Dalkai Hathalmi Lázár címeres levele 1517.
Dalkai Hathalmi Lázár címeres levele 1517.
Alapjában nem új adat, mert csonka másolatból közli már Áldásy Címeres levelek II/1. 80. l., de ez némileg ferde képet ad az adományosról. A M. N. Múzeum (Mednyászky gyüjt. 327. sz.) vázlattal kísért XVIII. sz. másolata teljesebb szövegét őrizte meg az eredeti oklevélnek, sőt tájékozást nyujt Lázár úr személyéről is ... «animadvertentes vitae integritatem, morum gravitatem, in rebus agendis ingenii dexteritatem, et marte militari peritiam, quibus et bello et pace claruisti, defendendae patriae in confiniis militans servitia praeclara et utilia per multos annos parasti patrio solo liberisque relictis ... Noha a további szövegből kitűnik, hogy nemesi jogainak birtokában van, előkelő ősökre és fényes családra tekinthet, a címert mégis csak egymaga kapja, atyafisága, gyermekei, neje névszerint nincs említve.
A címer első leírásából hiányzik, de megvan Mednyánszkynál, hogy a királyi kancellária ezúttal nem birodalmi stílusú, hanem magyar módra a szöveg élére festett címeres levelet állított ki «quae omnia in fronte praesentium litterarum nostrarum artifici manu depicta sunt et dictinctius efficta cernuntur.» A címer leírása és szimbolikája után a király új exordiumban még pallosjogot is adományoz Lázárnak, e szavakkal: ... «ut major gratiae nostrae munus tui, tuique haeredibus et posteris universis obvenisse gaudeas ... annuimus praesentibus plenariam facultatem ut tu tuique haeredes in territorio bonorum ubivis patibulum, rotas, palos et aliorum tormentorum genera erigere etc ... valeant.» A rokonság tehát ebben is mellőzve van, mintha az új ágnak szakítását a multtal, maga a király is szankcionálná.
A család ezzel valóban ketté vált. Az egyik, még pedig az idősb ág az újabb szerzeményű Hathalom birtokában ezt tartotta előnévnek, míg a secundo geniturás Lázár az ősi, Marcali örökségből nyert, Dalka (ma Dáka, Veszprém m.) ura maradt, de fia, még inkább unokája, ezt is elhagyta hadiszolgálata folyamán.
31Hathalmi György a címerszerző unokája (1567) semptei várnagy előnévvel nem él. Neje, Némai Kolos Ambrus leánya, 5 gyermeke által az Amade-, Szerdahelyi-, Kubinyi-, Bossányi-, Bucsányi-családdal jut rokonságba, birtokot szerez a Felvidéken, de megerősödni nem tud. 1594–96-ban két fia elesik, a harmadik fiatlan hal el, ezért unokája urát Thanhauser Honoriust adoptálja, felvéteti vele nevét, de ez az ág még előbb veszett ki, 1635 után pedig teljes magszakadás állt be. Nagy Iván V. 69. l. adatai ilyen értelemben helyesbítendők azzal, hogy az ott leírt címer a dalkai ágat nem illeti, erre Áldásy id. m. alkalmazandó.
A dunántúli törzs túlélte ugyan elszakadt ágát, igényt is támasztott ott a hagyatékára, de erősebb levén leveri a női jog, célt nem ért. Az eredeti címeres levél 1739-ben a Géczy-cs. birtokában volt Garamszegen, amikor Kis-Bossány és Ürményke miatti perben bemutatták Kubinyi jogon való igényük igazolására, amely Hathalmy György leánya Zsófia, férj. Tóthi Lengyel Istvánné útján jött létre 1631-ben.
A család bővebb, bár nem teljes leszármazását a M. N. Múzeum kézirattára őrzi. Tabellć genealogicć etc. Fol. lat. 3861. pag. 59. Ernyey József.
