, pl. a vereskői várnagyé Prodmericzben, a bazinié Németbélben.
D. L. 22,138.
A fizetésük azonban rendesen természetbeni ellátás alakjában történt és csak a szolgálatuk jutalmazására kaptak birtokot, így 1324-ben a szentgyörgyi,* 1450-ben az eberhardi* várnagyok kapnak szolgálataikért birtokot jutalmul.
D. L. 3878.
D. L. 14,416.
A birtokkezelés legalsóbb faktora a villicus, aki nem is tartozik bele a familiába, rendesen a jobbágyok közül való,* azonban kiváltságos helyzetet élvez. Egy 1343-iki, már említett adat szerint, ha az officiális sincs a birtokban ahonnan a jobbágy Pozsony városába akar költözni, akkor a villicustól, esetleg az utána következő legidősebb jobbágytól kell engedelmet kérni.* Ő tehát szükség esetén az officiálist helyettesíti, annak segít a jövedelem beszdésénél, sőt az ura jogai kisebbítése ellen protestál.*
D. L. 19,366. «... quidam Petrus Herczeg dictus ibidem in Thamashaza habitans, villicus et jobbagio magnificorum dominorum Johannis et Sigismundi comitum...»
Anj. Okmt. IV. 325.
D. L. 19,366.
Itt, a birtokkezelésnél említjük az úr körül levő nótáriusokat, akik a familiába szintén beletartoztak. Ezek szerkesztették az úr parancsait officiálisaihoz, azok jelentéseit feldolgozták és e mellett, mint az úr procurátorai és egyéb megbízottai is szerepelnek.*
D. L. 18,239. (1479). Jeremiás notárius és familiáris mint urai jogi képviselője szerepel; D. L. 19,338. (1511.) «Albertus de Pelen, notarius curie nostre.»; N. R. A. 1009. –3. (1532.) «nobilem Nicolaum litteratum secretarium nostrum.»
Hogy, amennyire szűkszavú adataink engedik, ez a vázlatos kép is teljes legyen a birtokok kezeléséről, szólnunk kell végül a földesúri városokról.
71Ezeket civitasoknak nevezték és amint az Anjou-korban a kereskedelem fellendült, ezekkel is találkozunk. Legelőször Szentgyörggyel. Láttuk, hogy a király az adományozással egyidejűleg ennek a helynek vámmentes vásártartási jogot adott, ami a fejlődését nagyban előmozdította, hozzátéve azt, hogy a pozsony–nagyszombati úton volt, tehát a két város polgárai rajta keresztül közlekedhettek. A földesúr neki megadja azon kiváltságokat, amit a király megad a saját városainak, felmenti lakosait a különböző szolgáltatások alól, mindössze bizonyos cenzust fizetnek. Ehhez azonban a király beleegyezése szükséges, amint azt Sempte városnál 1423-ban olvassuk.*
D. L. 11,332. «Oppidum Sempthe per Serenitatem dominum nostrum regem in liberam civitem (így!) profectam exstitisset, ideo eadem civitem non divisissent.»
Ezeknek a városoknak autonómiájuk van és amint a királyi városok fölöt, ezek fölött is a bíró áll a tanáccsal,* esküdtekkel, akiket azonban megválasztásuk után a földesúrnak be kell mutatni. Ezek szedik be, kezelik a földesúrnak járó cenzust, amint szépen látjuk ezt 1481-ben. János és Zsigmond u. i. elzálogosították városukat, Neusiedelt és megparancsolták a bírónak és a mellette levő tanácsnak (Richter et Rat), hogy a nekik járó jövedelemből a zálogösszeget törlesszék.*
D. L. 6998. (1383.) A szentgyörgyi bíró (iudex) és négy esküdt ítél.
D. L. 18,472–73.
Már nagyon korán bizonyos szokásjog is fejlődött ki ezekben a városokban, amint azt határozottan meg tudjuk állapítani a legkorábbi városnál, Szentgyörgynél. 1383-ban a bírája és a tanácsa ítéletet mond két polgárnak a város határában levő szőlejük ügyében, amelynél ott vannak a grófok is, idősebb és ifjabb Tamás. Mivel azonban az ügy nagyon jelentős volt, t. i. egy bécsi és egy pozsonyi polgár pereskedett a szőlő birtokáért, a grófok az ítéletet jóváhagyás végett felterjesztik Zambó tárnokmesterhez, aki az ítéletet jóváhagyja és megerősíti, mivel Szentgyörgy város szokásjoga és szabadsága szerint hozták.*
D. L. 6998.
Látjuk ebből az esetből, hogy a városok bíráskodás tekintetében is kiváltságosak voltak, saját szabadságuk szerint ítéltek, a grófok csak a fontosabb ügyekben vettek részt az ítélethozásnál, amit fellebbezni lehetett a tárnokmesterhez, akárcsak a királyi városoktól.
Okleveles adataink csak az említett három földesúri városról vannak, bizonyára volt azonban rajtuk kívül még több, főleg olyanok, amelyeken kereskedelmi útvonalak mentek keresztül és vásártartási joguk volt. Fejlődésüket maguk a grófok is előmozdították,* mert birtokaikon a forgalom gócpontjai voltak és ezenkívül a jövedelmük is nagy volt ezekből a városokból.
D. L. 15,085. János és Zsigmond kérésére V. László Óvár városuknak országos vásárt engedélyez; D. L. 20,933. 1500-ban Csütörtök lakói az egész országban vámmentes kereskedelmet nyernek.
ILA BÁLINT.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages