MEGJEGYZÉSEK A «MAGYAR NEMZETSÉGEK A XIV. SZÁZAD KÖZEPÉIG» CZIMÜ MUNKÁRA.

Teljes szövegű keresés

MEGJEGYZÉSEK A «MAGYAR NEMZETSÉGEK A XIV. SZÁZAD KÖZEPÉIG» CZIMÜ MUNKÁRA.
(Ötödik, befejező közlemény.)
Tibold. A legelőkelőbb családok eredetét annyira kikutató Keszői Simon mondja: «akkor jöve aztán Gyeics vezérhez Tibold Fanbergi gróf, kit Graf Tiboldnak hivtak. A honnan némelyeket azon nemzetségből maig egyszerüen Graunnak hivnak. Ettől származnak a Babocsaiak. Ezek ugyanis Deuchunlantból (= Deutschenland) valók.» A budai krónikában és Turóczinál e Tibold «Sambergi» gróf.
Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy Fanberg nevü helység jelenleg Németországban nincs egy Samberg van azonban a poroszországi münsteri kerületben. A «Graun» szót maga Keszői, azt hiszem elég világosan magyarázza meg. Miután a német jövevény magát «Graf Tibold»-nak nevezte, átment e jelző az ő utódaira is; a magyarok is «Grafen»-nek nevezték őket; a «graun» nem a német «Grau» = szürke, hanem a «Grafen» irásmódja, e mennyiben t. i. az U betü V-nek veendő. – Azt hiszem, hogy a «Grab»-ból később a magyaros hangzásu Gráb = Gara keresztnév keletkezett, mert az erdélyi «geréb» sem más, mint a német «Gräf» magyarositása. Ismereteink mai állása szerint a legnagyobb valószinüség a mellett szól, feltéve, hogy a krónikás állitása valóságon alapszik, hogy ez esetben a bajor Schaunburgi dynasta-család egyik Tibold nevü tagjáról lehet szó, ki Gyécsa fejedelmünk idejében talán Gizela bajor herczegleánynyal együtt Magyarországba jött és itt is maradt. «Tibold» (Tebald) különben nem más, mint a német «Theobald vagy a francza «Thibaut» magyarositása. Kétségkivüli dolog, hogy azon Tibold comes, ki 1060-ban I. András király családját, midőn ez a Béla herczeggel kiütött háboru idejében Ausztriába menekült, elkisérte: ama bizonyos Tibold jövevénynek fia vagy unokája; valamint az is bizonyos, hogy az 1103-tól 1113-ig szereplő Theobald nevű somogymegyei főispán szintén e nemzetség tagja.
A nemzetség első tagjairól többet mondatunk, mint szerző.
Ugron kalocsai érsek tanusitja 1234-ben, hogy Zsadány nb. Ivánka a Dráva mentén fekvő Zelbarouna nevü birtokot nem tartja erőszakkal elfoglalva, a mint ezt a grábi apát állitja, hanem hogy e jószágot vétel utján szerezte. Az erre felhivott eladók: Bodor fiai Jakab és Petko, a grábi apátság kegyurai megerősitették ezen állitását.* Ebből nemcsak a nemzetség legrégibb birtokviszonyai nyernek bővitést, de egyuttal az is kitünik belőle, hogy Bodor fiainak egyik őse alapitotta a grábi apátságot és hogy ennek következtében Somogymegyének 1093 és 1094 közötti főispánja Gráb* szintén a Tibold nemzetség sarja.
Wenzel, VI. k. 557. 1.
Fejér, II. k. 482. 1. Knauz, I. k. 85. 1.
Midőn a somogymegyei birtokviszonyok megvizsgálásával megbizottak 1236-ban Mór fia Györgynek a somogymegyei Borhod-ra való igényeit megbirálták, a bizottság tagjai között egy Jakab is szerepel.* Következő évben (1237-ben) már arról értesülünk, hogy e bizottsági tag nem más, mint Bodor fia Jakab.*
Wenzel, VII. k. 22. 1.
Hazai oklevéltár 4. 1.
Szerző azt mondja, hogy «1369-ben Babócsa oly nemes kezén van, a kinek négy izre felmenő nemzedékrendje a Tibold nemzetség törzsökére semmikép sem illeszthető. Ebből az látszik, hogy a XIII. század végén és a XIV. század elején duló politikai harczok a Tibold nem azon ágát, melynek kezébe Babócsa került, megsemmisitették.»
Azt hiszem, hogy nincs igaza.
172Tibold nb. II. Bodor fia Julad 1297-ben Buzád-Hahót nb. Lankréd fia Herbortnak, ki az ő nővérének fia, a somogymegyei Németiszeget adományozza.* A keresztesek csurgói konventje pedig tanusitja egy meg nem nevezett évben, hogy a zalai konvent bizonyitványa szerint Julad comes és fia Arnold (a Buzád-Hahót nb.) Atyasz comesnek, ugyanezen Herbord unokatestvérének 40 márkával adósok és ezért a Dráva melletti Harazna nevü birtokukat elzálogositották.* Ezen Harazna megfelel a még most is Babócsa mellett fekvő somogymegyei Heresznye helységnek; igy tehát kétségtelen, hogy e Julad comes az 1297-ik évivel azonos és hogy a keltezetlen okmány nem – mint Wenzel véli – 1219 körül, hanem 1297 után lett kiállitva. – 1349 aug. 19-én tanusitja a somogyvári konvent, hogy Lankréd fia Herbert fia Lőrincz és ennek fia Jakab egyrészről, másrészről pedig Arnold fia Mihály fiai István és György között a következő üzlet jött létre: Arnold unokái zálogba adják Somogymegyében fekvő Németiszeg nevü birtokukat Lankréd utódainak és kötelezik magukat arra, hogy a mennyiben a kiváltást elmulasztanák, az elzálogositott birtokot Lankréd utódainak átengedik.*
Hazai okmánytár, I. k. 91. 1.
Wenzel, XI. k. 156. 1.
Anjoukori okmánytár, V. k. 313. 1.
Ezen adat már most megbecsülhetetlen támaszpontot nyujt a Tibold nb. Babócsaiak nemzedékrendjére. Tudjuk, hogy II. Bodor 1231-ben Németiszegen kapott osztályrészt. Van neki egy Julad nevü fia és egy leánya, ki Buzád-Hahót nb. Lankrédhez ment férjhez, mely házasságból Herbert származik. Bodor fia Julad odaadja németiszegi birtokának egy részét e Herbertnek; Julad és fia Arnold elzálogositják a Babócsa melletti Heresznyét Buzád nb. Atyasznak. Igy tehát megczáfolhatatlanul be van bizonyitva, hogy azon Arnold, kinek unokái 1349-ben e Herbert utódainak németiszegi birtokrészüket elzálogositották, nem más, mint azon Bodor fia Julad fia Arnold, ki 1297 után atyjával együtt Heresznyét elzálogositotta. Most jön azonban a dolog java.
A somogyi konvent tanusitja 1368-ban, hogy Arnold fia Mihály fia György fia: Babócsai György a somogymegyei Aradi Tamás fiainak Lőrincznek, Bertalan császmai őrkanonoknak és Tamásnak bizonyos összeggel adós, melyért, ha azt ki nem fizetné, birtokaival szavatol. Nem is fizetett, miért is egy évvel később, 1369-ben, kénytelen volt Hosszufalu nevü birtokának egy részét elzálogositani.* Miután láttuk, hogy Tibold nb. Arnold unokája György 1349-ben szerepel, be van bizonyitva, hogy az 1369-ben emlitett Babócsai Miklós a Tibold nb. II. Bodor egyenes ivadéka. Megkapjuk – hogy a nemzedékeket is összehasonlitsuk – a következő leszármazást:
Hazai okmánytár, V. k. 150–154. 1.
Tibold nb. II. Bodor 1231; Julad 1297; Arnold; Mihály; István 1349; György 1349; Babócsai Miklós 1369; Leány férje: Buzád nb. Lankréd; Herbert 1297; Lőrincz 1349; Jakab 1349;
Tolcsva. Lángos fia János 1288 után is szerepel. Midőn 1299-ben a zemplénmegyei Olasz-Liszkát határolják, a szomszédos birtokosok közül Langius fia János is szerepel.* Ennek fia László is hagyott maga után fiut. Midőn t. i. az egri káptalan 1358-ban a Butkai Pál és Eszenyi János elleni ügyben vizsgálatot rendelt, akkor a kihallgatott tanuk közül Tolcsvai László mester fia Lángos is szerepel.* Arról volt szó, hogy Baksa nb. Pap Istvánt, a Gálszécsi család ősét 1358 aug. 16-án megölték; oly adat, melyet szerző müvének első kötetében a Baksa nemzetségnél hiába keresünk.
Fejér, VII/II. k. 256. 1.
Zichy okmánytár III. k. 131. 1. (259. do 1364, «de Tolchuatou»).
Tomaj. Mielőtt a részletekre átmennénk, a következőt kell megemlitenem. Szerző, midőn a Losonczi és a losonczi Bánfi-családnak a nemzetségből való kiágazását rajzolja, ezt mondja: «Mindezeket azért voltunk kénytelenek fölemliteni, mert a Losonczy és a Losonczi Bánffy családok leszármazása s összetartozása eddigelé legjelesebb könyveinkben is hibásan volt feltüntetve.» E szerint tehát a nevezett két család helyes levezetését csak most találnók szerző művében. 173Bátorkodom az «Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde» 1899. évfolyamának 235-ik lapjára utalni, melynek erre vonatkozó dolgozata nem tartozik ugyan a legjelesebb könyveink közé, de mely a nevezett két családnak a nemzetség törzséből való leszármaztatását éppen úgy rajzolja mint szerző könyve, a mivel azonban nem akarom azt állitani, hogy szerző e dolgozat nyomait követte.
Dénes nádornak leánya is volt. IV. Béla tanusitja t. i. 1269-ben, hogy Dénes nádor néhai Orbán komáromi főispántól Lemecha nevü birtokot vásárolt és hogy a nádornak halála után ennek fia Miklós a lemechai birtokot nővérének kezével Sándor fia Bodon comesnek adta.* 1271-ben pedig Sárói Léva, az esztergomi érsek tisztje, a nógrádmegyei Hugyag melletti Kér nevü birtokát rokonának, Sándor fia Bodó-nak eladja;* 1283-ban néhai Kálnai Mihály Sándor fia Bodótól a barsmegyei Magasmart nevü birtokot örök áron megszerezte.* 1261-ben a következő Tomaj-nembeliek az abádi birtok ügyében esküdtek: «Joannes Diósy maior, Dula et Sebastianus.»* Jánosról és Sebestyénről szerző ugyanazt, de más forrás után mondja. Fejérnél két név mindenesetre ferditve van, a «Diósy» valószinüleg Dionysius, a «Dula» talán Tiba lehetett.
Botka, Barsmegyei okmánytár, 66–67. 1. (hol Kamar helyett «Tamat» áll.)
Wenzel, VIII. k. 352. 1.
Hazai okmánytár, VI. k. 292. 1.
Fejér, IV/III. k. 37. 1.
III. Dénes fia I. Tamásról azt állitja a szerző, hogy 1319-ben a székely ispánságot, 1318-ban Bereg-, 1321–24-ik években pedig Ugocsamegye főispánságát birta. A székely ispánságra nézve – bár az idézetek sorrendje nagyon zavaros – F. VIII/II. k. 237. lapra hivatkozik, a miből e Tamásnak székely ispánsága világosan kitünik; a beregi és ugocsai főispánságra nézve A. I. k. 632. és II. k. 147. lapra hivatkozik. – A. I. k. 632. 1. azonban csak azt mondja, hogy Dénes fia Tamás mester, Ugocsamegye főispánja, 1321-ben a Kállaiaknak Baacha nevü birtokán garázdálkodott. A II. k. 147. 1. szerint Ugocsamegye főispánja Dénes fia Tamás mester egyik Kállai ellen pört nyert. Beregi főispánságát – úgy látszik – az Országos Levéltárban levő, D. L. 29996 sz. a. okmánynyal igazolja. Ez utóbbi nem áll rendelkezésemre, de az Anjoukori okmánytár fentebbi két darabjából határozottan ki nem derül, hogy Ugocsamegyének 1321-től 1324-ig ismert főispánja, Tomaj nb., vagyis Losonczi Dénes fia Tamással azonos. Felhozhatjuk különben erre nézve még a következő adatokat: a) Egy évnélküli okiratban tanusitja Tamás mester comes de Bereg, hogy Gutkeled nb. Várdai Aladár fia László egyezségre lépett.* b) Egy szintén évnélküli darabban intézkedik Tamás mester, munkácsi várnagy, Bereg- és Ugocsamegye főispánja a Nyaláb várában folyó épitkezések dolgában. Az illető darab László nevü nyalábi várnagyának szól és Nyaláb várában van kiállitva. c) Szintén évnélküli levélben ir Tamás mester, Ugocsa főispánja Nagysemjéni Mihályhoz törvénykezési ügyben.* d) 1323-banTamás mesternek Ugocsamegye főispánjának Kállay János ellen pöre van.* e) Ugyanezen évben bizonyos bereg- és szatmármegyei ügyben többekkel együtt Dénes fia Tamás mester Ugocsa főispánja tanuskodik.* Mindezen forrásokból lehetetlen kibetüzni, hogy Bereg- és Ugocsamegyének e főispánja a Tomaj nb. Losoncziak tagja volt.
Zichy okmánytár, I. k. 129. 1.
Hazai oklevéltár, 193. 1.
Anjoukori okmánytár, II. k. 84. 1.
Fejér, VIII/II. k. 423.
Losonczi III. Dénes fia I. Tamás 1335-ben Járai Páskával együtt az erdélyi nemesek képviselője, 1339 febr. 19-én csak birtokos;* ezután részint mint «Losonczi», részint mint «Szentmártoni» szerepel, a nélkül, hogy a róla szóló, szerzőtől is idézett okmányok beregi vagy ugocsai főispánságát emlitenék. Mint gyermekeit az eddig ismert források csak Istvánt és II. Tamást ismerik.
Urkundenbuch zur Gesch. der Deutschen in Siebenbürgen, I. k. 469., 500. 1.
Miután már most kiemeltem, hogy a fenti források Losonczi Tamást mint Bereg- és Ugocsamegye főispánját nem ismerik, ki kell mutatnunk, hogy ezen főispán tulajdonképen ki volt?
Van is rá kellő válaszom.
I. Károly király tanusitja 1315 jun. 30-án, hogy Dénes fia Tamás mester Bereg- és Ugocsamegye főispánja ifjukora óta neki szolgálatokat 174tett és a szőlősi és nyalábi vár visszaszerzésekor különös érdemeket szerzett magának, melyeknek elismeréseül neki a Szatmármegyében fekvő, azelőtt Barsa nb. Kopasz nádor és fia kezén volt Iwank és Hermannszeg nevü birtokokat adományozza. Ugyanezen Kopasz nádor és Ákos nb. István nádor fiainak hütlenségére vonatkozik Károlynak 1315 julius 1-én kiállitott oklevele, melynek erejével a szatmármegyei Terebes, Bel- és Külricse nevü birtokokat a fent már emlitett érdemek megjutalmazásául e Tamás mesternek adja. Midőn Károly az Iwank és Hermannszegről szóló adománylevelet 1320-ban átirja, azt mondja, hogy Tamás mesternek a királyhoz való hüséges ragaszkodása miatt a lázadók összes ősi birtokait elpusztitották.
Igaz, hogy ezekből sem lehet megállapitani, vajjon Tamás főispán a Tomaj nemzetség tagja-e, de ezt már ezekből is mondhatjuk, hogy Jánk = Iwank), Hermanszeg, Terebes és a két Ricse nem képezték a Losoncziak birtokát. 1325-ben e Tamás már csak «comes condam de Bereg.» I. Lajos 1360-ban kelt átiratában mondja, hogy az átirat Jánki Miklós, Tamás főispán fia, Dénes unokája, udvari vitéze részére történt.* Miután tudjuk, hogy Losonczi I. Tamásnak csak István és Tamás nevü fiai voltak és Jánk s a többi imént emlitett birtokok a Losoncziak kezén nincsenek, megczáfolhatatlanul be van bizonyitva, hogy Dénes fia Tamás Bereg- és Ugocsamegye főispánja, a kihalt szatmármegyei Jánki család őse Tomaj nb. Losonczi Dénes fia Tamástól teljesen megkülönböztetendő személy!
Az erre vonatkozó okirati anyagot dr. Komáromy András ur már a Századok 1894. évf. 498. skk. lapján, ujabban pedig a Tört. Tár 1903. évf. 120–121. lapjain tette közzé.
Nemzetségét és részletesebb családi viszonyait nem ismerjük. Egyetlen-egy adatot találok, mely talán viszonyait némileg megvilágitja. Fejér, VIII/IV. k. 295. 1. (Wagner Gen. Dec III. pag. 27.) mondja, hogy 1321-ben Thomas Filius Dionysii, magister tavern. de Dobos Ugocsa főispánja. 1321-ben Aba nb. Nekcsei Demeter a királyi, Katyisz nb. Széchényi Tamás a királynéi tárnokmester; állitásának ezen része tehát nem áll. De a «Dobosi» melléknév talán nem egészen koholt. 1321-ben olvassuk t. i. Fejér, VIII/II. k. 109. 1. hogy Dénes fia Tamás Ugocsamegye főispánja Derzs fiainak Miklósnak és Lászlónak Dobos nevü birtokán garázdálkodott. E Dobos a Hont-Pázmán nb. petri Derzsfi-család* tulajdonát képezte és miután Tamás főispán azzal van vádolva, hogy Doboson garázdálkodott, nem igen valószinütlen, hogy ő is ott volt birtokos.
Ezen Derzs fia Miklóst szerző müvében (II. k. 232. 1.) hiába keressük.
Még egyet kell emlitenünk: 1319 máj. 1-án és 14-én Dénes fia Tamás mester Ugocsamegye alispánja.* Miután már 1315-ben Bereg- és Ugocsának főispánja volt, feltételezhető, hogy itt a «curialis» helytelenségen alapszik.
Zichy okmánytár, I. k. 163. 1.
Tomaj nb. Dénes fia Tamás utódai vezetéknevüket gyakran változtatták, Tamás fia István pl. 1355 aug. 20-án «Régeni»,* István bán fia Dénes 1368-ban «Losonczi és Abádi», Dénes fia István 1341-ben «Bezerédi», 1344-ben «Szentmártoni», Dénes fia Tamás «Losonczi», de 1353-ban «Szentmártoni» néven szerepel.*
Anjoukori okmánytár, VI. k, 365. 1.
Zichy okmánytár, I. k. 616. 1., II. k. 111., 499. l., III. köt. 40., 355. 1.
Tördemicz. Erre csak azt kell megjegyeznünk, hogy egy Tördemiczi Péter fia Pál 1290-től 1313-ig mint hantai prépost müködik. Fivérei: Vid és János.*
Anjoukori okmánytár, I. k. 322. 1. Fejér, VI/I. k. 288. 1., VII/11. k, 197. 1., IX/VII. k. 704. 1.
Tűrje. A hirneves Szentgróti Dénes nádort szerző azért tartja I. Gyécsa fiának, «mert egy 1259-iki oklevél őt I. Tamás nagybátyjának mondja (patruus)», forrása pedig Wenzel VII. k. 310. 1. Felütjük e forrást és azt találjuk, hogy sem az egyik, sem a másik állitást nem igazolja.. Az illető lapon egy okmányról van szó, melyet IV. Béla «anno millesimo ducentesimo quinquagesimo, nono kalendas Julii, Regni autem quintodecimo» állitott ki. A «quinquagesimo» és «nono» közötti vessző és az uralkodás éve tehát világosan bizonyitja, hogy itt nem 1259-ről, hanem 1250 jun. 23-ról van szó. Dénesnek nagybátyaságáról pedig már azért sem szól e lap, mert a Dénes nevet nem is emliti.
Állitásából kifolyólag szerző azon Dénes fia Dénes lovászmestert, ki 1236-ban a nyitramegyei Nagy-Tapolcsánt kapta, Szentgróti Dénestől megkülönböztetendőnek mondja s ennek következtében 175az e Dénesről 1235-ig mondottakat a nádorra nem alkalmazza. Én azt hiszem, hogy az illető okirat* erre nézve is támaszpontot nyujt. E Dénes fia Dénes részt vett t. i. Béla ifj. királynak 1228-ik évi bolgár hadjáratában; ugyanezt állitja szerző Szentgróti Joákimról is és igy már most több mint valószinü, hogy e két férfi egymással közeli rokonságban állott.
Fejér, IV/I. k. 22. 1.
E Joákimról azt is tudjuk, hogy 1214-ben mint királyi pristaldus müködött, midőn Miklós comest a vasmegyei Lendva nevü birtokba kellett beiktatni.*
Hazai okmánytár, VIII. k. 16. 1.
Vázsony. Egyik forrásra (F. VII/V. k. 348. l.) ugyanaz áll, a mit már az Azan nemzetségnél állitottam.
A nemzetség egyik tagját hiába keressük a munkában. Midőn az esztergomi káptalan és a csuti konvent 1291 nov. 10-én egy esztergomi telket maguk között felosztanak, akkor az aktusnál Vázsony nb. Jónás, Ladamér érsek tárnokmestere is közremüködik.* Tekintettel arra, hogy az ugyanezen nemzetségbeli Mencshelyi Móricz ugyanezen érseknek tisztviselője volt, bizonyosra vehetjük hogy Jónás is a nemzetség ezen ágához tartozott.
Knauz, II. k. 300. 1.
Záh. Itt egynehány ág hézagosan van bemutatva. A váczi káptalan előtt 1299 máj. 5-én a következő felek szerepelnek:
1. a) Kázmér fiai Feliczián és Gönczöl
b) Ugron fia István fia Domonkos
2. Fulko fiai Simon, Pál, Péter és Mihály.
3. Mihály fiai Mihály, Máté és Agy. Az 1. alattiak István alországbiró itélete értelmében kötelesek voltak a 2. alattiaknak május 1-én 10 márkát, a 2. alattiak pedig a 3. alattiaknak május 14-én ugyanannyit fizetni. Május 1-én megjelent Feliczián és kijelentette egyuttal Gönczöl és Domonkos nevében, hogy Fulko fiai helyett Mihály fiait elégiti ki, mire a káptalan május 5-én az ügyet rendezettnek mondja ki.*
Hazai okmánytár, VII. k. 278. 1.
Ezzel megismerkedünk Póka fia Fulko eddig ismeretlen fiaival és megtudjuk, hogy a Berende ágbeli Feliczián, Gönczöl és Domonkos, valamint Mihály fiai Máté, Mihály és Agy még 1299-ben is élnek.
Más helyen* a következőt találjuk: Szécsényi Tamás erdélyi vajda szolgájának Bék nb. Varju Miklósnak 1350-ben a Hevesmegyében fekvő Lazó falu felét adományozza, melyet a vajda több más birtokkal együtt Cseh fia Jakab fia István és ennek testvére Hani István nótázása folytán 1337-ben nyert adományba Károly királytól, mivel ezek az «átkos emlékü Feliczián nemzetségéből származtak.» Itt kétségkivül a hevesmegyei Hany és Laksó nevü helységekről van szó.
Csoma, Abaujvármegye családai, 630. 1.
Jób püspök és fivére Záh megkapják V. Istvántól 1263-ban a Korzan (= Kartal) nb. Péter és Ferencz kezén volt Kartal, Bodon és Ság nevü birtokot;* akkor tehát mindketten még István hivei voltak.
Turul, 1901. évf. 117. 1.
Zsadány. Itt többrendbeli hézag van. Midőn IV. Béla 1252-ben Miskócz nb. Tamás és Péternek bizonyos Etre-elleni, Ruch, Donath, Drauch és Kudmen birtokok ügyében folyó pere alkalmával az ügy megvizsgálását tiz tagból álló bizottságra bizza, ezek között Ábrahám fia Ivánka is szerepel.* 1266-ban pedig a pozsegamegyei Cerkvenik szomszédai: Ivánka fiai Benedek és Aladár.* Miután e Cerkveniket a Zsadány nb. Velikeiek birtokában találjuk, világos, hogy Ábrahám fiai e nemzetség tagjai.
Hazai okmánytár, VI. k. 64. 1.
Ugyanott 140., 142. 1.
Benedek fia Tamásról szerző egyetlen egy szót sem mond. Pedig vannak róla adatok.
A pozsegai káptalan előtt, 1308 okt. 18-dikán László comes leánya, Csák nb. Domonkos nádor fia Péter özvegye, jelenleg Benedek comes fia Tamás neje, hitbérét és hozományát első férje fivérének Istvánnak elengedi.* 1317-ben pedig ugyanezen Csák nb. (Czimba) István mellett Benedek fia Tamás mint Kórógyi László pécsi püspök bizalmi férfia müködik.*
Anjoukori okmánytár, I. k. 158. 1.
Fejér, VIII/III. k. 77. 1.
Zsidó. II. Mácsa (Mátya) fia Mihály előfordul 1295 márcz. havában mint baranyamegyei Bodony melletti birtokos.*
Hazai okmánytár VII. k. 240. 1.
Csab. A tatai konvent tanusitja egy évnélküli okmányban,* hogy Olivér comes bizonyos 176Kataca nevü birtokot vásárolt, hogy ezt Salomo fia Demeter (a Salamonváriak egyik őse) és még mások felbecsülték és hogy Olivér köteles volt a vételárt Vidának, Mártonnak és Ivánkának megfizetni. Várta őket négy napig, de nem jöttek. Wenzel az okirat keltét az 1260 körüli időre teszi. Közelebbi meghatározására szolgáljon a következő:
Wenzel, VII. k. 544 1.
A veszprémi káptalan előtt 1263-ban, többek között Endre fia Vida, Cséf fia Márton és Szöczi Ivánka a Karaka folyón túli Cheyd nevü birtokukat Olivér comesnek és fivérének Bikátynak eladták.* Ebből már most tudjuk, hogy a keltezetlen oklevélben szereplő Olivér a Csab nemzetség tagja és hogy Kataca helyett Karaka, azaz Kerka olvasandó. Salomo fia Demeter, a Salamonváriak őse 1254., 1259., és 1265-ben szerepel; 1254-ben Bakaty fiai Jakab, Mikó, Jaracsin és Karácsony Salomo fiát Demetert és ennek fivéreit a Zala folyón lévő valamely malom miatt a biróság elé idézték. Miután Demeter mellett Bakaty fia Mikó is a Kerkai birtok ügyében működik, azt hiszem, hogy a bizonyos okirat 1254 körül lett kiállitva.*
Wenzel. VIII. k. 74. 1.
V. ö. Wenzel, VII. k. 370., 520. 1. Hazai oklevéltár 45. 1.
A nemzetség legrégibb tagjairól a következők jegyzendők meg:
a) A nemzetségi jelzővel, azaz «de genere Csab» első izben Gotthardot emliti egy István ifj. király által 1266-ban István, Márk és Imre fiai részére kiadott oklevél.*
Igy mondja ifj. Reiszig Ede ur a Turul 1899. évf. 29. lapján; az illető okiratnak hollétét nem tudom.
b) Endre király 1229-ben Detrét és Gergelyt zalai várjobbágyoknak nevezi.* Nem szenvedhet kétséget, hogy itt a két ág őseivel van dolgunk.
Tört. Tár 1898. évf. 338. 1.
c) A legrégibb tagok már korábban mutathatók ki mint szerzőnél. Midőn 1256-ban a zalamegyei Vállust meghatárolják, az ezzel megbizottak sorában a következők is szerepelnek: 1. Matha fia Olivér hadnagy, 2. «Blasius comes et Gwthardus filius Detrici de Dallo.»* Ezen – csak 1513-ból való átiratból ismert – okmány adatai azonban óvatossággal fogadandók el, mert itt kihagyások vannak. Olivér atyja t. i. nem Matha, hanem Gergely és a «de Dallo» (melyet különben sem ismerünk) előtt valószinüleg még egy személynév is állt.
Hazai okmánytár, VII. k. 59. 1.
d) I. Olivér fia Gergely 1292 után is szerepel. Midőn a Damazsa nembeliek 1298-ban egynehány birtokot a Hahót nb. Istvánnak eladnak, a szomszédos birtokosok sorában Olivér fia Gergely és Sánta Loránd is ott van. Ez utóbbi kétségkivül a szintén Csab nb. Loránd fia Loránd, ki 1287-ben a Bagodiakkal való kiegyezésben vett részt.* Mihály fia Miklós 1355-ben kijelenti, hogy anyja Erzsébet, Herény nb. Káldi Egyed leánya, most már a komárommegyei Némai Nána fia Loránd neje.*
Hazai okmánytár, VI. k. 328. I. Wenzel, X. köt. 326. 1.
Anjoukori okmánytár, VI. k. 370. 1.
Subics (= Subity). Ezen leghiresebb horvát nemzetségből szerző csak a brebiri Ugrinich családot ismeri. Történetének rövid ecsetelése után a következőt mondja: «Egész más volna a Subity nem története, ha bizonyos volna, a mit a magyar s horvát történetirók közül oly sokan hirdettek, hogy a XIII. század végén élő Pál tengermelléki bán és fiai a Subity nemből ágaztak ki. Azonban, sajnos, okleveles adatunk erre nincs. Az, hogy Brebiri nevet viseltek, mint pl. az Ugrinich-család, nem elég bizonyiték, mert Brebirben birhattak mások is, nemcsak a Subity nembeliek. Azonkivül ők nem brebiri lakosok, hanem brebiri ispánok voltak. Egyedül a zárai veszedelem (1345–1346) irója mondja, hogy Pál bán ivadéka «Subichievich» nembeli volt. Ámde a mint különböző a Petrich és Petrichevich-család, épp úgy különböző lehetett a «Subich» és «Subichievich» nem. Azonkivül ez iró a horvát dolgokról nem volt pontosan értesülve.»
Azt hiszem, hogy szerzőnek sehogy sincs igaza s hogy Pál bán ivadékai, azaz a Zrinyiek mégis a Subics nemből származnak.
Már a Zrinyiek egyenes őse, Stefko, ki rokonaival együtt 1251-ben a bribiri (igy nevezik ma e helységet) ispánságot kapja, «bribiri nemes»-nek neveztetik; fia Mladen, Spalató grófja, 1282-ben 177a «Bribiri» családnevet használja.* Legbiztosabb jele azonban annak, hogy e család, a mellett, hogy a bribiri ispánságot viselte, mégis a «Bribiri» családnevet is használta, az, hogy Pál bán fivére György magát 1277-ben «Georgius de Breberio Comes Breberiensis et Sybenicensis»-nek nevezi. Ugyanezt teszi Mladen nevü fivére, ki 1277-ben Trau podestája.*
Wenzel, VII. k. 319. 1., XII. k. 249. 1.
Wenzel, XII. k. 224. 1.
Találjuk továbbá a következőket:
a) a zágrábi káptalan tanusitja 1408-ban, hogy egyrészt György fia Pál fia Zrinyi Péter, másrészt Subics nb. Pál fia Briberi Jakab maguk között örökösödési szerződést kötöttek és hogy «ipsi proximi invicem existunt patrueles».
b) 1412-ben megerősiti Zsigmond király a következő Subics nb. Bribirieknek birtokait:
1. Márk fia Mikácsnak, 2. Pál fia Jakabnak, 3. Péter fia Jánosnak.
c) 1436-ban az előbbi Subics nb. Pál fia Jakab és ugyanazon nb. Mikács fiai Gergely és Miklós és János fiai György és János bribiri nemesek szerepelnek.
d) A knini káptalan tanusitja, hogy Subics nb. Pál fia Bribiri Jakab, volt horvát-dalmát albán 1441-ben végrendelkezik. Birtokainak javarészét Zrinyi Pál fia Péternek és fiainak hagyja «tanquam in fratres ipsius proximiores per lineam consanguineitatis ipsum pertinentes, quos in proximiores fratres eiusdem per lineam consanguineitatis pertinere allegabat.» Végrendeletének végrehajtói pedig a következő Bribiriek: Vgrinchich Miklós fia Vgrin, Krywchich Mikács fia Gergely, Obradics Péter és Ztoysicz Pál.
e) 1456-ban e Subich nb. néhai Pál comes fia Bribiri Jakab fentebbi végrendelkezését egynéhány ponttal bőviti.
f) 1514-ben a következő személyek kijelentik, hogy elődeik bizonyos klastromokat alapitottak: «Nos Nicolaus comes Zriny, Georgius Kriwchich, Cristoforus Kriwchich, Stephanus Vgrinowych, Petrus Obradich, Georgius Ztoysich ceterique nobiles de genere Subych.»* Ezen utóbbi oklevélből már most kétségtelenül kitünik, hogy azon számos családok közé, kik a Subics nemzetségből kiágaztak, a Zrinyi-család, vagyis a XIII. század végén szereplő Pál bán ivadékai is sorozandók.
Vjestnik Horv. Zemaljkoga Arkiva, I. k. 88., 90., 91., 92., 93., 94., II. k. 47. 1.
***
Végzetül még hangsulyozandó, hogy szerzőnek teljesség kedveért az 1395-ben emlitett Slopostelschin nevü tótországi nemzetséget* is fel kellett volna venni.
Zichy-okmánytár, IV. k. 60. 1.
A Misel nemzetséget későbben (1408-ban) emlitik és azt mégis felvette.
Dr. WERTNER MÓR.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages