A Kán-nemzetség erdélyi vagy vajdai ága.
A Kán-nemzetség erdélyi vagy vajdai ága.
Kán nemzetségbeli Gyula bánnak egy László nevü fia is volt, de ennek bebizonyitását csak alább adhatjuk.
E László pályáját 1217-ben kezdi meg mint lovászmester, mely minőségben II. Andrást Palesztinába kiséri; 1221-ig marad lovászmester, mi mellett (1220–1221) Pozsegamegye főispánja is. 1223-ban Vasmegye főispánja. 1224-ben megkapja az országbirói hivatalt, mely mellett Békésés Nyitramegye főispánságával is fel van ruházva; 1225-ben mint országbiró csak Nyitramegye főispánja, (melyet 1204-ben atyja Gyula mint országbiró kormányozott). 1228-tól 1230-ig megint országbiró és a mellett (1228-ban) Bács- és Bodrogmegye, 1229-ben és 1230-ban csakis Bácsmegye főispánja, (melyet 1212-től 1213-ig atyja Gyula kormányzott); 1232-től 1234-ig Mosonmegye főispánja (1228-ban öcscse, Gyula az!) 1234-ben másodszor országbiró és Bácsmegye főispánja, mely két hivatalát András haláláig, 1235-ig megtartja.
Úgy látszik, hogy bár II. Andrásnak hive volt, mégis oly politikát követett, mely őt András halála után az uj király kegyében megtartotta s hogy atyjának kegyvesztése és bukása reá nézve nem volt kompromittáló. Azonnal András halála után nem találjuk őt ugyan Béla szolgálatában, de 1236-ban átlép Kálmán királyfi szolgálatába, (melyben András utolsó éveiben atyja és öcscse is állott); előbb (1236-ban) tagja azon királyi vegyes bizottságnak, mely a zalamegyei birtokügyeket megvizsgálja, azután Kálmán udvarában 1236-től 1239-ig Somogymegye főispánja. A sajói ütközetben éppen jókor jelent meg harczosaival, hogy a tatároktól üldözőbe vett Bertalan pécsi püspököt megszabaditsa. 1242-től 1245 első feléig nádor és a mellett 1243 január 29-ike óta ujra Somogymegye főispánja,* 1245 végén pedig szlavóniai bán és mint 123ilyen a herczegi czimmel felruházva. Hogy az 1247-ben emlitett országbiróval azonos lett volna, nem hisszük* és így valószinü, hogy életét 1245 és 1246 között végezte be.
1242 márczius 14-én – úgy látszik – országbiró; v. ö. Turul 1901. évf. 19. old.
V. ö. Ugyanott, 21. old.
Hivatalos müködése alatt itt-ott birtokot is szerzett; birtokviszonyairól egyáltalában a következők ismeretesek:
a) Mint országbiró és Bácsmegye főispánja megkapta András királytól a biharmegyei Tamási-t, mely azelőtt Tamás fia Ráfáel-é volt és ennek büntettei következtében a koronára szállt; de miután a várad-előhegyi prépostság ezen birtokra való jogosultságát bebizonyitotta, akként rendezték az ügyet, hogy László 100 márkáért a birtokot a prépostságnak átengedte.*
Fejér, VII/I. k. 201. l.
b) Az előbbi minőségben megkapta András királytól a nyitramegyei Butk (= Buchk) nevü pusztát, mely azelőtt a Katisz nb. Simon bán-é volt és ennek hütlensége folytán a királyra szállt. Csakhogy László e birtokot nem sokára két nyitramegyei embernek, Dámának és Rajnaldnak adományozta szolgálataik elismeréseül.*
Wenzel, VII. k. 384. l.
c) Bizonyos Szombat, a nyitramegyei Copchuch (talán Kopcsán) földesura, mint a nyitrai vár parancsnoka megengedte magának, hogy egy a várba elzárt bünöst kiereszszen, mire András király azzal büntette meg, hogy copchuchi birtokát László országbiró és nyitrai főispánnak (1225-ben) adományozta; de László ezen is tuladott, amennyiben a kapott birtokot 1226-ban Muzslai Simon fia Boroncsnak adta szolgálatainak elismeréseül.*
Knauz, II. k. 389. l.
d) 1238-ban László comes, az erdélyi almási monostor kegyura, a benczéseket onnan elüzte s helyükbe premontreieket telepitett oda. Ezek könnyelmüen bántak a monostor birtokaival, s végül is maguk jószántából elhagyták. Ekkor László comes némely eléje tévedt papokat és saját házi papjait helyezte a monostorba, mire Gergely pápa több apátot és a nagyváradi prépostot küldte ki az ügy megvizsgálására.* Alig tévedünk, ha ezen Almást a kolozsmegyei Hid-Almással azonosnak vesszük.
Theiner, I. k. 161. l.
I. Lászlónak három fia maradt: II. László, I. Gyula és Miklós és egy névleg ismeretlen leánya.
Leánya életéről némely dolgokat el kell mondanunk, mert ezek képezik a következő genealogiai fejtegetések kiinduló pontját.
Midőn Gyula bán birtokait elkobozták, a baranyamegyei Nekcsét Kálmán királyfinak adták, ki ezt 1240 február 8-án tálnokmesterének, Aba nb. Demeternek adományozta,* mely adományozásba IV. Béla és összes nagpjai beleegyeztek. 1251-ben pedig azt mondja IV. Béla egyik oklevelében, hogy ő Gyula bán birtaokainak elkobzása után annak nekcsei jobbágyait Demeter comes fiának, Sándornak, Gyula bán rokonának (cognato) adományozta.* Magától értetődik hogy jelen esetben kettőjük közötti nemzetségi rokonságról szó sem lehet és itt kizárólag csak valamely házassági összeköttetés révén létrejött sógorsági kapocsról lehet szó. Valóban értesülünk is arról, hogy e Sándor fia, Aba nb. Sándor 1310-ben a templomosoknak azon nekcsei birtokrészét, melyet ezek valamikor Sándornak elődjétől (predecessor), Gyula bántól kaptak, Károly király rendeletére visszakapja, valamint 1312-ben a Nekcséhez tartozó szentmártoni birtokot, melyet e Sándor őse (predecessor seu progenitor) szintén a templomosoknak adott, visszanyeri;* ez utóbbi okmányból tehát kiviláglik, hogy Gyula bán az Aba nb. Sándornak anyai őse volt. Teljes világosságot vet azonban mindezekre egy 1336 május 3-án kiállitott okmány,* mely a következőket tartalmazza:
Fejér, IV/I. k. 205. l.
Fejér, IV/II. k. 103. l.
Anjoukori okmánytár, I. k. 210., 278. l.
Ugyanott, III. k. 277. l.
E Sándornak fivére Demeter kir. tárnokmester, az 1240-ben emlitett Demeter unokája, nevezett napon egynehány birtokaival rendelkezvén, kiemeli, hogy anyja, néhai László erdélyi vajda sorora után, ennek leánynegyedi öröksége czimén, nevezett vajdától, rokonától, a baranyamegyei Pellérd, Szalánta, Eszerágh, Szilvás, Aranyos és Garé-birtokokat kapta s hogy az erre vonatkozó okmányt Pál pécsi püspök idejében (1284–1299.) állitották ki. Miután már most tudjuk, hogy Gyula bán már 1231 előtt a baranyamegyei Szilváson birtokos és hogy a tőle származó ifj. Siklósiaknak egyike az ugyanazon megyebeli Aranyost is 124ősi birtokának mondja, világos, hogy László vajda oly birtokokat adott Aha nb. Demeternek, melyek atyai őseinek kezében voltak és hogy maga e vajda és sorora Kán nb. Gyulának ivadékai voltak. Miután az 1251-ben emlitett Sándor – ifj. Demeternek atyja – Gyula bán rokonának neveztetik, fiát Demetert pedig anyja után Gyula bán hagyatékából fizetik ki, világos, hogy Aba nb. öregebb Sándor, Gyula bánnak egyik nőivadékát vette nőül és a közte s a bán között fennállt «rokonság» e házassági összeköttetésre vezetendő vissza.
Ezt genealogusaink jól tudják, csak az izenkénti beillesztésre nézve térnek el egymástól. Számos és köztük élesszemü iróink bizonyosra veszik, hogy Aba nb. I. Sándor neje Gyula bánnak a leánya, mi azonban ezzel szemben ellenkező álláspontot foglalunk el, amennyiben ez állitást tarthatatlannak nyilvánitjuk.
Midőn I. Sándor számára 1251-ben a nekcsei jobbágyok ügyében az ismert okiratot kiállitották, a közte és a néhai Gyula bán közötti rokonsági fokot igen jól ismerték; ha ő a bán veje, akkor a határozatlan «cognatus» helyett kétségkivül a közelebb eső «gener» megjelölést használták volna. Már ez is sokat mond, de nem ez képezi érvelésünk sulypontját, hanem a következők.
Ha Aba nb. I. Sándor Gyula bán leányát vette volna nőül, akkor annak idején, midőn e nő fia, Nekcsei-Lipóczi Demeter anyjának leánynegyedét követelte, ebbe az ügybe nem csak László vajda, ki az örökösrészt baranyai birtokokban kiadta, hanem mindenesetre a baranyamegyei ifj. Siklósiak, kiknek egyenes őse Gyula bánnak fia, II. Gyula volt, jelen esetben tehát ifj. Gyula unokái, III. Gyula és Péter is beleszóltak volna. Miután ez meg nem történt és kizárólag csak László vajda volt az egyedüli, ki ez örökösödési kérdést rendezte, kimondhatjuk, hogy a vajda Gyula bán egy oly fiának hagyatékával rendelkezett, ki ősi birtokait atyjával, a bánnal már annak életében felosztotta, vagy azokon a bán bukása után ennek Gyula nevü vagy egyéb fiaival szintén megosztozott, úgy hogy Pál pécsi püspök idejében Nekcsei Demeter már nem Gyula bán hagyatékából, hanem ennek egyik fia után anyját illető vagyonábó1 kivánhatott osztályrészt. Miután azonban tudjuk, hogy László vajda az imént tárgyalt László országbiró-nádor-bán herczegnek egyenes leszármazottja, azt hisszük, hogy László bán-herczeg minden kétségen kivül Gyula bánnak a fia és hogy tekintettel arra, hogy Nekcsei Demeter 1282-ben már mint önálló birtokos szerepel, azon László vajda alatt, ki 1284 és 1299 között Demetert kifizeti, III. László értendő, kinek Demeter anyja persze nem nővére, hanem nagynénje; maga a kielégités pedig az 1290-es évek egyikére esik.
I. László fia I. Gyula (kire – mint fent kiemeltük – az irók a Képes krónika adatát alkalmazták) úgy látszik már 1257-ben szerepel. Nevezett évben tanusitja t. i. az erdélyi káptalan, hogy bizonyos Miklós fia Henrik (Kisküküllőmegyében feküdt) Radnót nevü birtokát Csam fia Simonnak eladja s hogy a beleegyező szomszédok (István mester és a bulcsi apát) sorában László és Gyula mesterek is szerepelnek.* Miután e sorok további folyamában megállapitjuk, hogy a Kán nemzetség ezen ágának Küküllőmegyében is voltak birtokai, azt hiszem helyes úton járunk, ha Lászlóban és Gyulában I. László fiaira ismerünk. Biztosan azonban csak 1263-ban akadunk e Gyulára, midőn István ifj. király egyik oklevelében azt mondja, hogy néhai László bán fia Gyula neki már ifjusága alatt számos és nagy szolgálatokat tett, melyeknek elismeréseül neki az Erdélyben fekvő Wiz, Munora, Hassach, Nogrech és egyéb az erdélyi udvarnokokhoz tartozó, jelenleg lakatlan földeket adományoz.* Nogrech a mostani Szebenmegyében fekvő Ujegyház, melyet a németek Leschkirch-nek, az oláhok pedig még mindig Nokrig-nak neveznek; Hassach a Nagy-Küküllőmegyében fekvő Hasság-gal, Wiz az alsó-fehérmegyei Vizakna-val, Munora pedig a Vizakna melletti Mundra-val azonos.
Hazai okmánytár, VIII. k. 72. l.
Fejér, IV/III. k. 159. l.
1263 után nagyot változtak a pártviszonyok. Egy 1267-ben kiállitott okiratban István arról panaszkodik, hogy László vajda és fivére Gyula a kunok élén ellene Erdélybe vonultak, de kudarczot vallottak,* a mi 1264 júniusában történt.* Gyulának további sorsát nem ismerjük. 125Arról, hogy fiutódja maradt volna, nincs tudomásunk; arra pedig, hogy a hirhedt László vajda az ő fia, még gondolni sem szabad.
Fejér, IV/III. k. 407. l. Wenzel, VIII. k. 196. l.
Pauler, a Magyar nemzet története, II. k.331. l.
László bán-herczeg másik fia Miklós* a papi pályára lépett. 1265-től 1276-ig erdélyi prépost, az utóbbi évben kir. kanczellár is; 1277-től 1278 nyaráig választott esztergomi érsek és kir. kanczellár; 1278 január 3-án unokaöcscsével, László vajda fiával, Gyulával, együttesen szerzett birtokukat, a somogymegyei Tóti-t az Elia nb. Hippolit esztergomi kanonoknak és ennek fivéreinek eladta.* 1279 végén elhunyt.
Ezt bizonyitja Knauz, II. k. 94. l.
Hazai okmánytár, IV. k. 57. l.
László bán fia II. László 1263- és 1264-ben erdélyi vajda, mely minőségben István társkirály rendeletéből 1263-ban magyar hadsereg élén Szvetszló Jakab bolgár főur segitségére a görögök ellen ment. 1264-ben ő is elpártolt Istvántól, mire IV. Béla szolgálatában, fivérével, Gyulával együtt az István ellen kiküldött kun sereg vezére lett. Istvánnak halála után rehabilitálták őt, a mennyiben most már megint országos hivatalt kapott. 1272 november 26-tól 1273 január 10-ig Pozsonymegye főispánja; 1273 márcz. 30-án országbiró, Baranya- és Szebenmegye főispánja, legalább igy mondják a Hazai oklevéltár 65. és Hazai okmánytár VI. k. 194. lapján olvasható okiratok, – az egyéb öszszes okiratokban pedig azt olvassuk, hogy 1273 május 14-től 1273 augusztus 24-ig országbiró és Bányamegye főispánja volt. Utoljára 1273 szeptember 10-én müködik mint országbiró, 1275 végén erdélyi vajda és Szolnokmegye főispánja. 1275 után elvesztjük nyomát, a mi valószínüleg abban leli magyarázatát, hogy ez idő táján meghalt, mert 1278-ban már csak egyik fiáról van szó.
Fiai életére az eddig nyilvánosságra került okiratok csak zavaros fényt vetnek. Fejér, VII/IV. k. 181. l. és a Fontes rerum Austriacarum II/XV. k. 120. l. gróf Kemény József másolata után egy okmányt közölnek, melynek értelmében az erdélyi káptalan 1280-ban tanusitja, hogy megjelentek előtte «Jula banus et frater eius Nicolaus, filii Ladislai bone memorie, quondam vaivode Transilvanié pro se et pro fratre eiusdem Ladislao» kijelentik, hogy kolozsmegyei Szentmiklósnevü birtokukat 50 márkáért Magnus fia Jánosnak elörökitik. Fejérben pedig igy áll «pro fratribus eiusdem Ladislai». Tekintettel gr. Kemény Józsefnek hamisitványaira és arra, hogy László vajda fiairól, Gyula bánról és Miklósról mindeddig egyéb források mit sem tudnak és tekintettel a két helyen közzé tett szöveg zavaros voltára, könnyen azt hihetnők, hogy az egész darab Kemény-féle készitmény. Én azonban úgy találom, hogy a darab alapeszméje, hogy t. i. László vajda fiai a bizonyos birtokot eladják, az okiratot még nem teszi hamissá; azonban Kemény rosszul olvasott, tehát rosszul másolt. A «pro fratre eiusdem Ladislao» nyelvészeti absurdum. «Pro fratre eiusdem Ladislai» azért nem állhat, mert László vajda fivére Miklós érsek 1280-ban már nem élt; ugyanez áll a «pro fratribus eiusdem Ladislai»-ra nézve is. Az egyetlen helyes magyarázat abban áll, hogy László vajda fiai Gyula bán és Miklós saját, úgy mint fivérük, László nevében a birtokot eladják, hogy tehát Kemény az eredetiben «pro fratre eorum Ladislao» helyett «eiusdem»-et olvasott; mert, hogy László vajdának egy László nevü fia is volt, be van bizonyitva. Ugy látszik azonban, hogy az 1280 sem a helyes keltezés.
Ha feltevésem igaz, akkor II. Gyula, kivel 1278-ban találkoztunk, 1280-ban tényleges vagy czimzetes bán; bánságára nézve megjegyezzük, hogy a földrajzi viszonyok alapján azt, leginkább a szörényivel azonosithatjuk. Többet nem tudunk e Gyuláról.
II. Miklós csak egyetlen 1280. évi okiratban fordul elő.
Hogy László vajda fia III. László szintén erdélyi vajda és ama bizonyos hirhedt Lászlóval azonos, bizonyitja maga Károly király, midőn 1315 aug. 12-én azt mondja, hogy László, volt erdélyi vajda valamikor a megyesi szászok jogait megcsorbitotta és hogy fia, a szintén László nevü erdélyi vajda e jogsértést egészen mostanáig (usque modo) folytatta.*
Urkundenbuch zur Gesch. der Deutschen in Siebenbürgen, I. k. 316. l.
III. László oly fontos politikai szerepet vitt, hogy Güssingi Iván és Trencséni Máté mellett joggal Magyarország leghatalmasabb oligarchái közé számithatjuk. Politikai története nem tartozik 126e sorok keretébe, miért is csak birtok- és családviszonyairól akarunk egyet-mást elmondani.*
Politikai történetét Pór Antal az Erdélyi Muzeum 1891. évf. 433. old. igen behatóan tárgyalta.
Ha Kemény okirata nem hamisitvány, akkor e Lászlóval már 1280-ban találkozunk. Bizonyosan azonban csak 1290-ben tudunk ráismerni, midőn az erdélyi káptalan tanusitja, hogy László vajda fia László mester Biharmegyében fekvő lakatlan Vásári nevü birtokát, Bulderi (megfelel a Krassómegye lugosi járásában még most is létező Boldur nevü helységnek) Mihály fia Péter comesnek adományozza.* Ezután jó sokáig nem hallunk róla semmit. Vajjon azon László, ki 1288-ban és 1291-ben mint erdélyi alvajda szerepel, ő vele, vagy inkább azon Borsa nb. Szentmártoni Lászlóval azonos, kit az okiratok 1292 óta mindig csak «vajdá»-nak neveztek, még nem oly bizonyos, mint egyik ujabb irónk állitja. Még azt sem tudjuk bizonyosan, hogy mikor lett III. László tényleges vajda, mert 1293 julius 11-től 1297 április 21-ig ilyen nevüt nem ismerünk. Az azonban kétségkivüli dolog, hogy Lászlónk 1297 ápril 21-ike óta a vajda és szolnoki főispán.*
Hazai okmánytár. VIII. k. 291. l.
Fejér, VI/II. k. 100. l.
A XIII. század végső éveiben kifejtett müködéséről mit sem tudunk; tevékenysége fő korszaka az Árpádok kihalta után lezajlott trónkövetelési harczok idejére esik, különösen akkorára, midőn Ottó bajor fejedelem személyében uj trónkövetelő lépett a harcztérre. Itt csak azon rövid és eléggé ismert tényt akarjuk kiemelni, hogy László az uj követelőt azon igérettel, hogy leányával összeházasitja, hálójába keritette. A már nem igen fiatal ember 1307 kezdetén Erdélybe vonult, hogy menyasszonyát meglátogassa, mire László őt elfogta és várainak egyikében mindaddig fogságban tartá, mig Ottó a kezében lévő koronát neki át nem adta.
Ismeretlen nevü leányát 1308-ban egy szerb herezeghez adta nőül, a kit az okiratok csak István szerb király fiának neveznek. Miután az akkori szerb uralkodó család (Nemanjidák) tagjai: Dragutin és Milutin fivérek az István nevet is használták, mindeddig e szerb herczeg szabatos genealogiai meghatározása felette nehéz volt. De ha szemügyre vesszük, hogy a fivére Milutin által a tróntól megfosztott Dragutin király neje Katalin, V. István magyar királynak legöregebb leánya volt és hogy saját úgy, mint Dragutinnal nemzett fiának, Ulászlónak, a magyar koronára való igényei jogosultabbak voltak, mint az V. Istvánnak ifjabb leányától származó Róbert Károlyéi: akkor majdnem bizonyossággal elfogadhatjuk, hogy László vajdának veje nem – mint eddig hittük – Milutin fia István, hanem Dragutin István fia Ulászló volt. Hogy Dragutint, bár már akkor nem volt tényleges király, a pápai követ még mindig királynak nevezi, egészen jelentéktelen és mellékes dolog. A vajda tervei azonban nem sikerültek és úgy találjuk, hogy 1310 április 8-ika óta Károly királynak látszólagos hive lett.
1315 május 13-án Lászlónk már nem vajda és e naptól kezdve róla csak mint «quondam»-ról van szó, a mi éppen úgy «néhai»-val forditható mint «volt»-tal. Iróink mindeddig úgy fogták fel a dolgot, hogy a király kitette őt a vajdai méltóságból, de hogy még ezután is élt. Mi ezt nem tartjuk valószínünek. Mert ha Károly király meg akarta vagy merte volna e hatalmas embert állásától fosztani, nem várt volna ezzel 1315-ig; továbbá találjuk, hogy már 1315-ben csakis az ő fiainak birtokairól van szó (l. alább); mi tehát nagyon valószinünek tartjuk, hogy a hatalmas férfi 1315 május 13-án már nem élt.
Birtokviszonyairól a következőket tudjuk:
1301-ben Dézs fiaival Miklóssal és Pázmánnal birtokot cserél. Odaadja nekik a kisküküllőmegyei Bán-t és fél Ujlak-ot (mindkettő ősi birtoka) és megkapja értök az ugyanazon megyében fekvő Désfalva, Csávás, Dányán, Hagymás és Körtvélyestelke nevü birtokokat.* 1313 május 29-én ujabb cserét csinál. Fiaival, a két Lászlóval egyetértésben odaadja Kelneki Dánielnek Gergelyfája és Veresegyház nevü birtokait, melyekért a küküllőmegyei Szépmezőt kapja. Gergelyfája egyik felét bizonyos Tiván nevü magvaszakadt ember leányaitól vette, másik felét pedig birságul kapta.* A Szolnok 127Dobokamegyében fekvő Lápos, Monostorszeg-, Kozárvár, Orbó, Bogát és Mánya nevü helységeket jogos tulajdonosaiktól, a Tomaj nb. Losoncziaktól erőszakkal vette el és egészen 1315-ig kezében tartotta, mig nem ez évi június 27-én Károly király azokba a Losoncziakat visszahelyezte.* A kolozsmegyei Szilvás, Nagyakasztó, Septér és Orményes ősi birtokai voltak, melyeket azután fiai bizonyos Miklós fia Mikének cserébe adtak. Hütlenségük miatt Károly király ezeket elkobozta és 1329-ben Hontpázmán nb. Pogány Istvánnak bizonyos trencsénmegyei jószágokért cserébe adta. A dobokamegyei Gyekekutát László vajda jogtalanul foglalta el; fiainak hütlensége miatt ez is a király kezébe jutott.* A küküllőmegyei Hosszuaszó, Mikeszásza és Panád László fiai hütlensége miatt szintén a koronára szálltak;* a létai vár szintén fiaié volt, de ezt Gerendi Miklós, kinek védelmére bizták, a királynak szolgáltatta ki.* Mikeszásza még Gyula bán birtoka volt és, mint fentebb láttuk, unokája, II. Gyula fia Miklós, 1266-ban egy részét visszakapta. A belső-szolnokmegyei Bálványos várát pedig Károly király még László vajdától vette el.* Azonkivül tudjuk, hogy az erdélyi Bonczhida, mely a Csák nb. Miklós tulajdonát képezte, ennek hütlensége után László vajda kezébe került; 1315-ben azonban megjelent Miklós a király székhelyén és kimutatta, hogy Bonczhida az övé.*
Fejér, VIII/I. k. 75. l.
Anjoukori okmánytár, I. k. 301.
Fejér, VIII/I. k. 557. l.
Anjoukori okmánytár, II. k. 394. l.
Ugyanott 41. l.
Ugyanott 124. l.
Zichy okmánytár, IX, k. 565. l.
Hazai okmánytár, I. k. 110. l.
Kétségtelen azonban, hogy a nemzetség ezen ágának Erdélyen kivül is voltak birtokai. III. Lászlónak udvarbirája, János comes emliti egyszer, hogy ura Magyarországban tartózkodik és csakugyan, László vajdával 1308 június 17-én a baranyamegyei Nyárád mellett találkozunk,* miből következtethető, hogy a már fentebb emlitett baranyamegyei birtokokon kivül Nyárád és környéke is ez ágé volt. Végre még meg kell emlitenünk, hogy III. László 1307-ben Vincze kalocsai érseknek Almás nevü jószágát elfoglalta s elfoglalva tartotta.* Ebből következtethetjük, hogy László almási birtokos is volt, mi I. Lászlónak almásmonostori kegyuraságával teljes összhangzásban van.
Zichy okmánytár, I. k. 118., 122. l.
Erdélyi Muzeum, 1891. évf. 445. l.
III. Lászlónak több fia volt, kik közül azonban névszerint csak IV. és V László ismeretesek. Ezek – kik legelőször 1313-ban szerepelnek, – 1315 szeptember 6-án már önálló birtokosok; nevezett napon Miklós erdélyi vajda Bethleni Jakab népeit a két Lászlónak Vice és Csaba nevü Szolnok-Dobokamegyében fekvő birtokain tartózkodó jobbágyai ellen oltalmába veszi.*
Urkundenbuch zur Gesch. der Deutschen in Siebenbürgen, I. k. 317. l.
E két Lászlóról és fivéreikről vajmi keveset tudunk. Ahányszor őket az okiratok emlitik, annyiszor kiemelik, hogy királyuk ellen fellázadtak és hogy e miatt ősi és szerzett birtokaikat elvesztették; ezek között volt a dévai és csicsói vár is.* 1329 április 10-én még élnek, ekkor is azt mondja róluk a király, hogy mind e napig ellenségeivel szövetkezvén, a királyi birtokokban roppant kárt okoznak.* 1329 után már nem találjuk egyenes nyomukat és igy feltételezhető, hogy hazájukat talán elhagyták és az Aba nb. Amadé nádor fiainak példáját követve, szerencséjöket valahol a külföldön keresték.
V. ö. Fejér, VIII/II, k. 317. l.
Anjoukori okmánytár, II. k. 394. l.
Az eddig mondottak alapján tehát kitünik, hogy Gyula bánnak (valószinüleg idősebb) fia László bán-herczeg egynéhány baranyamegyei birtokon kivül a nemzetségnek ősi erdélyi birtokait kapta osztalékul, mig II. Gyula utódai, bár 1266-ban Erdélyben is kaptak valamit, többnyire a baranyavidéki jószágokat nyerték osztályrészül. Igy érthető, hogy László ivadékainak élete Erdélyben, II. Gyula utódaié pedig az ország nyugati vidékén zajlott le.
Nemzedékrendjükről a következő tábla ad felvilágositást:
128(László); I. Gyula 1201 † 1238 körül vajda,országbiró, nádor, bán és több megye főispánja ~ Ilona 1230–1232; Erdélyi vagy vajdai ág; Ifj. Siklósiak; I. László 1217–1245 lovászmester, országbíró, nádor, bán és herczeg; II. Gyula 1222–1233 (1259) tálnok- és tárnokmester; II. László 1257–1275 országbiró és erdélyi vajda; I. Gyula 1257–1263; I. Miklós † 1279 vál. esztergami érsek; Leány ~ Aba nb. Sándor 1241–1280; I. Miklós 1266 † 1283 előtt; (Leány) ~ Hontha; III. László 1280 † 1315 erdélyi vajda; II. Gyula 1278–1280 bán; II. Miklós 1280; III. Gyula 1283 † 1300 körül Tolna- és Baranyamegye főispánja ~ Aba nb. Finta nádor leánya Klára † 1300 körül; I. Péter 1283–1341 Baranyamegye főispánja ~ 1. Ismeretlen ~ 2. Koboli László zágrábi püspök nővére 1341; Ilona 1298–1336 ~ Győr nb. Óvári és Kéméndi Jakab † 1314; IV. László 1313–1329; V. László 1313–1329; Fiak; Leány ~ 1308 (Ulászló) szerb királyfi; 1-től: Pál 1337 † 1352 után ~ Bogár István leánya 1337–1342; II. Miklós 1337 † 1352 előtt ~ Győr nb. Szerdahelyi Miklós leánya 1346; I. István 1337 † 1352 után ~ Anna 1352; 2-tól: László 1341–1368; IV. Gyula 1342 † 1364 után; István † 1372; Mihály 1359; III. Miklós 1355–1399 oserói püspök; Imre 1352–1353; Margit 1352; IV. Miklós 1372–1374; V. Gyula † m. n. 1395 előtt
Hátra marad még a Kán nemzetségnek bizonyos rokonsági viszonyairól egyet-mást elmondani. Bágyonról (úgy látszik a Balduin névnek magyaros alakja), Kökényes-Rajnald nb. Mikod bánról, Hontha fia Miklós fia Péterről már volt szó. De ezeken kivül még a következőkről is van tudomásunk:
1. Kornél fia Gönczelt rokonának, Gyula bánnak «qui erat de eius genere» ajánlására 1220-ban spalatói érseknek választották.* Mind a mellett azonban, hogy Spalatói Tamás Gyula bánt és Gönczelt egy és ugyanazon genusból valónak mondja, még sem tartjuk ezt elfogadhatónak és azt hisszük, hogy Tamás a «genus» alatt csak a tágabb körü rokonságot értette. A nemzetség-azonosság ellen szólnak t. i. az érsek birtokviszonyai. 1222-ben tanusitja a pannonhalmi apát, hogy Gönczel Győrmegyében lévő ravazdi birtokát neki az ugyanazon megyében lévő Vanyoláért cserébe adta és hogy Vanyolán Gönczelnek egy örökölt része is volt, melynek másik része fivére C. birtokához tartozott.* Miután a Kán nemzetségnek Győrmegyében – legalább tudtunkkal – nem voltak birtokai, azt hisszük, hogy Gönczel és Gyula között anyai rokonság, vagy valamely sógorsági kapocs lehetett. A győrmegyei Vanyoláról tudjuk, hogy 1472-ben a Pok nembelieké volt* és igy nincsen kizárva, hogy Gönczel is e nemzetséghez tartozhatott. Ismerünk azonkivül még egy győrmegyebeli Kornélt is, kinek fiai Domonkos, Gergely és Gyéta ismeretesek és kit éppen azért, mert az okiratok csakis e három fiát ismerik, Gönczei atyjától megkülönböztetendőnek tartunk. Hogy e két Kornél közül melyik volt az 1180 körül szereplő győrmegyei főispán? határozottsággal nem tudjuk.
Schwandtner Script. rer. Hung., III. k. 575. l.
Wenzel, I. k. 186. l.
Teleki, Hunyadiak kora, XI. k. 485. l.
2. Péter erdélyi püspök 1306-ban III. László erdélyi vajdát «charissimus frater noster»-nek nevezi.* Vajjon a «frater» alatt itt tényleges rokonságot kell-e értenünk? nem tudjuk. A menynyiben azonban rokonságot jelentene, határozottan 129tudjuk, hogy nemzetségi rokonságról szó sem lehet, mert Péter püspök nem a Kán-, hanem a Monoszló nemzetség tagja.*
Fejér, VIII/I. k. 203. l.
L. Turul, 1899. évf. 167. old.
3. (III.) László vajda 1308-ban tanusitja, hogy «proximusa», néhai Lőrincz mester azon Pucur nevü birtokát, melyet királyi adományozás utján kapott, bizonyos Szemlék mesternek, szolgálatai elismeréséül adta s hogy Lőrincznek ez adományozását ennek fia, néhai Lőkös mester, az ő (t. i. László vajdának) fratere helybenhagyta.*
Zichy-okmánytár, I. k. 118. l. Ugyanazon forrás (I. k. 363. l.) szerint e Szemlék comesnek egyik birtoka – Diós – 1330-ban az egresdi apátnak aradmegyei Pobur nevü birtokával határos volt. Már most kérdéses, melyik olvasás vagy irás a helyes.
Hogy kik voltak e rokonok? erre csak a birtok- és archontologia-viszonyoknak egybevetése utján lehet választ adni, minek eredményét e helyen csak röviden akarjuk közölni.
Bizonyos Lőrincz 1242-től 1252-ig erdélyi vajda s a mellett 1248 óta Valkómegye főispánja. 1262-ben szörényi bán, 1263-ban a mellett István társkirálynak tárnokmestere; 1265-ben pedig csak tárnokmester. Miután 1266-ban már Monoszló nb. Egyed az ifjabb király tárnokmestere, úgy látszik, hogy Lőrincz 1265 és 1266 között halt meg. E Lőrincznek a bácsmegyei Futak táján járó dunai hajók ügyében Iregi Domonkossal, Jánossal és Márkkal, István ifj. király előtt pöre volt, mely halála után fiára Lőrinczre szállt át és melyet István ifj. király 1270 kezdetén az Iregiek javára döntött el.* Ez ifjabb Lőrincz 1272-től 1274 január 12-ig pohárnokmester, Keve és Krassómegye főispánja; 1279- és 1291-ben szörényi bán, 1291-ben a mellett megint Keve- és Krassómegye főispánja.* 1304-ben azon főurak között, kik Károly királylyal együtt az osztrák herczeggel szövetkeznek, Lőrincz fia Lőkös is szerepel, a miből kiviláglik, hogy előkelő családból való ember és hogy atyja is kétségkivül kimagasló szerepet vitt. Miután azonkivül tudjuk, hogy Lőrincz vajda fia Lőrincz 1277-ben a somlyó- vagyis krassómegyei Vaja és Kőrösszeg nevü birtokokat kapta,* hogy Lőrincz vajda 1248-ban a krassómegyei Illádia ura,* akkor bizonyosra vehetjük, hogy a Bács- és Krassómegyében birtokos ifj. Lőrincz királyától az aradmegyei Pucur-t is kaphatta, melyet azután Szemlék nevü tisztviselőjének adományozott, a mit fia Lőkös is helybenhagyott.
Wenzel, VIII. k. 294. l.
V. ö. Fejér, VI/I. k. 547. l.
Hazai okmánytár, VIII. k. 189. l.
Erdélyi Muzeum 1901. évf. 225. old.
Már most az a kérdés, hogy a nevezettek és László vajda között mily rokonsági viszony létezett? Ha a nemzetségbeli rokonságot eleve kizárjuk, nem tesszük ezt a birtokviszonyok miatt, hanem a vajdának a rokonság meg jelölésére használt kifejezései alapján. A vajda Lőrinczet «proximus»-nak, fiát azonban már «frater»-nek mondja; ez nem véletlen, nem szeszély. A «proximus»-szal azt akarja kifejezésre juttatni, hogy Lőrincz mester neki nem nemzetségbeli, nem is közeli vérrokona, hanem csak sógorság utján tartozik hozzá; fia Lőkös mint frater már vérrokona; az egész tehát úgy magyarázandó, hogy Lőrincz egy Kán nb. leányt, jelen esetben valószinüleg I. László bán-herczeg leányát vette nőül.
