A MAGVASZAKADT ZALALÖVŐI CSAPODY CSALÁD TÖRTÉNETE.
A MAGVASZAKADT ZALALÖVŐI CSAPODY CSALÁD TÖRTÉNETE.
(Czimerképpel.)
Mint a meteor, mely hirtelen, minden előjel nélkül tünik fel az ürben és fényes ragyogással futva be rövid, szeszélyes pályáját, gyorsan megsemmisül: ép ily gyors és fényes volt eredete, életpályája és végzete a Csapody családnak.
Nem egészen 233 évig virult a család férfi ágon. Már a nemesség-szerző I. Istvánnak tekintélyes vagyonu embernek kellett lennie, mert különben fia, II. István – mint ujdonsült nemesnek gyermeke – nem kaphatta volna feleségül az ország egyik legrégibb családjából származott dusgazdag osztopáni Perneszy Istvánnak lányát.
I. István utódai szaporitották és fentartották az ősi vagyont s daczára a közbe jött osztályoknak és a lányok örökösödési jogának: még az utolsó Csapody II. Pál is, tekintélyes vagyont örökölt szülőitől.
* * *
A nemességet II. Ferdinand király adományozta az 1626. évi szeptember hó 26-án kelt oklevélben I. Istvánnak, azon hű szolgálatai és hüsége jutalmazásául, melyeket a magyar szent koronának és a királynak eddig tett és ezentul tenni igért.*
Az armális a Gyömörey család levéltárban van.
István érdemeiért ugyanazon oklevélben nemesi rangra emeltetik: édes atyja Chiapodi Pál – máskép Szabó, – továbbá édes anyja Heléna, valamint testvérei, Ferencz és Miklós.
A nemességgel együtt adományozott czimerben a paizs mezője egészen veres, alapja zöld. Ezen zöld mezőben áll természetes szineiben, kiterjesztett és fölemelt farkkal, jobb felé tekintve, egy páva, csőrében gyémántköves arany gyürüt tartva. A paizs felett nyugvó nyilt sisakon, arany királyi korona (regium diadema) nyugszik, melyből fölfelé kiterjesztett pávafark emelkedik természethű szinével. Ennek közepére van illesztve a gyémántköves arany gyürű. A sisakról jobb felől vörös-ezüst, bal felől zöld-ezüst takaró borul a paizsra.
Nem vagyok heraldikus és igy csak megkoczkáztatom azon véleményt, miszerint I. István nem a harcz mezején szolgálhatta hazáját és kiráIyát, 154mert a harczi erény és vitézség egyetlen jelképe sem található fel a czimerben.
A család – rövidre szabott – történetének
könnyebb megérthetése czéljából melléklem a röviditett, vagyis csupán a családnak Csapody nevet viselő tagjait feltüntető leszármazási táblát.
Chiapodi I. Pál, máskép Szabó, 1626. Felesége Heléna; I. István 1626, 1651; II. István, osztopáni Perneszy Zsófia 1651, 1660, 1697, 1702; I. Ferencz 1626; Miklós 1626; I. Kata, Nagy, máskép Gábor György; II. Ferencz † 1762, szentvizlói Dezső Mária; II. István † 1701, Bellovich Borbála; Mária, Rosty László; Cajeltana apácza, 1744; László jezsuita; József † 1764, Dőry Anna; Mária † 1806; Lajos † 1805 jezsuita; I. Borbála, Forintos János; Angela apácza 1744; II. Kata (Aloysia) apácza 1742; Sándor † 1790; Erzse 1762, Skublics János; Zsófia apácza 1762, 1772; II. Borbála 1757 † 1816, Gyömörey György; Gábor 1760, 1824, nádosi Terstyánszky Erzsébet; II. Pál 1808 † 1859, bucsui Szabó Amália; III. Ferencz 1762, gyalogsági kapitány † 1800;
I. Pálnak és feleségének Helénának életviszonyairól, úgy szintén fiaikról I. Ferenczről és Miklósról csak annyit tudunk a nemesitő oklevélből, hogy 1626-ban éltek.
A nemességet szerző I. István életviszonyairól kevés irott értesités maradt fenn a lányági leszármazóknál.
A nemesi oklevél az arra vezetett feljegyzés szerint csupán Veszprém vármegyének 1626. évi augusztus 11-én Pápán tartott közgyülésében lett kihirdetve.
Ezen körülmény azon véleményre vezet, mintha István Veszprémmegyében lakott volna. De ezen vélemény semmi egyéb feljegyzéssel nem támogattatik. Sokkal valószinüebb, hogy Vas- vagy Zalamegyében lakott.
Az első föltevésnek alapul szolgálhat azon körülmény, miszerint István 1618-ban bizonyos Hubinay végrendelete végrehajtásánál egy Jákon fekvő birtokért 300 frtot fizet* és hogy 1679-ben Perneszy VII. Ferencz jáki vasmegyei birtokát Csapody István hasonnevü fiának elzálogositja.*
Perneszy iratok fascic. L.7. sz.
Ugyanott, fascic. L. 22. sz.
Zalamegyében pedig azért lehet lakhelyét feltételezni, mert a most emlitett (II.) István fia 1670 körül nőül vette a fönt emlitett Perneszy VI. Ferencznek nővérét, IX. István leányát és IV. Ferencz unokáját.
Ezen utóbbi Perneszy kortársa volt az első Csapodynak és fiával együtt ismerősei lehettek, a mennyiben ezen nagyhatalmu és vagyonu ur 1623-tól kezdve 1648-ig majdnem szakadatlanul Somogy és Zala vármegyéknek első alispánja volt és állandóan Zalában kellett laknia, mert a vármegye-gyülések sokáig Zala-Szent-Gróthon, később Sümegen szintén Zalamegyében, tartattak.
A két vármegye együttes administratióját bizonyosan azon körülmény tette szükségessé, mert a török Somogynak legnagyobb részét birta, vagy haddal járta; Zalának nagyobb része pedig nem volt ezen veszedelemnek kitéve.
A nemességet szerző I. István feleségének családi nevét, a házasságkötés idejét, úgy szintén elhalálozásának helyét és idejét nem lehet a rendelkezésre álló adatokból megállapitani.
Tekintettel azon körülményre, hogy I. István nemesitése idejében 1626-ban már mindenesetre 40 év körül lehetett, mert fiatalabb korban oly szolgálatokat nem igen tehetett a hazának és királynak, melyek a maga és még szülői és testvéreinek is nemesi rangra való emelését indokolnák, 155valószinünek kell felvenni, hogy 1650 körül halhatott el.
A Skublics Jánosnak, Csapody Erzsébet férjének Csapody Gábor által átadott egyik levéltári elenchusba be van vezetve: «Testamentaria dispositio Stephani condam Csapody vidimata de 1673». Lehet ezen feljegyzést úgy is magyarázni, hogy a végrendelet 1673-ban kelt, alaposabb azonban azon magyarázat, miszerint csak a hitelesités történt 1673-ban.*
Perneszy-Csapody levelek elenchusa fasciculus sub. S. No. 3. Skublics Károlynál Bessenyőben.
Sajnos, hogy a végrendeletnek sem eredetije, sem másolatja nem található fel a Gyömöreyeknél és Skublicsoknál. Elkallódott az utolsó literarum conservator Csapody Pálnál a többi eredeti Perneszy és Csapody családi iratokkal.
A fenmaradt családi iratok szerint I. Istvánnak csak egy fiu gyermeke volt: II. István. Ennek Vas megyében Jákon lehetett állandó lakhelye, habár később Zala-Lövőn lakott.
Ezen föltevést igazolja azon körülmény, miszerint már 1658-ban Kupricsics Márkkal egyezséget kötött a lipóczi és a jáki birtok portiója tárgyában,* hogy mint már előzőleg emlitve volt – Perneszy VI. Ferencztől – sógorától és pedig 2 paripának 76 tallér értékeért zálogba kapta ennek jáki portióját.
Perneszy-Csapody iratok elenchusa fascic. L. 9.
E szerint tehát atyjától örökölte a Hubinay-féle részt, zálogban birta sógora portióját s házassága révén felesége Perneszy Zsófia részét.
Perneszy IV. Ferencznek jáki birtoka V. János és IX. István fiaira szállott, kik között az osztályt Tolnay Ferencz cz. püspök létesitette.* Istvánnak része Zsófiára, Csapody II. Istvánnéra szállt és átháramlott leszármazóira is a Gyömörey-ekre. Gyömörey Károly, Csapody II. Borbála fia birta és el is adta az 1850–1860 közötti években.
Tolnay Ferencz az egyezség létrehozásakor samandriai püspök, vasvári és türjei prépost, deáki aliter gyáki (jáki) apát, cs. és k. consiliarius és táblai prćlatus volt. (Esztergomi káptalan bizonyságlevele) Ugyanott 10. sz. a.
A jáki birtoknak egy dülője ma is Csapody harasztjának neveztetik.
Házassága idejét Perneszy Zsófiával az 1670. év körül kell keresnünk. Ugyanis a Perneszy családi iratok szerint 1694. évben folyamatban volt egy visszahelyezési per, melyet Perneszy IX. István örökösei folytattak Nagy Ferencz és többek ellen, oly birtokaik visszaszerzése végett, melyeket nagybátyjuk Perneszy V. János Zalavármegye alispánja gyámságának ideje alatt elharácsolt.*
Perneszy csal. ir. elenchusa, fasciculus sub. A. I. 4. Gyöngyösi Nagy Ferencz a Kanizsához tartozó cs. kir. csapatok vicegenerálisa volt.
Kitünik ezen iratokból, hogy Perneszy IX. Istvánnak 1663-ban bekövetkezett elhalálozásakor lányai Zsófia, Justina és Anna-Juliánna zsenge korban árván maradtak és atyjuk testvérbátyja V. János gyámsága alá kerültek.
1678-ban már Zsófia, Csapody II. István, Anna-Juliánna pedig Tallián Gergely felesége volt, mert ezen évben a most nevezett Csapody István és Tallián Gergely sógorukkal, Perneszy VI. Ferenczczel egyezségre léptek, melyben kölcsönösen arra kötelezték magukat, hogy a Perneszy IX. István hagyatéka tárgyában kötendő végleges osztály megejtéséig a családi javakat érintetlenül megőrzik.*
Ugyanott 5. sz. a.
II. Istvánra vonatkozólag, ki még 1702-ben életben volt, oly rövid ismertetésben, mint a jelenlegi, nem tartom indokoltnak a reá vonatkozó és rendelkezésre álló számos, családi ügyeit érintő adatok felsorolását.
Megjegyezve tehát, hogy a zalalövői várnak kapitánya volt és hogy 1697-ben a vasvári konvent előtt ellentmondott a Perneszy Zsigmond által eszközölt családi birtok-eladásoknak Somogyban, életviszonyainak részletesebb leirását mellőzöm.*
Az esztergomi káptalannak 1785-ben kelt és Csapody Sándor leszármazását bizonyító hiteles kiadványában a felmutatott és megvizsgált levelek között 2. sz. a felsoroltatik Csapody István zalalövői várkapitány reversalisa, melyet Iván-Egerszegen 1692-ben állitott ki Babócsay Ferencz veszprémi várkapitány részére. Perneszy-Csapody levéltár.
Minthogy egy nagyon érdekesen, időrendi sorban és a vonatkozó okiratok kivonatos felsorolásával szerkesztett eredeti feljegyzés szerint, mely Csapody Sándor kézirása, és Deductio Telonii Lövőiensis czimet visel, Csapody István 1702 január 27-én Nagy István protonotarius előtt Babóchay Ferenczné Perneszy Juliannával a zalalövői vámszedési jogra nézve oly formán egyezkedett, hogy tekintettel azon tényre, miszerint 156ő kilencz éven át az összes jövedelmet szedte, a következő 9 évben Perneszy Julianna szedhesse az összes jövedelmet: kétségtelen, hogy a jelzett év elején még életben volt, de még annak folyamában kellett elhaláloznia; mert 1703. évben Somogy vármegye már örököseit nyugtatja meg «super exoluto iure armorum».*
Eredeti kiadványa a Perneszy-Csapody levéltárban.
A zalalövői kapitányság a Perneszy családdal volt összeköttetése alapján ruháztathatott reá. Ugyanis Zala-Lövőt, Kozma-Dombját és Salomvárt Mátyás király 1470-ben Csebi Dénesnek és Imrének adományozta. Imre fiának csebi Pogány Jánosnak egyetlen leányát, Sárát Brodarics Mátyás, ennek Kata lányát Perneszi András, Klára lányát pedig a hős Perneszy I. Farkas vette nőül a 16. század közepe előtti években.
Perneszy I. Farkas babócsai várkapitány egyetlen fia, Ferencz gyermekkorban elhalván, Pogány János birtokai unokájára, Katára, Perneszy Andrásnéra és utódaira szálltak. Perneszy István (IX.), Csapody II. István ipa, dédunokája volt Andrásnak és előtte két Perneszy hasonlókép zalalövői kapitány volt. Ezek között IX. István is.
Mint a leszármazási tábla mutatja, Csapody II. Istvánnak gyermekei voltak: I. Katalin Nagy, máskép Gábor Györgyné, II. Ferencz, III. István és Mária Rosty Lászlóné.
Katalin és Mária leszármazói 1808-ig fel vannak sorolva Szily Jenőnek a «Turulban» megjelent ismertetésében.*
«Turul» 18-ik kötet 1900. év, II. füzet. Az osztopáni Perneszy család somogyi örököse Szily Jenő. Ezen ismertetés egy perben használt leszármazási táblán alapszik és így csak a perben érdekelt feleket tünteti fel; tehát hézagos. A Perneszyek dunántúli ágának magvaszakadtára vonatkozó fejtegetése hibás. Ezen állitásomat más alkalommal fogom igazolni.
III. István nőül vette Bellovich Borbálát s már 1701 vagy 1702-ben leszármazók nélkül elhalálozott.*
Perneszy-Csapody levéltár, fascic: sub. S. 8.
II. Ferencz volt a család legkimagaslóbb alakja. Szorgalmas, tanult, eszes ember, kitünő jogász és jó modoru férfiu. Nagy vagyont szerzett, az ősi javakat megtartotta, vagy visszaszerezte és nemcsak családjának ügyeivel vesződött, de sokaknak tett hasznos szolgálatot és birta bizalmukat.
II. Ferencz 1675–80 között született és 1762-ben halt meg.
Fiatal korában valószinüleg Vasmegyében Jákon lakott. Ezen feltevést igazolja Zobothyn János Vas vármegye alispánjának bizonyságlevele arról, hogy Csapody Ferencz a hűségesküt kezeibe letette 1709. évben.*
Perneszy-Csapody levéltár, fasc. sub. S. 10.
Nemsokára azután Nyitramegyében találjuk Petőfalván, hol állandó lakhelye volt.*
Elenchus literarum Perneszy fam. concernentium. Fasc. sub. S. 18. Ezen feljegyzés szerint 1723-ban Cs. Ferencz petőfalvi residentiájába tolvajok törtek be s Nyitra vármegye egy esküdtje vezette a vizsgálatot.
1734-ben a Dunán-inneni kerületi tábla birájává neveztetett ki.*
Ugyanott 7. sz. a.
Kineveztetése következtében lakhelyét Nagy-Szombatba helyezte át, hol szintén volt háza és városi birtoka, melyet később fia Sándor örökölt. Valószinü itt is halt meg, mert bár a saját, vagy a családja javai kormányzása és visszaszerzése körül sok utazást kellett is tennie Zalában, Somogyban, Vas-, Veszprém-, Bars-, Hont- és Győrmegyékben; mégis azon körülmény, hogy mát 1732-ben somogymegyei javait haszonbérbe adta s hogy továbbá a nagyszombati házat, régi magyar szokás szerint, legifjabb fia örökölte, arra mutatnak, hogy Nagy-Szombat volt utolsó lakóhelye.
Nincsen nyoma a nagyszámu reá vonatkozó iratokban, hogy valóságos tisztviselője lett volna Nyitra vármegyének, vagy mint ügyvéd működött volna. Valószinűleg mint táblabiró vett részt a nyilvános ügyek vezetésében és mint kiváló jogász vállalta magára több család bonyolult ügyeinek vezetését.
Kerületi táblai biróvá történt kineveztetése után a reá bizott ügyeket, iratokat megbizóinak visszaszolgáltatta. Ott vannak a családi iratok között gróf Erdődy György országbirónak, Hódosy János megbizottjának, Kálmán Ferencznek, Szélesy Ádámnak erre vonatkozó elismervényei; úgy szintén Nyitra vármegyéé 1734-ből, melyben elismeri, hogy Csapody Ferencz minden reá bizott és a nemesi biráskodás alá tartozó nyilvános és magán ügyiratokat a vármegye levéltárának átadott.*
Perneszy-Csapody iratok elenchusa fasc. sub S. 2. 5. 15. 16. 17. sz.
Nem tudtam megállapitani, mennyi ideig viselte 157a kerületi táblabirói hivatalt. Annyi az iratokból kiviláglik, hogy kineveztetése után nemcsak mint végrendeleti végrehajtó szerepel, de tényleg gróf Erdődy Antal zágrábi püspök csejtei várának és uradalmának prefektusa is volt egész haláláig.
Kitünik ez az 1762. évben Birovszky Antalnak, mint a gróf szomoláni urodalmi prefektusának és Könczöl Mihály főinspektornak a Csapody Ferencz örökösei részére kiadott elismervényeiből, melyek szerint ezek az atyjuknak éltefogytáig inscribált felsődiósdi birtokot, illetőleg a hasonló alapon birt és a csejtei uradalomhoz tartozott Kosztolna fele részét 4000 forint befektetés megtéritése után, a tulajdonos grófnak visszabocsátották.*
Perneszy-Csapody iratok elenchusa, fascic. sub S. 20. és 21. sz.
Az idegenek ügyeinek vezetése mellett nagy gondja volt saját és rokonai ügyeire.
Sem a Perneszy, sem a Csapody birtokok nem voltak a fiágnak fentartva; de az ősiségi törvény szerint az ősi vagyon visszaszállván a családra, minden elterjedt, nagy birtoku család tagjának éber körültekintéssel kellett a vérrokonok gazdálkodását, vagy magvaszakadását figyelemmel kisérni.
Leginkább fáradságos és eredményes volt Csapody Ferencz eljárása unokanővére, Baranyai Péterné Vukovics Éva elfoglalt javainak visszaszerzésénél. Hosszú ideig tartó, sok költséget és fáradságot igénylő perek eredményes befejezése után Baranyai Péterné 2000 forint fejében élte fogytáig Csapody Ferencznek engedte át a Zalamegyében Zalalövőn, Mindszenten, Háshágyon, Csében, Salomvárott, Felső-Középső-Bagodban, Hagyároson, Bessenyőben, Récsén, Zalatnakon, Gyertyánágon, Kökényesen, Várfőn, Bödörfán, Keresztúron, Fernekágon, Liczkón, Szent-Mártonban, Győrkefán, Ákosfán és Zélen fekvő részbirtokait, kötelezte magát és örököseit, hogy visszaváltáskor mind a 2000 forintot, mind pedig az épitkezések és javitások árát letenni tartozzanak. Ezenfelül «a Mogyoródon és Pölöske-Szent-Mihályon és az istvándi praediumban lévő minden jussát, nem különben mindazokat, melyeket fiának, néhai Baranyay Pálnak elzálogositásából Lövőn, vagy máshol Zala vármegyében lévő jussából mások birnának, úgyszintén a Jákon és ahoz tartozandókban, úgy a nemes Bars vármegyében lehető minden jussát, magának semmit sem tartván fel, örökösen és megmásithatatlanul Csapody Ferencznek és maradékinak felvallotta.»*
1744. Veszprémi káptalan bizonyságlevele. Gyömörey családi levéltár.
II. Ferencznek felesége szentviszlói Deseö Mária volt, ki anyai ágon az itt kivonatosan közölt családfa szerint a Nádasdyaktól származott.
Ladislaus I. Comes de Pethenyéd; Stephanus I.; Margaretha 1365; Laurentius de Nádasd; Magister Thomas I.; Andreas I. 1404; Casparus I.; Melchior 1414; Franciscus I. 1491; Ladislaus II.; Stephanus II; Ladislaus III. 1492; Joannes I.; Paulus I.; Joannes II.; Thomas IV. 1566; Gabriel Emericus; Balthazar I.; Katharina II.; Elisabetha I.; Thomas V.; Ursula, Nicolai Gaiger de Jobbágyi consors; Magdalena Francisci Deseö de Szent-Viszló consors; Mária 1700–1750, Francisci Csapody de Szala-Lövő consors*; Christophorus 1560; Comes Thomas II. R. Hung: Palatinus stb.; Ladislaus IV.; Jacobus;
Skublies Károly családi levelesládájában «Arbor genealogica familiae de Nádasd».
Ezen házasságból 10 gyermeke született, azon sorban, a mint az a fennt közölt leszármazási táblán látható.
Közülük Kajetana a pozsonyi Szent-Klára apácza-szerzetbe, Angela ugyanazon évben ugyanazon szerzetbe, Kata, szerzetes nevén Aloyzia 1742-ben és Zsófia, szerzetes néven Stanislaa 1772-ben a nagyszombati Orsolya apáczákhoz léptek be.
A fiu-gyermekek közül is kettő, László és Lajos jezsuita szerzetesek voltak, a mint ezt a 158hat gyermekre vonatkozólag a családi iratok közt fekvő följegyzések és a szerzetbe lépéskor fizetett összegekről meglévő nyugták és elszámolások igazolják.
Zsófia, a ki nem élte virágjában, hanem annak alkonyán lépett zárdába, s édes atyja halála után József, Borbála Sándor és Erzsébet testvéreivel együtt osztozott az atyai vagyonban, zárdába lépte előtt végrendelkezett, illetőleg vagyona felöl rendelkezett.*
Csapody Zsófia végrendelete. Kelt Bessenyőn, 1772. október 28. Gyömörey levéltár.
László atya sorsáról és elhalálozásáról nincs biztos adat. Lajos valószinüleg azon okból, mert József császár a jezsuita szerzeteket feloszlatta, világi pap lett a veszprémi egyházmegyében, s mint a káptalan nagyprépostja és czimzetes püspök halt meg 1805-ben. József bátyjának özvegyével, Dőry Anna Máriával atyafiságos jó viszonyt folytatott, a mint a Gyömörey levéltárban őrzött leveleiből kitünik. Összes, készpénzből és ingóságokból állott vagyonát József fiára, Gáborra hagyta.
II. Ferencz hagyatékát képezte az osztályos egyezségek szerint Somogymegyében: Ádánd, Bálványos, Mére, Osztopán, Miklósi, Geszti, Kapoly, Ketye, Pösze, Csege, Kereki, Kis-Alberti, Tokaj, Bárd, Berda, Pernesz, Bodrog, Karos-Inta és Ecsen községek határaiban fekvő részbirtokok;
Zalamegyében: Nagy-Récse, Pölöske-Szent-Mihály, Besenyő, Magyarod, Alsó- és Felső-Bagod, Salomvár, Cséb, Háshágy, Mindszent, Lövő, Kökényes-Várvölgye, Istvánd, Hagyáros, Szent-Márton, Bödörfa, Györkefa, Fernekág és Irsa határaiban levő részbirtokok és ingóságok.
Nyitravármegyében a Veszele, Bori, Koczuritz és Pecsenyéd határában levő birtokrészek;
Tolnamegyében a kéri, Vasmegyében a Ják határában fekvő birtokrészek és ingóságok, végre a nagyszombati ház és városi földek, végűl valami bécsi caducitás, melynek azonban sem tárgya, sem értéke nincsen följegyezve.
A hagyatékon József, Sándor, I. Borbála Forintos Jánosné, Erzsébet és Zsófia osztoztak 1762, 1764 és 1767. években.*
Osztályos egyezségek Csapody Ferencz örökösei között Ádándon, Nagyszombaton, Tevelen és Neszelejben «Antiqua Csapodyana». Gyömörey levéltár.
Apja halála után alig két évre József, az osztozkodó testvérek legidősbike élte delén kidőlt az élők sorából. Halála 1764 márczius 17. és junius 14-ike között következett be, mert az először emlitett napon kelt levelében Zichy Józsefné Bezerédj Euphrosina még igaz szivvel tiszteli Csapody Józsefet; junius 14-ikén pedig már a Perneszy örökösöknek Tevelen megejtett egyezkedésén özvegye Dőry Anna Márai képviseli kiskoru gyermekeit.*
Családi levelek. Gyömörey levéltár.
József, mint valamennyi Csapody fiu, kitünő nevelhetésben részesült, de ideje és alkalma nem igen lehetett tehetségeit a közéletben is érvényesíteni, mert a maga és mások dolgaival túlhalmozott édesapjának terjedelmes, több megyében fekvő javai valószinüleg az ő, mint legöregebb fiunak gondozására és kezelésére voltak bizva, a mi a családi levelezések és gazdasági iratokból alaposan következtethető. 1756-ban feleségül vette Dőry Anna Máriát Dőry Ignácz teveli földbirtokos és felesége Bezerédj Julianna lányát.*
Móring levél, «Antiqua Csapodyana». Gyömörey levéltár Bezerédj Ferencz ukki, edericsi és bácsi javain 1759 junius 1-én osztoznak lányai: Mária szentvölgyi Horváth Lászlóné maradéki, Julianna Dőry Ignáczné maradéki, Euphrosina, Zichy Józsefné és Klára (előbb Taványi Lajosné) Sztankovánszky Pálné. Osztálylevél a Gyömörey levéltárban.
Sándornak jutottak osztályrészül a nyitramegyei javak a nagyszombati házzal és birtokkal együtt. Állandó lakását haláláig Nagy-Szombatban tartotta. Bátyjának Józsefnek korai elhunyta következtében ő lett a család legöregebb világi tagja s mint ilyen a családi iratok gondviselője, úgy szintén, a mi az ősiségi törvények uralma alatt éber körültekintést igényelt, a családi jogok őre.
Nyitramegyének táblabirája volt, nagy érdeklődést tanusitott családja ügyei iránt; fentartotta az összeköttetést az egész rokonsággal. Igen sok értékes följegyzéseért lehetnek hálásak utódai.
Agglegény maradt, nagyon értékes pénz- és régiséggyüjteményt hagyott hátra.
Érdekes verseket, az élete folyamán előfordult eseményre vonatkozó tudósitásokat, pápák, fejedelmek kiáltványait, rendeleteit, politikai 159pereket és itéleteket szerzett össze és tartalomjegyzékkel ellátva csatolt a családi iratokhoz.
Nagy-Szombatban 1789. év április 6-án végrendelkezett. A végrendelet az akkori időkhöz képest igen jó magyarsággal, szabatosan van szerkesztve. A tanuk által való hitelesités a végrendeletre vezetett záradék szerint csak 1790. évi november 25-én történt, öt nappal bekövetkezett halála előtt.
I. Borbála első izben Forintos Jánosnak, másodszor Bajáki Boldizsárnak volt felesége. Első házasságából egy gyermeke született: Jozéfa, a ki nemeskéri Kiss Jánoshoz ment férjhez. Második házasságából nem származtak gyermekek. Meghalt 1794 április 13-án 63 éves korában.*
Meglevő ravatal-díszén középen fehér selyemre festve az egyesitett Bajáky és Csapody czimer látható. A Csapody czimer sisak disze helyett a Perneszyek egyszarvuja áll, hátulsó lábain a paizs jobb oldalára, első lábaival a czimerpaizsra támaszkodva. A czimerek felett arany betükkel a következők olvashatók: «Spect: ac Per: Dna Barbara Csapodi de Zala-Lövő Splis ac perlis Dni Balth: Bajáki de Eadem compl. I. Ctuum Tab. Jud. e Prim. Asses. Charissima Consors.»
A czimerek alatt pedig hasonlóul arany betükkel «Obiit Anno Aetat. Suć 63 Die 13. Apr. 1794.
Minthogy tudomásom szerint a régi Bajáky család kihalt, a heraldikusok érdekében leirom a Bajákyak czimerét, a mely a következő: kék paizsban zöld talajon piros ruhás, sárga csizmás magyar vitéz áll, kivont szablyája hegyén törökfőt tartva; sisakdisz: kettősfarku kinövő arany oroszlán. Skublics Károly levéltárában Bessenyőn.
Erzsébet édesapja halálakor, 1762-ben még hajadon, a következő évben ment férjhez Skublics Jánoshoz. Törzsanyja lett egy ma is virágzó nemzetségnek. Meghalt 1792-ben.
Különös jelenség és mintegy családi politikának látszik, hogy II. Ferencz négy fia közül csak az egyetlen József alkotott családot, noha testvéröcscse II. István már 1701-ben elhalálozván, a család fentartása csak saját fiainak nemzedékére szoritkozott. Lehetetlen az apa beavatkozásának nem tekinteni azt, hogy 10 gyermek közül hat zárdába lépett.
II. Ferencz után tehát a Csapody családot József fia tartotta fenn. Házasságából, mely alig 8 évig tartott, három gyermeke született, t. i. II. Borbála, a ki 1779. évben ment férjhez Gyömörey Györgyhöz, Gábor és III. Ferencz.
II. Borbála kiváló szépségü, magas műveltségü asszony volt, szerető feleség és gondos anya.
Élettörténete már a Gyömörey család történetéhez tartozik, azért itt csak megemlitem, mikép házasságából öt fiu József, Károly, Boldizsár, Ferencz, Gáspár és két leány Anna Dőry Mihályné és Mária Oszterhuber Imréné született. II Borbála 1757-ben született, és meghalt Zala-Gógánfán 1816-ban, egy évben férjével.
Csapoly Gábor atyja József, és nagybátyja Sándor 1790-ben, testvér öcscsének III. Ferencznek pedig 1800-ban bekövetkezett halála után fiágon a család egyedüli fentartója maradt. Tudományosan képzett, sokoldalu műveltségü férfiu volt, ki egész életében a közpályán működött. Somogy vármegyének hosszu időn át volt tisztviselője és első alispánja, császári és királyi tanácsos. A Gyömörey család levéltárában őrzött levelei, a családi perekben készitett véleményei, osztályos egyezségi tervezetei eléggé jellemzik, mint művelt, tanult, eszes embert, ki a törvényeket jól ismerte és ezen ismeretét érdekeihez való szivós kitartás melett, mindenkor ki tudta a saját hasznára aknázni.
Nagynénjének Csapody Zsófiának 1772-ben történt kolostorba lépése után ennek hagyatékába Csapody I. Borbála és Sándor testvérei, ez utóbbinak halála után (1790) pedig mindkét hagyatékba I. Borbála és az elhalt Erzsébet Skublics Jánosné gyermekei nevében Skublics János ült bele, az idősebb testvér, Csapody József gyermekeinek II. Borbála Gyömörey Györgynének, Gábornak és III. Ferencznek kizárásával.
József örökösei tehát 1793-ban, miután békés uton osztályhoz nem bocsájtattak, meginditották a pert, nem tulajdonkép a Zsófia és Sándor hagyatékára nézve, hanem, ügyvédjük Szluha János tanácsára, osztály igazitást kértek néhai Csapody II. Ferencz egész hagyatékára, melybe a világra nézve, meghaltnak tekintendő Zsófiára jutott vagyont, úgy az elhalt Sándor vagyonát is beleillesztvén, az osztályt a fenmaradt három ág – József maradéki, I. Borbála, akkor már Bajáky Boldizsárné és néhai Csapody Erzsébet gyermekei közt kivánták teljesiteni, úgy szintén Csapody Zsófiának és Sándornak az ősi vagyonra vonatkozó törvényellenes végrendeleteit megsemmisiteni.
Az alperes atyafiak visszatartási jogczimük nyilván tarthatatlan volta mellett is állták a pert, mert már otthonosan elhelyezkedtek a visszakivánt 160javakba s biztak abban, hogy a birósági gyakorlat szerint az időközi jövedelmek visszatéritésére nem fognak köteleztetni.
A Dunántuli kerületi tábla 1800. évi szeptember 4-én hozott itéletében a József örököseinek egész keresetét, a nem eléggé kimutatott jövedelmek kivételével, megállapitotta és Skublics Jánost arra is kötelezte, hogy a családi iratokat az idősebb testvér, József ágának szolgáltassa vissza.*
Kőszegi kir. tábla itélete a Csapody örökösök perében. Gyömörey levéltár Csapodyana fasc. 1. f. No. 23.
A per folyama alatt az elhúnyt Bajákyné helyébe leánya, Forintos Jozséfa nemeskéri Kiss Jánosné lépett. Zsófia ezen időszakban, az itéletből kivehetőleg, elhalálozott.
Az itélet kézbesitése után megindultak a tárgyalások a rokonok között, melyek Forintos Jozséfának különczködései miatt majdnem hajótörést szenvedtek s csak az itéletnek végrehajtása után 1805. évben sikerült a békés kiegyenlités.*
Zalalövői Csapody Borbála gyömörei Gyömörey Györgyné, s ugyancsak Gyömörey György, mint Csapody Gábor meghatalmazottja közt egy részről, másrészről Forintos Jozefa nemeskéri Kiss Jánosné és Skublics János, mint felesége néhai Csapody Erzsébettől származott gyermekeinek képviselője között kötött osztályos egyezség. Kelt Bessenyőben 1805. évi február 25-én. Gyömörey levéltár n. o. No. 25.
Ezen osztályos egyezség létrehozása közben Csapody Gábor közvetitése folytán szintén barátságos egyezséggel végződött azon per, melyet Baranyay Péterné Vukovics Éva örökösei azon jószágok miatt inditottak, mely jószágokat Vukovich Éva 1744. évi április hó 28-án a veszprémi káptalan előtt, részint inskriptióval, részint öröktulajdonul Csapody II. Ferencznek fölvallott.
Az egyezség létesült Adándon 1801. évi április hó 21-án nádosi Tersztyánszky János, Örzsébet Csapody Gáborné, Anna Botka Mihályné és vizeki Tallián Ignácz, mint néhai nádosi Tersztyánszky Sófia hites társától származott gyermekei tutora és kurátora, úgy mint Baranyai Anna Tersztyánszky Józsefné édes anyjuknak néhai Baranyay Pál leányának és Vukovics Éva unokájának gyermekei és örökösei felperes felek, más részről Skublics János, mint elhalt felesége Csapody Erzsébettől származott gyermekei tutora továbbá Gyömörey György, mint felesége Csapody Borbála (II.) meghatalmazottja, mégis Csapody Gábor és Forintos Jozséfa Csapody Borbála I. Forintos Jánosné örököse, mint alperesek között. Az egyezség szerint Csapody Ferencz örökösei további 10.000 forint reá fizetése mellett megkapják örök tulajdonul a Csapody Ferencznek (II.) felvallott és 1744-ben át is adott birtokokat, melyeket fenn Csapody Ferencznél már felsoroltunk.*
Egyezség Vukovics Éva és Csapody Ferencz örökösei között. Eredetije Gyömörey levéltár Csapodiana fasc. 1. 28. sz.
Ezen egyezség azért volt fontos Csapody Ferencz örököseire, mert ezáltal háborithatlanul, mint tulajdonosok birhatták a Vukovics Éva-féle, eredetileg Perneszy Jusztina örökéből származott javakat, melyek többnyire oly határokban feküdtek, melyekben Perneszy Zsófia ősüktől rájuk háramlott birtokaik voltak.
A Csapody II. Ferencz örökösei ezen időközben a Gindli testvérektől, mint néhai Csapody Katalin, Nagy máskép Gábor Györgyné utódaitól megvették az ennek jutott egész ősi Csapody részt Ádándon, Bálványoson, Kerekiben Kapolyon, Miklósiban, Tóthkéren, Ecsenyben, Gesztiben, Kis-Albertin, Bodrogon, Mérőben, Jákon, (Zala) Szent-Mihályon, Bucsán és Szent-Tamáson 340 ezer forinton és 200 db körmöczi aranyon 1792. évben. Ezen ügylet lebonyolitásával is Gábort bizták meg az atyafiak.
Erre enged következtetni az általa Ádándon 1820. évi április hó 25-én szerkesztett számadás.*
Zalabéri Horváth familiától jött javakra tett költségek.
Gíndli uraktól megvásárlott örökségért fizettünk ó bankóban 340.000 frtot, ezt váltóra reducálván, de anno 1810 májusnak 10. napi cursusa szerint per 375 teszen
|
90,666 frt 20 kr.
|
Ennek 6% kamatja 9 esztendő és 39 napra
|
54,189 frt 45 kr.
|
Ugyan a midőn a jószágot megvettük, fizettünk kultspénzül 200 drb aranyat, ezek interesse tesz 108 aranyat és igy 308 darab arany váltóra reducálva tesz
|
3,365 frt – kr.
|
Az executiókor tg. junius 1819. fizettünk
|
66,356 frt. 19 kr.
|
A per folyta alatt egyszeri szükséges revocatióért fizetni tartoztam az alperes félnek
|
1,025 frt. – kr.
|
A per lemásolásáért fizettem
|
380 frt. – kr.
|
Paczkó Typographusnak a pörök extractusos kinyomatásáért fizettem
|
262 frt. 30 kr.
|
de jár 28 esztendők elforgásától mindenféle törvényes és szükséges költ ség, a mely tészen
|
83,020 frt. – kr.
|
299.264 frt 54 kr.
|
Ádánd, 25. április 1820. Csapody Gábor s. k. Eredetije a Gyömörey cs. levéltárában. Fasc. 4. No. 96.
161Csapody József gyermekei egészen 1800-ig, a mikor III. Ferencz elhalt, osztatlan állapotban birták az atyai javakat. Ekkor kezdtek osztozásra gondolni, mely hosszas egyezkedés után 1805. évben Gógánfán, Gyömörey Györgyné Csapody Borbála érzékeny megkárositásával jött létre.*
Osztályos egyezség Csapody Borbála és Gábor között 1805 április 2. Gyömörey levéltár fasc. 4. No. 106.
Az örökösök anyja jobbaházi Dőry Anna Mária is 1806-ban elhalálozván, az ugyanazon évben Ádándon kelt végrendeletének alapján még azon évben létrejött az osztályos egyezség, az anyai hagyatékra nézve is. A hagyaték az ukkai; edericsi és bácsi birtokrészekből; szőlőkből és hegyvámos szőlőkből, ingóságokból és tőkepénzekből állott.*
Jobbaházi Dőry Anna Mária Csapody Józsefné végrendelete. Osztályos egyezség Csapody Borbála és Csapody-Gábor között Ukkon 1806 november 24. Gyömörey csal. levéltár fasc. 4. No. 107 és 108.
Csapody Gábor 1790-ben nőül vette nádosi Tersztyánszky Erzsébetet, ki anyai ágon szintén Perneszy Istvántól származott. Házasságuk 18-ik évében született első és egyetlen gyermekük II. Pál, az utolsó Csapody. – Gábor meghalt 1824-ben.
Csapody József harmadik fia, III. Ferencz katona volt és a francziák elleni háboruban kapott fejsebében, mint gyalogsági kapitány, 1800. évi deczemberben morvaországi Weisskirchenben halt meg.*
Csapody Gábor levele nővére Gyömörey Györgynéhez. Gyömörey cs. levéltár.
Eljutottunk végre II. Pálhoz, gazdag szülőknek elkényeztetett, rosszul nevelt fiához.
Atyja 1824-ben már elhalván, a serdülő fiu a különben nagyon eszes és sokoldalu műveltséggel birt édesanya vezetése alól csakhamar kivonta magát.
Szombathelyi diák korában beleszeretett a szép Szabó Amáliába és alig 20 éves korában már feleségül is vette. Okos, derék, előkelő asszony vált a szép lányból, de férje hajlamaira ő sem tudott befolyást gyakorolni. Férje, minden ügyeit elhanyagolva, csupán a lovaknak, a vadászatnak s a társaságnak élt.
Legdicséretesebb tevékenysége a nagy hirre vergődött ádándi ménes alkotása volt. Kastélyában a szobák fődiszei a futtatásokon és az agárversenyeken nyert kupák, serlegek és egyéb nyereménytárgyak voltak. A falakat elfedő olajfestmények futtatásokat, agarász-társaságokat, paripákat, agarakat, négyes és ötös fogatokat ábrázoltak.
Kitünő kocsis volt feltünően kövér és nehéz testalkata daczára. Somogy és Zalamegyében az öregebb urak most is emlegetik, mikor az ötvenes években jelenlegi felséges királyunkat ötös fogatán egy hajtásban – a nélkül, hogy lovai utközben etetve vagy leszerszámozva lettek volna – Kaposvárról Keszthelyre vitte gróf Festetics Taszilóhoz, a hol Ő Felsége megdicsérvén, ebédre hivta a kocsist, mert – saját szavai szerint – «borravalót nem adhatott neki».
Nyilt házat tartott és a legelőkelőbb társaságban mozgott. Mint előtte és utánna igen sokaknál, életét vig asztaltársak körében, futtatások, agarászatok és kártya töltötte ki. Ily életmód mellett nagy vagyona gyorsan fogyott és az végre egészen tönkrejutott.
1829-ben Csapody Borbála Gyömörey Györgyné gyermekei osztályigazitási pert inditottak ellene. A perben még 1846-ban sem hozatott meg az első birósági itélet; a mikor is az egyik felperes Gyömörey Gáspár békéltető közbenjárására az atyafiak között a kölcsönös örökösödés ujbóli kikötése mellett a pert megszüntető egyezség jött létre. A Csapody Pál által fizetett 2000 forint bizonynyal csak a perköltségek megtéritésének és a Borbála örökösök vitatott megröviditésének elismerése jeléül tekinthető.*
Egyezség a Gyömörey testvérek és Csapody Pál között. Dömötöriben, 1846 január 4-én. Eredetije a Gyömörey cs. levéltárban.
Az ősiség eltörlésével az ősi vagyon is végkép elveszett a vérrokonokra nézve.
Pál házasságából gyermek nem született.
Utolsó lakhelye Berchtesgaden volt, hol egy vadászvillát bérelt. Innét járt el Magyarországba, legtöbbször Slavoniába Teresováczra leghivebb barátja és rokonához Jankovich József-hez. Itt jó barátja házánál vidám vadásztársak körében 1859. évi április hó 10-én szivszélhüdés érte, mely életét kioltotta.*
Halotti jelentés zalalövői Csapody Pál elhunytáról. Gyömörey cs. levéltár.
***
A Csapodyak a zalalövői előnevet használták II. István óta, a ki, mint azt a fennebb felhozott «162Deductio tetonii Zalalövőiensis» is igazolja, felesége Perneszy Zsófia jogán a Perneszy-féle zalalövői birtok fele részét birta. Ezen birtok, mely lány-ágon a Thassy családnak jutott, csak legujabb időben került eladás folytán idegen kézre.
A Csapody családnak 233 év alatt mindössze 23 tagja volt, ha leszámitjuk a nemességet nyert első Csapodyt, a Csapody nevet viselő utódok csak 19-en voltak.
A családtagok között volt 14 férfi és 9 lány.
A fiuk közül 8 házasodott, de csak hatnak voltak gyermekei. Két fiu szerzetes, egyik később világi pap, czimzetes püspök és nagyprépost. Katona csak kettő volt: II. István és III. Ferencz. A lányok közül 5 ment férjhez, 4 apácza volt.
Mig a 8 házas fiu a család fenmaradását nem tudta biztositani, addig az 5 férjhez ment lány számos ivadékot hagyott hátra, melyek sok előkelő nemzetségben virulnak.
GYÖMÖREY VINCZE.
