GELRE HEROLD CZIMERKÖNYVE.
1GELRE HEROLD CZIMERKÖNYVE.
(19 czimerképpel és egy táblával.)
A bruxellesi királyi könyvtár kéziratosztálya 15652–15656. szám alatt a heraldika fénykorának egyik legbecsesebb emlékét őrzi, mely mint első rangu, közvetlen kutforrás megérdemli, hogy vele mindenki megismerkedjék, a ki czimer iránt érdeklődik, és czimertannal foglalkozik. Gelre herold Wapenboeckja minden tekintetben, úgy terjedelem mint müvészi kivitel szempontjából egyaránt, messze felülmulja az azon korból reánk maradt összes czimerkönyveket.
A középkori czimerkirályok, heroldok, persevantok tudvalevőleg nem polgári nevükön, hanem tisztségükkel járó különleges elnevezések alatt szerepelnek; e szokás Anglia, Skótország és Irland herold szervezetében a mai napig fennáll. Érdekesen irják le a régi krónikások, például Olivier de la Marche, az ilyen heroldkeresztelésnél követett szertartásokat, a mikor a fejedelem az uj czimertisztet egy kupa borral leöntvén, neki uj hivatalos nevet ad. Ezen elnevezést rendszerint a fejedelem czimerképe, jelvénye, csatakiáltása, de legtöbbször egyik tartományának vagy uradalmának neve szokta szolgáltatni. Igy a franczia czimerkirály: Montjoie; az angol: Garter a térdszalagrend után; egy burgundi herold: Fusil (aczél csiholó) az aranygyapjas rend jelvénye után; tartományok nevéről: Berry, Navarre, Sicile; Beijeren; Charolois, Holland stb. – Ungerlant, Krabatland (Horvátország). A németeknél ilyenféle heroldnevek is divatoztak; Suchenwirt (= such den Wirth); Lob den frumen stb.
Gelre herold, a Wapenboeck szerzője, polgári nevén: Claes Heynen, a gelre-i vagyis gelderni gróf, illetőleg 1339 óta herczeg, szolgálatában állott; innen hivatalos neve: Gelre = Geldern; e minőségben 1334 (mások szerint 1332) és 1370 között szerepel.
Fennmaradt müve, mely ó-németalföldi nyelven irt verses czimerleirásokból, rimes krónikákból, és a tulajdonképeni Wapenboeckból – egy, majdnem az egész keresztény világra kiterjeszkedő czimergyüjteményből áll, elégé tanusitja, hogy irótollal, ecsettel egyformán tudott bánni, és igy tisztségének minden ágában jól megállotta helyét.
Az első költemény János brabanti herczegnek háboruskodásaira vonatkozik. Tizennyolcz czimerpajzszsal vannak képviselve: a kölni, lüttichi egyházfejedelmek; a cseh király; Bar, Jülich, Cleve, Marck stb., minden pajzs alatt egy-egy kihivást, fenyegetést, bátoritást kifejező rövid versszakkal, melyben a czimeralakok személyesitve szólalnak meg; végül a brabanti herczeg képében egy ülő vadkan, hátán a Brabant, és Limburg négyelt czimerével himzett herold köpeny; mellette a brabanti sisak* (lásd az ábrát). Sajátságos varázs van ezen naivitásukban is megkapó versekben; a fehér oroszlán, a fekete sas kihivó szavaira büszkén felel a «vadkan ur», heer 2everswijn: «Itt vagyok, nyugodtan várlak; én vagyok az Ardennek vadkanja!»
A vadkan takarója négyelt: 1–4. feketében veres nyelvű, szemű és karmu sárga oroszlán (Brabant), 2–3. fehérben kettős farku veres oroszlán (Limburg).
A sárga sisak takarója kivül hermelinnel, belül veres. Rajta vágott szárnypár: fenn hermelinnel, alul pávatollal kirakva, az alsó részt sárga pánt szegélyezi. A szárnyak között pávafark emelkedik ki.
Ezután jön a stavereni mezőn elesett tizennégy lovag czimerpajzsa (Hoorn, Ligne, Antoing, Avkel stb.) s a brabanti herczegek, és a hollandi grófok rimes krónikái, festett czimerekkel. E krónikák hihetőleg 1332, illetőleg 1350 táján irattak. A brabanti herczegek családfáját felviszi «Priamus és Hektor magyar királyig»;
Hectors geslachte ende sün pertye
Trocken te wonen in Ongherye
Beide mit Kindern ende mit wiven...
Trocken te wonen in Ongherye
Beide mit Kindern ende mit wiven...
(Hektor családja és népe gyerekestül és feleségestül Magyarországba jött lakni.)
Priamus czimerét: feketében két szembe fordult, veres nyelvü, szemü és karmu sárga oroszlán kitünö stilizálásáért itt közöljük. Valjon nem vezette-e Gelrét valami homályos emlék, hogy hajdan a magyar király czimerében oroszlánok voltak?
Legérdekesebb a verses részt befejező tizenegy «blasons;» jeles vitézek dicsérete, festett czimerekkel, valóságos «irott és festett költemények»! Itt Gelre elmondja hennegaui Vilmos, holsteini Gerhard, nidaui Rudolf stb. viselt dolgait, hőstetteit, érdemeit, és elbeszéli, milyen volt pajzsuk, sisakjuk? Későbbi kéz – 1400 táján – még két ilyen verset jegyzett a többihez, a jülichi herczeg (hertooch van gulich) és Adam van Mabbertingen czimerével.
Mutatványul itt közöljük spanheimi János czimerét; a róla szóló költemény igy kezdődik:
Eyn edel vrou sprac to my:
Hoir, Gelre, nu wil ic dy
Bekummeren mit eynre zaken;
Ich doe eyn nye kamer maken
Die ich mit wapen wil doen malen,
Du salt my bescreven halen
Ridder, die des wairdich siin
Dat ich in die Kamer miin
Malen mach zonder wiswende...
Hoir, Gelre, nu wil ic dy
Bekummeren mit eynre zaken;
Ich doe eyn nye kamer maken
Die ich mit wapen wil doen malen,
Du salt my bescreven halen
Ridder, die des wairdich siin
Dat ich in die Kamer miin
Malen mach zonder wiswende...
(Egy nemes urnő igy szólitott meg: hallod, Gelre, én most rád akarok valamit bizni; uj szobát csináltatok, melyet czimerekkel akarok kifestetni; irj le nekem olyan lovagokat, a kik méltók rá, hogy szobámban lefestessem őket...)
Gelre erre eldicséri Spanheim Jánost:
Doe sprach zi, die vrouwe:
Velt gestaectafelt mit lasure;
3Dair op zo leecht eyn Varensteele
Van viif hangen, root van kele
Elic hauc is durchgraven,
Viif lettren siin dairup verhaven;
Als men die leest, die luden: Johan
Spanem, Spanem, roep men dan.
Dat is siin kry, zo wair he vaert,
Die der eren wael is waert,
Ende draecht den helm, dien ich visiere,
Van sinen wapene eyn conversiere,
Dair eyn guldiin croon op steit;
Van pawen vedren dair nyt gheit
Eyn stanghe riiclic ghestacht:
Aldus zo is der helm ghemacht,
Die men dick mit wapen bricht.
Velt gestaectafelt mit lasure;
3Dair op zo leecht eyn Varensteele
Van viif hangen, root van kele
Elic hauc is durchgraven,
Viif lettren siin dairup verhaven;
Als men die leest, die luden: Johan
Spanem, Spanem, roep men dan.
Dat is siin kry, zo wair he vaert,
Die der eren wael is waert,
Ende draecht den helm, dien ich visiere,
Van sinen wapene eyn conversiere,
Dair eyn guldiin croon op steit;
Van pawen vedren dair nyt gheit
Eyn stanghe riiclic ghestacht:
Aldus zo is der helm ghemacht,
Die men dick mit wapen bricht.
(Ekkor igy szólt a drága urnő: a mező kékkel koczkázott, rajta egy veres tornagallér fekszik, öt függővel; mindegyike át van törve, öt betü van rajta; ha elolvassák, igy hangzik: Johan, Spanem, Spanem, igy kiáltanak; ez az ő csatakiáltása, bár merre is jár ő, ki valóban méltó a tiszteletre; sisakján pedig, melyet most blazonálok, czimeréből van a takaró – vagyis szintén (aranynyal és) kékkel koczkázott – rajta arany korona áll, melyből pávatollal gazdagon megtüzdelt pálcza emelkedik ki; igy van a sisak készitve, melyet fegyverrel gyakran törnek össze).
Spanheim Jánosnak tehát személyes czimertörésképen olyan tornagallérja volt pajzsán, melynek minden fogán keresztnevének egy-egybetüje van ábrázolva. Ilyen betükkel való czimer-törés a nyugati heraldikában ritka, gyakoribb Portugalban és Spanyolországban. Meg kell jegyeznünk, hogy e betük az itt reprodukált czimerfestményben nincsenek feltüntetve.
A tulajdonképeni Wapenboeck egy könnyedén szinezett tollrajzzal kezdődik, mely a császárt ábrázolja a szent birodalom választófejedelmeinek körében. Következnek a czimerek:
A császár (IV. Károly); Meisen, a morva őrgróf; Lotharingia stb;
A mainzi, kölni és trieri egyházi választófejedelmek; cseh király, a rajnai palotagróf, a szász herczeg és a brandenburgi őrgróf, mint világi választófejedelmek.
A bajor herczeg, a sváb herczeg,* a nürnbergi várgróf, a hildesheimi püspök; mind e fejedelmeket több-kevesebb hübére követi: összesen 316 czimerrel.
die hertoge van swauen: fehérben kilencz, pólyaszerüen egymáshoz illesztett hosszú, hegyes ruta (fusée). Ezt mint a sváb herczegség czimerét más régi armorialokban is látjuk, pedig különben a sváb czimer: aranyban három egymás felett lépkedő fekete oroszlán, a Hohenstaufoknak tulajdonitott czimer.
A franczia király, mellette a királyi ház tagjai: Anjou, Berry, Artois, Orléans stb; és a nemesség; összesen 192 czimer.
A magyar király, negyvennyolcz czimerrel; e részre, mely minket közelebbről érdekel, még reátérünk.
A dán király.
Az angol király, számos hübéresével.
A spanyol (castiliai) király; czimere egymagában áll, Gelre a castiliai lovagok közül egynek czimerét sem adja.
Az aragoni király, hübéreseivel.
A skót király; azon részről, mely különös gonddal van festve, mint különösen érdekes körülményt emlitjük fel azt, hogy az itt közölt skót czimer és név nagy részét mai napig viselik az utódok.
A svéd király, néhány nemessel.
A navarrai király.
A norvégiai király.
A portugali király.
E három uralkodó czimere egymagában áll.
A siciliai király (Aragon-Sicilia); mellette a durazzoi herczeg, Orange (des Baux), Orsini.
A siciliai király (Aragon-Sicilia.)
A cseh király, ki már fent a választó fejedelmek között előjött.
A cyprusi király (Jeruzsálem-Lusignan).
Az arméniai király.*
die coninc van aarmenyen: sárgában kék karmú, nyelvű és szemöldökű veres, lépkedő oroszlán; felemelt első jobb lábával fehér nyelvű, veres horgonykeresztet tart. A sisaktakarón Jeruzsálem czimere; kék sisakkorona; sisakdisz: sárga koronás, álló veres oroszlán a pajzsbeli keresztet emeli.
Az osztrák herczeg; Cilli, Sunneck, Walsee, Stadeck stb. Ma is élnek: Stubenberg, Lichtenstein, és Stockhorner.
A bretagnei herczeg.
Következnek a németalföldi fejedelmek, hübéreseikkel:
A brabanti herczeg; a limburgi herczeg; a flandriai és a hollandi gróf; a jülichi; gelderni és bergi herczegek; Cleve; ismét Köln; a lüttichi püspök.
A savoyai gróf.
A hesseni tartománygróf.
A holsteini gróf.
Nassau.
A mecklenburgi herczeg és nemesek.
Vegyes czimerek, köztük Athén, Konstantinápoly, Albret stb.
Az utrechti püspök; a marki gróf; a münsteri püspök; a német lovagrend nagymestere; a pomerániai herczeg, és a foixi gróf.
E fejedelmek nagyrészét több-kevesebb hübéres követi; egyesek azonban magukban állanak, és a nemességnek szánt lapok üresen maradtak.
A Wapenboeck végén Gelre önmagát festette le, herold köpenyén a gelderni oroszlánnal; kezében széttépett lánczot tart, talán azt akarván ezzel jelezni, hogy szolgálatjának vége szakadt. Ezen érdekes arczképet közölte H. G. Strőhl «Heraldischer Atlas»-ában, mely a Wapenboeckból egy táblán mutatványokat is ad.
E nagyszabásu, mondhatni: megbecsülhetetlen értékü munka a századok folyamán több család kezén forgott és vétel utján már évtizedek óta a bruxellesi királyi könyvtár birtokában van. Az által, hogy e czimerkönyvet kiadta, nagy érdemet szerzett magának néhai Victor Bouton franczia heraldikus, ki nemrég életének kilenczedik évtizedében hunyt el. Munkás életének javarészét a Wapenboeck-nak szentelte, nem sajnált sem költséget, sem fáradságot, hogy azt a tudományos világnak hozzáférhetővé tegye, és olyan – még a franczia viszonyokhoz képest is páratlanul fényes kiállitásu diszmunkát hagyott hátra, hogy emléke maradandó lesz, mig a heraldikával csak foglalkozni fognak, bár kutatásainak eredménye nem is felelt meg némely tekintetben a modern szellem irányának. Különösen becsülendő Victor Bouton szorgalma és lelkiismeretessége, melyel ott is dolgozik, hol a felhasználható irodalmi források – mint például Magyar- és Lengyelországnál – reá nézve majdnem hozzáférhetetlenek voltak. E sorok irója sok értékes másolatot és egyéb adatot köszön neki.
A kiadás czime:
Gelre, héraut d’armes, 1334–1370. Wapenboeck ou Armorial contenant les noms et armes des princes chrétiens ecclésiastiques et séculiers, suivis de leurs feudataires selon la constitution de l’Europe et particuličrement de l’Empire d’Allemagne, conformément ŕ l’Edit de 1356, appelé la Bulle d’Or, précédé de poésies héraldiques. Publié par M. Victor Bouton peintre héraldique et paléographe. Tiz kötet, az első 1881-ben jelent meg. Összesen hatvan példányban nyomatott, melyből egy a budapesti m. kir. egyetemi könyvtár tulajdona.
Victor Bouton nem élhette meg nagy müvének befejezését; a még hátralevő utolsó három kötetet (Brabant, Flandria stb.) fia, Noël Victor Bouton adja ki, nem változtatván semmit az atyja által hátrahagyott előkészitett anyagon.
A összes versek stb. franczia forditásban is közöltetnek; egyes lapok a kéziratból fénynyomásban. Az irott és festett lapok – kétszáz darab – hasonmásban, a czimerek kézzel szinezve reprodukáltattak.
A Wapenboeck egyes szinezetlenül maradt, vagy lekopott részleteiből látható, hogy Gelre a czimer körvonalait tollal rajzolta meg, és azután rakta fel a szineket. Victor Bouton a körvonalakat kőnyomással adatta vissza, és vizfestékkel, kézzel szinezte, olyan hiven, hogy az eredetinek minden foltját és kopását is megtalálhatni.
Mint már emlitettük, Gelre müvében előjönnek idegen kéztől származó, későbbi bejegyzések és festmények is, melyeket különben nem lehet minden esetben határozottan olyannak felismerni; ezen idegen, vagy gyanus részleteket a kiadás hasonlóan hü másolatban közli.
Az egyes táblákat bő magyarázó szöveg kiséri, minden egyes czimer részletes és pontos 5blazonálásával, sokszor érdekes adatokkal a czimer tulajdonosának családi és egyéb viszonyaira és történelmi szereplésére nézve. A kiadás fényét és értékét számtalan pecsét, kézirat, festmény stb. mása emeli, utóbbiak különösen Jehan Froissart krónikájának kézirataiból kölcsönözve. Ehhez járul még egy külön fényképhasonmás gyüjtemény album alakban.
Az itt közölt czimerek részint a budapesti egyetemi könyvtár példányából, és az «Adler», bécsi cs. kir. heraldikai társaság birtokában levő egyes kötetekben vett másolatok; részint pedig néhai Victor Bouton személyes közlései; mindezeknek bármely módon való felhasználására ugy ő, mint fia, M. Noël Bouton, szives volt beleegyezését megadni.
***
Ha végigtekintünk a Wapenboeckon, feltünik, hogy némely uralkodó czimere egymagában áll és hogy néhol sok üresen hagyott pajzs között csak itt-ott van egy-két czimer; egész lapok is csak ilyen üres pajzsokat tartalmaznak. Feltünő az is, hogy egyes országoknak legfényesebb és leghatalmasabb családjai hiányoznak: mig sok csekélyebb nemes czimere ott diszeleg.
Ezt azzal magyarázhatjuk meg, hogy Gelre csakis az olyan czimert vette be könyvébe, melyet pajzson, sisakon, zászlón stb. valósággal látott; másrészt pedig a czimereket lehetőleg tulajdonosuk rangja szerint igyekezett sorakoztatni és ezért hagyta üresen azon urak helyét, kiknek heraldikai felszerelésével nem volt alkalma megismerkedni.
Minden arra mutat, hogy Gelre mint urának kiküldöttje, vagy talán kisérője, Europa jó részét beutazta. Ezt különösen azon országokról és tartományokról tehetjük fel, melyeknek nemességét bővebben tárgyalja. Ennek valószinüsége mellett szól azon körülmény is, hogy ő némely tekintetben szigoruan alkalmazkodik egyes nemzeteknek lokális heraldikai divatjához; igy például a sisakdisznek szolgáló szárnyak festésénél: más alakot fest a német, mást a franczia lovagoknál; az ugynevezett tornakalap más az angolok, más a németek sisakján. Hogy pedig hiven adja vissza, a mit tényleg látott: arról tanuskodik a korából fennmaradt pecsétek, egyéb czimeres emlékek, és az ő festményeinek sokszor meglepő egybevágása.
Gelre a valóságos pajzsot, sisakot, közvetlen szemléletből ábrázolja: nem ad sablonszerü konvenczionalis rajzokat, mint például a németek által annyira becsült «Züricher Wappenrolle.» Az, hogy néha ő is botlik: hibás, mesés, vagy koholt czimert közöl, emberi dolog; müve értékéből nem von le.
Gelre a czimereket a Wapenboeckban sisakdiszszel festi; csak a költemények illustrálására szolgáló festmények között találunk álló pajzsot; a Wapenboeckban a pajzs állása dült, és ha némelyiknél hiányzik a felső czimer, az bizonyosan abban leli okát, hogy Gelre az illetőnek csak pajzsát vagy zászlaját ismerte. A Wapenboeckban ott látjuk a czimerek mellett, folyó irásban tulajdonosuk nevét és czimét, sokszor az illetőnek anyanyelvén, például: siir robbert colleuile; en pier ernaut; luert a seton (Lord of Seton). Minthogy Gelre a nevet hallás után irta, némelyik teljesen el van ferditve; másnál meg csak a keresztnév fordul elő: siir archibald (Douglas); heer willem (Bacqueville). E körülmények sok esetben megnehezitik a czimertulajdonos kilétének megállapitását, különösen a franczia, lengyel stb. uraknál, kiknek nevét a gelderni herold ugyancsak kiforgatja.
A Wapenboeckban a királyok fejedelmek czimere nagyobb méreteket mutat; a pajzs, tengelye: 4.5–5 cm., az egész czimer magassága a timbre-rel: 15–16 cm. Különben e méretek a pajzsnál: 2–2.5 cm., egész czimernél pedig: 6–7 cm.-re szállanak.
Gelre általánosan a korában divatozó lábánál nem tulhegyes, enyhe csúcsba végződő háromszögpajzsot festi. Egyes kivételekre is akadunk; például Rudolf nidaui gróf czimerében, a rimes blasonok között, azon tárcsa szerepel, mely a tizennegyedik század folyamán a felső Rajna mentén divatozott. E czimer rajzát közli Seyler: Geschichte der Heraldik, 438. ábra; a tárczát magát pedig Bárczay Oszkár Heraldikája, 95. ábra. Téves az a vélemény, mintha a tárcsát, tiszta czimerpajzs gyanánt, az élő heraldika nem használta volna. A tizennegyedik században két tipusára akadtunk: az egyik szögletes, erősen jelzett csúcsokkal, mint a Nidau czimerben! a másik pedig az ovalishoz közeledő 6ovalis tárcsa, mely Nagy Lajos királynak némely czimeréből ismeretes. Eltér továbbá a normális formától a mecklenburgi herczeg pajzsa: felső szélén a norman pajzs módjára, ívszerű kihajlással.
Előfordul a czimer néha nem csak pajzson, de zászlón is; ez hosszu négyszögletes alaku, banničre lándzsás végű rudon; Bretagne-nál: a montforti és a richmondi grófok; Ausztriánál: Karinthia, Styria és Tyrol czimere. Gelre ugyanilyen formában valóságos zászlót is ad, melynek képe tudniillik rendszerint nem pajzsban, hanem csakis mint zászlójelvény szokott előfordulni; igy az aragoni király zászlaját: kékben lebegő, széles végű, alul hegyes ezüst kereszt (croix pattée alaisée au pied fiché); a dán királynéé: veresben ezüst kereszt, a Danebrog.
Különös gond nyilatkozik a czimerállatok nyelve, karma stb, a testtől többnyire elütő szinezésénél; ott hol egy család több tagjának czimerét adja, Gelre pontosan visszaadja a megkülömböztető, czimertörő jeleket is.
Az itt közölt mutatványokból is látható, milyen művészet: erővel párosult egyszerüség nyilvánul a czimerfestményekben. E czikk keretében nem terjeszkedhetünk ki az egyes czimerállatok, természetes és mesterséges tárgyak bővebb ismertetésbe; de talán még más alkalommal foglalkozhatunk Gelrevel, mint a klasszikus heraldika nagy mesterével.
A mi a mázakat illeti, Gelre majdnem kizárólag sárgát és fehéret használ a megfelelő fémek helyett. – Gyakran szerepel a természetes szin, például fekete helyett barna, különösen a sisak diszben; valamint ugyanott a természetes, nem heraldikus prém (hermelin) is.
Nagy élénkséget ad a Wapenboeck lapjainak az, hogy a sisakok szinre, alakra, állásra a legnagyobb változatosságot mutatják; ez, és a sisakdiszek elevensége a szemlélőben azt a benyomást kelti, mintha egy fényes, tornadiszbe öltözött lovagcsapat vonulna el szemei előtt. Látunk aczél, szürke, lilaszin, zöldre futtatott sisakokat, melyek diszükkel mindig egy harmonikus egészet képeznek; mindenféle mázú koronákat, melyeknek helyét gyakran ugynevezett tornakalapok, tekercsek, virágkoszoruk stb. foglalják el. A takaró, mely vagy egyszerü, sima szegélyü, vagy pedig csipkésen kivágott, hasogatott, többnyire az oromdisznek egyszerü folytatása és része; igy például sasfej a takarót képező alsó részén is tollakat mutat. Máskor a pajzs czimerképe a takarón egészen vagy részben ismétlődik. Igen gyakori a sisakra tölcsérszerűen húzott hengerforma burkolat, melyből emberi alak, állatfej, tollbokréta stb. emelkedik ki. Szem előtt van tartva a sisaknak és a cimiernek egymáshoz való aránya, állása; orientatiója; egyes csekély eltérés könnyen megérthető, ha meggondoljuk, hogy a középkori művészek a nem heraldikus festményekben, csataképekben, vadász- és egyéb jelenetekben sem igen törődnek a perspektiva szabályaival.
***
Mielőtt áttérnénk a Wapenboeck azon részének ismertetésére, mely a magyar király, Nagy Lajos czimerét adván minket legközelebbről érdekel, megemlitjük, hogy a külföldi nemesség soraiban is természetesen sok jó ismerősre akadunk, ki mint Nagy Lajos kortársa hazánk történetében szerepet játszott. Ott látjuk a később magyarrá lett Ellerbachok czimerét: dye van elre bach: aranynyal és zölddel négyelt; sisakdisz két szarv, a sisakra huzott koponya bőrrel, melyen a fülek is rajta vannak, mindez a pajzs szineiben négyelve. Anjou-Siciliánál ott van a durazzoi herczeg (hihetőleg Károly) czimere: kékben elszórt sárga liliomok; és veres és fehérből összerótt ráma. Az angol lovagok között megtaláljuk a hires Sir John Howkwcodot, a zsoldos vezért, ki Nagy Lajosnak olaszországi hadbaszállásainál oly nagy szerepet játszott. 7Czimere: fehérben fekete szarufán három fehér kagyló; a sisakon tűzokádó sárkányfej: felső részén fehér, nyaka hermelin, fekete csikokkal; szeme sárga, füle veres; a tekercs: veres-ezüst.
***
Nagy Lajos magyar és lengyel király czimere: Die coninc van ungeren. Négyelt pajzs: 1. hasitott, elől veres- és ezüsttel hétszer vágott, hátul kékben elszórt arany liliomok. 2. veresben arany koronás, ugyanilyen csörű és lábu ezüst sas, szárnyán lóherelevél végül arany pánttal. 3. Veresben zöld halmon ezüst kettős kereszt. 4. veresben három jobbra néző, arany koronás veres szemű, levágott ezüst oroszlánfej.
A lilaszinbe játszó sisakon arany korona, melyből két ezüst strucztoll között arany koronás ezüst struczfej emelkedik ki, veres csőrében arany patkót tartva. A struczmadár fekete szemét arany gyürü veszi körül; nyaka pedig a sisakkorona levéldiszének magasságában átmegy az alsó szegélyén csipkézett, fekete (bársony) takaróba.
Gelre arany helyett részben sárgát használt (a liliomok; a sas lába; és a strucz szeménél); az ezüst szint pedig szürkével és fehérrel adta vissza, – különösen a sisakkorona – erősen megbarnult.
A tizennegyedik században mindenesetre szokatlan dolog öt külön egységnek: a vágások, a liliomok, lengyel sas, magyar kettős kereszt és Dalmácza czimerének egy pajzsban való egyesitése. Ha a festmény nem viselné annyira magán Gelre művészetének jellemző bélyegét, azt kellene hinnünk, hogy az idegen, későbbi kéz munkája. Feltünő továbbá az is, hogy a magyar kettős kereszt a lengyel sasénál kevésbbé előkelő helyre jutott. Dalmáczia czimere ezen variansban: nem szembe néző, de jobbra fordult oroszlánfőkkel, veres mezőben, előjön a constanzi «Concilienbuch»-ban is ott arany mázzal. (Bárczay Oszkár, Heraldika 460. lap.)
A tizennegyedik században kettőnél több czimernek egy pajzsba való foglalása igen ritka; azonban a Wapenboeckban is találunk még több ilyen példát.
A svéd király (die coninc van zweden), mecklenburgi Albert czimere, melyet rajzban közlünk, négyelt pajzsának minden negyedében önálló czimert mutat: 1. Svédország, 2. Mecklenburg (Vandalia), 3. Schwerin, 4. Rostock. – Szintén complicált szerkezetü a Wapenboeck aragoni részében a Villena czimer is.
A Nagy Lajos királyunktól fennmaradt egyéb czimereken a vágások és liliomok magukban szerepelnek. – Királyfi korában használt pecsétjén a liliomok megelőzik a vágásokat; 8ugyanilyen a sorrend a Wappenbuch von den Ersten, genannt Codex Seffken czimen kiadott czimerkönyvben (lásd az ábrát) mely Gelre korában keletkezhetett.
Nevezetes, hogy Anjou házbeli királyaink családi, liliomos czimerüket állandóan a vele járó czimertörés nélkül használják. Az itt látható Anjou-Sicilia czimerén* nem hiányzik a brisure. Gelre a franczia király mellett is adja e czimert: denyouwen (Anjou;) lásd az ábrát. – A franczia királyi ház tagjai még később, ha idegen trónra is jutottak, megtartották a születésükkel járó czimertörést; igy a spanyol király czimerében a liliomos szivpajzsot ujabb időben is a veres Anjou-rámával ábrázolják.*
Die coninc van cecile: hasitva: elől Jeruzsálem, hátul a nápolyi Anjouk czimere, veres kereszt- és ugyanolyan tornagallér töréssel. Arany sisak veres szegélyü liliomos takaróval; arany korona; a sisakdisz liliomának minden ágán egy-egy fekete bojt.
Jelenleg úgy Don Carlos, madridi herczeg, mint az Orleánsi herczeg, a teljes, törés nélküli czimert használja.
***
Térjünk most a sisakdiszre, Nagy Lajos patkós struczczára, melyet a külföldön annyira ismertek és becsültek, hogy még a következő századokban is ezt tekintették a magyar király speciális sisakdisznek; ezt rajzolták a magyar czimer fölé, mikor abból a liliomok már régen eltüntek.
Adjuk itt át a szót Suchenwirt Péter heroldnak, ki mint szemtanu, igy blazonálja Nagy Lajos czimerét:
Den schilt man sicht getziret
In plauchweis gleich partiret
175 Ain part die geit liechten schein
Von perlein chlar und von rubein,
Purliert, acht stukch sind dar gelait
In parra weiz und wol berait
Di ander part ist hymel pla
180 Dar auf reichlich getziret da
Sind lilyen reich von gold erhaben
Gestrewt, die dikhe stewer gaben
Den wappen mit ir reichen prehen,
9Die liepleich wol sind an zesehen,
185 Seinz helmes dach gechrönet
Mit gold ist reich beschönet
ar in leit manich edel stain
Verworcht und auch polliret rain;
Tzwo strauzzen vedern in der chron
190 Gestakcht, da twischen sicht man schon
Den strauzzen hals hermleinen
Sein augen von rubeinen
Glesten gen der veinde schar
Der snabel ist von golde gar
195 Dar inn er fürt ze preisen
Gestalt, als ein hufeysen
Gepogen chlar von golde vein.
Gechrönet ist daz hawbet sein
Mit golde reich. Nu merkchet
200 Wi er mit ern sterkchet
Dy wappen und der chreyen schal.
Der gernden mund auch nie verhal
In Ungerlant chunich Ludweig:
Er hat gepent strazz unde steig
205 Die tzu den ern laitten.
Sein lob daz wil ich praitten:
Hurta, Hurta, Ungerlant
Dein chrey den pesten ist Vechant
In plauchweis gleich partiret
175 Ain part die geit liechten schein
Von perlein chlar und von rubein,
Purliert, acht stukch sind dar gelait
In parra weiz und wol berait
Di ander part ist hymel pla
180 Dar auf reichlich getziret da
Sind lilyen reich von gold erhaben
Gestrewt, die dikhe stewer gaben
Den wappen mit ir reichen prehen,
9Die liepleich wol sind an zesehen,
185 Seinz helmes dach gechrönet
Mit gold ist reich beschönet
ar in leit manich edel stain
Verworcht und auch polliret rain;
Tzwo strauzzen vedern in der chron
190 Gestakcht, da twischen sicht man schon
Den strauzzen hals hermleinen
Sein augen von rubeinen
Glesten gen der veinde schar
Der snabel ist von golde gar
195 Dar inn er fürt ze preisen
Gestalt, als ein hufeysen
Gepogen chlar von golde vein.
Gechrönet ist daz hawbet sein
Mit golde reich. Nu merkchet
200 Wi er mit ern sterkchet
Dy wappen und der chreyen schal.
Der gernden mund auch nie verhal
In Ungerlant chunich Ludweig:
Er hat gepent strazz unde steig
205 Die tzu den ern laitten.
Sein lob daz wil ich praitten:
Hurta, Hurta, Ungerlant
Dein chrey den pesten ist Vechant
Suchenwirt szerint tehát a struczmadár szeme veres, csőre pedig arany. – Tévedésre adhatnak alkalmat Suchenwirt e szavai:
...den strauzzen hals hermleinen, ez alatt ő nem hermelint ért, hanem ezüstöt, melyet: hermleinen, harm; perlein, mégriese (gyöngy) körülirással szokott kifejezni. A hol pedig valóságos hermelinprémet blazonál, ott azt mondja: «von harm geswentzet» (hermelin farkkal diszitve. Lásd erre nézve Seyler: Gesch. der Heraldik, 221. l.)
A fekete sisaktakaró a Codex Seffken czimerében is előjön. Különben Nagy Lajos arany liliommal beszórt kék sisaktakarót is szokott használni. A zárai szent Simon koporsóján e liliomos, köpenyszerű takarót hermelinprém béleli (Ewe: Decorative Heraldry).
A különféle emlékeken változó a strucznyakat kisérő tollak száma. A gelderni herold ebben is megegyezik ausztriai kor- és kartársával, Suchenwirttel.
***
Sajnálatos, hogy Gelre a magyar főnemzetségek czimerét nem örökitette meg művében; a nekik szánt hely üresen maradt. A magyar király után majdnem kizárólag lengyel és sziléziai urakat látunk jönni, ámbár ez idő tájt Szilézia nagy része a cseh korona fennhatóságát ismerte el. A magyar király és az őt kisérő urak czimerének festését kissé későbbre tesszük, mint Victor Bouton; azt hisszük, hogy e rész 1372 és 1379 között készülhetett.
A királyi czimert követik a Piastok czimerei, melyek közül néhányat közlünk:
1. Ht. van brige (Briegi herczeg, hertoog) Sárgában fekete sas, mellén és szárnyain lóherelevélvégű, félholdalaku fehér pánt; fehér sisak, sárga takaróval; sisakdisz; a pajzsbeli sas.
2. Ht. van munsterberch (Münsterbergi herczeg.) Sárgában veressel és feketével hasitott sas; – fehér sisak, ugyanolyan takaróval. Sisakdisz: fehér- és veressel koczkázott szárnypár, félholdra emlékeztető alakban. A fehér-veres koczkázás a sas mellett előjövő régi heroldkép.
3. Ht. van rusen enn van nopel (Ruthénia és Oppeln herczege). Kékben sárga sas. A fehér sisakon kék takaró, mely fehér bojtos veres gombba végződik. Sisakdisz: a pajzsbeli sas.
Ez László, oppelni herczeg czimere. Nagy Lajostól hűbérbe kapta a wielnni herczegséget; 1372-től 1378-ig a Magyarországhoz csatolt Vörösruthénia kormányzója; «Dux Opulie, Velunnensis et Russie». Utána Czudar Péter horvát bán lett Ruthénia vajdája. – Oppelni László magyar nádor korában használt lovas pecsétje (1369. évből) a fenti czimert mutatja a sas oromdiszszel; sisakpecsétjén 1368. évből egész sas helyett pávatollas sisakczimer szerepel (Országos Levéltár; 5787 szám és 5687. szám.)
10Ugyanezen lapon van a Szentgyörgyi és Bazini grófok czimere, melynek rajzát a magyar Siebmacher is közölte.
G. van seinte iorien (Szentgyörgyi gróf). Kékben arannyal és veressel jobbharánt osztott, hatágu csillag. Halavány sárgás barna sisak kék takaróval. Sisakdisz: a csillag, felálló ágán pávatoll forgó.
Gelre itt sárga szin helyett aranyat használt, ha ugyan az arany talán később más által nem festetett. – A Huntpázmán nemzetség ezen ágának azt hisszük, ez legrégebbi festett czimere.
H. vulric zwner. Fehérrel és veressel hétszer hasitott. Sárga sisak veres takaróval, rajta sárga kolompos fehér juh, melyet gömbös végü, veres rúd mintegy a sisakhoz szegez.
Ősrégi, sziléziai nemzetség czimere, mely ma Schaffgotsch és Dallwitz néven virágzik. Későbbi ábrázolásokban a juh fenyőfa alatt áll.
Mutatványképen itt adjuk a Wapenboeck XLVI. tábláját hasonmásban, mely szintén Nagy Lajos alattvalóinak czimereit tartalmazza, és különben heraldikai szempontból is egyike a legérdekesebbeknek. A tábla három sorban tizenöt czimert mutat.
GELRE HEROLD CZIMERKÖNYVÉNEK 46. LAPJA.
A felső sorban;
1. H. otten van cessou. – Zeschau-i Otto ur. Fehér-fekete négyelésen veres pólya. A sárga sisakon fekete (sötétbarna) kúp, csucsán körül fekete tollakkal diszitett sárga korong vagy golyó. Korona vagy tekercs helyett veres himszálas fehér virágokból font koszoru.
Zeschau vagy Tzöskau családdal Sziléziában és Szászországban találkozunk ugyanezen czimerrel.
2. H. bernt van cedelits. – Zedlitzi Bernát ur. – Veresben háromszögletes fehér csat, sarkain lóherelevél-forma diszszel; a csatszeg úgy van ábrázolva, mintha az a pajzsot boritó szövetbe vagy bőrbe volna beleszúrva. Sárga sisak kék bélésü veres takaróval. Sisakdisz: a sisakhoz erősitett álló veres deszkába tűzött fehér tollakból képezett két szárny. – Az ilyen fajta szárnyoromdiszt régebben a sisak oldalához illesztették.
A Zedlitz család ismeretes czimere.
3. H. ian van meserers (?) Veresben fehér (vagy halaványsárga?) félszárny, ráillesztett sárga, lóherevégü pánttal, mely a veres takarós fehér sisakon ismétlődik.
A szárnyoromdisznek ismét egy érdekes példája.
4. H. pylic. – Veressel és fehérrel hasitva; benne szint cserélve elől fél ökörszarv, hátul fél szarvasagancs. Sárga sisak a pajzs szerint szinezett takaróval; sisakdisz: a pajzs alak.
Ez a lengyel Rogala czimer.
5. H. yeskiin. – Jesko ur. Kékben sárga félhold, felálló szarvai között ráillesztett hatágu sárga csillag. Kék takarós fehér sisak; oromdisz: a pajzsalak, a csillag felálló ágán pávatoll bokréta.
A lengyel Leliwa czimer. Heer Jeskiin bizonyosan nem más, mint Tarnowski Tesko, ki e korban hazája történetében nevezetes szerepet játszott.
A Huntpázmán nemzetség számos kihalt ága – a Zovárdffy, osgyáni Bakos, Jánoky, Korláthkeőy stb. családok – tökéletesen hasonló czimert használt; csak a sisakdisz pávatoll forgója – melyet pedig az ugyanezen genusból származó Szentgyörgyi grófok czimerében feljebb megtaláltunk – hiányzik.
A tábla középső sorában;
1. Her coester (?) Feketével és fehérrel vágott, a fehér koronás, sárga sisakon három feketecsőrü, fehér hattyu- vagy kacsafej.
2. H. magnus van luben. – Labeni Magnus ur. – Kékben szembe fordult természetes szinü 11emberi törzs, sárga fülkarikákkal, veres süveggel, mellét veres-fehér koczkázott keret veszi körül. Sárga sisak; oromdisz: a pajzsalak, melynek zölddel bélelt kék ruhája a sisaktakarót képezi.
A Loeben család czimere később igy módosult: vágott pajzs: fenn kékben növekedő szerecsennő, alul veressel és ezüsttel koczkázott.
3. H. ynmerain. – Veresben alul félgyürűben végződő fehér nyilvas. – Kék takarós fehér sisak. Sisakdisz: két kékbe öltözött emberi kar; a kiterjesztett kezek természetes szinüek; a szűk ruhaujjakra kivül sárga gombok vannak varrva.
A lengyel Ogonczyk czimer. Sisakdisze későbbi források szerint: két, a pajzsalakot emelő meztelen női kar.
4. H. tibier (vagy kibier?). – Ormós vágással fehérrel és veressel osztott; a vágásból veres nyelvű és szemű sárga oroszlán emelkedik ki. Fehér sisak. Sisakdisz: fehér tekercscsel összeszoritott, fenn ormós, veres hengerből kinövő pajzsbeli oroszlán.
Igen érdekes a pajzsalaknak oromdiszben való alkalmazása: az oroszlán a pajzsban falból, a sisakon pedig mintegy toronyból látszik kiemelkedni.
A Wapenboeck sisakdiszeiben a növő állati alakok mint törzs: fej és nyak, szoktak előjönni, de többször ilyen lábát is mutató oroszlán is akad, például a Schwarzburg és a Reinach czimerben.
Feltünő a sárga oroszlánnak fehér mezőbe való helyezése; ilyen eltérést a heraldikai szinezés szabályától különben nem igen találunk Gelrenél. Victor Bouton e czimer tulajdonosának kilétét nem tudta kideriteni; nevét előbb «Kiviec»-nek olvasta. E czimerkép: ormos vágásból vagy falból növő oroszlán, különböző szinezésben és különféle sisakdiszszel, és ujabbkori járulékokkal, sokfelé előfordul. Magyarországban a Ghyczy családnak ez ősi czimere; itt a pajzs veressel és ezüsttel vágott. – Lengyelországban a Zareba czimer: biborban arany vagy fekete oroszlán, ezüst falból kiemelkedve, a Prawdzic czimer: ezüsttel és veressel ormos vágással osztott; a vágásból arany oroszlán nő ki, első jobb lábában arany karikát tart, melyen három arany kulcs lóg; szinezésre tehát leginkább megegyezik a Wapenboeck czimerével. – A Prawda czimer: ormós vágással kék- és veressel osztott, a vágásból arany oroszlán emelkedik ki. – Egy tizenötödik századból való czimerkönyv, melyet Lorédan Larchey: «Ancien Armorial équestre de la Toison d’Or et de l’Europe au XVe sičcle» czimen adott ki, szintén tartalmaz egy ilyen czimert, Nicolay de Kynyky névvel, a Prawda czimertypus szinezésében; összehasonlitás kedvéért itt közöljük rajzát.
5. H. ot van slewen (Schliebeni Otto ur) Sárgában fehérrel és kékkel, három sorban koczkázott pólya. Fehér sisak, sárga takaróval; oromdisz: két sárga szarv, mindegyikén a pajzsbeli pólya.
Az alsó sorban:
1. H. van stoiny (?) Veresben három lebegő fehér pólya. Fehér sisak. Oromdisz: veresnyelvű és szemü fehér kutyafej; nyakához két lapos, közepén veres, fehér füles tányérféle van illesztve. Itt közlünk egy másik czimert, melynek sisakdiszében ugyanilyen tányér látható:
rombont goray: veresben két fehér levél, hosszu keresztbe tett száron (ugyanez a Kaunic stb. család ősi czimere). Sárga sisak veres takaróval; oromdisz: két kivül fehér, belül veres tányér között pávatoll forgó.
A három lebegő pólya a lengyel Korczak czimertypus, melyet a magyar vágásos czimerrel hoztak a lengyel heraldikusok összeköttetésbe. Ujabb források szerint a vele járó sisakdisz: lapos, arany tálban ülő, szürke vagy fekete kutya. A Korczak czimerrel rokon a Czasza czimertypus, mely előbbinek oromdiszét a pajzsba, heroldalakját pedig a sisakdiszre helyezi: veresben lapos, arany tálból vagy csészéből kiemelkedő természetes szinü kutya; sisakdisz: pávatoll forgón három röviditett ezüst pólya.
2. H. stibor (Stibor ur). – Veresben két álló, szarvával kifelé fordult sárga félhold között fenn 12szélesvégü, sárga keresztecske. A fehér sisakon veres lángokat okádó fekete (barna) sárkányfej; szeme és belső füle veres, szemöldöke sárga; foga fehér; nyakához jobbra-balra, szarvával felfelé, egy-egy sárga félhold van illesztve.
Az Ostoja czimer; ujabban a keresztecskét arany markolatos ezüst kard helyettesiti, hegyével lefelé forditva.
Gelre itt Stibor, későbbi pozsonyi főispán és erdélyi vajda pajzsát és sisakját festette le. Az Országos Levéltár Pecsétmutatója fénynyomatban közli Stibor 1389. évi pecsétjét: itt a sisakdisz sérült, de a mi maradt belőle: a sárkányfej egy töredéke és a félhold is mutatja, hogy úgy Gelre, mint a pecsétvéső, a plasztikus sisakdiszt vehette mintának. Feljebb adtuk Sir John Hawkwood czimerét: a sárkányfej ott nem annyira impozáns, monumentalis, minta mi Stiborunk sisakján; ez talán az egész Wapenboeck legszebb sisakdisze. – Ebből is láthatjuk, hogy a sisakdiszkészités, pajzsfestés mestersége, egyszóval: a heraldikai ipar Nagy Lajos birodalmában olyan magas fokon állott, hogy bátran mérkőzhetett a nyugateurópai mesterek termékeivel. Stibor sisakdisze az Ostoja czimer félholdjaival és keresztecskéjével négyelve, pajzsban is előfordul.
3. H. belic. Veresben sárga nyelével lépcsős pajzslábba átmenő, kettős szekercze (?) Fehér sisak. Oromdisz: veres ruhás, természetes szinű, szakálas emberi törzs; fején feltürt veres karimás fehér süveg; ruháját, mely a csipkés takarót képezi, sárga korona szoritja a sisakhoz.
A pajzs e sajátságos ábráját, mely sok fantasztikus blazonálásra adott alkalmat, megtaláltuk a Gurecki, Sobek, Kornitz családok czimerében.
4. H. abrahan van scitcou. Veresben körformán hajlitott fehér kötél; keresztbe tett vége bojtos csomókban végződik. Sárga sisak, kék bélésű veres takaróval. Sisakdisz, nyolczágu fehér szarvasagancs, minden ágára egy egy veres, négyszögletes zászlócska van húzva.
Ez a lengyel Natecz czimer; a kötelet kendőnek, vagy homlokkötőnek is használják.
5. H. presesken. – Veresben egymás felett két fehér nyilvas, az alsó hegye lefelé van forditva. A veres takarós sárga sisakon fehér páva áll.
Ez a lengyel Bogorya czimertipus. Ujabb varians szerint a sisakdisz: természetes szinű, sátorozó páva, csőrében nyillal.
A közlötteken kivül van még egypár czimer Nagy Lajos kiséretében: ezek is lengyel, és sziléziai családokéi.
A Wapenboeck czimerei felelevenitik ama korszakot, melyben a magyar király a kereszténység egyik leghatalmasabb uralkodója volt; megismertetik a nagy anjou-i Lajos vitézeinek fényes felszerelését. Ezért akartuk felhivni a magyar közönség figyelmét Claes Haynen, Gelderni heroldnak majdnem hatodfélszázad előtt létrejött művére.
GHYCZY PÁL.
