A Fónyi-család.
A Fónyi-család.
István ifj. király egyik 1269-ben kelt oklevelében egy régi, talán a legelső magyar női diplomatáról találunk adatokat: Ez a hölgy, Csák nb. Szaláncz fia Tamás özvegye, Ágnes, már fiatal kora óta fontos szolgálatokat tett a királynak. Az oklevél, melyről itt szó van, különösen kiemeli, hogy többször megfordult Francziaországban, ott a király ügyeiben hosszabb ideig tartózkodott és hogy végre Mária herczegnőnek Károly király fiával történt egybekelésekor több izben, mint István király küldöttje müködött. Mindezeknek megjutalmazásául odaadja neki az uralkodó az Abaujmegyében fekvő Timár-Fóny nevü birtokot. Felhatalmazza őt egyúttal, hogy e birtokot úgy leányainak, mint nemzetségi rokonainak hagyományozhassa.*
Wenzel, VIII. k. 239., 240. 1.
A Csák nemzetség ez ágáról egyebet nem tudunk. Az imént idézett oklevélből kitünik, hogy Tamás özvegye Ágnes, már sokkal 1269 előtt István udvarában mint leányának Máriának, vagy több leányainak nevelőnője működött és hogy Tamással kötött házasságából figyermekek nem származtak. Francziaországban kifejtett működése mindeddig felderítetlen, de azt hiszem, hogy könnyen megfejthető. Károly király, kire István czéloz, tudvalevőleg a franczia Capetingek azon sarja, ki 1266-ban a nápolyi trónt megnyerte és kinek hasonnevü fia 1269-ben V. István leányát, Máriát nőül vette. 1266-ig öregebb Károly, mint a franczia Anjou és Maine ura, Francziaországban székelt, a miből kiviláglik, hogy István Ágnes asszonyt azért küldte követül Francziaországba, hogy leányának, az anjoui gróf fiával történendő eljegyzését előkészitse.
180Hány leánya volt Ágnesnek, nem tudjuk; a későbbi források csak egyről tesznek emlitést s ez Katalin, Csák nb. Tamás leánya, kit azonban, kétségkivül Ágnes halála után, bizonyos János fiai, Pál, Péter, István és András a fónyi birtok-tulajdonjog iránt keményen megtámadtak, úgy hogy a szorongatott nő András egri püspök (működik 1275 óta) itélőszékéhez fordult. – Az ügy sokáig huzódott, az alperesek sehogy sem tudták birtokjogukat bebizonyitani, mire a püspök őket kérelmükkel elutasitotta. Ők azonban perujitással éltek, melynek folyamán III. Endre király Aba nb. Amadé nádort bizta meg az ügy elintézésével. A nádor előtt a felperesek azt igyekeztek bizonyitani, hogy István király annak idején, midőn Ágnest a fónyi birtokkal megajándékozta, egyuttal a nevezett birtokot nekik is adományozta, de Katalin asszony és fia Miklós az erről szóló oklevelet beleegyezésük nélkül maguknál tartották és nekik, a midőn reája szükségük volt, sehogy sem akarták kiadni. Katalin ügyvédei, Forrói Aladár és Orosz Benedek felmutatták erre a fentidézett 1269-ik évi okmányt, melynek erejével bebizonyitották, hogy István annak idején Fónyt csak Ágnesnek és senki másnak nem adta. A sarokba szoritott felperesek erre kijelentették, hogy a tulajdonjogukat bizonyitó okiratukat, melyet Katalin asszony tőlük elidegenitett, már megtalálták. Miután azonban ezt fel nem mutatták és Forrói Aladár III. Endre király előtt az 1269-ik évi okiratot ujra bemutatta, a király 1297 decz. 20-án Katalint és fiát Miklóst a fónyi birtok tulajdonjogában véglegesen megerősitette.*
Wenzel, X. k. 255–257. 1.
Látjuk tehát, hogy Ágnes 1297-ben már nem él, hogy Fóny akkor leányának, Katalinnak kezén van és hogy e Katalinnak már Miklós nevü fia van. Nagyon feltünő azonban, hogy az okirat Katalinról egyetlen egy betüvel sem mondja, vajjon hajadon, férjes vagy özvegy nő és Miklós atyjáról sem emlékezik. Miután a későbbi forrásokból sem vagyunk képesek ezekre a kérdésekre válaszolni, kénytelenek vagyunk föltételezni, hogy – ha csak e Miklóst nem akarjuk Katalin házasságán kivüli fiának tekinteni – Katalin férje s Miklós atyja az emlitett János fiainak fivére vagy nemzetségi rokona lehetett, a mi egyuttal némi magyarázatot is nyujt arra nézve, hogy János fiai minden igazoló okmány nélkül Fónyra tartott igényeikhez oly makacsul ragaszkodtak.
Katalin fia Miklósról nevén kivül mit sem tudunk. Két fiut hagyott maga után: Balázst és Jánost, ki a későbbi okmányokban rendesen a «Szank» (Zonk) melléknevet használja.
Mikor tünnek fel legelőször, meg nem határozhatjuk, mert az erről szóló okmány keltezetlen és az idő meghatározására támaszpontot nem nyujt.
Az egri káptalan tanusitja t. i., hogy Hartvig vajda fia Henrik az abaujmegyei Nádasd, máskép Szaka nevü birtokát, melyet néhai László király megerősitése alapján bir, Miklós fiainak: Fónyi Balázsnak és Jánosnak örökáron eladja s hogy a birtok szomszédai, Gotthard fia Antal és András fiai János, Miklós és Domonkos ebbe beleegyeznek.* Wenzel ezen okirat keltét 1286 körülre teszi, a mi már azért sem helyes, mert IV. Lászlóról, mint már elhalt személyről szól. Kétségkivüli dolog tehát, hogy 1290 után lett kiállitva. De miután tudjuk, hogy Katalin fia Miklós 1297 decz. 20-án még élt, biztosra vehetjük, hogy az okmányt a XIV. század első vagy második tizedében állitották ki.
Wenzel, XII. k. 447–448. 1.
Balázs első nyilvános fellépéséről a következőt tudjuk. Midőn 1343-ban a gömörmegyei Hangonyiak Hangony és Felfalu nevü birtokok miatt egymással pereltek, az egyik fél azzal állott elő, hogy Druget Fülöp nádor, királynéi tárnokmester és Gömörmegye főispánja Hangonyi Mátét bizonyos büntette miatt fej- és birtokvesztésben marasztalta el. A birtokok két részét füleki várnagyának, Fónyi Balázsnak adta, ki azokat szolgáinak, Hangonyi Péternek és fiainak Miklós-, Pál- és Jánosnak részint pénzért, részint szolgálataik megjutalmazásául adta. Miután Druget Fülöp nádort csak 1323 jan. 20-án egyuttal mint a királyné tárnokmesterét ismerjük, kétségtelen, hogy Balázs akkor a füleki várnagy; de kétségtelen az is, hogy már 1322-ben az volt.* Az egri káptalan t. i. 1322-ben tanusitja, hogy Dausai Hitlen fia Gyarmánnak a fegyveres sereg visszajövetele után kellett volna két fiát, Lipótot és Miklóst a káptalan elé állitani, hogy azok a közte s Fónyi Balázs füleki várnagy között létrejött egyezséget helybenhagyják. Azonban csak Miklós jelent meg, mig Lipót urával együtt egyik királyi végvárban a tengervidéken királyi szolgálatban tartózkodott és igy a nevezett határidőben meg nem jelenhetett. Ugy látszik, hogy e «Dausa» vagy a gömörmegyei Dózsa vagy a nógrádmegyei Dansa helység.*
Anjoukori okmánytár IV. k. 386. 1. Zichy-okmánytár, II. k. 219. 1.
Anjoukori okmánytár, II. k. 54. 1. – A királyi szolgálat alatt itt kétségkivül az 1322. évi horvát hadjárat értendő.
Az első keltezett okirat, mely a két Fónyi-testvérről szól, 1325 márcz. 30-án van kiállitva. Ebben arról van szó, hogy Miklós fiai: Fónyi Balázs és Szank János, valamint ezeknek fratresei: 181Péter fiai Pányoki Túsz Pető és Máté királyi adományozás utján a zemplénmegyei Hernádnémeti nevü királynéi birtokot kapták, hogy őket a királyi ember, Berzéki Domonkos fia László a birtokba be akarta iktatni, hogy László fia Bertalan és Tamás fia István azonban a beiktatást erőszakkal akarták megakadályozni, minek következtében Köcski Sándor országbiró az ügyben itéletet hoz. A vádlottak azzal védekeztek, hogy Ákos nb. Ernő fia István őseikkel valamikor birtokot cserélt, a mennyiben nekik a borsodmegyei Peresznye (ma Parasznya) és Lubina (ma Ludna) nevü helységekért Hernád-Németit adta, de miután ezen állitásukat sem kellő okiratokkal, sem pedig Ernő bán örököseinek vagy jogutódainak tanuvallomásával igazolni nem tudták, perüket elvesztették.*
Pedig igazuk volt. Az egri káptalan tanusitja 1281-ben, hogy előtte Ákos nb. Ernő bán fia István, Gömör- és Borsodmegye főispánja és a következő Peresznyeiek megjelentek: a) Bedke fiai András, Tamás és Rafany, b) Elek nevü fivérük fia Sándor, c) Illés fia Illés fiai János, Kázmér, István és Domonkos, d) Csentek fia Illés fia Sándor, e) Ivánka fia Péter. István odaadja nekik a már atyja által szerzett zemplénmegyei Hernád-Németit, melyért tőlük Peresznyét és Lubinát kapja. Beleegyeznek Bedke fiainak rokonai: Sedene fia Albert és Vid fia Urka (Wenzel, XII. k. 342. 1.), mely okiratot Hernádnémeti Bertalan fiai István és János, valamint patrueliseik: István fiai Miklós és Lukács 1341-ben az egri káptalannal átiratták). 1285-ben pedig Miskócz nb. Panyit bán fia Miklós és következék szintén birtokot cserélnek: a) Peresznyei Bedek fiai Tamás, András és Sándor, b) Rafany nevü fivérük fia Márton, c) Illés fiai István és Demeter, kiknek fivére János 1282-ben a kunok elleni csatában Miskócz nb. Miklós fivérével Lászlóval együtt elesett. Odaadja nekik Szilágy-Bagost (Krasznamegyében) és megkapja tőlük a borsodmegyei Aranyost (Wenzel, XII. k. 159., 160. 1., hol 1285 helyett 1275 áll). 1286-ban olvassuk, hogy Peresznyei Bedeg fiai András és Tamás, valamint rokonaik: Tivadar fiai Márk, Tekes, Benedek és Simon beleegyeznek, hogy Ombold fia Sydene és egynéhány más peresznyei nemes, Borsodmegyében fekvő Kondó nevü földjüket a vasmegyei Ine fia Herbertnek eladják (Sztárai okmánytár, I. k. 33. 1.). Látjuk tehát, hogy az 1325-ben szereplő Peresznyeiek igazat mondtak, mikor az 1281-ben emlitett összes Peresznyeiket őseiknek vallották; hogy miért nem tudták az illető okmányt felmutatni, ismeretlen. – 1293-ban tanusitja az egri káptalan, hogy 1. Hernádnémeti Bedek fia András. 2. e Bedek fia Tamás fiai Péter és István. 3. Elek fia Sándor fél Hernádnémeti birtokukat következő rokonaiknak adták: a) Náday fia Miklós, b) Nymhez fia Ramacha, c) Tivadar fiai Márk, Benedek, Tekes, Simon és Jánosnak. Ez ügyben perelnek 1351-ben az illetőknek következő utódai 1. Tivadar fia János fia Hoportyi Mihály. 2. István fiai Hernádnémeti Tamás és Miklós (Wenzel XII. k. 541. l.). Bedek fia László fia András és Bedek fia Tamás fiai Hernádnémeti Péter és István ottani birtokrészüket 1300-ban László fiainak Lőrincz, Bertalan és Miklósnak adják el (Wenzel, XII. k. 395. l.).
Ezen okmány* egy felette érdekes genealogiai kérdést vet fel. Túsz Pető és Máté, kik akkor még a «Pányoki» nevet viselik, a későbbi Pálócziak ősei,* ezeket pedig a két Fónyi-testvér »frater»-üknek nevezi; elhihetnők tehát hogy a Fónyiak és a Pányokiak egy és ugyanazon nemzetségből valók. De miután azt találjuk, hogy Pányoki Petőnek és Máténak kétségtelen nemzetségi rokonai, a későbbi ruszkai Dobók és a ruszkai Bátorok ősei a hernádnémeti királyi adományozásban nem részesek, inkább azt hisszük, hogy Pető és Máté a Fónyiakkal csak anyai vagy sógorsági uton voltak rokonok és hogy ezen ismeretlen fraterségben talán a Fónyiak atyja, Miklós, származása keresendő.
Anjoukori okmánytár, II. k. 185. 1.
Lásd ezekről a Turul 1902. évf. IV. füzetében (191–193 11.) közzétett dolgozatomat.
1326 szept. 12-én Fónyi Balázs a nógrádmegyei Füleken várnagy és ugyanakkor megkapja fivérével, Szank-kal együtt a koronára szállt nógrádmegyei Pincz nevü birtokot.* Egy évvel később ujabb királyi adományozásban részesül. Károly király kijelenti 1327-ben, hogy Fónyi Balázs, Borsodmegye főispánja s Fülek várnagya a Csák nb. Trencséni Máté elleni hadjáratokban Sirok és Trencsén várak előtt sulyosan megsebesült és egyáltalában minden viszontagsággal daczolva a király tántorithatlan hivének bizonyult, minek elismeréseül neki és Szank János nevü fivérének a Sárosmegye gyepeli kerületében feküdt Kuryma, máskép Dubine nevü birtokot adja; 1329-ben pedig e birtokot meghatárolják.* 1332 jun. 29-én Balázs már nem Borsod-, hanem Bakonymegye főispánja, mely minőségben fivérével együttesen a Borsodmegyében fekvő Keresztúrt a mellette levő Bedes földével kapja.* – Ugyanazon évi aug. 6-án megveszi a két fivér a borsodmegyei Bold és Noszkad-Keresztur egy részét.* Fónyi Balázs és Szank 1329 jul. 29-én a nádor előtt kijelentik, hogy a Pelejteiek ellen Gergely nevü szolgájuk megsebesitése miatt való keresetüktől elállanak. Mindamellett Gergely 1334 nov. 18-án Pelejtei Miklóstól hat márkát kapott.* 1334 máj. 17-én birtokot cserélnek. Megkapták Károly királytól valamikor az Abaujmegyében fekvő Litéri és Ida nevü birtokokat, melyeket most Aba nb. Markvart fia Pál fia Jánosnak annak zemplénmegyei Kesznyéten nevü jószágáért adnak.* Birtokszerzéseikben azonban – úgy látszik – némelykor egy kis erőszakkal is jártak el. Igy panaszkodik pl. 1335-ben Abajdócz Gál nevü sárosmegyei birtokos, hogy Fónyi Balázs és Szonk a Kurima nevü birtokuk 182melletti Kucsin nevü jószágának egy részét elfoglalták; a dolog csak 1337-ben nyert békés kiegyenlitését.* Hasonló erőszakoskodásukról olvasunk valamit 1335 ápr. 23-án, midőn Delnei Gergely fiai János és Kakas bizonyos birtokukhoz tartozó erdő elfoglalása miatt Fónyi Balázs ellen tiltakoznak.* Szanknak 1339-ben a gömörmegyei Zabari Miklós ellen abaujvármegyei Szaka nevü birtoka ügyében pöre volt, melyben Miklós az 1265-ben Hartvig és Henrik fivérek javára kiállitott adománylevelet felmutatta.* Ezen ügy még 1341 máj. 8-án is folyt. Akkor tanukihallgatásra került a dolog; melynek folyamán Gotthard fia Antal (kivel már fentebb találkoztunk) fiai Szakai István és János, valamint András fiai János és Miklós tanusitották, hogy Hartwig fia Henrik a nádasdi vagy máskép szakai birtokot Antalnak és András fiainak, ezek pedig Fónyi Balázsnak és Szank Jánosnak eladták.* Szankról ezután már nem szólnak a rendelkezésemre álló források. Ugy látszik, hogy fiuk hátrahagyása nélkül halt meg. Közpályán csak annyiban forgott, a mennyiben 1335 és 1336-ban Borsodmegye alispánja volt. Hogy e Zonk nevü alispán tényleg Fónyi Szankkal azonos, bizonyitja azon körülmény, hogy Somogyi Péter, kit több alkalommal mint a Fónyiak emberét találunk, az alispán helyettese.*
Anjoukori okmánytár, II. k. 256. 1. (Ezen évben Szank János Fónyon tartózkodott. Zichy okmánytár, I. k. 279. l.)
Fejér, VIII/III. k. 227–230. 1. Anjoukori okmánytár, II. k. 385. 1.
Ugyanott 608. 1.
Ugyanott 618. 1.
Károlyi okmánytár, I. k. 93., 95. 1.
Ugyanott III. k. 76. 1.
Ugyanott 219., 339. 1.
Sztáray okmánytár, I. köt. 82. 1. Fejér VIII/VII. k. 287. 1. és X/IV. k. 637. 1. szerint 1335-ben egy Blasius de Tóny szerepel; Tony minden valószinüség szerint nem más, mint «Fony» ferditése.
Wenzel, VIII. k. 131. 1.
Anjoukori okmánytár, IV. k. 90. 1.
Anjoukori okmánytár, VI. k. 206. 1. Fejér, VIII/IV. k. 146. 1. Sárosmegyének alispánja 1341 jul. 16-án szintén bizonyos Zonk mester (Fejér VIII/IV. k. 555. 1.), a kiről azonban határozottan meg nem mondhatjuk, hogy Fónyi Szank-kal azonos-e.
1352 jan. 17-én Balázs sem él. Nevezett napon kijelenti Lajos király, hogy Fónyi Balázs fiörökös hátrahagyása nélkül meghalt és hogy a koronára szállt birtokait Bölcsi Czudar Péternek adományozza. A birtokok a következők Fóny, Onga (Abauj-), Kesznyéten (Zemplén-), Szederkény, Keresztúr, Kazincz (Borsod-), a Rima folyó melletti Balázsfalva (Gömör-), Kurima, Radama, Garbócz, Dubine, Monyorós és Sassova (Sárosmegyében.*) Miután nem igen hihetjük, hogy ezen adományozás már 17 nappal Balázs halála után történt volna, valószinűnek vesszük, hogy Balázs – ha nem korábban – 1351-ben halt meg.
Anjoukori okmánytár, V. k. 542. 1.
Leánya, Anna (Anyth) 1356 aug. 4-én ugyanazon Czudar Péter, diósgyőri várnagynak a neje. Lajos király elmondja e napon, hogy Fónyi Balázs már Károly királytól megkapta az engedélyt, hogy birtokait leányára átruházza és hogy ő most nevezett Annát atyja, Fónyi Balázs birtokaiban fiusitja. Mikor kelt egybe Anna Czudar Péterrel, biztosan nem tudjuk, de az áll, hogy előbb másnak a jegyese volt. Vőlegénye pedig az Abauj vármegyebeli Perényi Pál. Az eljegyzésből nem lett azonban házasság, mert Anna mint láttuk – 1356 aug. 4-én Czudar Péter neje, a nélkül, hogy az illető okirat őt Perényi Pál özvegyének nevezné. Legyen azonban akárhogy, annyi áll, hogy ez ügynek még utójátéka volt. Perényi Miklós fia Miklós azzal állt elő hogy Fónyi Balázs özvegye Lucza, ennek leánya Anna, továbbá Synka Péter és neje Ilona mindazon költekezéseket, melyeket Perényi Pál Fónyi Balázs leányával Annával kötendő házassága dolgában tett, neki (t. i. Miklósnak) téritsék meg. Az ügy a pápai székhez került, mely a pör vitelével Demeter váradi püspököt bizta meg. A felek 1356 decz. 7-ére meg voltak idézve, de meg nem jelentek. Ugyanazon évi deczember 11-én megjelent azonban Benedek fia János mint a Fónyi-család ügyvédje és előadta a váradi káptalan előtt, hogy Péter krakói püspöknek ez ügyben kiküldött embere, Dyrsló krakói kanonok a Fónyi-családot egyházi kiközösitéssel sujtotta, miért is az illetéktelenül kimondott kiközösités ellen megbizói nevében tiltakozik.*
Theiner, Monum. Hungar. II. k. 37. 1. – A Tört. Tár 1885. évf. 272. old. szerint a pápa 1358 decz. 31-én irja az egri püspöknek, hogy Erzsébet királyné kérésére meghagyja neki, hogy Czudar Péter borsodi comesnek és nejének, Fóni Balázs leányának a negyedfoku vérrokonság alul dispensatiót adjon.
Synka (= Simonka) fia Péter, a kiről ezen okiratban szó van, a sárosmegyei Sebesi család sarja és miután Fónyi Balázs özvegyével és leányával jelen pörben érdekközösséget vall, világos, hogy neje, Ilona révén a Fónyiakkal sógorsági viszonyban állt. Lehet, hogy ezen Ilona Szank János leánya, valószinübb azonban, hogy Balázsnak és Jánosnak a nővére.
1359-ben olvassuk, hogy Czudar Péter, Borsodmegye főispánja, pápai felmentést nyer a nejével, Fónyi Balázs leányával, Annával létező negyedizi rokonság felől. Az okiratból kitünik, hogy Péter már hosszabb idő óta nős, hogy már több gyermeke is van és hogy a közte és neje közötti rokonságról csak most lett tudomása.* Mi volt e rokonság izenkénti levezetése, nem tudjuk, de erre is áll az, a mit már fentebb jeleztünk, hogy a genealogiai kapcsot esetleg Fónyi Miklós eddig ismeretlen atyjának leszármazásában kereshetnők. Czudar Péter 1394 és 1395 között halt meg és úgy látszik, hogy kétszer nősült. Fejér, X/III. k. 186. 1. szerint t. i. azt találjuk, hogy 1396-ban «Dorothea relicta Petri Zudar bani» szerepel. Ha ez igaz, akkor Fónyi Anna halála 1394 előtt állt be. Teljesség 183kedvéért azonban még a következő adatot is fel kell emlitenünk: Zsigmond király 1397 ápr. 15-én Sárosmegyénél vizsgálatot rendel ónodi Zudar Péter bán özvegye és fiai Simon és Jakab panaszára Perényi János mester ellen, ki előbbiek nádasdi jobbágyaitól egy hordó bort és négy lovat elvétetett.* De miután az 1396. évi okirat hasonló ügyről szól, ugy látszik, hogy e két darab tulajdonképen csak egynek veendő.
Anjoukori okmánytár, VI. k. 495., 520. 1.
Történelmi Tár, 1901. évf. 54. 1.
Fónyiak nemzetségére vonatkozik még a következő adat is. Károly király tanusitja 1335 febr. 12-én, hogy előtte László fia Ugron fiai Miklós és László Somogymegyében fekvő Jut nevü ősi birtokukat a váczi káptalannak átengedik és magukat arra kötelezik, hogy nevezett káptalant nemzetségbeli rokonaik, különösen pedig Fónyi Balázs és Zank nevü proximusaik esetleges támadásai ellen védelmezni fogják.* Ugron fiai a Somogymegyében törzsökös Torvaji család tagjai s fenti szövegezésből – bár csak proximusokról van szó – nagy valószinüséggel arra következtethetünk, hogy Fónyi Balázs és Szank a Torvajiaknak nemzetségi rokonai. Magát a nemzetséget azonban nem ismerjük.
Pannonhalmi oklevéltár II. k. 565. 1 3–36. és köv. lap.
Ha már most az eddigiek alapján a genealogiai adatokat összegezzük, a következő nemzedékrendi töredéket kapjuk:
Csák nb. Szaláncz; Tamás † 1269 előtt, Ágnes megkapja Fónyt-t 1269-ben; Katalin 1297; Fónyi Miklós 1297; Balázs † 1352 körül, 1322. és 1326-ban Fülek várnagyja, 1327-ben Borsodmegye főispánja és füleki várnagy, 1332-ben Bakonymegye főispánja, Lucza 1356; «Szank» János él még 1341-ben, 1335 és 1336-ban Borsodmegye alispánja; Anna jegyese 1356 előtt Perényi Pál, Ónodi Czudar Péter † 1394/96;
