NÉGY CZIMERLEVÉL.
156NÉGY CZIMERLEVÉL.
(Négy czimerképpel.)
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság kiváló feladatai közé tartozik régi czimereink teljes sorozatának összegyüjtése, még pedig lehetőleg az eredeti czimereslevelek alapján. E czélnak kivánok szolgálni, a midőn alább négy eddig ismeretlen czimerlevelet mutatok be.
Kor szerint menve, az elsőt Báthory István lengyel király és Erdély fejedelme adományozta Csókássy Mihálynak, 1582 április 10-dikén.
Csókássy Mihály erdélyi vitéz nemes ember, ki fejedelmét Lengyelországba is követte, elpanaszolta a fejedelemnek, hogy őseinek czimereslevele a mostoha idők viszontagságai között elveszett, ennélfogva a király és fejedelem őt és mindkét ágon lévő maradékait ujból felvette Erdély és Magyarország kétségtelen nemesei közé. Ezen fejedelmi kegyre vitézünk bőven reá szolgált a lengyelországi hadjáratokban, a megelőző években ugyanis részt vett négy ellenséges vár vivásában, melyeket sikerült is a királynak a moszkvai nagyfejedelemtől visszafoglalni és saját hatalma alá hajtani, ezenkivül Plescoviának hosszu ideig tartó ostrománál a legnagyobb készséggel és bátorsággal végezte hüséges szolgálatait.
Az ujra adományozott ősi czimer a következő; kék mezejű pajzsban balra fordult, ágaskodó, hátranéző, természetes szinü farkas, két első lábával aranyos zászlót tart. Sisakdisz a pajzsalak leveles koronából kinőve; takaró: ezüst-arany.
A czimer az oklevél élén áll s négyszögletü arany keretbe van foglalva. A czimer és a keret között lévő ür felső fele kék, alsó fele vörös.
A czimer úgy szerkezet, mint kivitel tekintetében igen gyönge; úgy látszik, hogy a királyi udvarban nem igen volt akkor jártas kezü czimerfestő. Még a kanczellária ellen is kifogást emelhetünk, mert a szövegben lévő czimerleirást igen hanyagul fogalmazta, adván a kitüntetettnek háromszögletü fekete (!) pajzsban fekete farkast.
Hogy a Csókássyak régibb czimere milyen volt, nem tudjuk, igy azt sem határozhatjuk meg, hogy az elődök által használt czimer volt-e befolyással a fejedelem által ujonnan adományozottra?
Az oklevél szövege a következő:
Nos Stephanus dei gratia rex Polonić, magnus dux Lithvanić, Russić, Prussić, Massović, Samogitić, Ciović, Volinić, Podlahić, Livonićque etc. dominus, nec non Transilvanić princeps, memorić commendamus tenore prćsentium significantes, quibus expedit universis, quod nos, cum ad nonnullorum fidelium consiliariorum nostrorum humillimam supplicationem majestati nostrć propterea factam, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelis nostri egregii Michaelis Chiokássy, quć ipse majestati nostrć Polocensis,Velkilucensis, Zavolociensis, Ostroviensique arcium hostilium expugnatione, quas a magno Moscorum duce superioribus proximis annis armis nostris in potestatem nostram redegimus, ac denique diuturna obsidione civitatis Plescoviensis, summa cum animi sui promptitudine et alacritate fideliter exhibuit et impendit ac in futurum quoque exhibiturus et impensurus est, ex speciali igitur gratia munificentiaque nostra regia eundem Michaelem Chiokassy, alioquin etiam maiorum suorum nobilitate insignem, sed quorum documenta litteris mandata, per injuriam temporis amissa esse perhibentur, hćredesque et posteritates ejusdem utriusque sexus universos de novo in cśtum et numerum verorum Transilvanić et Ungarić nobilium cooptandos, assumendos, ascribendos, annumerandos et aggregandos, ac hoc modo eam monumentorum nobilitatis jacturam, nostris hisce prćsentibus sarciendam esse duximus, decernentes, expresse, ut idem Michael Chiokásy hćredesque et posteritates ejusdem utriusque sexus universi, omnibus iisdem privilegiis, libertatibus indultis, immunitatibus et juribus, 157quibus ceteri veri Transilvanić et Ungarić nobiles utuntur, fruuntur et gaudent, uti, frui et gaudere in perpetuum possint et valeant; imo cooptamus, assumimus, ascribimus, annumeramus et aggregamus, atque amissa priora documenta revocamus in integrumque restituimus, ac si nullo unquam superiore tempore interiissent. Pro ampliori vero, erga eum exhibita nostra liberalitatis regić argumento hćc arma seu nobilitatis insignia: scutum videlicet triangulare nigri coloris, (helyesebben «coerulei coloris») in cuius campo lupus nigri coloris sursum erectus depictus est, ore hiante, lingva exerta et collo versus tergum reflexo, qui anterioribus pedibus vexillum auratum tenere cernitur. Supra scutum galea est militaris, in cuius superficie diadema regium collocatum est; ex quo dimidius lupus priori, in scuto depicti per omnia similis exurgit. Scutum per utraque latera tenić seu fascić aurei et nigri coloris, ex summitate galeć descendentes, haud indecore exornant, quemadmodum hćce omnia in capite 158seu principio prćsentium litterarum nostrarum depicta et arte seu manu pictoris, suis ad id accommodatis coloribus clarius expressa, ac figurata conspiciuntur, eidem Michaeli Chiókássy, ipsiusque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus unicversis, dedimus, donavimus et contulimus, annuentes, animoque deliberato et ex certa scientia nostra concedentes, ut iidem hujusmodi arma seu nobilitatis insignia, more aliorum Transilvanić et Ungarić nobilium armis utentium, a modo in posterum, ubique in prśliis, duellis, monomachiis, torneamentis, hastiludiis, clypeis et aliis quibuslibet exercitiis nobilitaribus et militaribus, nec non sigillis, tentoriis, velis, cortinis, domibus, auleis, annulis, vexillis et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo, quo eos ab omnibus et singulis cujuscunque status, conditionis, dignitatis et prćminentić homines existant, insignitos dici et nominari haberique et reputari volumus, ferre gestare, illisque uti, frui et gaudere in perpetuum possint et valeant. In cujus rei memoriam firmitatemque perpetuam prćsentes litteras nostras, secreti sigilli nostri, quo in rebus Transilvanicis utimur, pendentis munimine roboratas eidem Michaeli Chiokássy, ipsiusque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis clementer duximus esse dandas et concedendas. Datum per manus magnifici fidelis nobis sincere dilecti Martini de Berzevicze, equitis et per Transilvaniam cancellarii nostri ac capitanei Starogradiensis in arce nostra regia Rigensi, decima die mensis aprilis anno domini millesimo quingentesimo octogesimo secundo, regni vero nostri sexto.
Stephanus, rex.
Martinus de Berzevicze, cancellarius.
Martinus de Berzevicze, cancellarius.
Eredetije Horváth-Rhédey Johanna grófnő levéltárában van Alvinczen.
Jártasabb kezü czimerfestő munkája a szépen stilizált Iwchych czimer. Prágában, 1592 április 3-dikán adományozza ezt II. Rudolf, teljesitett és még teljesitendő hü szolgálatai fejében Iwchych Mátyásnak és általa Péter, Márton és Ilona nevü testvéreinek. Az oklevél szövege elmondja, hogy a Iwchych-ek nemes szülőktől származtak ugyan és mindig nemesi szabadságnak örvendettek, most azonban, a király, hogy érdemeiket kitüntesse, ujból felveszi őket Magyarország valódi és kétségtelen nemesei sorába, megengedve, hogy mint eddig, úgy ezután is mindkét nembeli utódaikkal egyetemben nemesi kiváltságokkal éljenek. Egyuttal kegyelme bizonyságául és kétségtelen nemességük jeléül a következő czimert adományozza nekik: kék pajzsban, hármas zöld halmon álló jobbrafordult arany griff, első lábaival véres törökfőn átszúrt kétélü kardot tart. Sisakdisz: koronából növekvően a pajzsalak. Takaró: kék-arany és fekete-arany.
A czimerlevél szövegében a czimer leirása következő:
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris, cuius campum triiugis viridis monticulus occupat, cui integer crocei coloris gryphus alis expansis ore hianti, lingua exerta caudaque elevata posterioribus pedibus dispositis ac in dextrum scuti latus progrediens insistere, anterioribus vero bipennem nudum cum infixo illi capite Turcico cruore madentem capillotenus fortiter apprehensum tenere cernitur. Scuto impositam galeam militarem apertam, regia corona dimidium, priori per omnia similem gryphum producente ornatam. A summitate vero, sive cono galeć laciniis, seu lemniscis hinc crocei et cślestini, illinc nigri et crocei similiter colorum in scuti oram fluitantibus illudque decenter adornantibus, prout hćc omnia in capite seu principio prćsentium literarum nostrarum pictoris manu et artificio propriis suis coloribus recte depicta esse cernuntur».
A czimerlevél, melynek hártyára irott eredetije szintén Horváth-Rhédey Johanna grófnő levéltárában Alvinczen van, 1598 május 5-dikén lett Bihar vármegyében kihirdetve, mint azt nemes Maiadi László, a vármegye jegyzője bizonyitotta.
A harmadik levél is nemesitéssel kapcsolatos czimeradományról szól. II. Ferdinánd Bécsben 1632 deczember 20-dikán, tekintetbe vévén a félnemes (agilis) Almássy Istvánnak különböző helyeken és időkben teljesitett hüséges szolgálatait, őt nem nemes állapotából kiveszi, feleségével Kuun Katalinnal és hasonlóan Katalin nevü leányukkal valamint unokatestvérével, Almássy Jakabbal egyetemben felveszi Magyarország és kapcsolt részeinek kétségtelen nemesei sorába, ennek látható jeléül következő czimert adományozva nekik: vörös pajzsban zöld alapon balra fordult természetes szinü medve, első lábaival leveles kék szőlőfürtöt tart. Sisakdisz: leveles koronán vörös ruhás könyöklő kar, markában zöld levelü almafa ágat tart három vöröses-aranyas almával. Takaró: kék-arany.
A czimer az oklevél élén tojásdad keretben aranyszélü, diszitett kék szőnyegre van fektetve; az egész igen szépen festett barokk izlésü alkotás.
A czimerlevél szövege így hangzik:
Nos Ferdinandus secundus dei gratia electus Romanorum imperator semper augustus, ac Germanić, Hungarić, Bohemić, Dalmatić, Croatić, Sclavonić, Ramć, Servić, Gallicić, Lodomerić, Cumanić, Bulgarićque etc. rex, archidux Austrić, (etc. teljes czim) memorić commendamus tenore prćsentium significantes, quibus expedit universis, quod nos, cum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem nostrć propterea factam majestati, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelium servitiorum meritis, fidelis nostri agilis Stephani Almassy, que ipse, sacrć primum regni nostri Hungarić coronć et deinde majestati nostrć, pro locorum et temporum varietate, fideliter exhibuit et impendit, seque imposterum quoque exhibiturum et impensurum pollicetur; cum igitur ob id, tum vero ex gratia et munificentia nostra regia, qua quosque de nobis et republica christiana bene mentos et virtutis colendć studiosos, antecessorum nostrorum divorum quondam Hungarić regum exemplo prosequi, eisque certa virtutum suarum monimenta, quć ad majora qućque prćstanda eos incitare possent, decernere consvevimus; eundem itaque Stephanum Almassy, simul cum conjuge ipius Catharina Kuun, ac filia similiter Catharina, sed et patruele, Jacobo scilicet Almassy, suis e statu et conditione ignobili, in qua hactenus perstitisse dicuntur, de regić nostrć potestatis plenitudine et gratia speciali eximentes, in cśetum et numerum verorum et indubitatorum regni nostri Hungarić et partium ei adjectarum nobilium duximus cooptandos, annumerandos et adscribendos. Annuentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi, a modo imposterum, futuris et perpetuis semper temporibus omnibus illis gratiis, honoribus, indultis, privilegiis, libertatibus, juribus, prćrogativis et immunitatibus, quibus cćteri veri et indubitati, regni nostri Hungarić et partium ei subjectarum nobiles, hactenus quomodolibet, de jure vel consvetudine usi sunt et gravisi utunturque et gaudent, uti, frui et gaudere possint et valeant, hćredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi valeant atque possint. In cujus quidem nostrć, erga ipsos exhibitć gratić et clementić ac liberalitatis testimonium, verćque et indubitatć nobilitatis signum hćc arma sive nobilitatis insigma, scutum videlicet militare erectum rubri coloris, fundum illius viridi campo occupante, in quo integer niger ursus divaricatis et distentis posterioribus pedibus et tota corporis mole arrecta erecte stare, atque anteriorum pedum sinistro ad rapiendum protenso, dextro vero botrum uvć ostentare, inque dextrum scuti partem conversus esse cernitur; scuto incumbentem galeam militarem clausam regio diademate, dextrum brachium humanum rubra manica indutum, ac in vola ipsa ramusculum pomiferum foliis virescentibus et pomis turgentem, proferente ornatam; a summitate vero, sive cono galeć lacinis, seu lemniscis, utrinque cćruleis et candidis, in scuti extremitates sese diffundentibus scutumque, ipsum decenter exornantibus, 159quemadmodum hćc omnia, in principio seu capite prćsentium literarum nostrarum, pictoris edocta manu et artificio, propriis et genuinis suis coloribus depicta et dilucidius ob oculos intuentium posita esse conspiciantur, eidem Stephano Almassy ac per ipsum supra nominatis personis, ipsarumque heredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose danda duximus et conferenda. Decernentes et excerta nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris et perpetuis semper temporibus eadem arma sive nobilitatis insignia, instar aliorum verorum et antiquorum, dicti regni nostri Hungarić et partium ei subjectarum nobilium sub iisdem juribus, prćrogativis, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus iidem vel natura, vel consvetudine ui sunt et gavisi utunturque et gaudent, ubique in prćliis certaminibus, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis, ac aliis omnibus et quibusvis exercitiis militaribus et nobilitaribus, necnon sigillis, velis, cortinis, auleis, annulis, vexillis, clypeis, tentoriis, domibus et sepulchris, generaliter vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub verć, vetustć et sincerć nobilitatis titulo, quo eos ac hćredes ipsorum utiusque sexus universos, ab omnibus cujuscunque status, dignitatis, conditionis et prćeminentić homines existant, insignitos et ornatos dici, nominari, habe ue et reputari volumus et mandamus, ferre, gestare illisque uti, frui et gaudere possint et valeant, hćredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus, universi valeant atque possint. Imo nobilitamus, damus et concedimus prćsentium per vigorem. – In cujus rei memoriam, firmitatemque perpetuam, prćsentes litteras nostras privilegiales, secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarić utimur, impendenti communitas, eidem Stephano Almassy simul et conjugi suć Catharinć Kuun ac filić, similiter Catharinć, sed et patrueli Jacobo similiter Almássy, ipsorumque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose dandas duximus et concedendas. Datum per manus fidelis nostri, nobis dilecti reverendi Stephani Sennyei de Kis Sennye, episcopi Jauriensis, locique ejusdem comitis perpetui, consiliarii nostri et aluće nostrć per Hungariam cancellarii, in civitate nostra Vienna Austrić, die vigesima mensis Decembris, anno domini milesimo sexcentesimo trigesimo secundo, regnorum nostrorum Romani decimoquinto, Hungarić et reliquorum decimo quinto, Bohemić vero anno decimosexto. Reverendissimis ac venerabilibus in Christo patribus dominis Petro sanctć Romanć ecclesić presbitero cardinale Pazmany, metropolitanć Strigoniensis et Joanne Telegdy, Colocensis et Bachiensis ecclesiarum canonice unitarum archiepiscopis, Johanne Pyber, electo Agriensis Francisco Ergelio Zagrabiensis, Emerico Lossy Varadiensis, antelato Stephano Sennyei Jauriensis, Paulo David Vesprimiensis, Georgio Draskovich Vacziensis, Benedicto Vinkovich electo Quinqueecclesiensis, antefato Joanne Teleghdino administratore Nittriensis, Gregorio Nagyfalvy electo Sirmiensis, Joanne Iwancsy Tininiensis, Georgio Dubowszky Chianadiensis, comite Vincentio ... conj electo Rosonensis, Ladislao Hosszuthóthy Transilvaniensis, fratre Joanne Baptista Agatich electo Segniensis et Modrusiensis, ac Joanne Tomko Bosnensis ecclesiarum episcopis, ecclesias Dei feliciter gubernantibus. Item spectabilibus ac magnificis comite Nicolao Esterházy de Galántha, regni nostri Hungarić palatino, comite Paulo Rákóczy de Felső-Vadász iudice curić, comite Sigismundo Erdeodi de Moniorokerek dictorum regnorum nostrorum Dalmatić, Croatić, Sclavonić bano, comite Christoforo Bánffy de Alsólindva tavernicorum, comite Paulo de Nádasdt cubiculariorum, comite Nicolao a Zrinio agazonum, comite Stephano Nyary de Bedegh janitorum, Thoma Bósnyák de Magiarbél dapiferorum, Paulo Pállfy de Erdeod pincernarum, Emerico Czobor-Szent-Mihály curić nostrorum regalium in Hungaria magistris, ac Stephano Pállffy de dicta Erdeod comite Posoniensi, ceterisque quam plurimis regni nostra comitatus tenentibus et honores. Ferdinandus. Stephanus Sennyei eppus Jauriensis.
***
A felhajtott szélén: Publicatć, proclamatć et extradatć sunt presentes litterć armales seu nobilitatis insignia feria quarta proxima post festum visitationis beatissimć Marić Virginis in oppido Zemplén in sede nostra judiciaria, per me Michaelem Kachiandy juratum notarium comitatus huius Zempleniensis. Anno domini milesimo sexcentesimo trigesimo tertio. Idem qui supra m. p. Coram me Stephano Butkay vice-comite comitatus Zempleniensis.
Eredetije hártyán fehér, kék, sárga és rózsaszin zsinóron függő természetes szinü viaszpecséttel, Tarna-Mérán volt, néhai Török-Szent-Miklósi és Zsadányi Almássy Vincze könyvtárában. A czimerszerző Almássy István azonban semmi családi összeköttetésben sem látszik lenni, a czimer-levél utolsó tulajdonosának családjával.
Hasonlóan más családhoz tartozott azon Szent-Jóbi Almási alias Kőmives István fejedelmi étekfogó ki 1676 október 29-dikén nyer Apafi Mihály fejedelemtől uj czimeres levelet. Nevezett Almási István azelőtt is kétségtelen nemes volt, erről szóló levelei azonban, akkor, midőn a törökök Szent-Job (Szent-Jog) várát elfoglalták, megsemmisültek. A fejedelem tekintetbe vévén étekfogójának eddigi és még ezentul is teljesitendő, hüséges szolgálatait, uj czimeres nemeslevelet ad neki, a következő czimerrel: kék pajzsban zöld alapon nyillal átlőtt, arany paszomántos vörös ruhás balkar, markában egyenes kardot tart, a melyre turbános török fő van szurva. Sisakdisz nincs, csupán bogláros arany korona fedi a sisakot. Takaró: ezüst-vörös, arany-kék.
A czimer az oklevél élén, egyszerü arany szegélyü zöld kerettel határolt négyszögben áll. A czimerlevél szövege következő:
Nos Michael Apafy Dei gratia princeps Transilvanić, partim regni Hungarić dominus et Siculorum comes etc. memorić commendamus tenore prćsentium significantes quibus expedit universis, quod 160cum principalis intersit dignitatis circa suorum subditorum conditionem cura pervigili suć considerationis oculos dirigere, eorumque merita et virtutes in suis prćcordiis crebro reminiscentić stylo notare, ut quos virtutum opera laudabilia dignos offerunt, emeritis gratiarum donativis debeant condecorari, quatenus per hoc et principalis dignitas in sublime crescat, et status rei publicć in pluralitate nobilium optata suscipiat incrementa. Exempla itaque illustrissimorum Regni nostri Transilvanić alias principum pro exigentia rerum nostrarum ex immensa divinć bonitatis clementia, nostrć dispensationi et arbitrio concessa, hac in parte imitaturi, cum ad nonnullorum fidelium dominorum consiliariorum nostrorum singularem nobis propterea factam intercessionem, tum vero attentis et consideratis fidelitate fidelibusque servitiis geregii Stephani Almási alias Kőmives de Szent-Jób, dapiferi nostri, quć ipse nobis intra aliquot annorum revolutionem, pro locorum et temporum diversitatibus fideliter exhibuit et impendit et quć deinceps exhibiturum eundem et impensurum nulli dubitamus, eundem itaque Stephanum Almási, hactenus etiam libertate nobilitari gaudentem, verum litteris armalibus in fatali arcis Szent-Job, a Turcis occupatione (ut refertur) destitutum, de speciali gratia et principalis nostrć potestatis plenitudine denuo in cśtum et numerum verorum, natorum, indubitatorum, insignitatorumque regni huius Transilvanić et partium Ungarić eidem annexarum nobilium, annumerandum, aggregandum, cooptandum et adscribendum duximus, prout annumeramus, aggregamus, adoptamus et adscribimus prćsentium per vigorem; decernentes expresse, ut a modo deinceps successivis semper temporibus idem Stephanus Almási, hćredesque et posteritates ipsius utriusque sexus universi, pro veris natis, indubitatis, insignitisque nobilibus habeantur et reputentur. In signum autem huiusmodi verć ac perfectć nobilitatis eorum hćc arma seu nobilitatis insignia: scutum videlicet militare cślestini coloris, in cuius campo sive area brachium quoddam humerotenus resectum, sagitaque traiectum, ensem evaginatum, et in eo caput turcicum sursum tenere conspicitur; supra scutum autem galea militaris clausa est posita, quam contigit diadema regium gemmis atque unionibus decenter exornatum, e cono vero galeć tenić seu lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utrasque oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant, prout hćc omnia in capite seu principio prćsentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur, animo deliberato et ex certa scientia, liberalitateque nostra principali memorato Stephano Almási ipsiusque heredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose dedimus, donavimus et contulimas; annuentes et concedentes, ut ipsi prćscripta arma seu nobilitatis insignia, more aliorum, verorum natorum, indubitatorum, insignitorumque nobilium armis utentium, ubique in praeliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis ac aliis quibusvis exercitiis militaribus et nobilitaribus, sigillis, vexillis, cortinis, velis, auleis, amnulis, clypeis, tentoriis, domibus sepulchris, generaliter vero quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub merć ac perfectć nobilitatis titulo, quo eos ab universis et singulis, cujuscunque status, conditionis, gradus, honoris, ordinis, officii, dignitatis, prćeminentić et functionis hominibus, insiantos dici teneri, nominari et reputari volumus ferre et gestare, omnibusque et singulis iis honoribus, gratiis, privilegiis indultis, libertatibus, immunitatibus et prćrogativis, quibus cśteri veri nati, indubitati insignitique nobiles et militares prćfati regni nostri Transilvanić et partium Hungarić eidem annexarum homines, quomodocumque de jure et ab antiqua consvetudine utuntur, fruuntur et gaudent, perpetuo uti, frui et gaudere valeant atque possint. In cujus rei memoriam firmitatemque perpetuam, prćsentes litteras nostras pendentis et autentici sigilli nostri munimine roboratas, memorato Stephano Almási, ipsiusque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose dandas duximus et concedendas. Datum in civitate nostra Alba Julia, die vigesima quinta mensis Octobris, anno domini millesimo sexcentesimo septuagesimo sexto, principatus vero nostri decimo quinto:
Michael Apafi, m. p.
Az oklevél felhajtott szélére irva a kihirdetés olvasható: Anno domini millesimo sexcentesimo septuagesimo sexto, die ultima currentis mensis Novembris in generali dominorum regnicolarum trium nationum regni Transilvanić, partium Hungarić eidem annexarum conventu ad diem vigesimam primam prćdicti mensis Novembris in civitatem Albam Juliam ex edicto suć celsitudinis principalis indicto, celebrato, exhibitć, lectć, publicatć, proclamatćque sunt prćsentes litterć armales, sive nobilitares nomine et in persona introscripti, nemine penitus contradictore apparente. Per magistrum Joannem Kendy de Nagy Kend, illustrissimi domini domini principis Transilvanić protonotharium.
A fatokban lévő 48 mm. átmérőjü vörös viaszpecsét vörös fehér és kék zsinóron függ. Hártyára irott eredetije Tarna-Mérán, néhai Almássy Vincze könyvtárában volt.
161Hogy ezen uj czimeres levelet nyert Szent-Jóbi Almási István családja összefüggésben volt-e azon Boros-Jenőn lakó Almási Istvánnal, ki 1608 augusztus 2-dikán nyert Báthory Gábortól czimeres levelet, adatok hiányában eldönteni nem tudom. Valószinünek azonban a pajzs alaknak némi hasonlósága alapján* sem tartom, miután annyi czimerünk van kardot tartó karral, hogy ebből egy eredetre következtetni merész dolog lenne.
Csergheő Géza: Der Adel von Siebenbürben. Text 113, Tafel 51.
B. RADVÁNSZKY BÉLA.
