69A CSALI KÉGL CSALÁD.

Teljes szövegű keresés

69A CSALI KÉGL CSALÁD.
A «Vasárnapi Ujság» 1904. évi márczius hó 6-ikán megjelent számában Rodiczky Jenő «Magyarországi juhászok» czimen a juhászokra nézve nem valami hizelgő, de azért mégis érdekes ethnographiai czikket közölt, melynek történeti illusztrácziója gyanánt felemlitette azt is, hogy túl a Dunán több oly nemes család él a jelenben, melynek ősei «birkásmesterek és pusztabirák» voltak. Ezen családok névsorába foglalja a többi között a Kégl családot is, mint a melynek ősei szintén ily birkásmesterek és pusztabirák lettek volna.
A hivatkozott czikk ezen utóbbi állitását ugyanazon folyóirat legközelebbi számában Kégl István egy rövid közleménynyel helyreigazitani óhajtotta, melyben ő a Kégl családot egy Waldinuczi Kégl György József nevü tábornoktól származtatta le, a ki mint német nemes, katonai érdemeinek elismeréseül 1761. évben a magyar nemességet is elnyerte. Szerinte ez lenne a Kégl család első ismert magyar őse, kitől a jelenben élő nemzedék, nevezetesen pedig a Csalai Kégl család származott.
A történeti igazság kedveért szükségesnek vélem a Kégl család ismertetését röviden előadni, részben azon adatok alapján, melyek «Fejér vármegye története» czimü művemben «Csala» puszta történetének megirásánál rendelkezésemre állottak, részben a Csalai Kégl György úr által rendelkezésemre bocsátott oklevelekre támaszkodva.
Igénytelen véleményem szerint a fentebb emlitett czikkek irói tévedtek a család eredetének kérdésében; Kégl István azonfelül még abban is tévedett, hogy az általa jelzett Waldinuczi Kégl György Józsefet, kit a magyarországi Kégl család ősének jelez és ki 1761. évben magyar nemességet nyert, tábornoknak mondta, holott nem volt tábornok, hanem hadbiró; tehát nem combattans, hanem katonai hivatalnok. Eltekintve attól, hogy ezen hadbirónak az itt szóban forgó Csalai Kégl családhoz való vérségi kapcsa semmivel sem igazolható, kétségtelen tény az, hogy ezen Csalai Kégl család ősei az 1761. évet megelőző időben Pozsonyban már ismeretesek voltak és első ismert ősük, kitől a leszármazás mai napig levezethető: Kégl Gáspár 1650-ben már életben volt. Ennek fia, Kégl Pál az 1670–1690. évi időközben Pozsonyban királyi vámszedő, leánya pedig: Kégl Anna 1676. évben férjezett Thulmonn Jánosné volt, a mint azt ennek 1676. évi végrendelete,* a pozsonyi ágostai hitv. evangelikus egyház anyakönyvei,* valamint báró Horeczky Miksának, nemes Kégl Gáspár részére 1751. évben adott ajánló levele tanusitják.* Egyébiránt a német szójárás szerint a Kégl név Kögl-nek is iratván, ezen családdal Pozsonyban már a XVI. században is találkozunk. Nevezetesen emlitésre méltó Kögl Wolfgang, ki 1566. évben városi biró, 1570-ben pedig polgármester és Kögl Pál, ki 1710–14-ben szintén városbiró, 1718–21. évben pedig polgármester volt.* A Szent Mártonról czimzett pozsonyi székesegyház anyakönyveiből is kitünik a Kégl család néhány tagjának születése, kiknél a nemes rendet megillető jelzőket is megtaláljuk. Itt kereszteltetett Kégl Károly Kristóf városi tanácsos és levéltárnoknak és nejének Zsófiának – kinek családi neve emlitve nincsen – négy fia, úgymint: 1742. évi deczember 15-én János; 1744. évi január 29-én József; 1753. évi szeptember 23-ikán János Károly Ferencz és 1757. évi augusztus 23-án László.
Magyar nemzeti múzeum: Regestra diversorum instrumentorum litteralim manuscriptorum etc. Cod. Sec. XVIII–XX. 27. 1. Testamentum Ann Margarethć filić Casparis Kegl consortis autem Joannis Thulmonn anno 1676 conditum.
A pozsonyi ágostai evang. egyház keresztelési anyakönyve 1688. évi 120; 1690. évi 96. szám.
Károly János: Fejérvárm. története III. köt. 542. l. Prćsentium exhibitorem nobilern Gasparum Kegl condam parentis sui perillustris dni Joannis Kegl, liberć regićque civitatis Posoniensis in territorio telonii regii perceptoris filium, in omni activitate, conatu, moribusque studio ac ingenio nobili etc. qui etiam in officio Volentery Regimini Ghillányiany etc. fidelia prćstitit servitia etc. recommendandum esse duxi. Datum die 21. Aprilis anno 1751. Baro Maximilianus Horeczky m. p.
Ortvay Tivadar: Pozsony város története.
Ugyanezen anyakönyv adatot tartalmaz a korábban emlitett Kégl György József hadbiró és neje Kramern Mária Ferencz nevü fiára vonatkozólag is, aki 1746. évi február hó 19-én itt kereszteltetett meg. És ez az anyakönyvi 70bejegyzés vezethette Kégl Istvánt emlitett czikkének tévedésére, hogy ősét ezen Waldinuczi Kögl György Józsefben kereste.
A felsorolt adatok tehát azt bizonyitják, hogy a Kégl család a szomszédos örökös tartományokból a határszéli Pozsonyba letelepedvén: ott mezőgazdasággal vagy akár juhászattal nem is foglalkozhatott és ha az akkori kornak családi traditióit is figyelembe veszszük, a melyek az ősök élethivatásának átörökléséhez is meglehetősen ragaszkodtak: úgy teljesen kizártnak kell tekintenünk azt, hogy a szóban forgó család magyarországi ősei «birkásmesterek és pusztabirók» lettek volna, mert ily élethivatás folytatásához és annak a családban leendő további átörökléséhez Pozsony városa alkalmat és módot nem is nyujthatott.
A rendelkezésre álló források tehát a Kégl családról és annak tagjairól mint olyanokról tesznek emlitést, kik Pozsonyban az értelmiséghez tartoztak és közpályán éltek. Kivételt tesz csupán Kégl Gáspár, ki az önkéntesekből alakult Ghillányi ezredben szolgált, onnan 1751. évben kilépett és azután 1760–1770. években a komárommegyei Örs-pusztán gazdasággal foglalkozott. Az emlitett Kégl v. Kögl József György hadbiró, ki 1761. évben magyar nemességet nyert, nem bizonyit a Pozsonyban akkor már régen letelepedett volt magyar nemes Kégl családnak úgynevezett katonai jellegü – «tornister adel» – nemessége mellett, mert nevezett, mint láttuk, nem az első ismeretes magyar őse ezen családnak és mert arra nézve, hogy Kégl József György hadbiró a Pozsonyban lakott Kégl családdal mily vérségi viszonyban állott, az idézett források semminemü támpontot nem nyujtanak. A feltevés tehát, hogy a Kégl család ezen tábornoknak jelzett, de tényleg katonai hivatalnok, hadbiró Kégl József Györgytől származott volna, szintén egészen téves, annál is inkább, minthogy ennek nemességére nézve felvilágositást nyujt Pozsony vármegye 1762. évi közgyülési jegyzőkönyve, melyben nevezett hadbiró Waldinuczi Kégl József György részére 1761. évben adományozott czimeres nemes levél kihirdetése benfoglaltatik*, holott a Csalai Kégl család ősei az 1762. évet megelőző időben Pozsonyban már régen szerepeltek, és az egyenes leszármazásra vonatkozó anyakönyvi adatok 1688. évig nyulnak vissza.
Pozsony vármegye 1762. évi közgy. jkönyve 532, lap: «benignć armales privilegiales modo gloriose regnantis sacr. cćs. reg. ap. maj. dominć d. Marić Theresić (tit.) Georgio Josepho Kögl de Valdinuczi filiisque ejus Conrado, Francisco et Josepho, Joanne nec non Antonio, filićque Maximilianć, Aloysić ex conjuge sua Maria Fr. de Kramer susceptis clementer collatć ac Viennć Austrić die 31 mensis Decembris anno 1761 sub pendenti emanatć lectć, et solemniter publicatć sunt.»
Ezen adatokat kiegészitik még a Nagy Iván «Magyarország családjai» cz. művének VI. kötetében foglalt közlések is, melyek a család czimerét Burgstaller után ismertetik. Burgstaller «Collectio insignium» cz. müve leginkább a pozsonymegyei és pozsonyvárosi nemes családok czimereit tartalmazza rézmetszetekben. Kiadó szerzője Burgstaller János Kristóf maga is Pozsony városának régi lakosa és polgármestere is volt.* Felemlitésre méltónak tartom, hogy a Kégl család a Burgstaller családdal közeli vonatkozásban állott, a mennyiben Burgstaller János városi kapitány és tanácsos az 1688. évben született Kégl Jánosnak és az 1690-ben született Kégl Pálnak keresztapja volt. A mű szerzője tehát kétségtelenül közelebbről is ismerte a Kégl családot.*
Burgstaller: Collectio insignium nob. familiarum Decades VIII.
A pozsonyi ágostai evangelikus egyház keresztelési anyakönyve 1688. évi 120. f. szám; 1690. évi 96. f. szám.
Az előbb emlitett Kégl Gáspár fia, szintén Gáspár 1790–800. évben a fejérvármegyei Ó-Barok pusztán, 1800–1806. évben pedig Sárpentelén bérlő volt. Gáspárnak fia, György 1817–30. években a pestvármegyei Alsó-Dán Szent-Miklós pusztát bérelte.
Hogy a családnak ezen gazdálkodással foglalkozó három tagja szintén nem lehetett «birkás, birkásmester vagy pusztabiró», hanem hogy ezek is a családi traditióhoz hiven az értelmiség osztályához tartoztak, tanusitja a Kégl Gáspár részére 1751. évben adott bizonyitvány szövege, valamint a tatai gimnázium 1808. évi érdemsorozata, mely szerint Kégl György ugyanott a gimnázium VI. osztályát mint első eminens végezte.* Ha tehát ezen három családtag mint 71bérlő foglalkozottt is juhtenyésztéssel: személyük és egyéniségük társadalmi minősége nem hozható párhuzamba a mezőgazdasági ősfoglalkozásban élő «birkásmesterrel vagy pusztabiróval.» Az emlitett adatok alapján a következő családfát lehet összeállitani:
Juventus gymnasii Tatensis apud scholas pias juxta romerita secundi semestri anno 1808. Humanitatis II. Eminentes: Kegl Georgius etc.
Kégl Gáspár élt 1650-ben; Pál Kajdácsy Éva élt 1655–1695; Anna 1676 Thulmon János; Mihály 1680 Pozsony; Éva 1687; János Kristóf 1688 Pozsony 1725–1740. kir. vámházi pénztárnok Pozsonyban; Pál 1690 Pozsony; Mária 1691 Pozsony; Anna 1694 Pozsony; II. Gáspár 1720, a Ghillányi-ezredben szolgált 1740–1750-ig, azután 1770-ig gazdálkodott Komárom-megyében Örsön. Herbst Erzsébet; III. Gáspár 1767 Örs. Szewald Borbála, gazdálkodott Fejér-megyében Ó-Barok pusztán; Sebestyén; János Gy.; József; I. György 1792-ben Ó-Barok. 1808-ban végezte a gymnasiumot Tatán, neje 1817-ben Simon Katalin, gazdálkodott Pestmegye, Alsó-dán-Szt.-Miklóson; János; Ignácz; Károly; László; Antal; Sándor; József; Zsigmond; Elek; István; Ferencz tüzérhadnagy, elesett Isaszegnél 1849; Julianna; Imre; II. György csalai birtokos, 1822-ben Pestm. Alsó-Dán-Szt.-Miklós Egbelli Körmendy Mária; István; István; István †; Mária Meszleny Benedek; Anna Meszleny Pál; Paula; Ella Mihálovics Antal; Dezső Jeszeniczei Jankovics Ilona;
A családfán emlitett I. György birta a pestvármegyei Alsó-Pakonyt és Dánoson bérlő volt. Fiai közül Ferencz a szabadságharcz kitörésekor mérnök-növendék volt. Mint olyan, Gömbi családnév alatt a honvédtüzérségbe lépett s 1849. évi április hó 6-án Isaszeghnél mint honvédtüzérhadnagy esett el. István átvette Pakonyt és családja Pestvármegyében továbbra is birtokos. Hasonlóképen György is mezőgazdasággal foglalkozott és a 70-es években országgyülési képviselő is volt. Kégl György a közügyekben kiválóan tevékeny részt vett és közismert érdemeinek elismeréseül ő felségétől, a család régi magyar nemességének megerősitése mellett, 1878. évben a «Csalai» előnevet nyerte,* azon fejérvármegyei Csala puszta után, melyet ő 1873. évben Nádasdy Lujza grófnőtől 390 ezer frtért örök áron megvett.
E fényesen kiállitott függő pecsétes oklevél kelt Bécsben 1878. évi Szent György havának 29-ik napján. A czimleirás igy szól: «E czimer kék vitéz pajzsból áll, melyben zöld hármas halmon vörös szinű, kettős farku, jobb markában három arany buzakalászt tartó oroszlán lépdel. A pajzs felett nyilt lovag-sisak nyugszik, mely feletti arany koronából jobb oldalról arany-kék, baloldalról ezüst-vörös szinű kiterjesztett sasszárnyak között egy hasonló, három arany buzakalászt tartó oroszlán nő ki. A sisakról jobbról aranykék, balról ezüstvörös sisaktakarók függenek le, a pajzs alatt pedig kék szalagon nagy betűkkel a jelmondat olvasható: «Labor honorat.»
Végezetül megemlitendőnek tartom még a rokon családokat a multban, mert az akkori kor közérzülete szerint ezen családi kötelék létesitésénél a család nemessége mellett annak társadalmi pozicziója nagy szerepet játszott.
Az 1655–95. években élt Kégl Pál felesége, Kajdácsy Éva. A Kajdácsy család Baranya, Komárom és Tolna vármegyékben birtokos nemes család volt.* Kégl Anna 1676. évben Thulmonn János felesége volt. Ezen család somogymegyei birtokos nemes család.* Kégl III. Gáspár felesége volt Szewald Borbála. A Szewald* család 1699. évben czimeres nemes levelet nyert, mely Komárom vármegye 1700. évi január hó 15-én tartott közgyülésén hirdettetett ki.
Nagy Iván: Magyarország családai VI., 16. 1.
U. ott XI., 183. 1.
Szewald Márton 1699. évi czimeres levelének kihirdetése Komárom vármegye 1700. évi közgy. jkönyvében.
KÁROLY JÁNOS.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages