Macska Domokos, királyi kardhordó, erdélyi alvajda 1357.
Macska Domokos, királyi kardhordó, erdélyi alvajda 1357.
Az esztergomi főkáptalan hiteles helyi levéltára egy királyi okiratot őriz, melyről, minthogy több tekintetben érdekes, e helyt tárgyalni érdemesnek találjuk.
Nagy Lajos király előtt Budán, 1357 április 29-én* megjelent kedves hive Macska Domokos 131mester, a János fia, erdélyi alvajda és előterjesztvén hüséges, érdemes és kitünő szolgálatait, melyeket mindenkoron, jó sorsban és balszerencsében a királynak és országnak teljesitett, fölkérte tőle Crazna (Kraszna) nevü királyi birtokát, mely Lengyelország határán, Trencsén vármegyében, a Kysse (Kisze) folyó mellett fekszik, hogy azt neki és Ivánka testvérének (uterinus) örök adományképpen ajándékozza. Nagy Lajos király melegen megemlékezvén a hasznos szolgálatokról, melyeket Domokos mester végzett, nevezetesen, midőn Lackfi Andrással, akkoron a székelyek ispánjával, ez időben erdélyi vajdával a tatárok és rutének ellen harczolt, és aztán midőn a király néhai András ur, Jeruzsálem és Sicilia királya keserves halálaért boszut állandó, a tengeren tul fekvő részekre indulván, vele tartott, mint kirendelt kardhordója szakadatlanul oldalán szolgált, sulyos sebet is kapott, és igy nemcsak vére hullásával, de számos egyéb hüséges szolgálatával is a királyi fölség kedvében járni törekedett. Mindezen megszámlálhatatlan érdemei csekély jutalmaul a nevezett Krasznát a hozzá tartozó földekkel és erdőkkel a Kysse folyótól kezdve Újváros felé fél mértfölnyire, a folyó minkét partján pedig két mértföldnyire a folyamodó erdélyi alvajdának, Macska Domokosnak, általa Ivánka testvérének és örököseiknek uj adomány czimén adja, miről, ha e levelét ujból bemutatják, jeles alaku okiratot fog kiadatni.
In festo beati Petri martiris. Van ugyan több Péter vértanu, de ezen dömés vértanu dátuma nálunk a leghasználatosb. Igaz, hogy Nagy Lajos ugyanezen a napon Visegrádon is keltez (Fejér, CD. IX. 2 597.), de e két hely közelsége miatt, midőn a király ugyanegy napon hol budai, hol visegrádi palotájában tartozkodott, e körülmény nehézséget nem okoz.
Az oklevél szövege a következő:
Nos Lodovicus dei gratia rex Hungarie memorie commendantes tenore presentium significamus, quibus expedit universis, quod magister Dominicus dictus Machka filius Johannis vicevoyvoda noster Transsilvanus dilectus et fidelis, nostre maiestatis presentiam aggrediendo, suasque fidelitates ac servitiorum suorum preclarissima merita nobis in cunctis nostris et regni nostri negotiis prosperis et adversis diversimode exhibitas et inpensas proponendo et declarando, quandam terram seu possessionem nostram regalem Črazna vocatam in confiniis regni Polonie, in comitatu Trinchiniensi iuxta fluvium Kysse vocatum existentem, sub terminis infrascriptis a nobis sibi et Jvanka fratri suo uterino perpetuo dari et conferri postulavit. Nos itaque fidelissimis obsequiosis meritis dicti magistri Dominici, quibus ipse in diversis nostris et regni nostri negotiis et agendis, specialiter cum magnifico viro Andrea filio Lachk, tunc comite Syculorum, nunc voyvoda Transsilvano domino suo, contra Tartaros et Rutenos et tandem nobis in partibus transmarinis pro vindicta acerbe mortis quondam domini Andree, Jerusalem et Sycilie regis resumpmenda accedentibus nobiscum proficiscens, ensiferque noster inibi reputatus, sine intermissione lateri nostro assistens, ac letali vulnere sauciatus, propriique sanguinis sui effusione madidatus et alits plerisque servitiis fidilibus exhibitis meruit conplacere nostre maiestati; pro quibus, licet multo plura antidotum premia meretur, in aliqualem tamen reconpensationem suorum servitiorum et fidelitatum innumerabilium predictam terram seu possessionem nostram Crazna vocatam in comitatu Trinchiniensi, iuxta fluvium Kysse existentem, cum terris et silvis ac aliis omnibus suis utilitatibus a capite videlicet dicti fluvii Kysse usque situm dicte terre seu ville Crazna, et abhinc ad partem civitatis nostre Uyvaras nuncupate ad medium miliare, ex duabusque partibus collateralibus ipsius fluvii ad duo miliaria in eisdem silvis et terris se procelantem et extendentem eidem magistro Dominico dicto Machka filio Johannis vicevoyvode nostro Transsilvano et per eum dicto Ivanka fratri suo uterino ac ipsorum heredibus, heredumque suorum successoribus nove donationis nostre titulo dedimus et contulimus, ymo damus et conferimus ac eisdem in perpetuam hereditatem asscribimus testimonio presentium mediante eo iure, quo ad nostram collationem pertinere dinoscitur perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam pariter et habendam, salvis iuribus alienis. Presentes autem in forma nostri privilegii redigi faciemus, dum nobis fuerint reportate. Datum Bude, in festo beati Petri martiris anno domini M° CCC° Lmo septimo.
Az oklevél alsó szélén: Relatio Leustahii bani. Kivül a pecsét helye alatt szintén ez van.
Hártyán, kivül a király nagypecsétjének nyomaival. Esztergomi székesfőkáptalan hiteles helyi levéltára Capsa 34. fasc. 3. nr° 22.
Csatoljuk immár e királyi levélhez megjegyzéseinket.
Hogy Lackfi András a tatárok ellen harczolt, tudjuk Küküllei János krónikája VI. fejezetéből: Midőn – ugymond – Magyarországon a tatár nép kegyetlenkedett, Erdély határait és a székelyföldet többször elpusztitotta, Nagy Lajos király egyik ügyes és vitéz hivét, Lackfi András (utóbb) erdélyi vajdát küldötte erős hadsereggel s a székely nemességgel a tatárok ellen (1345), ki aztán erőszakkal benyomult arra a földre, a hol laktak volt és legyőzte őket. Arról tehát, hogy Lackfi András a tatárok ellen győzelmesen harczolt, tudunk, de hogy – mint Nagy Lajos király levele mondja – a ruténok ellen is hadat járt, eddig nem értesültünk. E dolog magyarázata a következő: A ruténok régtől fogva a tatároknak valának hübéresei. Már 1273-ban értesitette Bruno morvaországi alamóczi püspök X. Gergely pápát, hogy a félhitü ruténok a tatárok hübéresei.* E viszony tartott mindaddig, mig a tatárok a magyaroktól és székelyektől szenvedett vereségek következtében elmenekültek a tenger mellé, valószinüleg a Krim félszigetre, mint ezt Küküllei János imént idézett VI. 132fejezetében előadja.* Következőleg kötelességök volt részt venni a tatárok hadjárataiban a szomszédos magyarok (és lengyelek) ellen; és ezért irta Nagy Lajos, hogy Macska Domokos, immár erdélyi alvajda nemcsak a tatárok, hanem a ruténok ellen is harczolt.
«Ruteni sunt schismatici et tartarorum nihilominus servitores.» Cod. dipl. Moravzś, VI. 266.
Bővebben irtam a XIV. századbeli magyar-rutén érintkezésekről a Századok 1904. évi folyamában.
Hot és mikor sebesült meg Macska Domokos, Nagy Lajos király nem említi; de mert mint a király kardhordójának közvetlen a király kiséretében kellett lennie, alighanem Canossánál vagy Aversánál, a hol maga Nagy Lajos király is megsebesült.
Egyébiránt Domokos mester mint erdélyi alvajda nem éppen ismeretlen okiratainkban.*
Előkerül a Zichy Okmt. III., 48. Anjouk. Okmt. VI., 491. sat.
A mi a neki adományozott Crazna nevü birtokok illeti, az ma Krászno kisközség Trencsén vármegyében, közel a galicziai határhoz, a Kiszucza-ujhelyi járásban. Kiszuczá-nak hivják ma a Krászno mellett folyó nagyobb patakot, mely Nagy Lajos király levelében Kysse néven fordul elő. Ujhely alatt pedig a Nagy Lajos király által említett Újvárost kell értenünk.
Figyelmet érdemel az is, hogy a király mértföldek szerint határozza meg adománya területét, a mi vajmi ritkán fordul elő azon korban.
Mi sorsa volt Macska Domokos alvajdának és Ivánka testvérének, alapitottak-e családot, voltak-e utódaik? Erről eddig nincsenek adataim. Lehet, hogy erre is fölvilágositást ad majd az esztergomi főkáptalan vagy a garam-szentbenedeki konvent országos levéltára. Macska nevü családot nem is ösmer se Nagy Iván, se Siebmacher, sem a «Nemes családok» eddig megjelent első kötete. Szerényen kimondott véleményen azonban az, hogy ők, Domokos és Ivánka valónak a maig is virágzó Krasznai Krasznay nemes család ősei, megalapitói. Ez ugyan csak ötlet, de a melyet a Krasznay család czimere némileg istápol. A czimer leirása a következő: Tojásdad alaku arany pajzs, melynek alját folyó (a Kisze) foglalja el, hisz e folyó mindkét partján két mértföldnyi hosszuságban s egy fél mértföldnyi szélességben terült el a királyi kegyelemből nyert birtok. E folyóból párducz emelkedik ki, mely a hős birtokszerzőt jelképezve, jobb előlábában három fehér virágos liliomszárat tartva, mi a liliomdiszt kultiváló Anjouk érdekében kifejtett vitézséget jelezné. A sisakdisz szintén három fehér virágos liliomszár, mely köré kigyó tekerődzik. Foszlány mindkétfelől aranyfekete, mely alighanem későbbi adalék.
PÓR ANTAL.
