b) Joákim bán.
b) Joákim bán.
1263-ban Béla királyfi tálnokmestere; azóta már nem szerepel IV. Béla alatt. V. István 141trónraléptével Szlavónia bánja, mely tisztségben 1270 junius 13-ikától 1272 junius 14-éig találjuk. Ez időtájt elszöktette András királyfit, minek az lett a következménye, hogy István őt báni méltóságától megfosztotta. István halála Joákim viszonyaiban hatalmas változást idézett elő, a mennyiben mint a szép Erzsébet anyakirályné befolyásos embere nagy szerepet vitt. 1272 szeptember 3-ikán ujra szlavoniai bán, ugyanazon évi november 27-ikén királyi tárnokmester és pilisi főispán, mely minőségben 1273 márczius 30-áig találkozunk vele; akkor eltünik; 1273 jun. 7-ikén azonban megint tárnokmester és pilisi főispán, mely állásban (a mellett pozsonyi főispán is), 1274 szeptember 25-éig maradt. 1275 nyarán ujra tárnokmester, Pilis- és Baranyamegye főispánja; 1276 augusztus 9-ikén ujra szlavoniai bán, mint ilyen (1276-ban bekövetkezett rövid félbeszakitás után) 1277-ben a Blagajiak ősei elleni csatában életét veszté.
Horneck rímes krónikája azt mondja, hogy Himbergi Gertrud (Babenbergi II. Frigyes unokahuga, az 1250-ben elhalálozott Bádeni Hermann özvegye) és Halicsi Román hercegfi (egybekeltek 1252-ben) leánya, István bán («Zágrábi herczeg») fiához ment férjhez és miután Joákimot a magyar királyi család rokonának (cognatus) mondták, igaza volt dr. Pauler Gyulának, midőn rámutatott arra, hogy Román és Gertrud veje alatt Joákim értendő. E Joákim leánya – más gyermekeiről nincs tudomásunk – 1337 január 20-án mint az ismert Borsa nb. Roland vajda özvegye végrendelkezik.* Atyja után reá szállt leánynegyedét és anyja hitbére után őt illető, atyjának Dráván inneni és Dráván tuli birtokaiból fedezett részét három fiára ruházta át.
Anjoukori okmánytár, III. k. 19. l.
