Két Zsigmondkori czimerlevél.

Teljes szövegű keresés

Két Zsigmondkori czimerlevél.
Vas vármegye levéltárának érdekesebb okmányai közé tartozik bizonyára azon két eredeti czimerlevél, melyeket Zsigmond királyunk a Sye-Dömötör és Szentbenedeki családoknak adományozott.
E czimerleveleket Csoma József és Varjú Elemér már ismertették a Turul 1896. és 1900. évi folyamaiban.
Találunk azonban az emlitetteken kivül még más két Zsigmondkori armalist levéltárunk nemesi irományai között, sajnos azonban, csak másolatban.
A Babai s a Kotsi és Mesteri családok czimerlevelei a két okmány; az előbbi 1418-ból, s az utóbbi 1421-ből.
Az eredetiek az idők viharai között valószinüleg már elkallódtak, de nem lehetetlen az sem, hogy valahol még lappanganak, mely utóbbi esetben nem felesleges, ha a közfigyelmet ezuton is rájuk irányitani törekszünk.
E czimerlevelek a nem teljes szövegü, vagyis azon czimerlevelek közül valók, melyek a czimer leirását nem tartalmazzák, csupán hivatkoznak a czimerre, mely az okmányra ráfestetett.
Babai György armalisát – a mint az oklevélben olvasható – a király önszántából adta, míg a Kotsi czimer Hedervári ajánlatára 80adományoztatott, a mit az oklevél homlokzatán olvasható följegyzés tanusit.
Mind e mellett az okmány szövegében mégis benne maradt a «proprio motu».
Babai György czimerlevelét azon időben nyerte, midőn Zsigmond éppen a konstanczi zsinaton időzött.
A királynak nagy és fényes kisérete volt. Tudjuk például, hogy a mikor Konstanczból XIII. Benedek pápához Spanyolországba igyekezett, ez utjában 4000 deli lovag kisérte az uralkodót.
A huzamos konstanczi időzés alatt sürün követték egymást a fényes ünnepélyek és lovagjátékok, melyeken a bajnokok csak czimeres pajzszsal és sisakos diszben jelenhettek meg.
Babai György uram szintén a király kiséretében vala, s valószinü, hogy – bár nemes ember volt – czimer hijával szükölködött. De segitett rajta a király kegyelme, és bizonyára nem egy cseh vagy német vitézt öklelt ki dárdájával a nyeregből az uj czimerrel diszelgő magyar lovag.
A miből egyuttal megtudjuk azt is, hogy vármegyénkbeli magyar vitézek is voltak a sokat utazó, izgékony király fényes kiséretében.
A czimerlevél fölemliti azon hasznos szolgálatokat, melyeket Babai György Francziaországban, Arragóniában, Angliában az egyházi szakadás megszüntetése s a római szent birodalom ügyeinek rendezése körül a király mellett teljesített.
Egyébeken kivül már maguk a benne foglalt történelmi és genealogiai adatok is érdemessé teszik okmányunkat arra, hogy szövegét szószerint ide iktassuk:
«Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare, et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii, velud e sole radii nobilitates legitimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster, dilectus Georgius, filius Nicolai de Boba, coram nostra celsitudine personaliter constitutus propositis et recensitis suis fildelibus servitiis, et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis, utique acceptis et laudandis, quibus nobis et sacro nostro regio diademati a longinquis temporibus in nostris agendis, prosperis scilicet et adversis, signanter in Francie, Arragonie, et Anglie regnorum, ac presentibus partibus, quas pro sacro sancte universalis ecclesie unione, et sacri romani imperu status reformatione feliciter peragravimus persone et rebus suis non parcendo indefesse studuit complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in presentium nostrarum literarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, ab eadem maiestate nostra eadem arma seu nobilitatis insignia, sibi et per eum Paulo et Jacobo carnalibus, item Valentino filio Petri, et Jacobo filio Francisci congenerationalibus fratribus suis de eadem, nec non omnibus aliis et singulis suis consanguineis ipsorumque herelibus, successoribus et posteritatibus universis dare et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prefati Georgii gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus diligentibus ac indefessis hactenus erga nostram caruit maiestatem, quotidieque claret, et inantea eo studiosius clarere potent et debebit, quo se et suos singularibus gratiis sentiet decoratos, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia eidem Georgio et per eum predictis Paulo et Jacobo fratribus, item Valentino filio Petri, et Jacobo filio Francisci ipsorumque herelibus, et posteritatibus universis ad prefati Georgii supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta, ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presentium conferimus, imo ex abundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem prelibati Georgii et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et conferimus ac elargimur, ut iidem Georgius ac alii supradicti ipsorumque heredes, et tota posteritas nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus literin circa caput appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo in antea preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gratie antefati Georgius et alii supradicti eorumque posteritas merito exultent, et tanto fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibatis Georgio et aliis supradictis ipsorumque heredibus, et posteritatibus universis duximus graciose concedendas. Datum Constancie, in vigilia festi purificationis Beate Marie virginis gloriose, anno domini millesimo quadringentesimo decimooctavo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo primo, Romanorum .... octavo».
A másolat 1733-ból való. Az eredeti okmány, a mint azt a másolat hézagai bizonyitják, már akkor is némileg rongált állapotban lehetett.
E másolat a czimert számunkra nem tartotta fön, pedig nagyon érdekes volna tudni, hogy milyen volt ez a czimer?
Valószinű, hogy ez is az akkor divott késő-gót modorban állittatott elő. A pajzs lehetett háromszög, vagy alul kerek-pajzs és esetleg tárcsa a korai formában.
A czimer alakjaira nézve talán a Babai családból eredő Győrfi család által használt pecsétek lenyomataiból lehetne némi következtetéseket vonni.
Ezekből a következőket sorolhatom föl Győrffy András szolgabiró Dénesfalva, 1712. A pajzsban kar karddal, sisakdisz: kar karddal.
81Győrffy István esküdt, Gyanó 1734, továbbá 1737, 1742, 1745 és 1748. A pajzsban fiait tápláló pelikán, sisakdisz: kar karddal.
Győrfi László esküdt, 1808, Duka. A pajzsban ágaskodó oroszlán; sisakdisz, az oroszlán zászlóval.
De hogy ezek közül lehetett-e, és melyik a Babai armalis czimere? Annak eldöntése a szakférfiakra vár.
A családra vonatkozó okmányokból a következő töredékes nemzedékrendet mutathatom be:
Halcha de Baba 1224.; Farkas; Hulda; Detk; Szank; Sandur; Nedul;
Ezekből származtak a következők: Sixtus, Salamon, János, Herk, Endus, Bóth, Miklós, Sank, László, Gyungur és Lőrincz – de hogy ki melyiktől, meg nem állapitható.
Ezek egyikétől származott:
Lóránd; és Miklós; Pál 1376; Miklós; Péter; Ferencz; György 1418; Pál; Jakab; Bálint; Dénes; Jakab; János; Gáspár; Gallus; Gyárfás; Péter; Bertalan 1557; Mihály; Mihály; János 1574; Mihály; János; Benedek 1659; Mihály; Gergely; András; Ferencz; Mihály; Ferencz; Ferencz; István; György;
Lóránd fia Pál és György utódjai elhagyván az ősi Babai családnevet, előbbi a Lórántfi, s György utódjai a Győrfi nevet vették föl; azonban még soká mint Lóránfi aliter Babai és Győrfi aliter Babai emlittetnek az iratokban.
***
Kotsi György és Mesteri Imre 1421-ben nyerték czimerlevelüket azon érdemekért, melyeket a királynak Csehországban, Vicliff követői ellen viselt háborujában szereztek.
A kelet helye az okmányról hiányzik, de alig szenved kétséget, hogy az itthon adatott ki, mert tudva van, hogy Zsigmond 1421-ben, az okmány keltének idején, Magyarországon tartózkodott.
Ez alkalommal a czimerkérők czimerük festett mintáját is bemutatták, s annak a megerősitését kérték.
Az oklevél, mely éppen úgy, mint Babai György armalisa, az ismert, de apróbb részletekben eltérő formulával állittatott ki, szószerint a következőképpen hangzik:
«Relatio Georgii de Hedrewara.
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex omnibus Christi fidelibus, tam presentibus quam futuris, presentium notitiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni cesaree vel regie maiestatis, velut e sole radii nobilitates legittimo jure procedunt, et omnium nobilitatum insignia, ab imperatoria aut regia majestate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree seu regie claritatis. Sane ad universorum notitiam tam presentium, quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod fideles nostri dilecti Georgius filius Martini, Andreas filius Pauli de Kots et Emericus filius Michaelis de Mesteri ad nostre celsitudinis accedentes presentiam, propositis et declaratis suorum progenitorum et per consequens ipsorum fidelitatibus, et fidelium obsequiorum gratuitis meritis, per ipsos claritati nostre exhibitis, quedam arma seu nobilitatis insignia in quadam charta pictoris magisterio depicta* ipsis et fratribus suis infrascriptis, per nostram majestatem dari et conferri postularunt. Nosque attendentes predictorum suorum progenitorum virtutem et laudis preconio attolenda prćmerita opera, ac generis nobilitatem, antiquitatem, necnon fidelissima obsequiorum merita, quibus ipsi Georgius, Andreas et Emericus ab adolescentie suorum gradibus (így!) sub diversitate locorum et temporum, et presertim in dicto regno nostro Bohemie, in exstirpatione Viclephistarum nostrorum notoriorum infidelium personis ac rebus suis minime parcendo, claritati nostre laudabiliter exhibitis et impensis protexto quorum cupientes eidem Georgio, Andree et Emerico regalis munificentie antidoto respondere, de regie potestatis plenitudine, animo deliberato et ex certa scientia et gratia speciali, sano etiam prelatorum, et baronum, nobilium et procerum regnorum nostrorum ad id accedente consilio, predicta arma seu nobilitatis insignia in presentium literarum nostrarum capite depicta, et pictoris magisterio distincte descripta, de uberioris dono gratie eisdem Georgio filio Martini, Andree, filio Pauli, et Emerico filio Michaelis, et per eosdem Benedicto, filio Martini ... Georgii, nec non Petro, Mathie et Thome ... eiusdem Andree ac Benedicto, Damiano ... ipsius Emerici carnalibus .... Simoni, filio Clementis de Mesteri ... nec non Georgio, filio Thome ac Dyonisio filio Dominici de Kots, ipsorum Andree et Georgii ... condivisionalibus fratribus, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis, virtute presentium conferimus, imo de abundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem eorundem Georgii Andree ac Emerici et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam 82proprio motu concedimus et presentibus elargimur, ut iidem Georgius et Andreas de Kots, ac Emericus de Mesteri, et fratres ipsorum prescripti ipsorumque heredes et posteritas universa, nata et nascitura, hec arma seu nobilitatis insignia a modo in antea in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio nobilitari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gratie antefati Georgius, Andreas, et Emericus ac alii prenotati, eorumque posteritates merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regiam eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuamque firmitatem presentes literas nostras, cum pendenti secreto nostro sigillo quo, ut rex Hungarie utimur, prelibatis Georgio, Andree, Emerico, Benedicto, Petro, Matthie, Thome, Benedicto, Damiano, Gasparo, Simoni, Georgio et Dyonisio ipsorumque heredibus et posteritatibus universis duximus gratiose conferendas. Datum… feria quarta proxima ante festum Beati Jacobi apostoli, anno domini millesimo, quadringentesimo vicesimo primo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo quinto, Romanorum undecimo et Bohemie primo».
Itt hihetőleg kimaradt: maiestati nostre exhibendo.
A czimerrajz itt sem maradt fenn, s mert sem a Kotsi, sem a Mesteri család pecsétlenyomataira nem akadtam, a czimert biztosan megállapitani nem lehet.
Van azonban egy Kotsi-czimer, a mely talán azonos lehet a Zsigmond király által adományozottal.
Bizonyos Kotsi másként Horváth Mihály és István 1742-ben régi nemességük megerősitését kérték és meg is nyerték az uralkodótól.*
Királyi könyvek XXXIX. 217. Pozsony, 1741. okt. 21.
Ha ki lehetne mutatni, hogy ezen Kotsi másként Horváth Mihály és István a Zsigmond királytól czimert nyert Kotsi György és András leszármazói, akkor ez útmutatást adna a Zsigmondkori Kotsi-czimer megismeréséhez is.
Kotsi-Horváth Mihály és István nem uj nemességet kerestek, hanem régi nemességük megerősitését kivánták. Valószinű tehát, hogy czimerűl is azt kérték és nyerték, mely a régi okmány alapján a családnál hagyományos volt, s melyet talán pecsétjeiken használtak is.
Ha ez a következtetés beválik, akkor a Zsigmondkori Kotsi-czimer a királyi könyvek szerint a következő lehetett:
Aranynyal és kékkel osztott pajzson, zöld téren álló, nyillal átlőtt nyaku hattyú. Sisakdisz könyöklő pánczélos kar, karddal. Sisaktakarók kék-arany, vörös-ezüst.
BALOGH GYULA.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT