Szentpétery Imre. Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele. Ért. a Tört. Tud. köréből XXIV. 10. 1918. 1–64. l.
Szentpétery Imre. Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele. Ért. a Tört. Tud. köréből XXIV. 10. 1918. 1–64. l.
Bresslaunak ama megállapításához, hogy Szent István hiteles oklevelein a német uralkodói kanczellária Heribert C.-vel jelzett írójának fogalmazása mutatható ki, fűzi fejtegetéseit a szerző. A pannonhalmi oklevél dátumának 1002-re való javításával igyekszik kiküszöbölni a nehézséget, a melyet az okozott, hogy az említett író még 1002-ben is a német kanczelláriában dolgozott. Az ő fogalmazása mutatható ki Szent István veszprémi alapítólevelén is, mint Bresslau azt megállapította; a német tudós nem foglalkozott azonban közelebbről a pécsváradi alapítólevéllel, mely, bár Heribert C. kezemunkájára vall, oly tárgyi és nyelvészeti kifogásokra ad okot s apróbb elszólásaival annyira elárulja a czélokat, a melyekkel készítették, hogy nem tarthatjuk hiteles oklevélnek. Rövidebb formája, mely egy 1329-iki átiratban maradt fenn s a mely első tekintetre, kihagyván a hosszabb példánynak leggyanusabb részeit, megbízhatóbbnak látszik, egyes áruló jelek tanusága szerint nem más, mint a hosszabbnak kivonata. A pécsváradi oklevélnek formulái s fogalmazása hű utánzata a pannonhalmi és pécsi alapítólevelekének, holott Heribert C.-nek épen az a legjellemzőbb sajátsága, hogy nem szokta saját magát pontosan ismételgetni. Hamisítvány tehát a pécsváradi alapítólevél; a pannonhalmi és pécsi levelek mintájára készült a XIII. század első évtizedeiben, a mikor az oklevelek hamisítása Európa-szerte nagyobb arányokat öltött. A pécsi alapítólevél, mely többszörös átírás után maradt fenn, átalakított formájú, de hiteles oklevél és szintén Heribert C. kezéből való. Ily módon a szent király reánk maradt összes hiteles levelei – a déli hatást mutató veszprémvölgyi oklevelet leszámítva – azt bizonyítják, hogy az egész okleveles gyakorlat egy idegen férfi működésének eredménye volt. Valamikor tapogatódzva, az első magyar király okleveles gyakorlatának mérveit illetőleg teljes bizonytalanságban indult meg a kritika a fennmaradt oklevelek fölött; Szentpétery munkája mutatja a szédítő haladást, a melyet a diplomatika modern eszközei a középkori oklevélkészítő munka beható ismeretével és a nemzetközi hatások megfigyelésével elérhetnek.
Hajnal István
