Adatok a Semberi és Derzsenyei Sembery család Erdélybe szakadt ágának genealógiájához.

Teljes szövegű keresés

Adatok a Semberi és Derzsenyei Sembery család Erdélybe szakadt ágának genealógiájához.
A Semberi és Derzsenyi Sembery család Hont vármegyének ősrégi nemes családja, a mely az előnevét adó Felső- és Alsó-Semberen már a XIV. század legelején birtokos volt. A család egyik tagja, Sembery István, Ferencz és Palásthy Mária fia, a XVII. század vége felé rokonát Madách Pált megtámadta s véresre verte. Emiatt nótát kapott s Madách Pál 1678. márc. 31-ikén nagyobb hatalmaskodásból eredt hütlenség-i czimen felkérte adományba I. Lipót királytól Sembery Istvánnak alsósemberi, keszihóczi, szuhányi, rakonczai, drenói, daczólami, palásti, kelenyei, cseri, disznósi, dacsófalvi, királyfai, felsőpetényi, kiskürtösi, szátoki, penczi és keszi Hont és Nógrád megyében fekvő részbirtokait.
Az igy hütlenségbe esett és jószágától megfosztott családtag további sorsáról Nagy Iván alapvető munkája nem tud semmit. Legközelebb a Noszticzi Thurzó család irásai között egy pör iratai akadtak kezembe, a melyet Kaszui Sughó György consiliarius folytatott a XVIII. század második felében Nagyváradon lakó Felsősemberi Sembery István ellen, s a mely iratok felvilágositást adnak az elbujdosott Sembery Istvánról s leszármazóiról.
A pöriratok között levő s 1756-ban megejtett tanuvallatás jegyzőkönyve szerint Sembery István a nagyobb hatalmaskodás elkövetése után Erdélybe bujdosott, s ott Tordán huzódott meg, a hol mint mészárosmester tartotta fenn magát. Csakhamar tekintélyre tett szert polgártársai között s a mészárosok czéh-mesterükké, a városban lakó nemesek pedig hadnagyukká választották. Nemsokára meg is nősült. Bálintfy Erzsébetet, Bálintfy István leányát vette nőül, a kitől 1686-ban született egy fia szintén István. Az elbujdosott id. István még 1691-ben életben volt, mert ekkor megkisértette, hogy elkobzott javait másnak eladja, de ez ellen az uj adományos, Madách Pál tiltakozott. Nem sokkal ezután azonban meghalt, mert a tanuvallomások szerint fia 10 éves korában özvegy édes anyjával együtt Benkovics Ágoston váradi püspök udvarába került, s mint árvagyermek itt nevekedett fel; apjának Tordán levő kőházát anyai unokatestvérének, Várady Ferencznek, engedték át.
Hogy Sembery István özvegye miért jött fiával együtt Nagyváradra, annak az volt az oka, hogy a Borbély Albertnek unokája lévén, nagyapja után Bihar vármegyében voltak habár csak zálogos-részbirtokai. A gróf Csáky család ugyanis még 1628-ban adta zálogba az ő nagyapjának 2000 Rh. forintért Illye, Inánd, Csömek és Kis-Telek biharvármegyei birtokait s mindezen zálogos javak 1/8 részét ő örökölte.
Sembery István és Bálintfy Erzsébet fia iparkodó, szerző ember volt, a ki a zálogos jószág mellé örökösöket is szerzett, s a zálogos jószágból rokonait kifizetvén, azt egészen magához váltotta. 1729-ben azon szándékkal ment be Erdélybe, nagyobb pénzösszeget, mintegy 800 Rh. forintot vivén magával, még pedig mint a tanuvallomások mondják, aranyban és ezüstben egy veres karmazsin csizmába pakolva, hogy a zálogos birtokot, ha lehet, örökösen is megszerzi a családtagoktól, vagy legalább auktiót ad a zálogos összegre; de ekkor Tordán az apai háznál – a hol unokatestvérénél szállott meg – épen Karácsony estéjén meghalt, 45 éves korában s ugyanott temették el Szent István napján.
Feleségétől Megyery Borbálától, a ki még 1738-ban életben volt, négy gyermeke maradt, három fiu és egy leány.
A fiuk közül a legidősebb, Ferencz, apja halálakor már nagykoru volt, s ő, mint legidősebb vitte testvérei, anyja s családja dolgait. 1734-ben ő tiltakozik – testvérei nevében is – unokabátyjának, Várady Ferencznek IIlye, Inánd, Csömök és Kis-Telek zálogos jószágokhan támasztott igényei ellen.
Még ugyanazon évben, 1734-ben a neoaquistica commissio előtt a királyi fiskus hivja fel a 87Sembery családot, hogy igazolja az általa birt biharmegyei jószágokhoz való jogát. Sembery Ferencz ekkor, a tanuk, s ezek között saját testvéröcscse vallomása szerint, csalárd eljárásra vetemedett. Egy hamis oklevelet készitett, a mely szerint ezen általok birt jószágokat a gróf Csákyak még az 1628-ik évben örök áron bevallották az ő ősüknek Sembery Pálnak. A neoacquistica commissio el is fogadta a bemutatott okmányt, s nem háborgatta tovább a családot az általuk birt jószágokban. Sembery Ferenczet azonban bántotta a lelkiismeret, s mikor pár év mulva nőtlenül meghalt, halálos ágyán bevallotta öcscsének Istvánnak a dolgot, s figyelmeztette, hogyha a jószágoknak békés birtokában akarnak maradni, szerezzen a gróf Csáky családtól ujabb záloglevelet. Sembery István követte is bátyja tanácsát s 1748-ban gróf Csáky Miklós váradi püspöktől – a késöbbi primástól ujabb záloglevelet szerzett a jószágokra.
Sembery István a középső volt a három fiu testvér közül. Öcscsével, Józseffel együtt föl van véve Bihar vármegye nemesei közé az 1754/5. évi országos összeirásban. Öcscse, József jóval fiatalabb volt nála, de 1757-ben alig pár évi házasság után elhalt. Feleségétől, a ki Kéry leány volt, egyetlen fia született, László, a ki kis korában elhalt.
Sembery István 1716-ban született s előbb mint katona a Vetéssy regimentben szolgált; majd kilépett a katonaságtól, s Váradon telepedett le s gazdálkodott. Kétszer nősült, s mind a kétszer özvegyasszonyt vett el, de egyik felesége nevét sem tudjuk; végrendeletében, a hol elhalt feleségei lelkiüdvéért is rendel miséket, első felesége keresztnevét Erzsébetnek, s ennek első férjéét Sándornak, második feleségéét pedig Borbálának s ennek első férjéét Jánosnak mondja. Gyermeke egyik házasságból sem maradt, épen ezért ingatlan birtokait még életében értékesiteni igyekezett. Az Illyei és Csömöki részjószágokat még 1767-ben eladta Szentiványi Szentiványi József alispánnak és nejének Kaszui Sughó Magdolnának 4000 Rh. forintért. (Előbb ezen részjószágokkal Kaszui Sughó Györgynek adta el, s épen ebből keletkezett a fentebb emlitett pörösködés.) 1776-ban pedig Pozsonyban gróf Csáky Jánossal köt egyességet arra nézve, hogy Inándot 17 500 Rh. forintért visszabocsátja a grófi család birtokába.
Gyermekei nem lévén, 1779-ben kelt végrendeletében, – miután az egyházról s a franciskánusokról és piaristákról bőkezüen gondoskodott, – javai egy részét mostoha leányának, Iklódy Annának hagyja, a ki ekkor már Deáky Józsefné volt. Javai másik részét testvérhuga unokáira hagyja. Egyetlen nővére ugyanis Sembery Mária, a ki ekkor már nem élt, Ujfaludyné olt, s egyetlen leánya maradt Ujfaludy Borbála. Ez előbb Péchy Ferencznek, ekkor pedig már Keresztesy Pálnak volt a felesége. Első férjétől két leánya született: Péchy Borbála s Francziska s nekik hagyta Sembery István javai nagyobb részét.
Sembery István 1780-ban hunyt el, s vele kihalt fiágon a Semberi Sembery család Erdélybe szakadt ága.
Az elsorolt adatokból a következő négy izre terjedő leszármazást lehet összeállitani:
Sembery Sembery István Tordára menekül (Bálintfy Erzsébet); István sz. 1686 † 1729 Nagy-Váradra települ (Megyery Borbála); Ferencz †; István sz. 1716. † 1780 (1. … Erzsébet) (2. … Borbála); József † 1757 (Kéry N.); László †; Mária (Ujfaludy N.)
BENKÓ IMRE.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT