VIZAKNA VÁROS CZIMERE ÉS PECSÉTJE.*

Teljes szövegű keresés

113VIZAKNA VÁROS CZIMERE ÉS PECSÉTJE.*
E dolgozatot a szerző Vizakna r. t. város tanácsának felkérésére készitette s a városi tanácshoz azzal nyujtotta be, hogy megbirálás végett a M. Heraldikai és Genealogiai társasággal közöltessék.
(Három pecsétábrával.)
Három évtized óta Vizaknán közóhaj, hogy hiteles okmányok s egyéb adatok nyomán valaki, a ki a heraldikában és a szfragisztikában kellő képzettséggel s jártassággal bir, felderitse és meghatározza, hogy a városnak 1848/49 előtt törvénykezési és közigazgatási okiratoknál különböző időkben, vegyesen használt három czimeres pecsétnyomóján levő czimere közül, melyik Vizakna tulajdonképeni czimere?
A város tanácsa és képviselőtestülete ez ügyben, a milleniumi ünnepély alkalmával az Országos Levéltárhoz folyamodott, mivel a diszfelvonulásnál szükség volt a város zászlaján a czimerre is. Azonban Vizakna czimere tekintetében közmegnyugvásra megállapodni, czimeradományozási királyi levél s egyéb kellő adatok hiánya miatt ekkor sem lehetett.
Azóta levéltárakban talált adatok nyomán s összehasonlitások alapján sikerült a valószinüséghez eljutni Vizakna város czimere meghatározása tekintetében. E sorok czélja az eredmény felmutatása.
Mielőtt azonban tulajdonképeni tárgyamra térnék, szükségesnek látom tájékozás végett Vizakna multjából egyet s mást elmondani.
Vizakna mint testület már 1173-ban létezett, a mely időben lakói sóvágással foglalkoztak. Hihetőleg a bányák művelésére sz. István, sz. László és később II. Géza által behivott németajku telepesek alapitották, a mit sejtet a «Salzburg» német elnevezés is.
1222-től 1455-ik évig, hol «Salisfodium», hol «Terra Salis-Fodium» (1346),* hol «Wyz» (1263),* hol, és igy leggyakrabban «Wyzakna» (1277–1428),* nevezet alatt fordul elő. «Salzburg» néven csak a régi német iratokban és a Honter János által 1532-ben készitett erdélyi térképen neveztetik.
Szebeni Pál: «Project.» 29. l.
Theiner T. I. p. 559.
Prćlium fundi relig. 1881. sz. 764.
Mint «Villa Wyzakna» 1330,* és 1388-ik évi okmányokban, mint «Oppidum Wyzakna» pedig 1417-től szerepel.*
Róbert Károly kir. lev. Fejér Cod. Dipl. T. VIII. vol. III. 411–416. l.
Zsigmond királynak 1417 in festo B. Clem. martyris Constánczból irt levele, melynek «oppidani nostri de Salisfodio» kifejezése világosan mutatja, hogy ekkor már Vizakna város volt.
II. Endre magyar király, 1222-ben Budán kelt privilegiális levelével Vizaknai Imre beszterczei grófnak Vizaknán levő házát megnemesitette, mely «Gerébház» nevezet alatt sok átalakitások után ma is fennáll; Vizaknai Imrét és utódait pedig Vizakna örökös királybirájává tette.* Minek folytán Vizaknát Fejérmegye joghatósága alól kivévén, önállóságba helyezte, ugy, hogy senkinek itélethozása elébe állani Vizakna lakosai és vendégei ne tartozzanak, hanem csak az örökös királybirónak és az általok választott biráknak (villici). A beligazgatás és igazságszolgáltatásban az örökös gróf és biró mellett nehány egyénből álló tanács (jurati seniores) is állott.*
Turul. XV. k. 19–28. l.
Városi levélt. Lit. priv. Sigismundi in fest. b. Barthol. ap. 1419.
Legtöbb kedvezményben és kiváltságban V. István király (1270–1272) részeltette Vizaknát. III. Endre megerősitette alapkiváltságait, ősidőktől fogva érvényben levő szokásait.* – Zsigmond 1419-ben, V. László pedig 1455-ben* ius gladii-t adott, melyet a városi hatóság, a Gerébházat tényleg birtokló királybiróval egyetemben, csupán a Gerébházban gyakorolhatott. Ős idők óta menedék-adási joggal is birt városunk.
Városi levélt. Mátyás királynak Budán 1465 feria prox. fest. resurr. Dni; hasonlóan Nagy-Szebenben 1467 fer. 2-da prox. post fest. s. Luca ev. költ. consensualis és confirm. levele.
Városi levélt.
Immunitásokkal, privilegiumokkal és sok kedvezményekkel a királyok és fejedelmek Vizakna polgárait és vendégeit azért látták el, a mint Ferdinánd 1553 julius 1-én Haller Péter kincstárnoknak s vizaknai örökös királybirónak adott 114instructiójában kifejezi,* «ut camerarum nostrarum usibus et necestitatibus serviant, sectatoresque ac celeristas et alios ministros prćbeant». – Később csak «só-quantum» kivágásra redukáltatott a Vizaknaiaknak e többféle kötelezettsége.
Vizaknai m. k. sóbányahiv. levélt.
Azonban Vizakna kezdettől fogva mindezek daczára, szabad és kiváltságolt mezőváros volt; nem pedig oppidum fiscale et pure salinare. Ilyen értelemben itélkezett a királyi tábla is 1707-ben.*
1767 Deliberatum Incl. Tabulć Regić.
1417-ben Vizakna mint város először Zsigmond királynak Constanczból irt levelében fordulván elő, hihetőleg az 1387–1417. évek közti időben lett várossá.
S miután 1222-től szabad, kiváltságolt, biráskodási joggal s ius gladii-val biró helység volt, az 1417 előtti évektől fogva város is, s miután 1466-ban (ifj. Vizaknai Miklós királybirósága alatt) czimeres pecséttel is birt;* nem alaptalan az a feltevés, hogy czimert 1466 előtt kapott valamelyik királyunktól.
A m. kir. orsz. levélt. dipl. oszt. őrz. pecsétek mutatója 1889. p. 37. Vizakna város 1466. sz. 30880.
Lássuk az elősoroltak utána Vizakna hatósága által használt három darab pecsétnyomót s a rajtuk levő czimereket.
Az első pecsétet Vizakna városának hatósága 1631 óta használta.* Átmérője 26 mm., szélét levélkoszoru szegélyezi; ezen belől szalagkeret van, melyen latin majuszkula-betűkkel e körirat olvasható:
Teljesen tiszta lenyomata látható az 1681 év előtti okmányokon.
«SIGILLUM OPPIDI VIZAK: 1631.»
A pecsét mezején tojásdad czimerpajzson, melyet két oldalt, nyakánál fogva pántvas által a pajzshoz szegzett, kifelé forditott fejű, fulánkját kiöltő, lábait és szárnyait leeresztő két sárkány fog körül, fogazott oromzatu, kövekből rakott várfal van, leeresztett vasrácsu, félkörivezetü kapuval; a várfal két szélén hosszu zászlórudról lefelé csüngő keskeny szalagszerü lobogók lengenek. A várkapu mögött középen két tagozatu sugár bástya-torony emelkedik ki magas csúcsban végződő fedélzettel, alsó tagozatában négyszögü ablaknyitással; a csucson felül szélvitorla forma ékitmény van, kétfelé kissé lehajoltan egy gömb alatt, melyen fölül két más kisebb gömb látható; ezek közé ékelve egy levél-kereszt van, két, egymással szembe néző félhold-karima között. A torony fedélzete irányában jobbról fogyó félhold, a torony balfelén pedig egy hat sugaru csillag ragyog. A torony mellett balra, a várfalon belűl egy épület félkörivezetü ablakkal látható, a mi hihetőleg a 682 éves Gerébházat tünteti elő és örökiti meg. Ezen czimeres pecsétnyomó valószinüleg az 1466 és 1598-ban használt czimeres pecsétnyomók alakja és formája után készült. Hogy hü másolat-e, azt ez időszerint nem tudjuk megállapitani.
Hogy e czimer a várost illeti, s nem mint némelyek hiszik, a Vizaknai Imréé, az nem szenved kétséget, miután a Vizaknai család czimere liliomos koronából kiemelkedő s szablyát tartó pánczélos kart tartalmaz; a sisakot strucztoll disziti.*
Turul. XV. k. 27. l.
E czimeres pecsétnyomó elkopása után róla több másolat készült, mindinkább az eredetitől eltérve.
Az 1681 tájt készült* egy kicsivel nagyobb, köriratán a betük is sokkal nagyobbak. 1800-ban készült a második másolat*; 1838-ban a harmadik;* 1849-ben a negyedik. Ez utóbbi igen elferditve készittetett; a zászlórudakon nem lobogó, hanem két kigyó van, fejénél átdöfötten felakasztva. Körirata magyar: «Vizakna Városa pecsétje 1849».
Dézsi Varga család iratai 1681. Városi levélt. 1701, 1749.
Városi levélt. Majorsági pénzt. számadások 1800 sz. 35.
Városi levélt. Prot. pol. 1839 sz. 160, 332, 392.
Használatban volt a városi hatóságnál egy másik czímeres pecsétnyomó is, melyet Hajdu György készittetett.* Átmérője 34 mm.; kettős vonalkeretbe foglalt körirata igy hangzik:
Hajdu György, Hajdu Bálint főbiró fia, Vizaknán előbb főbiró, azután a sóbányánál számtartó volt később kamaraispán és a török portán követ.
115«SIGILL. VIZAKN. GEOR. HAIDV. FIERI.
FECIT.»
 
A pecsét mezején ormós bástya emelkedik ki a belső keretszalagból, félkörivü nyilt kapuval. A kapuban jobbra fordulva két hátulsó lábain ágaskodó oroszlán első lábaival szablyát tart.* A kapu két oldalánál levő falban mind a két felől egy-egy négyszegletü hosszukás ablaknyilás van. A várkapu mögött háromszor tagozott torony emelkedik, melynek csucsát keresztbe tett két hegyes bányász-csákány ékiti. A torony felső tagozatában két, a középen egy, az alsón ismét két ablaknyilás látható. A várfal két szélső ormáról, a torony csucsáig felérő hosszu zászlórudról lefelé csüngő, szalagszerü lobogó leng. Jobbfelől a zászló csucsánál a torony felé forduló félhold, a balfelőli részen, hatsugarú csillag van. A várfal szélső hadiorma és a pecsét belső kerete közt jobbfelől I6, balfelől pedig IZ, tehát az 1612-ik évszám olvasható.
Turul XI. k. 9. l.
Ezt a pecsétnyomót Hajdu György még mint vizaknai városi főbiró készittette; mert 1617 julius 17-én dézsaknai kamaraispán volt, midőn Bálint testvérével Bethlen Gábornak Gyulafehérvárt kelt levelével nemességet nyert,* bár az előtt már Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől meg volt nemesitve. 1620–1634 táján vizaknai, 1635-ben tordai kamaraispán, 1640-ben Fehér vármegyei főszolgabiró, 1644-ben a török portánál követ volt, kitől 9 drb. jelentés olvasható az orsz. levéltárban.
Gyulafehérvári káptl. levélt. Prot. Joan. Debreczeni fol. 249–251.
Hogy 1612-ben városi főbiró volt, kitünik nagyobb leánya, özv. idecspataki Rácz Györgyné, Hajdu Erzsébet egy 1668-diki periratából, a hol felemlittetik: «eö kegyelme Biróságában magánál lett pecsét Haydu György Urnál; eö kglme tsináltatott volt petsétet a város számára».*
Városi levélt. 1668.
A város hatósága e pecsétet használta ugyan, mint azt láthatni a város levéltárában 1630 május 1-én és 1774 február 20-án kelt okmányokban s az Orsz. Levéltárban, a II. József császárnak 1782-ban letett homogialis-eskü okmányán, de igen ritkán használta; sőt midőn a város pecsétje elvásott s mást kellett metszetni, erről uj pecsétet nem készittetett, hanem 1782 után a pecsétnyomót megsemmisitette.
Lehet, hogy azon okból, mert ez Vizaknának czimerét nem hiven foglalta magában s a Hajdu György név is rajta volt; de lehet azon indokból is: hogy ott lévén a bányász jelvény, a két csákány, ezáltal a fiskussal, illetőleg a kamarával szemben függetlenségét látta veszélyeztetve, ugy gondolkozván, hogy a ki ezt látja, azt gondolja, miszerint Vizakna sóvágó város (oppidum salinare fiscale) s a kamarától függ.* Már pedig még a királyi tábla 1767-diki deliberátumában is kimondta Vizaknának a kincstártól való függetlenségét.
1762–1782 közt a helyi kamaraház és a város között elkeseredett perlekedések voltak.
Harmadik pecsétje is van Vizaknának, a mit a városi hatóság 1849-ig s azután is néha használt. Régi czimeres pecsétnyomó ez; a betük rajta jelenleg alig láthatók, annyira elvásott a használat alatt. Átmérője 34 mm., vonalkeretbe foglalt latin betüs felirata igy szól:
Mezején kettőstagozatu sima bástya látszik. Az alsó alacsony tagozatban öt félkör alaku nyilás van. Ennek a két végéről jobb és bal oldalon hosszu póznán lófark alaku zászló leng. A középen egy nagy várkapu van, leeresztett vasrácsozattal. A bástyán korona forma nyugszik, 116melynek csucsát szélvitorla ékiti, közepén egy kis gömbbel. E felső koronaforma épületen felül két keret, azon alul pedig két hosszu nyilás van.
Némelyek az alsó öt félkörü nyilást ugyanannyi bástya-lyuknak, az ezen levő nagy várkaput pedig nagy körivü bánya bejárati kapunak állitják.
Én ezen czimeres pecsétet, noha ujabb időben a városi hatóság használta, mégis a bánya czimeres pecsétjének tartom, a mit erősít a körirat is. Ha a köriratban «de Salisfodio» volna, akkor inkáb el lehetne hinni, hogy a város pecsétje, mivel Vizakna régi latin neve «Salisfodium» volt; de «Salisfodina» kétségkivül sóbányát, sóaknát jelent.
Ezen czimeres pecsét az osztrák uralom alá jutás előtt a Sóbánya pecsétje volt, mit kiszoritott a kétfejü sasos pecsét, hol a sas egész mellét egy jó darabig Erdély czimere foglalta el a fejedelmi koronával.* Körirata latin majuskula betükkel:
Idővel a fejedelmi korona onnan kihagyatott.
«SIGILUM ·OFFICII · SALINARIS · VIZAKNENSIS.»
Egy régi hiv. irat a sóbányahivatal levéltárában azt mondja: «Usum Sigilli, salicidis antea concessum». A pecsét használati jog e szerint a sóvágóknak előbb lett volna adományozva, mint a városi közönségnek; de ezt igazoló adat sem a sóbánya sem pedig a városi levéltárban elő nem fordul.
Ezen pecsét 1701 táján mehetett át a városi hatóság birtokába. Azelőtt a villicus, a város főbirája 500 kősó évi fizetés mellett* köteles volt évenkint előbb 80 ezer, 1639 tájt 60 ezer, azután 40 ezer kősót a városiakkal kivágatni; de ezen kötelezettséget 1701-ben a város 1200 rfrtnak évenkinti fizetésével megváltotta, s igy a sóbányávali minden érintkezés megszünvén, miután a sóbányánál kétfejü sasos pecsét készittetett, ezen pecsét a főbirónál, illetőleg a városi tanácsnál maradt, a hol később feledve a multat, mint a város hivatalos pecsétje használtatni kezdetett.
1491-ben, II. Ulászló király ezen évi oklevele szerint a villicus és a plebánus 12 öl szöveten s egy rókamálas paláston kivül 1000 kősót kaptak.
***
Az elősoroltak folytán a bemutatott, és Vizakna város hatósága által 1848–49-ig használt három pecsétnyomó-czimer közül, Vizakna eredeti czimerének az elsőül ismertetett pecséten levő czimert tartom, tekintetbe vévén azt, hogy a XV-dik század előtt a városok rendszerint a várost vagy erőditményét jelképező épületet, tornyot, toronykapubástyát vettek fel czimerökül s vésettek pecséteikbe s kértek jogot és szabadalmat a legfőbb hatalomtól annak törvényes használatára. De a királyok is egyes városoknak czimer-adományozásánál erre figyelemmel voltak. Már pedig, az elsőn levő czimer szimbolizálja leghivebben Vizakna templomkastélyát* s az annak szomszédságában levő Gerébházat.
Rogerius állítása szerint, a tatárok eltávozása után az erdélyi részekben azonnal számos vár épült, a templomok várforma keritéssel vétettek körül. A vizaknai templom-várkastély is ekkor épült.
Vizakna ritka szép kiváltságok, szabadalmak, mentességek és kedvezményekben részeltetvén egyes királyok és fejedelmektől, iparkodott jóltevői iránt hü lenni, nekik hasznos szolgálatot tenni, előttök érdemeket szerezni; erős a hitem, hogy valamelyik királytól hüsége és hű szolgálatainak fejében kapta czimerét, kedvezmény és kitüntetésképpen, mely őt reprezentálja s melyet pecsétjein, hadijelvényein, középületein s egyebütt használjon.
Ugy családi, mint községi czimereknél fontos a szineknek tudása is.
Miután a Vizakna czimerét adományozó kir. oklevél elveszett, vagy valahol a feledés pora alatt pihen, miután festményben, szinezetten Vizakna város ősi czimere nem ismeretes s a pecséten levő czimernél srafirozás nincs, határozottan megmondani nem lehet annak szinezetét. Azonban a heraldikai tudomány alapján s hasonló czimerek szinezete nyomán szerény véleményem szerint Vizakna czimerének szinei a következők volnának: A czimerpajzs kerete és ékitménye: aranyszinü, a két sárkány természetes szinü, a pajzs mezeje piros, a kis halom, illetőleg emelkedés, melyen az ormós bástyafal 117és torony nyugszik: zöld, a bástyafal és torony szürkésfehér, a torony fedele sötét vörös, a szélvitorla és gömbök aranyszinűek, a félhold ezüst, a csillag aranysárga, zászlórud sötétpiros, a zászlók lobogója világoskék, a zászlórud csucsa arany, a bástyafal félig leeresztett vasrács ajtaja fehér, fekete árnyalattal, az ablaknyilások feketék, arany szegélyzettel. A XV-dik században legkivált Zsigmond király által adott városi czimerek szinezete általában ilyen. Legkivált látható ez Pozsony város 1437 julius 9-dikén nyert czimerén* s hasonlóan Segesvár 1599-diki zászlóján levő czimeren is.*
Turul XIX. k. 136–131. l.
Turul XI. Rajz 9. laphoz.
Dr. Pauler Gyula orsz. főlevéltárnok a szinekre vonatkozólag ezt irja a városhoz intézett átiratában: «Szinek tekintetében egyik pecsét sem ad felvilágositást, mert srafirozás rajta nincs s ennélfogva a czimer mezeje alkalmasint, sőt alig lehet benne kételkedni, kék, a bástyafal természetes szürke vagy ezüst, s igy tehát a város szine kék-fehér, és tekintve az arany napot, sárga lehetne».
Szerény véleményem szerint miután teljesen bizonyos, hogy Vizakna városa zászló – szine kék, az általam ajánlott szinezés inkább megfelelő!
SZENTKATOLNAI BAKK ENDRE.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages