153HÉDERVÁRI IMRE 1447-IKI FELMENTŐ LEVELE.
(Egy melléklettel és a szöveg között hat pecsétrajzzal.)
Az országos rendek 1447 szeptember havában tartott gyülésének a nádorválasztás mellett legfontosabb tárgya Buda várának Hédervári Imrétől való átvétele s a kormányzó gondjaira bizása volt. Már az 1446-iki kormányzó-választó országgyülés kimondotta, hogy a kormányzó tetszése szerint bármikor tartózkodhatik az öszszes királyi és királynői várakban és városokban; ugyanezt a határozatot megujitja az 1446. országgyülés végzéseit egész teljességükben átíró 1447. első országgyülés is. Ezzel ugyan még nem volt kimondva, hogy bármelyik vár vagy város is a nádornak vagy kapitányoknak, vagy a kinek gondjai alatt állott, kezéből kivétessék s a kormányzó személyes gondjaira bizassék, – hiszen a «libera intrandi et pausandi facultas» ezt nem követeli meg szükségkép, – de hogy a rendek a határozatnak ilyesféle értelmet is tulajdonitottak, mutatja az a körülmény, hogy akkor, midőn az 1447. második országgyülésen elhatározzák, hogy Buda vára a kormányzónak adassék át, erre a végzésre hivatkoznak.
Buda vára az 1446-iki végzés hozatalakor Hédervári Lőrincz nádor kezén volt, s az ő kezén maradt az 1446-iki végzés után is egészen a nádornak 1447 juliusában bekövetkezett haláláig.
Tág tere nyilik a találgatásnak, hogy mik voltak az okok, a melyek a rendeket arra birták, hogy Buda várát ne adják át az uj nádornak, Gara Lászlónak, vagy hogy miért nem szereztek 154érvényt az országgyülési végzésnek az előbbi nádor életében, ha már határozatuknak csakugyan ezt az értelmet tulajdonitották. Hédervári Lőrincznek, vagy Gara Lászlónak személyében, vagy egyebütt rejlenek-e az okok, melyek ezen kérdésekre a feleletet megadják, azt bajos eldönteni. Tény, hogy Buda egészen haláláig Hédervári nádor kezén maradt. A nádor halála után fia, Imre vette át a várat, s ekkor a rendek legközelebbi gyülésükön első gondjuknak tartották, hogy Hédervári Imrét maguk elé idézzék, tőle Buda várát átvegyék és «pro tutiori conservatione eiusdem castri» «tumque aliis respectibus» a kormányzónak adják át. Erről 1447 szeptember 20-ikán Hédervári Imre számára kiállitják az összes rendek nevében szóló és általuk megpecsételt felmentő levelet.
Az oklevél szövege Bél Mátyás Notitia Hungariae-jának megjelenése óta ismeretes. Ő közölte először a Notitia III. k. 207. 1. abból a másolatból, melyet saját szavai szerint a Vecsey (tévesen Viczay helyett) család birtokában levő Héderváry-levéltárból kapott. Utána közölte Pray (Annal. III. k. 61. l.) Batthyányi (Leg. eccl. I. k. 49. l.) Kovachich (Vestigia Com. 265. 1.) Katona (XIII. k. 545. 1.) Teleki (csak a kiállitók névsorát, Hunyadiak kora II. k. 54. 1.) és Fejér (szintén röviditve, Gen. Joan. de Hunyad, 106. 1.) Ezek közül azonban egyik sem látta az oklevél eredetijét; mindnyájan a Bél által használt másolat után indultak. Ez a másolat pedig nagyon hibás.
Az oklevél eredetije a gróf Khuen-Héderváry levéltárában van. Innen közöljük a diplomatikai és sphragistikai szempontból rendkivül becses és tanulságos oklevelet, mely egyszersmind alkalmat nyujt arra is, hogy hazánknak 1445–1452. közötti kormányzatára vonatkozó ismereteinket bővitsük.