BOSZNIA CZÍMERE.*

Teljes szövegű keresés

BOSZNIA CZÍMERE.*
A Bosznia czímerével foglalkozó irodalom, mely ez összefoglaló ismertetés forrásául szolgált, a következő Thallóczy Lajos: A bosnyák czimer- és zászlókérdés. (Archćol. Értesitő, 1881. 23–29. l.); U. a.: Hervoja herczeg és czímere. (Turul, 1892. 1–12. l.); U. a.: Herzog Hervoja und sein Wappen. (Wissenschaftl. Mittheil, aus Bosnien und der Herzegovina. 1894. 108–124. l.); U. a.: Bosnyák és szerb élet- és nemzedékrajzi tanulmányok. Budapest, 1909; U. a.,: Az Ujlakyak siremlékei. (Archćol. Értesitő, 1889. 1–8. l.); U. a.: Katalin bosnyák királynő sirköve. (Archćol. Értesitő, 1885. 328–331. l.); br. Nyáry A.: Bosznia czímere. (Turul, 1884. 9–16. l.); Asbóth János: Bosznia és Herczegovina. II. k.; dr. F. Raćki: Über das alte Wappen Bosniens (Archiv f. slav Philologie IV. 1880. 342–349. l.); Bojnzičić: Weiteres über das Alte Wappen Bosniens. (U. o. 498–498. l.); V. Jagič: Zusätze zur vorhergehenden Auseinandersetzung. (U. o. 498–500. l.); Rački u. Jagič: Auszüge aus der weiteren Polemik über die südslavische Heraldik, (U. o. 500–512. l.)
Azon kisebb változtatások és helyesbitések mellett, a melyeket a magyar középczímeren a legutóbbi rendezés eszközölt, lényegesebb változás rajta az, hogy egy uj czímerrel meg is bővült. Az alul betolt ék ugyanis, a melyet 1874 óta Fiume czímere foglalt el, most megosztatott Bosznia és Fiume czímere közt.
E czímerbővülés az 1908-iki annexio következménye; s mivel Bosznia és Herczegovina közjogi helyzete véglegesen még nem nyert rendezést, Bosznia czímere, a kardot tartó kar, helyet foglal a most megállapitott új osztrák középczímerben is.
Az 1878-iki megszállás alkalmával az u. n. császári pecsétet használták; azonban csakhamar megindultak a kutatások ez aktuálissá lett kérdésben, s Régészeti Társulatunk már 1879 novemberében nyilvános tudományos vita tárgyává tette Bosznia czímerének kérdését. 1880-ban azután a cs. és kir. közös pénzügyminisztérium, mely e tartományok igazgatásával megbizatott, felhivta a tartományi kormányt, hogy tegyen jelentést arra nézve, mi Bosznia és Herczegovina czímere és melyek e tartományok szinei. A tartományi kormány a horvát báni kormányhoz fordult, mely e kérdés, tanulmányozásával a horvát akadémia elnökét, Rački Ferenczet bizta meg. Az ő s a tartományi kormány munkálatainak megbirálásával a közös pénzügyminiszterium a m. kir. Országos Levéltárat és a M. T. Akadémiát, Bécsben pedig a cs. kir. tud. akadémiát és a cs. és kir. állami levéltárat bizta meg.
Racki a pecsétek és érmek vizsgálata alapján arra az eredményre jutott, hogy Bosznia u. n. régi czimere a liliomos korona volt, s ezért Bosznia czímeréül kék mezőben hermelines bibor palástu arany koronát ajánlott. Fiedler, a cs. és kir. állami levéltár aligazgatója, a ki az osztrák bizottság véleményének megokolását kidolgozta, helyesnek találta Racki megállapitásait, s a koronát, mint a bosnyák nemzeti királyok czímerét, – a palást elhagyásával – elfogadandónak véleményezte.
Magyar részről Thallóczy Lajos foglalkozott először behatóan e kérdéssel; majd br. Nyáry Albert, a kit a M. T. Akadémia Archćologiai Bizottsága a Fiedler véleményére adandó ellenvélemény kidolgozásával bizott meg,* s mindkettőjük részéről a leghatározottabb visszautasitással találkozott úgy Rački, mint Fiedler véleménye.
A M. T. Akadémia Értesítője. XVI. évf. 1882. 120., 158. l.
A kérdés tulajdonképen két részre oszlott s az elsőt illetőleg, hogy t. i. mi volt Bosznia régi czímere, nem volt s nem is lehetett ellentét a kérdés vizsgálói között. Az kétségtelen ugyanis, hogy 1463-ig, a mikor Bosznia török kézre jutott, a pecséteken és érmeken a korona az a fő alak, a mely a czimerpajzsban előfordul. Ezt látjuk az I. Tvartko István király (1377–1391) nagy, pecsétjének hátlapján levő lovas pajzsán, valamint utódai pecsétjein is, a kik tulajdonkép az ő idejében készült tipáriumot használták mind ünnepélyes cselekedetek vagy fontosabb kiadványok alkalmával. István Tamás király pecsétjén (1444) is jobbra dült háromszögletü pajzsban háromszirmu liliomos korona, alatta a király nevének kezdőbetüje (T) látható s a Kotromanovicsok e királyi czímerét mutatja a jajczai várkapun látható faragott czimer is. Koronát látunk továbbá Katalin bosnyák királyné gyürüs pecsétjén és Ujlaki Miklós bosnyák király s fia, Lőrincz herczeg siremlékein is.

55I. Tvartko István király nagypecsétjének hátlapja.

Czímer Ujlaky Miklós siremlékéről.

István Tamás király pecsétje.

Katalin királyné czímere római siremlékén.
Azonban a XV. század utolsó évtizedeiben feltünik egy teljesen más czímere is Boszniának: a kardot tartó kar. Ezt látjuk a már emlitett Katalin bosnyák királyné († 1478) római siremlékén levő czímer szivpajzsában, egy 1484-ből való czímergyüjteményben, Dürer Albert egy metszetén 1515-ből s II. Lajosnak 1525. évi emlékérmén. (Lásd 51. lap.) Amikor pedig 1528-ban végkép elveszett Bosznia, s a török birodalom részévé vált, a magyar királyok pecsétein és érmein is mint igényczimer ezután nem a liliomos korona, hanem a kardot tartó karos czímer foglalt helyet. Mátyás, II. Ulászló és János király pecsétjén látható ugyan egy egy koronás czímer is, s Fiedler ezt, mint fontos bizonyitékot emelte ki véleményének helyessége mellett, Nyáry azonban helyesen igazitotta helyre e tévedését, mert e czímer Galiczia czímere és nem Boszniáé.* Először is bár Mátyás pecsétjén csak egy, de Ulászló, Lajos és János pecsétjén már két korona látható, másrészt pedig I. Ferdinánd egyik nagy pecsétjén pl. a főczímert környező tartományok czímeres pajzsocskái közt a két koronás pajzs mellett helyet foglal a kardot tartó karos czímer is.
A magyar birodalomnak a Turóczi-krónikában közölt czímerében is megtalálható Galiczia két-koronás czímere. (V. ö. Varju E.: A Turóczi-krónika kiadásai. Magyar Könyvszemle, 1902. 380. l.)

56Bosznia czímere.
Az ujabb adatok közül, a már emlitett királyi pecsétektől és érmektől eltekintve, megemlithetjük a budai egyetem inauguralis diplomáját 1780-ból s az 1804. és 1836-iki czímerrendezések alkalmával kiadott hivatalos leirásokat, melyek mind a kardot tartó karcs czímert mondják Bosznia czímerének; ezt használta állandóan pecsétjén legfőbb közigazgatási hatóságunk, a m. kir. udvari kanczellária is.
Minthogy tehát Magyarország külön állami czímerében a Habsburg-ház alatt folyton, de lehet mondani a bosnyák királyság végleges megszünte óta Bosznia czímerének ez a czímer tekintetett, semmiféle más érv nem lehetett elég erős, hogy ennek elhagyása s az u. n. régi czímerhez való visszatérés mellett döntően szólhasson. Ezért nem lehetett Rački tervezetét elfogadni, mert az – mint Thallóczy kifejtette – nem a mostani Boszniát illette, hanem egy rég letünt alakulásnak volt a maga idejében sem általán elismert kifejezése, s mert izléstelen volt és a czímerszineket önkényesen válogatta, még pedig – úgy látszik – szándékosan olykép, hogy 57a nemzeti szinnek a horvát vörös-kék-fehér trikolor kerüljön ki.

Hervoja herczeg czímere.
A közös pénzügyi kormányzat a magyar szakférfiak döntő véleménye alapján a kardot tartó karos czímert fogadta el Bosznia czímerének s ezt 1886-ban következőkép állapította meg: arany mezőben a bal szélen ezüst felhőkből kinyuló könyökben hajtott vörös ruhás kar, puszta kezében aranymarkolatu kivont görbe szablya.
E czímer eredetéhez a kulcsot a XIV. század végén s a XV. elején nagy szerepet játszott Hervoja herczeg czímere adja meg. E kérdéssel is Thallóczy Lajos foglakozott behatóan a konstantinápolyi glagol misekönyv ismertetése kapcsán; ez fentartotta u. i. számunkra Hervoja képét és czímerét is, a melyben fehér mezőben mint pajzsfőt két vörös pólyát, alatta czölöpösen álló kardot tartó vörösbe öltözött, vaskönyökvédős és vaskeztyüs kart, mellette balról ágaskodó oroszlánt, sisakdiszül pedig kardot tartó kart látunk.
A magyar oklevélék állandóan Ráma néven nevezik azt a területet, melyet az egykori hűbéres bosnyák királysággal nagyjából azonosnak vehetünk. Hogy Ráma vagy Bosznia már a XV. század folyamán koronás czímere mellett a kardos czímert is használja, azt csak az magyarázza meg, hogy a Hervoja-Hrvatinić-család, mint a magyar korona hübérese birta északnyugati Boszniában ezt a Hervoja által herczegséggé emelt hűbért.
A mikor 1463-ban Bosznia mint királyság végleg elbukott, Jajcza és északnyugati része Magyarországnál maradt, a mely e határkerületeknek Ujlaky Miklós, majd Corvin János királysága révén bizonyos közjogi individualitást adott. Erre az időre, a XV. század második felére esik az illyr-dalmát heraldika kifejlődése is, és igy a Jagellók Uj-Boszniája a kardot tartó kart nyerte czímerül. A XV. század folyamán nyert tehát bizonyos nemzetközi jogosultságot Hervoja kardos czímere, s a magyar heraldika közjogi jelentőséget is adott a herczegi czímernek, ezt vévén át annak a Boszniának jelvényekép, mely Magyarországnál megmaradt.
A mikor tehát Bosznia uj czímerének megállapitása szőnyegre került, minden fontos közjogi és heraldikai momentum a mellett szólt, hogy ne az u. n. régi czímeréhez nyuljunk vissza, mely ellen – mint láttuk – annyi sulyos ellenvetést lehet felhozni, hanem azt a czímert tartsuk meg, mely mint igényczímer századokon át szerepelt a magyar királyok pecsétein és érmein.
Dr. HOLUB JÓZSEF.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT