A ROZGONYIAK.
19A ROZGONYIAK.
Dr. Wertner Mór «A magyar nemzetségek» c. művében s Pór Antal a «Turul» 1889. évi folyamában ismertették a Rozgonyiak első őseit, Wagner «Collectanea»-jában és Nagy Iván «Magyarország családai» c. művében közlik a család nemzedékrendjét is.
Miután azonban a két első szerző műve a nyomtatásban meg nem jelent okleveles anyag ismeretének hiánya folytán hibás, a Wagner s a nyomdokain haladó Nagy Iván nemzedékrendjei pedig teljesen hamisak, valójában a jeles történelmi szerepet játszott Rozgonyi-család leszármazásának megbízható s lehetőleg teljes összeállítása fölött mindeddig nem rendelkeztünk.
Ez a jelenség nem meglepő, mert dacára bő okiratanyagunknak, csekély azon történelmi szerepet játszott családainknak a száma, amelyeknek hiteles genealogiája ki van kutatva, noha egyeseknek külön irodalmuk is van; meglepő azonban az a tény, hogy a rendi Magyarország történetbúvárai a legtöbb esetben mellőzhetőnek vélték azon szálak szemmelkísérését, amelyek szerepvivő egyéniségeinket elődeikkel s más családokkal összekötötték, noha e szálak követése sok eddig kevésbbé világos, de éppen a családi és genealogiai vonatkozásokban gyökerező fejleménynek deríthetné fel a kiindulópontját.
Az észlelhető hiányokon némileg segítendő, jelen munkámban a fényes történelmi szerepet vitt Rozgonyiak hiteles és lehetőleg teljes származékrendjét óhajtom ismertetni.
Adataimat elsősorban s főleg a m. kir. Orsz. Levéltárban fekvő bőr, eredeti okleveles anyagból merítettem.
Jelen cikkem keretében, helyszűke miatt, sem családtörténeti részletekkel nem foglalkozhatom s a teljes forrásanyagot ismertetni vagy csak fel is sorolni sincs módomban.
Így tehát csakis arra szorítkozom, hogy azon okmányok genealogiai tartalmát említsem, amelyek a fontosabb tagok hiteles kapcsolatát és összefüggését a legjellegzetesebben elénk tárják, ismétlen azonban, hogy a nem részletezett adatok és évszámok is – kivéve ott, ahol az ellenkezőt külön felemlítem – eredeti vagy hiteles okmányanyagon alapulnak.
A Rozgonyiak eredetét s legelső őseit illetőleg ezidőszerint csakis azon pár adat áll rendelkezésemre, amelyeket Wertner és Pór Antal is felsoroltak.
Kézai a «Bastech» nemből származtatja őket «de genere Bastech oriundus»,* erre vonatkozó okiratos adatot azonban eddig nem találtam. Így a «genus» vagy nem «genus» kérdése egyelőre eldöntetlen marad.
Kézai: V. fej. 1278. év.
Tény az, hogy Bozthyh falu létezett már a XIII. században Esztergom megyében s tény az is, hogy az első ismert ősök «de villa Bozthyh»-nek is nevezték magukat. Az utóbbi elnevezés azonban nem szól a «genus» mellett.
Lehetséges az is, habár nem is feltétlenül bizonyos, hogy az első ismert ős a II. Endre király 1221. évi adománylevelében* «Reinolt» kir. ember atyjaként említett «Pertolt» volt, akinek fia lenne tehát (I.) Reynold.
W. XI. 161. és Pór Antal.
Teljesen bizonyos azonban, hogy (I.) Reynoldnak a fia volt (II.) Reynold. Bizonyítja IV. Béla királynak 1257. évi adománylevele,* (melyben «Reynoldus filius Comitis Reynoldi» a király apródja két falut kap adományba, hogy jövendőbelijéhez méltó vagyona legyen) különösen, ha összefüggésbe hozzuk más okmányokkal.*
H. O. II. 5.
Lásd Pór Antal cikkét.
(II.) Reynold, a későbbi nádor veti meg a család vagyoni jóllétének az alapját, ő kapja 1270-ben, több más birtok közt, az abauji Rozgonyt is adományba.*
Dl. 735, 736.
Utódainak és pedig a «Rozgonyiak»-nak leszármazását a legáttekinthetőbben egy 1342-ből származó engedménylevél* mutatja, melynek idevonatkozó, genealogiai része a következő:
Dl. 3506.
Rinold de Rozgon; András †; László; András 1342; Péter 1342; János 1342; János 1342; Miklós 1342; János 1342; Lőrinc 1342; László 1342
20A Rozgonyiak: Berthold?; I. Reynold de Bozteh, de Rozgon 1221–40; I. Károly 1263; II. Reynold de Bozteh 1259–91, 1289–90 nádor † 1296 előtt ~ 1. Buzad nb. Ponith lánya, 1259 ~ 2. Aba nb. Demeter tárnokm. nővére?; I. László 1263–72; I. András 1293; II. András de Rozgon 1342; I. János 1342; I. Jula 1304; Anna 1326 apáca; Anna 1326–30 apáca; II. László 1316; II. János 1316–42; I. Péter 1316–60; Margit 1335 ~ 1. Zalaszegi Pál ~ 2. Fyredi János; Klára 1335–40 ~Dampnichai Chamaz; III. László 1316–79; Anna 1366 ~ Vörös János; V. János 1356–60; II. Miklós 1356–60; V. László 1360; ifjabb ág; I. Lőrinc de Rozgon 1342–1401; I. Mihály 1369; I. Osvald 1369–92; IV. János 1379–1438 sárosi várn., kincstárnok, tárnokmester † 1440 előtt ~ Domoszlói Apollónia 1406–25; II. István 1381; I. Sebestyén 1405–09; idősb ág; I. Miklós 1341–60, † 1360 ~ Szinyei Anna 1360–83; III. János 1342; Klára 1376–77 ~ Thornai Egyed; IV. László 1360–1411; I. István 1360–81 † 1391 előtt; I. Simon 1360–1414 † 1414 országbíró ~ Dobi Hedvig? 1419–30; II. Péter 1402–38 veszprémi és egri püspök; III. István 1410–39. † 1440 temesi ispán ~ 1. Szentgyörgyi Cecilia 1430–36 ~ 2. Lossonczy Anna 1439–47; VI. János 1438–72 erdélyi vajda, tárnokmester, országbíró † 1474 előtt ~ lindvai 21Bánffi Dorothea 1466–1511; II. Lőrinc 1438–46; Hedvig 1440–59 ~ olnodi Zudar János; III. Reynold 1438–72 székely ispán ~ Maynberg Erzse 1472–74; Anna 1474–1512 ~ 1. Lossonczy István † 1479 előtt ~ 2. Csáky Mihály † 1512 előtt; Margit 1474; II. Osvald 1438–58 székely ispán ~ Lossonczy Ilona; Dorothea 1482–99. ~ Palóczi Imre; III. Osvald sz. 1461 † 1493 előtt 1461–78; Dorothea 1493–1511 ~ 1493 után Gyulaffy István 1505; 1-től VII. János 1431–58 † 1465 előtt ~ 1. Erzsébet 1447–49 ~ 2. Kálnói Bóra 1457–68; 1-től V. István 1431–34; 1-től I. Imre 1434; 1-től II. György 1449–58; 2-tól IX. János 1457–75 de Monyorós, Fekete dictus ~ Modrár Margit 1481–94; 2-tól I. Jób 1457; 2-tól ? Cecilia 1473 (Modrár Pál); VII. István 1475–1519 † 1523 ~ 1. Hédervári Kata 1513–19 ~ 2. Szerechen Krisztina 1525; VIII. János 1470–71 † 1474 előtt; VI. István 1470–90 † 1492 előtt; Apollónia 1460–93 ~ Csáky Benedek 1493–99; Klára 1474–1512 ~ I. Egerváry László † 1496 előtt ~2. Kanizsay György 1496–1507; Barbara 1474–96 ~ Frangepán Mihály 1487–1514; Dorothea 1490.; 1-től Kata 1511–33 ~ Báthori András; 1-től III. Péter 1508 † 1519 előtt; 1-től Ágnes 1513 † 1519 előtt; 1-től Dora 1513 † 1519 előtt; 2-től Kata 1523–25; II. Simon 1420–41 veszprémi és egri püspök; IV. István 1417–42 pozsonyi ispán ~ vöröskői Wolfarth Ilona 1412–45; Ilona 1417–36 ~ Héderváry György; I. György 1415–53 pozsonyi ispán, országbíró ~ Ilona 1441; II. Sebestyén 1439–58 erdélyi vajda ~ Barbara; I. Kristóf 1441; Barbara 1441; Margit 1441–58 ~ Ujlaki Miklós; Magdolna 1453 ~ N. N.; Anglis 1453–72 ~ Drugeth Bertalan; Barbara 1441–55 ~ Szécheni László 1449–58; Ilona 1449–63 ~ Szentgyörgyi Imre gróf 1426–57; Kata 1449; VI. László 1467–91 † 1492 előtt ~ lindvai Bánffi Erzse 1490–93 † 1496 előtt; Drusiana 1491; Kata 1491; Drusiana sz. 1457, † 1495 előtt ~ 1. Hédervári Pál jegyese ~ 2. Bythovec György zagoriai ispán 1469–95; Anna 1473; Barbara 1492
)
22(I.) Miklós és (I.) Lőrinc, az (I.) Péter fiai, a Rozgonyiak idősb, illetőleg ifjabb ágának a megalapítói.
Megjegyzem, hogy úgy Wertner, mint Pór Antal említett munkáikban Reynold fia II. Lászlónak egy Miklós nevű fiat állítanak be s ettől vezetik le a Rozgonyiak idősebb ágát.
Ez a beállítás, amely különben is minden okleveles alapot nélkülöz, téves, Lászlónak Miklós nevű fia egyáltalában nem volt.
Állításom teljes igazolására – kiváló szakemberek állításának megdöntéséről lévén szó – két különböző oklevél megfelelő részét kívánom bemutatni.
Először is Konth Miklós nádor 1363. évi ítéletleveléét,* melyben szószerint ez áll:
Dl. 5191.
«nobilis domina, relicta Nicolai, filii Petri, filii Ladislai de Rozgon, assumptis Ladislao, Stephano et Simone filiis suis ab eodem Nicolao procreatis, in aetate tenera constitutis stb. adversus magistrum Laurentium filium ejusdem Petri stb. communes querelas porreuisset.»
Vagyis az okmány a leszármazást így adja meg:
Rozgonyi László; Péter; Miklós; Lőrinc; László; István; Simon
Másodszor Szepesi Jakab országbíró 1376. évi egyességleveléét,* mely szerint:
Dl. 6338.
«nobilis domina Clara vocata, relicta condam magistri Egidii de Thorna, filia videlicet Petri, filii Ladislai de Rozgon Laurentium filium ejusdem Petri, item Ladislaum, Stephanum et Symonem, filios Nicolai, filii ejusdem Petri stb. in causam attraxisset.»
Úgy hiszem, ennyi és ily súlyú bizonyíték elegendő.
A két említett főág kiválásáig előforduló mellékágakat – amelyek különben is rövidesen kihaltak – valamint az említett időpontig előforduló lányokat helyszűke miatt nem fogom külön tárgyalni, ezeket illetőleg utalok a mellékelt nemzedékrendi táblára.
Az említett két főág közül pedig elsőnek az ifjabbikat veszem, azért, mert ez halt ki korábban.
